A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Pécsre kerülésének nyolcvan éves jubileumát ünnepelte 2003. október 13-17-ig. Az egyetem az ünnepség mellett tudományos konferenciát is rendezett. A konferencia tematikus szekciókra tagozódott. E recenzióban a jogelméleti és politikatudományi tagozat kötetét szeretnénk ismertetni.
A kötet első részében a jogelméleti előadások írásbeli változatai találhatók, melyben Szilágyi Péter, Tamás András, Visegrády Antal, Monori Gábor, Horn Ildikó, Hegedűs Krisztina, Kartag-Ódri Ágnes, Zsidai Ágnes, Dusko Urban és Varga Csaba színvonalas munkáit olvashatjuk.
Szilágyi Péter "A jogbölcselettel szembeni kihívások a harmadik évezred kezdetén - Magyarországról nézve" című írásában a tág értelemben vett jog- és állambölcselet helyzetét vizsgálja. Így számos feladat hárul e tudományágra, ugyanis a főképp elméleti problémák megoldása mellett a szakágazatok nehézségeit is segít megoldani. A dilemma összetett, ugyanis a természetjog és a pozitivizmus szembeállításán a jogbölcselet már rég túllépett, viszont a modernitás problémái, a globalizáció, az információs forradalom társadalmi folyamata teljesen új kihívásokat teremtett. Ezeket a kortárs jogbölcseleti áramlatok próbálják feldolgozni. A szerző a további gondolatmenetet az államok szuverenitása köré építi. A hobbesi elmélet túlhaladottságát mutatja be a szocializmus Leviathánjainak fiaskóival. A jellineki önkorlátozás elmélet kudarca, a hagyományos szuverenitás feloldódása után továbblépésre kényszeríti a bölcseletet. Először Hardt és Negri birodalomelméletét hívja segítségül a problematika megoldására. Hardt és Negri az USA új, de facto hatalommonopóliumából indul ki. Ennek megfelelően nemzetközi rendszer tendenciájában egy olyan világrendszerré alakul át, amelyben már csak belpolitika van. E kontextusban Jean-Marie Guéhenno-t is idézi. A tanulmány rámutat, hogy e teóriák közös hibája az, hogy a szuverenitás helyét, birtokosát keresik, noha a kérdés inkább az, hogy a mai komplex társadalomban van-e olyan koncentrált főhatalom, amit valóban szuverénnek nevezhetünk. A szerző ezután Teubnert hívja segítségül a globális jog vizsgálatához, aki írásában a rendszerében nem hierarchikus, állam nélküli világjogra fókuszál. Teubner szerint a hierarchikus struktúrák leépülése a globális jog és az állam fejlődését jelöli ki.
Az értekezés Teubner nyomán e gondolat lényegét három pontban foglalja össze (itt rövidítve): (1.) A globális jog megfelelően csak a jogi pluralizmus elmélete és egy pluralista jogforrástan által értelmezhető. (2.) A globális jog sui generis jogrendszer. (3.) A nemzetközi politikától és jogtól való távolsága az "állam nélküli világjogot" nem fogja megóvni a repolitizálástól, de az nem a hagyományos politikai intézmények révén fog bekövetkezni. Ezek után további kihívás, hogy a viszonylagos elmaradottság miatt régebbi nehézségek halmozódnak a globális problémákra. A dilemma fölveti a kérdést, hogy a fölzárkózás, mennyiben utánzás, vagy jelenthet-e újat is. Végül pedig felteszi a kérdést: "Képletesen: Be kell-e járni ugyanazt a történelmi utat, vagy le lehet vágni a történelem kanyarjait?"
A dolgozat tematizált elemző - perspektivikus gondolatmenetű.
A következő tanulmány Tamás András "A jog perspektívái a 21. század küszöbén" címmel a jog és társadalom általános tendenciáira igyekszik reflektálni. Az értekezés fő témája bizonyos szempontból tudománytalan: jogi futurológia. A szerző ezt vállalja is, kissé cinikus alaptételének tekinthető következő mondata: "A jog filozófiája mint bölcseleti tudomány, elmélkedés többnyire olyan kérdésekről, amelyek a tételes jogtudományok szemszögéből vagy nem kérdések, vagy magától értetődőek, s az azokra adott jogfilozofikus válaszok - szokásos összetettségükben - különleges stílusgyakorlatokként magától érthetőségüket szinte kizárják."
A dolgozat bevezetőjében összehasonlítja Kelsen és Hegel teoretikus munkáját. A koncepciózus szisztematizálást és a megismerés filozofikus kategóriáját emeli ki fő vonalként mindkettőjük elméletrendszeréből. E megismerés a létezőre vonatkozik, a nem létezőt nyilván nem lehet vizsgálni. Sem a társadalom- sem a természettudomány nem képes erre a túl komplex teljesítményre. Így lehetetlen tudományos alapossággal jogi futurológiát végezni, mutat rá. Mégis fundamentális kérdés, hogy vajon milyen lesz a jövő század joga, alapvető elemei, eszméi, alapintézménye, és jogászi gondolkodása. Mivel nem ismerjük a jövő társadalmát, államát, jogát, és a felhasznált módszerek sem igazol-hatóak - írja - nem tudunk biztos válaszokat adni. Az alapvető metódus, amit a szerző javasol a történetiség íve, amely szerint a jelen a múlton, a múlt a jövőn alapul. Bizonyos szempontból a jövő tehát mégis megismerhető egyes részleteiben. Így a bevált tapasztalatokkal, megerősített tényekkel összevetve - például a kodifikált jog állandó javításokra szorul, illetve egyes szabályok időtállóbb tényállásokkal rendelkeznek, mások 2-5 éven belül érvényüket vesztik, viszonylag mo-dellezhetővé tehetjük a jogrendszer fejlődésének egyes részeit. Végül a következő sorokkal zárja tanulmányát: "A 21. század joga előreláthatóan nemzetközi és globális kényszerítő hatások szerint fog alakulni, s ezek az erők mind globális gazdasági szervezetekként, mind nemzetek fölött álló államként már most is azonosíthatók."
Az esszé nagy íveket felvázoló, filozofikus.
Visegrády Antal értekezése "Legal Theories at the turn of the 3rd millennium" címmel a jogelmélet modern kutatási témáit mutatatja be. A szerző a modern jogbölcseleti mozgalmak közül a "Jog és irodalom", ill. a "Kritikai fajelmélet" irányzataival foglalkozik. Az első, a "jog és irodalom" sajátosan amerikai . Az USA-ból indult el a '70-es évek második felében, de ma már Európában is elterjedt. "A jog és irodalom tanulmányok" több áramlatot alkotnak: jog az irodalomban, a jog mint irodalom, az irodalom joga és végül az irodalom és jogi reform. Az említett elméletek Wittgenstein filozófiájára alapoznak, vezéralakjai például Stanley Fish és Gadamer követői.
A "jog az irodalomban" területe jogi kérdések vizsgálata az irodalmi művekben. A "jog, mint irodalom", a művészi alkotásokban is alkalmazott stratégiákat keres jogi szövegekben. Az "irodalom joga", e sajátos egyesült államokbeli irányzatnak főképp az önkifejezési szabadság áll a centrumában. A negyedik alcsoport kutatási területe a népszerű irodalom hatása a jogi folyamatokra. Ez persze főképp irodalom- és jogtörténészek közös munkáját igényli.
Ezek után a dolgozat a joggal, mint narrativitással, valamint az irodalom hasznosításával foglalkozik a jogi képzésben. Idézi Posnert, aki szerint e mozgalom beépítése a jogászságnak szakmai szempontból értelmetlen. Vele szemben megállapítja, hogy a jog és az irodalom együttes vizsgálatából kölcsönös előnyök származhatnak, a jogi képzésbe illesztésük egyes esetekben hasznos és kedvező lenne. Konklúziója, hogy annak ellenére, hogy az irodalom és a jog különböző társadalmi szerepet tölt be, fel kell ismernünk, hogy mindkettő ugyanazon történelmi, szociális és kulturális erők, törvényszerűségek működésének eredménye. Ezért, noha funkciójuk különböző, a két területet összekapcsoló elemzés mindkettő számára hozhat eredményeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
