Fázsi László[1] - Stál József[2]: A jogos érdek kérdése a büntetőjogban (MJ, 2024/6., 350-357. o.)

A tanulmány az Alaptörvényben és a büntetőeljárási törvényben is csupán egy-egy bekezdésben előforduló a jogos érdek fogalmával foglalkozik, amely mindeddig meglehetősen kevés figyelmet váltott ki a hazai jogirodalmunkban. Mára azonban a jogos érdek fogalmának értelmezése közjogi kérdéssé transzformálódott, miután - úgy tűnik - ezen is múlhat a Be. CV/A. Fejezete szerinti eljárásban a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogorvoslati jogának a jogalkotó általi biztosítása. Erre figyelemmel a tanulmány az először fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatott, ám adekvátan azóta sem értelmezett jogi fogalom lényegi tisztázását igyekszik megkísérelni a jogfejlődésünket egykor tradicionálisan meghatározó osztrák és német, valamint további összehasonlításként a svájci szabályozásra is kitekintéssel.

Az Alaptörvényben és a büntetőeljárási törvényben is csupán egy-egy bekezdésben találkozhatunk a jogos érdek fogalmával, amely mindaddig a jogalkalmazás "kispadjára" kényszerült, s így "labdába sem rúghatott", amíg az Országgyűlés 2022-ben nem jutott arra az elhatározásra, hogy Magyarországon 2022-ben be kell vezetni az (egykoron már csődöt mondott és Európában alig alkalmazott[3]) actio popularis intézményét a korrupció visszaszorítása érdekében. Ennek folytán azonban a jogos érdek fogalmának értelmezése közjogi kérdéssé transzformálódott, miután - úgy tűnik - ezen is múlhat a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogorvoslati jogának a jogalkotó általi biztosítása. Ennélfogva ma már mindenképpen aktuálisnak tartjuk az először fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatott, ám adekvátan azóta sem értelmezett jogi fogalom lényegi tisztázásának megkísérlését a jogfejlődésünket egykor tradicionálisan meghatározó osztrák és német, valamint további összehasonlításként a svájci szabályozásra is kitekintéssel.

1. A hazai szabályozás

1.1. A jogos érdek az Alaptörvényben

Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése szerint: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti." Ennek indokolása szerint: "Az Alaptörvény elismeri mindenki jogát ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti." Ettől nyilván nem lettünk sokkal okosabbak, ezért érdemes tovább kutakodnunk, ha a jogos érdek fogalmának lényegét szeretnénk megragadni, amely egyébként már az 1949. évi XX. törvénnyel elfogadott alkotmány 1997. július 30-tól hatályos 57. §-ának (5) bekezdésében is megjelent, hiszen aszerint: "A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

1.2. A jogos érdek a büntető anyagi jogban

A büntetőjog jogági struktúrájának szem előtt tartásával a jogos érdek mibenlétének kiindulópontját természetszerűen az anyagi jogi vonatkozásának feltérképezése jelenthetné. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) Általános és Különös Részének áttekintése után azonban csak arra a megállapításra juthatunk, hogy a Btk. sehol nem a jogos érdeket, hanem a jogot védi, illetőleg az előbbit annyiban, amennyiben a bűncselekményi tényállásokat megvalósító "történés jogvédte érdekeket, értékeket sért vagy veszélyeztet".[4]

Így tehát az ideológiai megközelítésétől, illetve az ebből természetszerűleg fakadó ellenérzésünktől függetlenül Plechánovnak mégiscsak igaza lehet abban, hogy: "A pozitív jog minden szabálya bizonyos érdeket védelmez."[5] Ez elég nyilvánvalóan következik a bűncselekmény fogalmi elemét képező társadalomra veszélyesség törvényi meghatározásából is, amely [a Btk. 4. §-ának (2) bekezdése szerint] az olyan tevékenységben vagy mulasztásban nyilvánulhat meg, amely mások személyét és jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti - miután mindennek tiszteletben tartása mindenkinek az érdeke lenne, hiszen éppen ezért jelent veszélyt a társadalomra a törvényben felsorolt jogi védelmet érdemlő érdekek megsértése vagy veszélyeztetése.

Még nyilvánvalóbb az összefüggés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy (az alábbi táblázat szerinti) tizenhárom (részben eltérő jogi tárgyú) bűncselekménynél is minősítő körülményt képez a jelentős vagy különösen jelentős érdeksérelem okozása. A minősített érdeksérelem értékelésének előírásából ugyanis szükségképpen következik az, hogy már a bűncselekmény alapesete is eleve sért vagy veszélyeztet valamilyen érdeket, amely a védendő voltánál fogva értelemszerűen csak jogos lehet, mint ahogy az e körbe nem vonható egyéb magatartások pönalizálásának

- 350/351 -

esetében is, hiszen különben mi indokolhatná a büntetendővé nyilvánításukat. Védendő jogos érdek hiányában tehát nemigen beszélhetünk társadalomra veszélyességről, amely az ideológiai máztól függetlenül az egyedüli elfogadható ontológiai érv[6] lehet az egyén szabadságának szükségképpeni korlátozásával járó büntetőjogi eszközök igénybevételének indokoltsága mellett.