"A gazdasági és szociális kötelékekkel behálózott Európai Közösségben"1 folyamatosan növekszik az ún. nemzetközi házasságok száma. A családjog és annak eljárásjogi aspektusai olyan területét jelentik a jognak, ahol a jogharmonizáció vagy egységesítés nehézségei fokozottan jelen vannak.2 A Jenard-jelentés3 a jogrendszerek közötti "jelentős eltérésekre" mutat rá már a hat alapító tagállam idejében. Ezek az eltérések mára - a 25 tagállammal bíró Európai Unió korában - nyilvánvalóan jelentősebbek. Itt nem apró különbségekről van szó -, ahogyan erre a Borrás-jelentés is felhívja a figyelmünket: némelyiküknek alkotmányos vonzata van.4 A tagállamok családjogi szabályozásában tapasztalható növekvő sokféleség miatt nehéz volna kivétel nélkül sorra venni a szabályozásbeli eltéréseket. Ettől eltekintve rávilágítunk néhány olyan alapvető különbségre, amelyek a legtöbb problémát okozhatják a nemzetközi vonatkozású ügyek megoldására vállalkozó jogalkalmazó számára.
Málta kivételével ma minden európai jogrendszer ismeri a házasság felbontásának jogintézményét. Eny-nyiben van egy közös magva a tagállamok szabályozásának. Azonban a házasság felbontásának előfeltételeit illetően még vannak különbségek. Rendszerint mindenhol ugyanazon az alapon nyugszik a házasság felbontása: ez a feldúltság, amely kiegészülhet több-kevesebb más követelménnyel (mint pl. a különélés előírt minimális időtartama). Ezekre mutat rá az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law)5 által összegyűjtött ország-jelentések összehasonlító kiértékelése. Az alkalmazandó (anyagi) jog szempontjából a különbségek valójában két ponton ra-gadhatók meg: egyfelől a kollíziós normákban, másfelől az anyagi jog nemzeti szabályozásában. Az egyik legélesebb különbözőség a kollíziós szabályok terén a következő: míg egyes helyeken a házastársak (közös) nemzeti jogát alkalmazzák, másutt pedig függetlenül az állampolgárságuktól és szokásos tartózkodási helyüktől a fórum (anyagi) jogát. A belső jogi szabályozás eltéréseknek van bizonyos mértékű visszahatása a házasság felbontásának eljárására is.6
"A nemzetközi polgári eljárásjog egyik alaptétele, hogy egy adott ország fóruma által hozott határozathoz csak abban az országban fűződnek automatikusan joghatások, ahol a határozatot hozták."7 Ehhez kapcsolódik a személyi állapotra vonatkozó döntések esetében a jogbiztonság szükségszerűsége a nemzetközi vonatkozású ügyekben is. Hiszen az a házastárs, aki a külföldi bontó ítéletet nem tudná a saját államában elismertetni, meg van fosztva a lehetőségtől, hogy itt jogszerűen újabb házasságot kössön. Ráadásul ez az ún. "sántikáló házasság" problémájához vezethetne, hiszen míg az egyik államban élő házastárs tekintetében elismerik a házasság megszűnését, addig esetleg egy másik tagállamban a másik házastárs tekintetében - a határozat elismerésének hiányában - a házasságot fennállónak tekinthetik. Ez a felemás helyzet mindenképpen elkerülendő, hiszen családjogi és öröklésjogi hatásaival, különösen az újraházasodásra nézve további komplikációk forrása volna.8 Tekintettel a közösségen belüli binacionális házasságok növekvő számára és a házasság felbontását szabályozó nemzeti jogok különbözőségére, nemcsak elméleti kockázata van a bontó ítélet "felemás" érvényesíthetőségének, ami közvetve nyilvánvalóan negatív befolyással bírhat a letelepedési szabadság gyakorlására is.9 Erre a problémára a tanulmány tárgyát képező, a külföldi jogirodalomban rendszerint "Brüsszel-IIa rendeletként" emlegetett 2201/2003/EK rendelet10 oly módon próbál megoldást találni, hogy a kollíziós és az anyagi jogot érintetlenül hagyja és a kérdést nemzetközi eljárásjogi szabályokkal koordinálja.
A polgári és kereskedelmi ügyeket szabályozó 44/2001/EK (ún. Brüsszel-I) rendelethez11 hasonlóan a Brüsszel-IIa rendelet is hallgat az elismerés joghatásairól. Nem határozza meg az elismerés fogalmát sem. A területi elv szerint a bírósági ítéletek közvetlenül alapvetően annak az államnak a területén fejtenek ki joghatást, ahol azt hozták, más állam területén csak akkor, ha ott elismerést nyernek.12 "Az elismerés az ilyen külföldi határozatok esetében azt jelenti, hogy az azokban megállapított jogi helyzetet belföldi vonzatai tekintetében is »megítéltnek« és elfogadhatónak tekintjük." Az elismerést a jogirodalom gyakran a végrehajtás egyik előfeltételeként emlegeti, de az önmagában is jelentőséggel bírhat. Nem minden határozat igényli a végrehajtást, sokuk anélkül is hatályosulhat (pl. konstitutív határozatok). Ugyanez a helyzet a keresetet érdemben elutasító ítéletek vonatkozásában is.13 Krop-holler az elismerés lényeges fogalmi elemeinek meghatározása kapcsán a következő kérdéseket veti fel. Eldöntésre vár, hogy az elismerés azt jelentené-e: a kérdéses aktus belföldön ugyanolyan joghatással bír, mint abban az államban, ahonnan származik (hatáskiterjesztés), vagy a belföldivel egyenértékűvé válik (egyenlő joghatás), avagy a jogok kummulálódnának? A válasz keresése során vissza kell nyúlnunk a Brüsz-szeli Egyezményig, ezzel összefüggésben ugyanis a többségi vélemény a hatáskiterjesztést fogadta el. Ezt támasztja alá a Jenard-jelentésnek a Brüsszeli Egyezmény 26. cikkéhez fűzött megállapítása is: "Az elismeréssel a határozathoz azokat a joghatásokat kell hozzárendelnünk, amelyek abban az államban kapcsolódnak hozzá, amelynek felségterületén kibocsátásra kerültek." Kropholler szerint a rendeletek kapcsán is ezt az irányt kell követnünk.14
A Brüsszel-I rendelet tekintetében az Európai Bíróság is a hatás kiterjesztés teóriája mellett foglalt állást.15 E vonatkozásban a két rendelet alapvető logikája nem különbözik, ezért a bírói gyakorlat eredményei a Brüsszel-IIa rendelet értelmezésénél is figyelembe jönnek. Azt sem felejthetjük el azonban, hogy a nemzeti jogok sokszínűsége miatt ennek gyakorlati megvalósítása a családjogi kérdéseknél még több akadályba ütközhet, mint a polgári és kereskedelmi ügyeknél.
A rendelet a határozatokon kívül bizonyos okiratokat és megállapodásokat is bevont az elismerési körbe, amennyiben azok a rendelet 1. cikk szerinti tárgyi hatálya alá esnek. Ez mindenképpen előrelépés a Brüsz-szel-I rendelettel szemben, amelyben csak a végrehajtás tekintetében jutnak szerephez a határozatokon túli közokiratok, valamint bírósági egyezségek.16 A valamely tagállamban végrehajtható közokiratokat és a felek közötti megállapodásokat az elismerésről és végrehajtásról szóló szabályok alkalmazása során a határozatokkal egyenértékűként kell kezelni.
Mai napig vitatott kérdés a jogirodalomban, hogy a határozat kifejezés hatálya alá kizárólag a "pozitív" (a kérelemnek vagy keresetnek helyt adó) határozatok tartoznak-e, vagy pedig a valamely tagállam területén elfogadott negatív, azaz a házasság felbontását, a különválást vagy a házasság érvénytelenítését elutasító határozatokra is kiterjed-e. A kérdés megítélésénél figyelembe kell vennünk a rendelet céljainak egyikét: a házasság felbontását, a különválást és a házasság érvénytelenítését érintő határozatok elismerésének és végrehajtásának megkönnyítését. A tagállamok között a házasság felbontása és a különválás tekintetében fennálló jelentős különbségek miatt szerencsésebb, ha a határozat kifejezés kizárólag a pozitív, azaz a házasság felbontását, a különélést vagy a házasság érvénytelenítését kimondó határozatokra vonatkozik.17 A házasság felbontására irányuló keresetet elutasító ítélet például nem ismerhető el, ha a fenti logikának engedünk. Spellenberg igazságtalannak tartja, hogy a pernyertes felperes a személyi állapot változást Európa-szerte érvényre juttathatja, ezalatt a pernyertes alperes - az alternatív joghatósági okok következtében - esetleg addig perelhető más tagállamok bíróságai előtt, amíg a felperes végül mégiscsak pert nem nyer.18 Joggal kritizálja Kohler, hogy ezzel a Brüsszel-IIa rendelet nem az eredeti célkitűzést követi, hiszen magát a házasság felbontását is támogatja, nemcsak az ítéletek szabad áramlását.19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
