Tekintettel arra, hogy számos szerző hangoztatja a mai napig, miszerint jelenleg sincs (sem a bírói gyakorlatban, sem a jogtudományban) a látszólagos és a valóságos halmazatok elhatárolásakor felhívható, minden esetben támpontot, eligazítást nyújtó, egységes elvi alapokon nyugvó felfogás,[1] így főként a korrupciós bűncselekmények halmazati kérdéseinél nem minden esetben kell egyet érteni a legfőbb jogalkalmazók álláspontjaival. Jelen írásban főként a befolyással üzérkedő cselekményeivel foglalkozom (a befolyás vásárló ügyfél magatartása külön tanulmányt igényel), és többek között arra a kérdésre keresem a választ, hogy a több évtizedes bírói gyakorlat - leginkább a csalás és a befolyással üzérkedés - látszólagos alaki halmazata körében, mennyire támadható, vagy igazolható.
A befolyással üzérkedő cselekménye vizsgálatának nagy jelentősége van, így e tanulmány lényegét a következő esetek elbírálása képezi. Miként minősül, ha:
ad1. a befolyással üzérkedőben később realizálódik az átvett összeg (jogtalan előny) megtartása,
ad2. a befolyással üzérkedő azért hivatkozik hivatalos személy befolyásolására, vagy megvesztegetésére, hogy ezáltal a jogtalan előnyhöz hozzájusson,
ad3. a befolyással üzérkedő (az általa előadottak ellenére) az átvett jogtalan előny csak egy részét fordítja megvesztegetésre, a fennmaradót megtartja?
Ahhoz, hogy a feltett három kérdésre maradéktalanul választ kapjunk, nem minden esetben elegendő csupán a befolyással üzérkedő magatartásának elemzése, adott helyzetben szükséges a befolyás vásárló cselekményének a minősítése is, azonban - mint ahogyan azt az imént említettem - külön tanulmányt fog képezni az ügyfél büntetőjogi felelősségének vizsgálata.
Első központi elem ennél a tényállásnál is az üzér szándéka, hiszen a jogtalan előny kérésekor, elfogadásakor már kialakulhatott benne az átadó fél megtévesztése, tévedésben tartása, de az eredeti szándékát (ami a befolyásolás vagy vesztegetés) követőn, szándékváltása folytán is tényállásszerű lehet a csalás bűntette. Így, ha a hivatalos személy befolyásolására hivatkozással egyidejűleg már a jogtalan előnyt átadó átverése is megfogalmazódott benne, alaki halmazatról, míg, ha később váltott szándékot, anyagi halmazatról beszélhetünk, mindkét esetben heterogén halmazatról. E bekezdés képezheti annak a hipotézisnek az igazolását, bizonyítását, miszerint az alaki és anyagi heterogén halmazatok valóságosak, pontosabban, valóságosaknak kellene lenniük, azzal, hogy utóbbi fennállásáról születtek már jogerős döntések, a csalás és a befolyással üzérkedés valóságos alaki halmazatának kimondásával azonban még egyszer sem találkoztam.
"Ha valamely magatartás, vagy több magatartás két különböző, önálló törvényi tényállással védett életviszonyt is sértett, illetőleg veszélyeztetett, akkor a cselekmény társadalomra veszélyessége már nem értékelhető teljes egészében csak az egyik törvényi tényállás keretében. Ugyanis ebben az esetben értékelés nélkül maradna az a veszély, amelyet a magatartás a másik tényállás által védett érdekre nézve mutat."[2] Földvári szerint alapvetően halmazatot kell megállapítani, ha eltérőek a védett jogi tárgyak, de főleg szükségszerű a halmazat megállapítása, amikor (példaként felhozva az utó-, és előcselekmények minősítését) az "egymást követő, belsőleg is összefüggő, önmagukban is tényállásszerű cselekmények" egymás társadalomra veszélyességét fokozzák, azaz az utócselekmény nemcsak fenntartja, és nemcsak biztosítja az előcselekmény által előidézett jogellenes állapotot, hanem az állapot fokát súlyosbítja.[3]
Belovics Ervin részletesen taglalja, hogy a jogtudomány viszonylatában mit nevezünk heterogén alaki és anyagi bűnhalmazatnak. Amikor felmerülhet az alaki halmazat látszólagosságának gyanúja - s a korrupciós bűncselekményeknél fel kell merülnie a látszólagosság gyanújának -, különböző jogelvek sietnek a jogalkalmazó segítségére. Szubszidiaritás, specialitás és konszumpció[4] - de előbbi Szerző ide sorolja még az alternativitást és a kétszeres értékelés tilalmát is.[5] A három generális elv törvényszerűsége a ne bis in idem elvéből fakad. Egyetlen elkövetési magatartást se értékeljünk kétszeresen, hiszen az minden büntető anyagi jogi jogtétellel szembemegy,[6] azonban, Györgyi Kálmán szavaival élve, "egyik tényállás se maradjon értékeletlenül." Így, ami elsőre több befejezett
- 221/222 -
bűncselekménynek tűnik, az valójában csupán látszólagos: egység jön létre. A sorrend rangsort is jelent. Ha a szubszidiaritás nem zárja ki a halmazatot, a kizárásra még sor kerülhet a specialitás vagy a konszumpció révén.[7]
Amennyiben az elkövető egyetlen cselekménye több Különös Részi tényállást valósít meg, a súlyosabb büntetési tétellel fenyegető deliktum elnyeli az enyhébb büntetési tétellel fenyegetettet (konszumpció).[8] Az elkövető cselekményével legalább két - egy átfogóbb és egy kevésbé átfogó - törvényi tényállást valósít meg, amely során a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett konszumálja az enyhébb büntetési tételű bűncselekményt, feltéve, hogy a tényállások találkozása szükségképpeni vagy gyakori.[9]
A szubszidiaritás jogelvének mibenléte könnyen magyarázható. A halmazati kérdések eldöntését a jogalkotó nem a gyakorlatra bízza, hanem külön nevesíti a törvényszövegben, hogy "amennyiben súlyosabb", vagy "más" bűncselekmény nem valósul meg, csak ekkor állapítható meg az adott törvényi tényállás, így zárva ki a halmazatot.[10]
A halmazat "valódisága" megállapításának esszenciáját a következőképpen lehet összefoglalni: "valódi a halmazat, ha az (egy vagy több) cselekmény többszörös tényállásszerűségét, valamint ezen alapuló társadalomra veszélyességének jellegét és mértékét egy bűncselekmény megállapításával, illetve egy büntetési tétel keretei között nem lehetne teljes mértékben értékelni. Ennek megfelelően általában halmazatot kell megállapítani, ha a tényállásszerű cselekmény több jogi tárgyat (különböző jogvédte érdekeket), illetve több sértettet sért vagy veszélyeztet."[11] Ezzel szemben a Kúria kimondta, hogy halmazati kérdések elbírálása körében nem tartható fenn az a jogi álláspont, miszerint az "eltérő jogtárgyakat érintő többszörös érdeksérelemre" tekintettel legyenek az eljáró bíróságok[12] (legalább is a hivatali visszaélés bűntette és a személyes adattal hivatalos személyként elkövetett visszaélés bűntette viszonylatában erre a döntésére helyezkedik), miközben példának okáért Földvári szerint a bűnhalmazat három feltétele a sértett, a veszélyeztetett jogtárgyak többsége, a többszörös tényállásszerűség és az elkövető többszörös bűnössége.[13]
Tovább nehezíti az elbírálást, hogy a specialitásnak is két alfajtáját különböztethetjük meg egymástól. Az első esetben (in abstracto specialitás) az egymással a specialitás viszonyában álló két bűncselekmény tényállása teljes egészében megfeleltethető egymásnak (pl. hivatali visszaélés és kényszervallatás), míg a második esetben (in concreto specialitás) csak eset-specifikusságról beszélhetünk,[14] amikor a jogalkalmazónak kell "megtalálnia" az adott történeti tényállásra speciálisan ráillő (többlet tényállási elemekkel bíró) törvényi tényállást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
