Az elektronikus kormányzatra, elektronikus úton nyújtott modern közszolgáltatásokra vonatkozó közösségi politika igénye a 2000-ben indult Lisszaboni stratégia, illetőleg az annak részét képező Elektronikus Európa-kezdeményezés keretei között jelent meg. Végrehajtását külön részstratégia, akcióterv több nemzetközi konferencia, miniszteri tanácskozás, számos program, közös nyilatkozat kívánta segíteni. A stratégiai célok megvalósítása, tágabb értelemben pedig Európa jövőképének szempontjából az Elektronikus Európa 2005 akcióterv keretében indult eKormányzat-alprogramon belüli páneurópai koordináció kiemelkedő szerepet töltött be.
A 2002-ben elfogadott eEurope 2005 Akciótervben a korszerű, on-line közszolgáltatások megvalósításának követelményei - határidőhöz kötve - a tagállamok kormányzati szerveinek a nagy sávszélességű összeköttetés-biztosításában (2005), apán-európai elektronikus kormányzati szolgáltatások együttes működésére vonatkozó keretmunka kialakításában (2003), a közszolgáltatások interaktivitásának biztosításában (2004), a közbeszerzési eljárások teljes körű elektronizálásában (2005), a nyilvános hozzáférésű internet-pontok (PIAPs) minden polgár számára igénybe vehetővé tételében, az Európára vonatkozó kulturális és turisztikai információ elektronikus szolgáltatások útján való lehető legteljesebb körű elérhetőségének biztosításában (2005) fogalmazódtak meg. Az e-kormányzat és különösen a határokon átnyúló e-kormányzati szolgáltatások hasznosságát az Európai Bizottság 2003 szeptemberében a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére készült, Az e-kormányzat szerepe Európa jövőjében címet viselő Tájékoztatása is hangsúlyozta.
Mindeme folyamatokban jelentős szerepet játszott az 1995. november 6-i 1995/468/EK határozat alapján beindított IDA-program (Interchange of Data between Administrations, Közigazgatási szervezetek közötti adatcsere), illetőleg annak szerves továbbfejlesztéseként a 1999-2004 között futó IDA II Program. Jogi szempontból is releváns szabályokat a közigazgatási szervezetek közötti elektronikus adatcsere páneurópai hálózataira, ezen belül a közérdekű projektek kiválasztására vonatkozó irányelvekről szóló 1999. július 12-ei 1999/1719/EK határozat, valamint az interoperabilitást és a közigazgatási szervezetek közötti elektronikus adatcsere páneurópai hálózatainak elérését szolgáló akciók és intézkedések sorozatának bevezetéséről szóló 1999. július 12-ei 1999/1720/EK határozat tartalmazott.
Az IDA helyébe lépő, 2005. január 1-jével indult IDABC-program (Interoperable Delivery of pan-European eGovernment Services to Public Administrations, Businesses and Citizens, Páneurópai e-kormányzati szolgáltatások nyújtása közigazgatási szervezetek, üzleti vállalkozások és állampolgárok számára) már jóval szélesebb e-kormányzat programot jelent, amely átfogja a korábbi IDA Program céljait és célul tűzi ki a vállalkozások és állampolgárok által igénybe vehető páneurópai e-kormányzati szolgáltatások elérhetővé tételét. Ily módon az új program a közigazgatási szervezetek páneurópai együttműködésével járó előnyöket az állampolgárokra és vállalkozásokra is ki kívánja terjeszteni.
Az e-kormányzat szerepe Európa jövőjében c. Tájékoztatás a - legnagyobb részt az IDA, majd az IDABC keretében megvalósuló - pán-európai elektronikus kormányzati szolgáltatások a belső piac megerősítésének fontos biztosítékát jelentik, ugyanakkor elősegítik az Unió polgárainak valamennyi tagállamra kiterjedő, hatékonyabb jogérvényesítési lehetőségét is. A - nem is távoli - cél az összeurópai "egyablakos ügyintézés" (single face) elérhetővé tétele, amely lényegében bármely tagállamból bármely közigazgatási-igazságügyi szolgáltatáshoz hozzáférést tud biztosítani. A már működő, s a még kialakításra váró páneurópai szolgáltatások működőképességének egyik lényeges biztosítéka, hogy azok magas szinten összehangolásra, az egyes tagállamok által nyújtott szolgáltatások más tagállamokból való elérhetőségét, használatát gátló akadályok pedig elbontásra kerüljenek. Az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat - tekintet nélkül arra, hogy azokat helyi, regionális, nemzeti, vagy az EU intézményei vagy ügynökségei nyújtják - úgy kell kialakítani, hogy azok más tagállamok számára nyitottak, problémamentesen használhatók legyenek. Ezen elvek a gyakorlatba történő átültetésének jó példája volt a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvjavaslat, amely kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett az e-kormányzati infrastruktúra és a vállalkozások mobilitása közötti kölcsönhatásra. Ettől az időszaktól ugyancsak lényeges, elvi követelményként érvényesült, hogy a közigazgatások közötti fokozott információcsere révén az EU-politikák egyéb területeit is támogatni kell: e politikák célkitűzései (akár az igazságügy és belügy, akár a külkapcsolatok és biztonságpolitika területén) nem érhetők ugyanis el az információs technológiák által támogatott közigazgatási rendszerek közötti szoros együttműködés nélkül.
A Bizottság a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz 2004 februárjában intézett, az eEurope 2005 akcióterv végrehajtásának "félidei" áttekintéséről szóló Tájékoztatása (elismerve az eredeti menetrendhez képest már érzékelhető lemaradásokat is) az e-kormányzatot érintő kérdések körében az akcióterv végrehajtásának még hátra lévő szakaszában - az alapvető célkitűzések változatlanul hagyása mellett - sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az interoperabilitás, a szabványosítás kérdéseire és erősíteni kell a páneurópai dimenziót. Az interoperabilitás követelménye nem csak az egyes tagállamok rendszereinek összekapcsolása, együttes működtetésének biztosítása vonatkozásában jelenik meg, hanem - az első követelmény teljesülésének fontos biztosítékaként - a nemzeti közigazgatások által már megvalósított, vagy a jövőben létrehozásra kerülő e-kormányzati rendszerek vonatkozásában is.
Összeurópai szinten ezt kívánta elősegíteni a 2004-től indult Európai Interoperabilitási Keretprogram (The European Interoperabilty Framework, EIF), amely a szervezetek közötti információ-technológiai együttműködés konszenzuson alapuló szabványainak és irányelveit alakítja ki. Az új tagállamok számára különösen ajánlotta a többi tagállamban már bevált "legjobb gyakorlatok" megismerését, felhasználását. Az információ-technológia szektorát a Bizottság a lisszaboni célok valóra váltásának szempontjából továbbra is kulcsfontosságúnak tartotta, s ebben az összefüggésben a politikák folytatásának igényét határozta meg a 2005-öt követő időszakra is: a Tájékoztatás az interoperabilitás kérdéskörét általában, az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások vonatkozásában pedig különösen kritikus problémakörként definiálta.
2004. november 26. és 2005. január 17. között a Bizottság nyilvános konzultáció keretében vizsgálta meg az eEurope 2005-öt követő folytatásával szembeni igényeket, s ennek eredményeit Jelentésben foglalta össze. Az anyag az e-kormányzat, elektronikus ügyintézés körében - egy sok szempontból még rendezetlen európai jogi és szabványosítási környezetben - a nemzeti kormányoktól további erőfeszítések, újabb beruházások igényét fogalmazta meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
