Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő cselekmények elleni fokozott fellépés viszonylagosan újkeletű törekvés a tagállamok részéről. Az integráció mind teljesebb megvalósításával ezen a területen is közös fellépést határoztak el a tagállamok. Új szervezeti struktúrát hoztak létre akkor, amikor 1999-ben életre hívták az OLAF-ot, a Visszaélések elleni harc európai Hivatalát.
Az ismertetés három részre tagolódik. Az első részben kerül vizsgálat alá az OLAF szervezeti felépítése, hatáskörének pontos ismertetése, illetve az ellenőrzési vizsgálatok legfontosabb ismertetőjegyeinek megadása. A második részt teljes egészében az OLAF egyéves működésének mérlegét megvonó jelentésnek szenteljük, amelyben a Hivatal elnöke foglalja össze az elvégzett feladatokat elsősorban mennyiségi szempont szerint és ad értékelést az egyéves munka eredményéről. A harmadik részben egy sajátos esetet vizsgálunk, kihasználva annak aktualitását: az Európai Közösségek Bizottsága semmisségi keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságánál az Európai Befektetési Bank azon döntése ellen, amelyben elutasítja az OLAF vizsgálati kezdeményezését, hivatkozva az EK-szerződés által biztosított teljes függetlenségre. A kérdés megválaszolása érdekében vizsgálat alá kerül majd a Banknak az EK-szerződés által biztosított feladat- és hatásköre, illetve pénzügyi autonómiájának egyes elemei.
A közösségi költségvetést a Bizottság javaslatára a Parlament és a Tanács fogadja el közös határozathozatali eljárása keretében. Az európai politikák - közös érdekű tervek megvalósítása érdekében - pénzügyi alapjukat ebben, az uniós állampolgárok által finanszírozott költségvetésben találják meg. A költségvetés bevételi oldalát képező jogokat megkerülni vagy a közösségi jellegű befektetéseket tiltott módon felhasználni, sérti a Közösségek költségvetését. A Közösségek minden szerve köteles biztosítani a részére a költségvetésben megjelölt pénzösszeg helyes felhasználását és azt, hogy a lehető leghatékonyabb módon küzdjön a csalások és a visszaélések ellen. Ennek okán vált a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme a közösségi szervek egyik elsődleges feladatává, amely magában foglalja a vámjogi területen bekövetkezett visszaélések, a támogatások céljuktól eltérő felhasználásának feltárását és felderítését, valamint a korrupció és minden más, a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő, törvényellenes cselekmények feltárását.
Ezen cselekvés megerősítése érdekében, Jacques Santer 1998. október 6-án javasolta az Európai Parlament előtt az 1988-ban a Bizottság működési keretében létrehozott UCLAF (Visszaélések elleni harcot koordináló egység) hatásköreinek átruházást egy önálló szervre, az OLAF-ra (Visszaélések elleni harc európai Hivatala), egyben az így létrehozott szerv hatásköreinek kiterjesztését indítványozva. Az OLAF-ot az Európai Bizottság 1999. április 28-ai határozata1 hozta létre.
A Közösség nevezett határozata az OLAF létrehozásáról preambulumában rögzíti azokat az alapelveket, amelyek a Hivatal létrehívását indokolták. Tekintve, hogy a közösségi rendeletek, határozatok és irányelvek a legtöbb esetben nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a preambulumban rögzítésre kerüljenek a megalkotásukban szerepet kapott vezérelvek és indokok, jelen esetben sem lehet mellékes ezek gyors számbavétele. A fent nevezett határozat rögzíti, hogy a közösségi szervek és a tagállamok egyaránt kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére, illetve a visszaélések és minden, a Közösségek pénzügyi érdekeit veszélyeztető törvényellenes cselekmény elleni küzdelemre. A preambulum kifejti, hogy felmerült annak szükségessége, hogy az említett célkitűzések megvalósulása érdekében, közösségi szinten minden lehetséges eszközt rendelkezésre bocsássanak, de ugyanakkor megőrizzék az ezen területre vonatkozó felelősségi rend tagállamok és a Közösségek közötti megoszlását. A preambulum negyedik pontja deklarálja, hogy az OLAF - amely tevékenységét teljes függetlenségben folytatja - felállításának indoka a visszaélések és a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb törvényellenes cselekmény elleni küzdelem erősítésében keresendő.
A nevezett határozat második cikke alapján, a Hivatal:
- jogosult külső és belső vizsgálatok folytatására annak érdekében, hogy ezáltal erősítse a visszaélések, a korrupció és a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő minden más cselekmények elleni harcot, illetve felkutassa azokat a szakmai keretek között elkövetett súlyos cselekményeket, amelyek a Közösségek tisztviselőinek mulasztásaiból erednek és amelyek fegyelmi vizsgálat vagy büntetőeljárás megindítását vonhatják maguk után; a Hivatal tehát a Bizottság e területre vonatkozó hatáskörét gyakorolja, az Alapszerződések által meghatározott kereteknek és korlátoknak megfelelően,
- elláthat a Bizottság és egyéb közösségi szervek vagy szervezetek által átruházott hatáskörökből adódó feladatokat,
- a nevezett célok elérése érdekében és az említett tárgykörben, előkészíti a közösségi jogszabályok tervezetét,
- a visszaélések elleni harc területén a Bizottság nevében meghozza a következő, elsősorban működést megkönnyítő intézkedéseket:
- a szükséges infrastruktúra fejlesztése,
- információgyűjtés és feldolgozás,
- technikai jellegű segítségnyújtás minden közösségi szervnek és szervezetnek, illetve hatáskörrel rendelkező tagállami szervnek.
A Hivatal, eljárása során teljes függetlenségben gyakorolja vizsgálati jogosultságait. Feladatai teljesítése folyamán, sem a Bizottság, sem egyetlen tagállami kormány, sem egyetlen más tagállami szerv vagy szervezet sem utasíthatja a Hivatal igazgatóját. A Hivatal tehát egy igazgató felügyelete alatt gyakorolja a vizsgálati hatásköréből eredő jogosítványait; az igazgatót a Bizottság nevezi ki, a Parlamenttel és a Tanáccsal való egyeztetést követően, öt évre. Az igazgató hivatali, ötéves mandátuma egy alkalommal meghosszabbítható. A kinevezés úgy történik, hogy a Bizottság, a Felügyelő Tanács egyező véleményét követően, a megkövetelt szakmai minősítéssel rendelkező jelölteket listára veszi, melyet megelőz a Hivatalos Lapban történt felhívás. Az igazgató felel a vizsgálati hatáskörökből eredő jogosítványok végrehajtásáért. Az igazgató gyakorolja a Közösségek tisztviselőire vonatkozó szabályzatból a Hivatal alkalmazottaira vonatkozó kinevezési hatásköröket és azokat a szerződéskötési kötelezettségeket, amelyeket az említett szabályzat ráruház. A Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó rendelkezéseket illetően, az igazgató meghatározza a munkaerő-felvétel egyes szabályait és feltételeit, különösen a munkaszerződések idejére és megújítására vonatkozó szabályokat. Az igazgató felel a Hivatal működésére eső költségvetési rész szabályszerű végrehajtásáért. A Bizottság csak olyan határozatokat hozhat a Hivatal működésére vonatkozóan, amelyek összhangban vannak a közösségi jogalkotó által a Hivatal tekintetében meghozott rendelkezésekkel, jelen határozattal és jelen határozat végrehajtására hozott minden egyéb rendelkezéssel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
