1. A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság részére a közelmúltban két előkészítő tanulmány is készült az iparjogvédelemnek és a szerzői jognak a Ptk.-hoz fűződő viszonyáról. E tanulmányok - amelyek komoly erőfeszítéseket tükröznek és alkalmasnak látszanak arra, hogy a szellemi tulajdon és a Ptk. kapcsolatát tisztázó szakmai eszmecsere kiindulási alapjául szolgáljanak - megjelentek e folyóirat egyik korábbi számában is.1 Hasonlóképpen megjelent a Kodifikációs Főbizottság határozata is "a szellemi alkotások joga és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan".2 Ez az írás elsősorban nem a két említett tanulmány vagy a kodifikációs bizottsági határozat véleményezését célozza, hanem további adalékokat kíván szolgáltatni az iparjogvédelem és a szerzői jog egységes polgári jogi megközelítésének kialakításához.
2. Az iparjogvédelemért és a szerzői jogért egyaránt felelős országos hatáskörű szerv,3 a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) hatósági joggyakorlatában, nemzetközi kapcsolatrendszerében és kodifikációs munkájában eddig nem tapasztaltam sürgető igényt a Ptk. és a szellemi tulajdon kapcsolatának tisztázására. E hagyományos kapcsolat az elmúlt évtizedben megújult iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok alapján fennmaradt; nincs tudomásom súlyos - elméleti, elvi tisztázatlanságra visszavezethető - gyakorlati problémáról e viszonyrendszer működésében. A szellemi tulajdon hazai védelme a közeli jövőben - elsősorban az európai integráció és a technikai fejlődés következtében - számos nehéz kérdéssel fog szembesülni. A biotechnológiai találmányok védelmének jogi és erkölcsi kérdései, a számítógépes világhálózat (az internet) egyre kiterjedő használatából adódó - gyakran nemzetközi magánjogi köntösben megjelenő - kérdések, a közösségi oltalmi formáknak az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával hazánkra történő kiterjesztése, az adatbázisok sui generis védelmének bevezetése és az ipari (avagy formatervezési) mintaoltalmi kodifíkáció problémái említhetők meg példaként.4
3. A legtöbb európai magánjogi kódex egyáltalán nem tartalmaz szabályokat az iparjogvédelemről és a szerzői jogról. Az 1942. évi olasz és a szovjet - illetve az utódállamokban a szovjet "hagyományt" követő - kodifikáción kívül nincs példa arra, hogy a magánjogi kódex egyszerű utaláson kívül érdemi, részletes szabályokat tartalmazna e témában. Az erre irányuló holland kísérlet sem vezetett eredményre. A jogösszehasonlítás eredménye is azt az aggályt erősíti, hogy a jelenleginél részletesebb szabályoknak a Ptk.-ba való beillesztése dogmatikai, jogrendszeri és gyakorlati problémákhoz vezetne.5 A szellemi tulajdonvédelmi jogszabályok - az iparjogvédelmiek valamivel jobban, mint a szerzői jogiak - jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban (ez látszik pl. abból is, hogy alkalmazásukban háttérjogszabálynak számít a Ptk.-n kívül az Áe. és a Pp. is). E normák viszont tartalmilag elválaszthatatlanul összekapcsolódnak (amint erre Bacher Vilmos tanulmánya is helyesen rámutat6). Az iparjogvédelem és a szerzői jog polgári jogi kötődését pedig nem szükségképpen törvényi deklarációkkal kell megerősíteni vagy visszatükrözni: ez inkább a tudományra és az oktatásra tartozik. Ennyiben tehát vitatható, sőt, aggályokat keltő a Kodifikációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozata, amelynek értelmében "az új Ptk.-ban a jelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötődését".7
4. Az iparjogvédelem és a szerzői jog egységes felfogását és jogterületi koherenciáját a szellemi tulajdon - nemzetközileg széles körben elfogadott,8 a hazai jogszabályokban is tükröződő9 és a magyar jogtudomány egyes képviselői10 által is pártolt -koncepciója teremti meg. Ez a megközelítés a szabályozott jogviszonyok alapvető szerkezeti és tartalmi rokonságából indul ki: mind az iparjogvédelmi oltalom, mind a szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszonyt eredményez, kizárólagos jogok formájában érvényesül. A szellemi tulajdon tárgyai azok a szellemi javak (műszaki szellemi alkotások, árujelzők, művek, szomszédos jogi teljesítmények), amelyeket a jogi szabályozás - speciális oltalmi formák révén, előre megszabott feltételekkel - a közkincs köréből időlegesen kivon. A szellemi tulajdon tárgyainak megjelölésére gyűjtőfogalomként a "szellemi termék" kifejezés11 nemcsak azért alkalmatlan, mert e szókapcsolat "fából vaskarika", hanem azért is, mert éppen a dologi tulajdontól megkülönböztető ismérvet fedi el, nevezetesen azt, hogy a szellemi tulajdon nem dologi javakon áll fenn.
A jogterület egységes felfogása nem épülhet a "szellemi alkotás" fogalmára mint központi kategóriára; nem használható az iparjogvédelem, a szerzői jog és a szerzői joggal szomszédos jogok átfogó, együttes elnevezéseként a "szellemi alkotások joga" kifejezés. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmát nem az e megjelölések mögött csupán esetlegesen meghúzódó (inkább szerzői jogilag releváns) alkotó tevékenység alapozza meg (ilyesmiről egyébként is legfeljebb egyes ábrás, térbeli vagy hangvédjegyeknél lehetne szó, a szóvédjegyeknél semmi esetre sem), hanem a szóban forgó megjelölések megkülönböztető képessége és az erre épülő gazdasági funkció.12 Ezt jelzi az is, hogy valamely megjelölés (védjegy) a használat folytán idővel megszerezheti vagy elvesztheti a megkülönböztető képességet.13 A védjegyek és a földrajzi árujelzők nyilvánvaló esetén túl kétséges az is, hogy a többnyire évtizedek alatt felhalmozódó tapasztalatokból, ismeretekből álló know-how mennyiben számít "szellemi alkotásnak". A szerzői joggal szomszédos - különösen a hangfelvétel- és film-előállítói, valamint a rádió- és televízió-szervezeteket megillető -jogok sem alkotások, hanem bizonyos teljesítmények, szellemi javak védelmére szolgálnak. Ez vonatkozik majd az adatbázisok sui generis védelmére is.14 A védjegyek, a földrajzi árujelzők, a know-how, a szomszédos jogi teljesítmények és a nem eredeti adatbázisok tehát nem azért állnak jogi védelem alatt, mert alkotások.
Nem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy a személyiségi jogi kötődést középpontba állító és a szellemi tulajdon fogalmának létjogosultságát tagadó iskolát azok a szerzői jogászok képviselik Magyarországon, akik a szerzői vagyoni jogok elidegeníthetetlenségéhez minden áron - a piacgazdaság igényeivel, a magyar szerzői jogi hagyománnyal és az európai jogfejlődés világosan kirajzolódó tendenciáival szemben is - ragaszkodnak. Számukra a szellemi tulajdon kategóriáját az teszi "ördögivé", hogy nem fér meg vele a szerzői vagyoni jogok átruházhatóságának törvényi -azaz mesterséges - tilalma. Holott nyilván nem szabadna e merev, ideologikus szerzői jogi felfogásnak az egész jogterületet görcsbe rántania, fölöslegesen megnehezítve a nemzetközileg széles körben elfogadott és a hazai gyakorlatban is igényelt szellemi tulajdonjogi koncepció elméleti és tételes jogi kibontakozását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
