https://doi.org/10.59851/jk.81.09.4
Az elmúlt évtizedekben a büntetőjog hagyományos jogállami keretei jelentős átalakuláson mentek keresztül, amelyet részben a közvélemény fokozódó biztonságigénye és a politikai kommunikáció dinamikája alakított. Kiemelkedő a strukturális kapcsolat az ellenség-büntetőjog elmélete és a büntető populizmus jelensége között. Az ellenség-büntetőjog keretében a súlyosan jogsértő csoportok "ellenségként" való kezelése csökkentett jogi garanciákat és fokozott repressziót tehet indokolttá. Párhuzamosan a büntető populizmus a közvélemény félelmeire támaszkodva legitimálja a szigorító jogalkotást, miközben bizonyos csoportokat implicit "ellenségként" ábrázol. Így a büntető populizmus az ellenség-büntetőjog logikájának közvetítő mechanizmusaként működhet, mind nemzetközi, mind hazai kontextusban, jelentős alkotmányos, jogállamisági és kriminálpolitikai következményekkel.
Tárgyszavak: büntető populizmus, ellenség-büntetőjog, kriminálpolitika, büntetőjogi garanciák, közbiztonság, közvélemény
In recent decades, the traditional rule-of-law framework of criminal law has undergone significant transformation, shaped in part by the public's heightened demand for security and the dynamics of political communication. A notable structural relationship exists between the theory of enemy criminal law and the phenomenon of punitive populism. Within the framework of enemy criminal law, treating severely offending groups as "enemies" may justify reduced legal guarantees and increased repression. Concurrently, punitive populism leverages public fears to legitimize harsher legislation, implicitly portraying certain groups as "enemies." Punitive populism thus functions as a mediating mechanism for the logic of enemy criminal law in both international and domestic contexts, carrying significant constitutional, rule-of-law, and criminological implications.
Keywords: criminal policy, penal populism, enemy criminal law
Az elmúlt évtizedek büntetőjogi és kriminálpolitikai diskurzusában egyre nagyobb figyelmet kap az a jelenség, hogy a biztonság iránti társadalmi igények és a politikai kommunikáció hatására a büntetőjog hagyományos, jogállami keretei átalakulóban vannak. E folyamat értelmezéséhez különösen termékeny kiindulópontot kínál az ellenség-büntetőjog elmélete, amelyet Günther Jakobs dolgozott ki. Az elmélet alapvető tétele szerint a büntetőjog nem minden címzettjét kezeli azonos módon: különbséget tesz a normakövető állampolgárok és azok között, akik tartósan és súlyosan szembefordulnak a jogrenddel, s ez utóbbiakat "ellenségként" azonosítva velük szemben csökkentett garanciákat és fokozott repressziót tart indokoltnak. Jakobs szerint az ellenség-büntetőjog annyiban marad jog, amennyiben magukat a polgárokat, pontosabban az államot, a szerveit és alkalmazottait az ellenséggel szembeni küzdelemben köti. Az ellenség-büntetőjog az okosan igazgatott jogállamban ultima ratio, amelyet tudatosan kivételként alkalmaznak mint olyat, amely nem alkalmas a tartós használatra.[1]
Ezzel párhuzamosan a modern demokráciákban megfigyelhető a büntető populizmus térnyerése, amely a közvélemény félelmeire és biztonság iránti igényére építve a büntetőjog szigorítását politikai eszközként alkalmazza. A büntető populizmus leegyszerűsítő narratívái - amelyek a "rend helyreállítását" és a "kemény fellépést" hangsúlyozzák - hajlamosak egyes elkövetői csoportokat a társadalom egészét fenyegető veszélyként, implicit módon "ellenségként" megjeleníteni.[2] E retorika nem pusztán kommunikációs stratégia, hanem normatív következményekkel jár: hozzájárulhat olyan jogalkotási és jogalkalmazási megoldások elfogadásához, amelyek eltérnek a klasszikus büntetőjogi garanciarendszertől.
Jelen tanulmány abból a feltevésből indul ki, hogy az ellenség-büntetőjog és a büntető populizmus között nem csupán laza párhuzam, hanem érdemi, strukturális kapcsolat áll fenn. A büntető populizmus ugyanis olyan társadalmi és politikai környezetet teremt, amelyben az ellenség-büntetőjog logikája legitimációt nyerhet, és fokozatosan beépülhet a pozitív jogba. Másképpen fogalmaz-
- 391/392 -
va: míg az ellenség-büntetőjog elsősorban elméleti konstrukcióként írja le a jog differenciáló működését, addig a büntető populizmus az a közvetítő mechanizmus lehet, amely ezt az elméleti modellt a gyakorlat szintjén is érvényre juttatja. A két jelenség összefonódása ezért nemcsak dogmatikai, hanem alkotmányos és jogállamisági szempontból is kiemelt jelentőséggel bír.
A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a büntető populizmus miként értelmezhető a kortárs kriminálpolitikai tendenciák egyik meghatározó irányzataként. A vizsgálat elsőként a fogalom elméleti hátterét és a populizmus-elméletekhez való kapcsolódását, majd a jelenség magyarországi és nemzetközi megjelenését ismerteti.
A tanulmány fő célkitűzése annak feltárása, hogy milyen módon kapcsolódik egymáshoz az ellenség-büntetőjog elmélete és a büntető populizmus jelensége. Ennek keretében arra törekszem, hogy bemutassam, hogy az ellenség-büntetőjog miként nyerhet gyakorlati relevanciát egy olyan politikai-társadalmi közegben, amelyet a büntető populizmus határoz meg. A vizsgálat célja annak igazolása, hogy a két jelenség közötti kapcsolat nem pusztán esetleges, hanem strukturális jellegű, és ennek felismerése elengedhetetlen a kortárs büntetőjogi tendenciák kritikai értékeléséhez.
A kriminálpolitika a büntető igazságszolgáltatás egyik alapvető meghatározó területe, amely a bűnözéssel szembeni állami reakciók irányait és eszközeit határozza meg. A modern demokratikus jogállamokban a büntetőpolitikai döntések hagyományosan a szakmai és tudományos megfontolások, valamint az alapjogi és jogállami követelmények figyelembevételével születnek meg. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre erőteljesebben figyelhető meg az a tendencia, amelyben a büntetőpolitikai döntések kialakításában a közvélemény percepciói, valamint a politikai kommunikáció logikája meghatározó szerepet kap.[3]
A kriminológiai szakirodalom ezt a jelenséget büntető populizmusnak nevezi. A fogalom olyan büntetőpolitikai gyakorlatot jelöl, amelyben a politikai döntéshozók a közvélemény feltételezett büntetési igényeire hivatkozva szigorító intézkedéseket vezetnek be, gyakran háttérbe szorítva a szakmai és tudományos szempontokat.[4]
A büntető populizmus térnyerése szorosan összefügg a késő modern társadalmak átalakulásával. A globalizáció, a társadalmi bizonytalanság erősödése, valamint a médiarendszerek átalakulása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a bűnözés kérdése a politikai diskurzus egyik központi témájává váljon.[5] A politikai szereplők a bűnözés elleni fellépés ígéretével gyakran igyekeznek politikai legitimációt szerezni, miközben a büntetőpolitikai intézkedések egy része elsősorban szimbolikus funkciót tölt be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
