A recesszió időszakában, a gazdasági aktivitás visszaesése kapcsán különösen érdekes az első részben bemutatott munkaerő-piaci intézmények, szabályozások hatásainak megismerése. A tanulmány második része a nemzetközi benchmark elemzést folytatva Finnország helyzetét tárja elénk, végül szerzőnk a munkavállalók számára kidolgozott intézkedési mechanizmusok eredményeit foglalja össze.
Az 1980-ban intenzív növekedésnek induló, majd az évtized harmadik harmadában túlpörgő finn gazdaság, a szomszédos országokhoz hasonlóan, 1990-ben a skandináv válság áldozatául esett. A recesszió hatására a bruttó nemzeti össztermék (2010-es állandó USA dollárban számolva) 1990 és 1993 között 9,1%-kal csökkent, a munkanélküliségi ráta pedig 3,1%-ról 16,4%-ra emelkedett. Amíg a GDP 1994-ben újfent növekedni kezdett, amely átlagosa 4%-os növekedési ütemű szakasz egészen a 2008-as globális recesszió kitöréséig tartott, addig utóbbi mutató értéke azóta sem csökkent 6,4% alá (2008. évi adat), s átlagos szintje az 1990 és 2018 közötti időszak során 9,8% volt.[1]
7. ábra: GDP (2010-es USA mrd. dollárban)
Forrás: Világbank, saját szerkesztés
8. ábra: Munkanélküliségi ráta
Forrás: Világbank, saját szerkesztés
9. ábra: Munkanélküliség a fiatalok és az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében
Forrás: Világbank, saját számítás
10. ábra: Időskori függőségi ráta
Forrás: Világbank, saját szerkesztés
A gazdasági növekedés ellenére fennmaradó magas munkanélküliségi ráta oka, a munkaerő-kínálat és -kereslet eltérő szakmastruktúrája, azaz a strukturális munkanélküliség volt. A finn gazdaságot a skandináv válság óta folyamatosan növekvő időskori függőségi ráta, valamint a fiatalok és alapfokú végzettséggel rendelkezők magas munkanélküliségi rátája jellemezte. Előbbi tudatában az első átfogó finn foglalkoztatási program célja a munkanélküliek hatékony aktivizálása, a tartós munkanélküliség megelőzése, a strukturális munkanélküliség csökkentése és a társadalmi kirekesztettség megelőzése, a szakképzett munkaerő hozzáférhetőségének biztosítása, a termelékenység minőségi szempontok szerinti fenntartható módon történő emelése, valamint a finn munkaerőpiac rugalmasabbá tétele volt. A reform a munka-
- 24/25 -
ügyi kirendeltségek új szolgáltatási modelljének kialakítása, valamint a munkaerő-piaci szolgáltatóközpontok, önkormányzatok és a Társadalombiztosítási Intézet részvételével történő létrehozása volt, amelyeket elsőként a nagy létszámú munkaerő-piaci térségekben próbáltak ki. A reform során törekedtek az ügyfélellátás szolgáltatási modelljének egységesítésére.
A Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztérium irányítása alatt működik az a szervezetrendszer, amely kiszolgálja és támogatja a fejlődésben munkaerőpiacát, foglalkoztatását. Finnországban a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (Public Employment Services, PES) sokoldalú szakmai szolgáltatásait többoldalú együttműködési hálózat formájában, a Gazdaságfejlesztési, Közlekedési és Környezetvédelmi Közpon- tok (ELY), a Foglalkoztatási és Gazdaság-fejlesztési Hivatalok (TE), a Munkaerő Szolgáltató Központok közreműködésével, a települési önkormányzatokkal, illetve a Társadalombiztosítási Intézettel kiegészülve valósítja meg, amely szervezetek elsősorban hálózatként működnek együtt - alá-fölérendeltségi viszony nem érvényesül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
