A technikai-tudományos fejlődés az élet szinte minden területén érezteti hatását. Az új kutatási eredményeket még az egyes részterületekre specializálódott szakemberek is gyakran nehezen követik. Előfordul, hogy a hivatását gyakorló ember annyira hozzászokik egy adott módszerhez, hogy egy idő után kiürül belőle az a saját eljárásával szemben támasztott nélkülözhetetlen szkepszis, ami minden további fejlődés szükséges előfeltétele.
Az orvosi biológia felfedezései az orvosszakértők számára ma olyan vizsgálati eljárásokat tesznek lehetővé, melyekre néhány éve még csak gondolni sem lehetett. A sejtmag örökítő anyagának - a DNS-nek - szerkezetét már a hatvanas években megfejtették. Az, hogy mindez milyen fontos információkat hordoz magában, sokáig nem is sejtették.
Az orvosszakértői vizsgálatokról, azok polgári- és büntetőügyekben betöltött fontos, néha nélkülözhetetlen szerepéről ma még kevés tanulmány látott napvilágot Magyarországon. Ennek egyik oka az lehet, hogy a DNS-analízis alkalmazása a két különböző tudományterület - orvos- és jogtudomány - határmezsgyéjén helyezkedik el. Jelen tanulmányunk célja elsősorban a figyelemfelkeltés, azon peres ügyekben eljáró bírók, ügyészek és ügyvédek részére, akik őszintén érdeklődnek a legújabb és legmegbízhatóbb DNS-vizsgálat sokoldalúsága iránt.
Az elmúlt évtized eredményei - az emberi genetikai állomány teljes feltérképezésének elindítása, valamint az új molekuláris biológiai módszerek bevezetése - lehetővé tették a DNS-analízis alkalmazását az igazságügyi orvostani gyakorlatban is. A hagyományos szerológiai elemzés a fehérjék, a DNS-analízis azonban már közvetlenül az örökítő anyag szintjén vizsgálja az egyedi tulajdonságokat.
A DNS-analízis alkalmazásának két fő területe az igazságügyi orvostanban a származás-megállapítás és a személyazonosítás. Hazánkban - számos más országhoz hasonlóan - a súlyosabb bűncselekmények elkövetőinek DNS tulajdonságait magában foglaló adatbank felállítására kerül sor, melynek segítségével a biológiai mikronyomokat hátrahagyó elkövetők felderítése még eredményesebbé válhat. A DNS molekulában kódolt öröklött egyedi különbségek (polimorfizmusok) vizsgálatával, a személyazonosítással és származás-megállapítással kapcsolatban olyan fontos kérdésekre kaphatunk választ, melyeket az eddig rendelkezésre álló vizsgálati eljárásokkal nem lehetett megválaszolni. A származás kérdése is egyértelműen eldönthető a DNS-technika alkalmazásával. Erre akár már a terhesség alatt sor kerülhet, vagy közvetlenül a szülés után, és az ún. deficiens esetekben, amikor az anya, illetve a vélelmezett apa elhalálozik. A vizsgálat tisztázni képes továbbá a családon belüli szexuális kapcsolatból született gyermek származásának kérdését, ezen kívül szövettani blokkokból, valamint holttestből származó szövet- és vérmintákból is egyértelmű információ nyerhető.
A DNS-analízis igazságügyi orvostani gyakorlatban történő alkalmazásának több mint tíz éves tapasztalata alapján megállapítható, hogy ez a dinamikusan fejlődő új, polgári- és büntetőjogi szempontból is elismert objektív vizsgáló módszer valóban megbízható vizsgálati eljárás. Ezt kizárólag gyakorlott orvos- ill. biológusszakértők végezhetik az előírt szakmai ajánlásoknak megfelelően, melyet az évente elvégzendő és bizonylatolt nemzetközi minőségi kontroll szavatol.
Az emberi szervezet felépítését és működését kódoló örökítő anyag, a DNS (dezoxiribonukleinsav) molekula a sejtek magjában (nukleáris DNS) és az energiát termelő sejtalkotókban, a mitokondriumokban (mtDNS) található. A DNS egy hossztengelye körül megcsavart létrára emlékeztet, melynek szárait cukorfoszforsav lánc, fokait pedig négy különböző, és páronként egymáshoz laza kémiai kötésekkel kapcsolódó építőkövek, az ún. bázisok alkotják (adenin-timin, ill. guanin-citozin) (1. ábra). A DNS-molekula fontos tulajdonsága, hogy szárai egymás kiegészítői, ún. komplementerei. A genetikai kódot az építőkövek (bázisok) egymás utáni sorrendje (szekvenciája) határozza meg. Sejtmag DNS-t tartalmazó humán szövet és szekrétum jól felhasználható a DNS-analízishez, így a vér, az ondó, a hüvelyváladék, a nyál, a vizelet, a szövetek, a hajhagyma, a csontok és a fogak is.
A DNS molekula - kémiai szerkezetének köszönhetően - a szélsőséges környezeti hatásoknak is ellenáll. Stabilitása főként a környezet hőmérsékletétől, nedvességtartalmától és a mikroorganizmusok aktivitásától függ. Nedves, meleg környezetben a DNS molekula gyorsan és szinte teljesen lebomlik, míg a szárazság kitűnően konzerválja. A fentiekből adódóan több ezer éves egyiptomi múmiából, gyantába zárt 30 millió éves rovarból és akár a jégbefagyott ősállatokból is sikeresen lehet használható DNS-molekulákat izolálni. Száraz környezetben elfekvő csontokból, fogakból - főként mitokondriális DNS-technikával - évtizedek, sőt évszázadokkal később is eredményes vizsgálat végezhető.
A DNS-molekulában rejlő egyedi tulajdonságok meghatározása kétféle technikával végezhető, mely függ a rendelkezésre álló DNS mennyiségétől és minőségétől. Az egyik az ún. RFLP (restrikciós fragmens hossz-polimorfizmus) módszer, melyhez néhány milliliter vérben található ép DNS molekula szükséges. A másik a PCR (polimeráz enzimmel végzett láncreakciós DNS sokszorosítás) módszer, melyhez akár nagyrészt tönkrement DNS-t tartalmazó néhány sejt is elegendő. Tekintettel arra, hogy az igazságügyi orvostani gyakorlatban igen gyakran csak rossz minőségű, sérült DNS-minták állnak rendelkezésre, így a PCR-módszer került döntően előtérbe. A PCR-technikával a holttestrészek és az egyértelmű antropológiai jellegzetességeket még nem mutató fiatal személytől származó csontváz nemének meghatározása is biztosan elvégezhető.
A mitokondriális DNS analízis jelentősen érzékenyebb vizsgálati módszer, mint a mag DNS-vizsgálata. Előnye, hogy a sejtmaggal nem rendelkező biológiai minták vizsgálatát is lehetővé teszi (pl. hagyma nélküli hajszál, magnélküli hámsejtek stb.). Ez a módszer ásatag csontok, elszenesedett holttestek vizsgálatánál is eredményesnek bizonyult, ahol a sejtmag DNS teljes pusztulása miatt eredmény már nem volt nyerhető. A mitokondriális DNS kizárólag anyai öröklődésű, az anyai ágú rokonsági kapcsolatok több generációs feltárására és személyazonosításra alkalmas, az apaság megállapítására azonban nem használható.
A steril körülmények között, kontamináció-mentesen biztosított DNS mintákat lehetőleg a nyomhordozóval együtt, haladéktalanul kell eljuttatni a DNS laboratóriumba. Ha ez nem lehetséges, akkor a mintákat szobahőmérsékleten, gondosan meg kell szárítani vagy -20 °C-on tárolni. Erőszakos nemi bűncselekményeknél mielőbb el kell végezni a kenet biztosítását a spermiumok DNS molekuláinak gyors hüvelyi lebomlása miatt. A különböző mintákat egyértelműen meg kell jelölni és egymástól elkülönítve, jól szellőző, tiszta papírzacskókban kell tárolni a kontamináció veszélye miatt!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
