A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) hatályba lépésével egyidejűleg 2014. március 15. napján lépett hatályba a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (továbbiakban: Pp.) módosító 2013. évi CCLII. törvény 85. § (30) bekezdése, amely a Pp.-be "A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per" című Pp. XX/A. fejezetét iktatta be.
Birtokvédelmi ügyeket is tárgyaló bíróként szerzett gyakorlati tapasztalataim alapján mindenképpen helyesnek tartom, hogy a Pp. a különleges eljárások között végre külön szabályozza a jegyző birtokvédelmi határozatának megváltoztatása iránti per általános szabályoktól eltérő szabályait, amelyek - annak ellenére, hogy ez a pertípus a régi Ptk. hatálybalépése óta fennáll - eddig még nem kerültek meghatározásra. A Pp.-t módosító 2013. évi CCLII. törvény indokolása szerint az új szabályozás túlnyomórészt a bíróságok többsége által alkalmazott általános gyakorlatot emeli jogszabályi szintre. A mai napig élő probléma, hogy még a jogi képviselővel eljáró felek sincsenek tisztában azzal, hogy ez a perfajta nem azonos a Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perrel. A Pp. hatályba lépett módosítása - ennek a sajátos pertípusnak a külön szabályozása útján - tiszta és egyértelmű eljárásjogi helyzetet teremtett.
A fejezet címe, és a Pp. 341/B. §[1]-a, valamint a 341/I. § (1) bekezdése a jogalkalmazók és a jogalanyok számára is egyértelművé teszi, hogy a jegyző előtti ún. possesorius eljárásban meghozott határozat elleni keresetben a bíróságtól kizárólag az adott birtokvédelmi határozat megváltoztatását (és nem hatályon kívül helyezését, érvénytelenítését, vagy megsemmisítését) lehet kérni. Ezzel azonban a jogszabályalkotó kifejezi azt a szerintem nem elhanyagolható és lényeges szempontot is, hogy ebben a pertípusban csak meghatározott személyek meghatározott személyek ellen kérhetik az adott birtokvédelmi határozat megváltoztatását, vagyis a birtokvédelmi határozattal érintett - birtokvédelmi eljárásban részt vett - felek támadhatják keresettel az adott birtokvédelmi határozatot. Ebben a pertípusban - hasonlóan az egyéb különleges eljárások között szabályozott perekhez - tehát kötött a peres felek személyi köre, ami egyben elvezet a meghatározott személyek (vagyis a birtokvédelmi eljárásban részt vett személyek) kötelező perbenállásához is.
Mindezekre tekintettel véleményem szerint indokolt lett volna, hogy a kötelező perbenállást, - illetve e pertípusra jellemző személyi kötöttséget - ne csak az anyagi jogi norma, vagyis a Ptk. 5:8. § (3) bekezdése [2]- hasonlóan az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 192. § (2) bekezdéséhez - tartalmazza, hanem az eljárásjogi szabály - legalább az anyagi jogszabályhelyre való utalás szintjén - rögzítse. Gyakran előforduló eset, hogy a kötelezettek/vagy birtokvédelmet igénylők egyike támadja csak keresettel a birtokvédelmi határozatot. Nem vitás, hogy a birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránti perben hozott ítélet a birtokvédelmi határozat egészét - ezen keresztül a birtokvédelmi eljárásban részt vett valamennyi személyt - érinti. Előfordulhat például az az eset is, hogy a jegyző előtti eljárásban a tényleges birtokos birtokvédelemben részesül a birtoklásra jogosultakkal szemben, azonban a jegyző határozatát a birtoklásra jogosultak - jelen esetben birtokvédelmi határozatban kötelezettek - egy része elfogadja (vagyis azt nem támadja keresettel), míg egy része a birtokvédelemben részesült (adott esetben jogcím nélküli) birtokossal szemben birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránti pert kezdeményez. Véleményem szerint szükséges lett volna ennek az eljárásjogi helyzetnek a szabályozása. Például: a jogszabály kimondhatta volna, hogy több kötelezett/illetve több birtokvédelmet igénylő esetében az egyik fél perbeli cselekménye kihat az azonos oldalon állók perbeli cselekményeire. Adott esetben tehát amennyiben a kötelezettek/vagy birtokvédelemben részesülők egyike támadja csak a birtokvédelmi határozatot, a birtokvédelmi eljárásban vele azonos oldalon álló felek is automatikusan felperesei lennének a pernek. A kötelező felperesi perbenállást még nem ismeri jelen eljárásjogunk, azonban e nélkül sérülne a jogalanyok jogorvoslathoz való joga, hiszen amennyiben az azonos érdekű fél nem kíván keresetet előterjeszteni a kereset nem bírálható el. Véleményem szerint nem megoldás az alperesi oldalon történő perlés, mert amennyiben a kereset eredményre vezet, az alperesi oldalon lenne olyan alperes is, aki nem kötelezettje, hanem jogosulja lenne az ítéleti rendelkezésnek. Az alaptalan pereskedést elkerülni kívánó felet viszont kérelmére mentesíteni lehetne a perköltségviselés alól.
A Pp. 341/C. § és 341/D. §-ban[3] rögzíti e speciális
- 658/659 -
pertípus esetén a bírák és szakértők kizárására vonatkozó általánostól eltérő - azokat kiegészítő - szabályokat. Az új szabályok garanciális jellegűek, melyekkel magam is maradéktalanul egyetértek. A törvényszöveg egyértelmű, az magyarázatra nem szorul.
A Pp. 341/E. §-a[4] szerint e pertípusra a birtokvédelmi határozatot hozó jegyző székhelye szerinti bíróság illetékes. A szabály az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: régi Ptké.) 28. § (3) bekezdésében foglalt szabályozásának az átvétele. Véleményem szerint egyértelműbb lett volna a kizárólagos illetékesség normaszövegben történő rögzítése, hasonlóan a végrehajtási pereknél (Pp. 367. §) a "perre kizárólag az a bíróság illetékes..." szöveg beiktatásával.
A Pp. 341/F. § (1) bekezdése[5] az általánoshoz képest bővíti a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit, azonban önmagában a Pp. 121. §-ra való utalás a bekezdés megjelölése nélkül álláspontom szerint nem elegendő, mivel ennek hiányában nem egyértelmű, hogy a jogi képviselővel eljáró fél esetében helye lehet-e [a Pp. 121. § (1) bekezdésére és 121/A. § (2) bekezdés a)-b) pontjaira visszautaló] 124. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásának; vagyis ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a Pp. 341/F. § (1) bekezdés a) pontjában és/vagy b) pontjában foglaltakat, a keresetlevelet el lehet-e utasítani idézés kibocsátása nélkül. Véleményem szerint - figyelemmel a 341/F. § (4) bekezdésben rögzített 8 napos eljárási határidőre - szükséges lett volna a Pp. 121. § (1) bekezdésére történő visszautalás.
A Pp. 341/F. § (3) bekezdése[6] a régi Ptké. 28. § (2) bekezdése helyett végre a Polgári perrendtartásban szabályozza a keresetlevél benyújtására a Ptk. 5:8. § (3) bekezdésében megadott [a régi Ptk. 192. § (1) bekezdésével egyező] 15 napos keresetindítási határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének és elbírálásának eljárásjogi szabályait.
A Pp. 341/H. §-a[7] ebben a pertípusban - véleményem szerint helyesen - kizárja a bíróság meghagyás kibocsátásának lehetőségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
