A "kereskedelmi jog" kifejezés az utóbbi években csendesen, ám annál feltartóztathatatlanabbul szivárgott vissza a magyar jogi közbeszédbe.
Mintha ezt a piaci viszonyok reinkarnációja természetes velejárójának tekintené, a jogász közvélemény vita nélkül fogadta őt be újra a terminológiába. Tóth Árpád szavaival élve "nem rezzent senki fel a vészre", és az elmélet sem csinált a dologból nagy ügyet. Legfeljebb a Ptk. - koncepció kapcsán a monista kódex - felfogás védelmében látszott szükségesnek hangsúlyozni, hogy a kodifikátorok véleménye szerint nincs a vagyoni viszonyoknak olyan elkülönült csoportja, amelyet akár a Ptk.-n belül, akár azon kívül indokolt lenne önálló szabályozási területként kezelni. (Vö.: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája MK 2003/8 Bevezetés - Általános kérdések V/2). Más szóval, ha fel is vetődött időnként a kérdés, érdemes-e a kereskedelmi joggal, mint (viszonylag) önálló jogterülettel foglalkozni, a "nem" válasz képviselői megelégedtek a polgári jogi kodifikációval összefüggő érvekkel.
Közhely, hogy a nyelvhasználat jelenségei mögött mindig konkrét társadalmi mozgások rejlenek és ez nyilván a "kereskedelmi jog" kifejezésre, mint nyelvi jelenségre is igaz, mint ahogy triviális a megállapítás is, hogy amióta piac van, azóta kereskedelmi jogról is szól a jogtörténet. A fontos kérdés tehát nem az, hogy létezik-e kereskedelmi jog, mint önálló diszciplina és hogy mi a viszony közte és a polgári jog között, hanem hogy a piacgazdasággal összefüggő társadalmi mozgások milyen igényeket generálnak a jogi szabályozás struktúrájával és tartalmával szemben, és hogy az adott normastruktúra és tartalom milyen mértékben képes ezeket az igényeket kielégíteni.
2. A kereskedelmi jognak, kezdetben, mint a szó szoros értelmében vett kereskedelem jogának (XII-XIII. sz.), utóbb, mint a gazdasági, piaci viszonyok általános magánjogának léte történeti tény, amelyet a polgári jogászok ugyan elsősorban a polgári joggal folytatott évszázados kodifikációs verseny szempontjából tartanak figyelemre méltónak, a ma számára hasznosítható megállapítások mégsem ezzel, hanem a kereskedelmi törvénykönyvek tartalmával kapcsolatosak; mit tekintettek e törvénykönyvek, mint a kereskedelmi jog lényeges tartalmába tartozót, szabályozásra érdemesnek. Általános tapasztalatként rögzíthető, hogy e kódexek jellemzően a kereskedő személyével, a kereskedői státuszjoggal (regisztráció, könyvvezetés stb.) és a gazdaság magánjogi ügyleteivel kapcsolatos kérdéseket szabályoznak.
Tény továbbá, hogy a kereskedelmi törvénykönyvek számos európai és tengerentúli ország hatályos jogának fontos elemei. (Részletesebben lásd Hamza: Az európai magánjog fejlődése, Nemzeti Tankönyvkiadó 2002), valamint hogy azokban az országokban is, amelyeknek nincs kereskedelmi jogi kódexe hatalmas, törvényekből és alacsonyabb rendű jogszabályokból álló normaanyag szabályozza a gazdaság sajátos köz- és magánjogi viszonyait. Magyarország e csoportba tartozik. Kereskedelmi törvényünk ugyan nincs, gazdaságot érintő jogszabályaink - élükön a Ptk.-val - annál nagyobb számban.
3. A Polgári Törvénykönyvet a kereskedelmi jog aspektusából szemügyre véve tapasztaljuk, hogy a kötelmi jog különös részét jelentős hányadban olyan ügylettípusok alkotják, amelyek jellemzően vagy kizárólag a professzionális gazdaság ügyletei (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, biztosítás, vállalkozás stb.), ideértve az egyéb olyan ügyleteket is, amelyeknek egyik szereplője szükségképpen kereskedő, mint ahogy látványos az is, ahogy a fogyasztói jog térhódítása megtörte a kötelmi jog általános részének látszólag egységes szerkezetét. A Ptk.-t - nem ritkán vele összhangban nem állóan vagy legalábbis szabályozási logikájába nehezen beilleszthetően - kiegészíti a gazdaságban fontos szerepet játszó, a kódexben nem nevesített ügylettípusokat szabályozó vagy egyéb, a gazdasággal kapcsolatos kérdéseket szabályozó normák hovatovább átláthatatlan tömege.
Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a hatályos Ptk.-t számos kereskedelmi jogi elem szövi át.
4. Úgyszintén a jogélet kétségbevonhatatlan ténye, hogy az utóbbi évtizedekben a gazdaság magán- és közjogával, illetve az egyes részterületekkel való foglalkozás a jogászi pálya önálló irányává vált, ami sem a bírói szervezetet, sem a jogi oktatást nem hagyta érintetlenül.
5. Nyilvánvaló, hogy itt nem holmi elméleti spekulációk által gerjesztett, hanem valóságos társadalmi igények ösztönözte spontán fejlődésről van szó. E társadalmi igények melegágya az a közös tapasztalat, hogy minőségi különbség van a professzionális gazdaság, a piac és a kizárólag személyes szükségletek kielégítését szolgáló magánszféra magánjogi viszonyai között. (A Bécsi Vételi Egyezmény például kifejezetten erre a felismerésre épül.) A magánjognak természetesen mindkét szféra számára kielégítő jogi megoldásokat kell tudni kínálnia és a monista és dualista megközelítés közötti választás szempontjából annak kell döntőnek lennie, hogy amelyik képes ezeknek az elvárásoknak jobban megfelelni.
Csak ismételhetem: a jog hatékony működése szempontjából annak van elsődleges jelentősége, hogy képes-e a piac gazdasági folyamatai által felvetett valós magánjogi problémákra hatékony recepteket kínálni. Egy új magánjogi kódex megalkotásához vezető elemző munka kedvező feltételeket kínál ennek vizsgálatára, amikor is az egyik feladat célszerűen a piaci viszonyok a társadalom gazdasági viszonyain belül meghatározó jelentőségűvé válásával összefüggő új magánjogi jelenségek számbavétele lenne.
6. Ezen új magánjogi jelenségek közül nézetem szerint a legfigyelemreméltóbbak a következők:
- a magánjogi jogviszonyok klasszikus alanyi struktúrájának differenciálódása;
- a kötelem relatív szerkezetének fellazulása;
- a szerződési szabadság jelentős korlátozása (elsősorban a fogyasztói jogban) a szerződések tartalmának kógens normákkal való részletes szabályozása útján.
A továbbiakban a klasszikus alanyi struktúra differenciálódásának problémáját vizsgálom.
1. A polgári jog hagyományos - a Ptk.-ban is tükröződő jogalany-szemléletének a lényege az alanyok közötti elvi egyenjogúság és mellérendeltség. A velük szemben támasztott elvárásokat, a szerződésből eredő kockázatok megosztását is ez az elv vezérli. Más szóval a polgári jogi jogviszonyok alanyi szempontból eredendően homogének.
A piacgazdaságban azonban ez a fajta szinallagma - különösen az egyre számottevőbb súlyt képviselő fogyasztói jogviszonyok esetén - megtörik: megjelenik a jogviszony "professzionális" szereplője - nevezzük őt akár kereskedőnek, akár vállalkozónak, akár - miként a Ptk. - sehogy, akit a jog szándékoltan nehezebb helyzetbe hoz, vélelmezve, hogy a nehézségek leküzdésére nyilván megfelelő eszközökkel rendelkezik, de legalábbis megfelelőbbekkel, mint a gyengébb, védelemre érdemesebb alany, a fogyasztó. Mivel pedig eképpen a jogviszonyban betöltött alanyi szereptől jelentős mértékben függővé válnak a jogkövetkezmények, a tételes jog azzal a kihívással kerül szembe, hogy definiálnia kell eme alanyi minőségeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
