"A klasszikus antikvitás minden kétséget kizáróan legkiválóbb szónokaként számon tartott Marcus Tullius Cicero négy védőbeszédének bevezető tanulmánnyal és jegyzetapparátussal ellátott fordítását tartalmazza e kötet. ... E kötet legfőbb erénye épp látásmódjának komplexitásában mutatkozik meg; a szövegek átültetése és kommentálása során azok filológiai precizitást kívánó, s a tényállásokat jogászi szemmel kutató vizsgálata jellemzi mind a tudományos igénnyel megírt bevezetést és magyarázatokat, mind pedig a példás műgonddal csiszolt fordítást." (Hamza Gábor előszavából)
A Lectum Kiadó igényes gondozásában megjelent kiadvány a Lucius Licinius Murena védelmében, Marcus Caelius Rufus védelmében, Quintus Ligarius védelmében és Deiotarus király védelmében Cicero által írt és elmondott védőbeszédeket tartalmazza.
A Lucius Licinius Murena elleni perre ie. '63-ban került sor, a szerző bevezető tanulmányában a Catilina-féle összeesküvéshez viszonyítva elhelyezi a pro Murenát a történelmi keretben és a társadalmi háttérben, valamint a személyes viszonyrendszerekben, majd hozzáértőén elemzi a beszéd szerkezetét, stílusát és szóhasználatát. Precízen részletezi a vád hármas tagolású diszpozícióját, a Cicero által felsorakoztatott nyomósabb érveket és a vádakra (valamint azok indokaira) adott válaszokat. Elismerésre méltóan világít rá a szerző a Cicero által követett logikára: az orator a hangsúlyt nem az ellenbizonyításra, hanem a per elhibázott voltára (az állam és polgárainak védelméből kiindulva) helyezte; megállapításait kiváló filológiai okfejtéssel támasztja alá. A perbeszéd érthetőbbé és olvasmányosabbá tétele érdekében az érdekfeszítően mutatja be Ciceronak a iurispruden-tiához, a res militarishoz, valamint a perfectus orator ideájához való viszonyát1 a cicerói életmű és a modern szakirodalom alapján. Az alkotói munka egyik legértékesebb részének tartjuk a különböző jogintézmények (pl. consulok választási rendjének, valamint a választási csalás tényállásának és szankcionálásának) jogtörténeti vizsgálatát.
Az ie. '56-ban Marcus Caelius Rufus védelmében elhangzott védőbeszéd - a fentihez hasonlóan - teljes körű analízisét nyújtja a szerző. A vádpontokból kiindulva (nápolyi zavarságok, az alexandriai küldöttség Puteoliban elszenvedett sérelmei, Palla javai és a Dio, alexandriai filozófus ellen elkövetett merénylet) a történelmi összefüggéseket tárja fel igen alaposan: a vád valamilyen módon XII. Ptolemaiosnak Róma által Egyiptom trónjára történt visszahelyezése ellen a se-natus előtt tiltakozni kívánó alexandriai követséggel volt kapcsolatos. A történeti-politikai helyzet mellett a gens Clodia és Cicero közötti ellenséges viszony2 eredetére (családi viszályok: Cicero felesége, Terentia féltestvére, egy Vesta-papnő körül Clodius miatt kerekedett botrány és az incestum vádja, illetve Cicerónak a Bona Dea-perben tett, Clodiust terhelő vallomása) és alakulására - az okok és okozatok logikus felderítésével - is elismerésre méltóan tér ki a bevezetés. Ennél a perbeszédnél is aprólékos retorikai elemzést kap az olvasó: a tragikus és komikus felhangok taglalását, a több egymás mellett futó szál bemutatását, a hipotetikus következtetéseket és a cicerói bizonyítás valódi célját.
A két másik védőbeszéd, a pro Ligario és pro rege Deiotaro szikárabb és tömörebb, mert a történelmi szituáció már nem tette lehetővé ugyanolyan módon Cicero számára a retorikai és jogi mesterművek megalkotását: mindkét büntetőeljárás Caesar clementiáját volt hivatva bizonyítani. A szerző a per történeti előzményeinek tisztázása után világos logikával vezeti le, hogy a Quintus Ligariusszal szembeni eljárás miéit nem minősíthető szabályos büntetőpernek (az eljárás Ligarius távollétében zajlott le, amire idézést sem kapott, valamint nem a quaestio de maiestate előtt, hanem Caesar mint törvénykező fórum előtt folyt; a vádpontok jogi természete sem volt tisztázott). A szerző külön hangsúlyt fektet annak bizonyítására, hogy - Caesar kompetenciáját Sulláéval Összevetve és a védőbeszéd depre-catio jellegét kiemelve - a dictator nem magistra-tusként járt el. Tehát nem valódi büntetőper része a cicerói perbeszéd sem, hiszen Caesar nem rendelkezett kivételes imperiummal, hogy római polgárok büntető ügyében magistratusként ítélkezzék. A Deiotarus király védelmében elhangzott perbeszéd esetében pedig szintén nyomós érvekkel alátámasztva megállapítja a bevezetés, hogy az eljárás nem büntetőper, hanem Caesar köztársasági jogrendet semmibe vevő, személyes hatalmat fitogtató arroganciájának példája volt. Cicero itt is Caesar clementiájára alapoz, hiszen - a szerző által logikusan felsorakoztatott kritériumok (pl: rex iussust főbenjáró bűntett vádjával római bíróság elé még nem idéztek; semmilyen Deiotarusszal kötött foe-dus iniquum nem vetette alá a királyt a római joghatóságnak; Rómában, büntetőperben rabszolga nem vallhatott ura ellen) - precedens nélküli politikai és jogi helyzet állt elő, amikor Deiotariust Caesar elleni gyilkossági kísérlettel vádolták meg.
A kötet bevezetőjében a szerző nagy eruditióval tárja elénk a politikai, társadalmi hátteret, az emberi cselszövéseket, kapcsolatokat, az okok és a problémák gyökereinek - összefüggéseket láttató - felderítésével, s ezen kívül pontos fogalmi meghatárazásokat és jogintézményi ismertetéseket kap az Olvasó. Az egyes beszédeket követő magyarázó jegyzetek történelmi, kultúr- és vallástörténeti,3 filozófiai és filológiai adalékokkal szolgálnak, amelyek sokrétű, sokszínű és bőséges szakirodalomra3 támaszkodnak.
Úgy véljük, hogy nemcsak az ókortörténet és a római jog iránt behatóbban érdeklődőknek, hanem bármely érdeklődő olvasóknak igényes olvasmányul szolgálhat e kötet. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
