Hazánk történelmi fordulat előtt áll. A csatlakozási tárgyalások és az Európai Unióban napirenden lévő intézményi reform lezárását követően, várhatóan a közeljövőben, a csatlakozási szerződés ratifikálása után, 2004. év első felében csatlakozunk az Európai Unióhoz.
A magyar jogrendszer fejlődési-fejlesztési iránya az 1991. december 16-án aláírt és 1994. február 1-jén hatályba lépett Társulási Megállapodás óta egyértelműen meghatározott: a magyar szabályozást összhangba kell hozni a közösségi jog követelményével, a magyar jogszabályokat közelíteni kell az Európai Közösség jogához.
A jogalkotási lépések megtételén túl integrációs felkészülésünk meghatározó feladata az is, hogy a tradicionális jogászszakmák képviselői felkészüljenek a csatlakozással együttjáró változásokra. Ennek megfelelően az Európai Unió leendő közjegyzőit is fel kell készíteni a már most prognosztizálható új feladatokra és kihívásokra. Az Európai Unióban fellépő tendenciákat, felvetett problémákat és az arra adott válaszokat már most figyelemmel kell kísérnünk, hisz azok nagyon rövid időn belül meghatározó hatással lesznek a magyar közjegyzőségre is.1
Az Európai Unió Közjegyzőségeinek Konferenciája (a továbbiakban: CNUE), mint az uniós tagállamok közjegyzői kamaráinak elnökeit tömörítő szervezet, kiemelkedő szereppel bír a közjegyzőséget is érintő jogharmonizáció területén, közvetítő szervezet a nemzeti közjegyzőségek és az Európai Unió nemzetek feletti (ún. szupranacionális) intézményei között. Ez a szervezet 1995 februárjában, Nápolyban elfogadta a közjegyzői hivatásrendi jog Európai Kódexét annak érdekében, hogy megkönnyítse a polgároknak az európai térség közjegyzőivel való kapcsolattartását, illetve a közjegyzők államhatárokat átlépő szakmai segítségnyújtását. A Kódex létrejötte tükrözi az Európai Unió egységesítési törekvéseit annak ellenére is, hogy részletszabályaiban már meglehetősen különbözőek a közjegyzőkre vonatkozó nemzeti szabályozások.
A CNUE állásfoglalásai, kezdeményezései meghatározóak az európai közjegyzőség jövőbeli kialakítását illetően. Ennek ismeretében elmondható, hogy nemcsak az uniós tagállamok közjegyzőségei számára iránymutatóak, hanem már most példaértékűek a csatlakozni kívánó, latin típusú2 közjegyzőséggel rendelkező országok közjegyzőségei számára is. Következésképpen, a magyar közjegyzőség integrációs felkészülésében is figyelemmel kell őket kísérnünk.
E cikkben arra keresem a választ, hogy a magyar közjegyzőség az előírt jogharmonizációs követelményeknek, a jelenlegi egységesítési törekvéseknek mennyiben tesz már most eleget és hol szükséges még további lépéseket tenni?
Kulcsterületek:
1. A közjegyzőség testületi/ kamarai szintű felkészülése.
2. A közjegyzők mint jogszolgáltatók egyéni felkészülése.
3. Minőségbiztosítás, modern vállalkozásvezetés.
4. A közjegyzői közvetítés (mediáció), mint a viták megelőzésének eszköze.
5. Az informatika térhódítása a közjegyzők munkájában.
6. A közjegyzői okiratok forgalma.
1999. május 4-én a Parlament elfogadta a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvényt (a továbbiakban: Novella).
A Novella rendelkezései 1999. augusztus 1. napjával, egyes, főként az önkormányzatokkal kapcsolatos rendelkezések pedig kicsit később, 2000. január 1. napjával léptek hatályba.
A Novella elsősorban a közjegyzői önkormányzatokra vonatkozóan tartalmaz új rendelkezéseket, így számos új feladatot telepít a területi és országos kamarára, nagyobb hangsúlyt fektet a köztük lévő együttműködésre, továbbá első ízben definiálja köztestületként az országos kamarát. A közjegyzői szervezetet érintő módosítások közé tartoznak a közjegyzői szolgálat keletkezésében és megszűnésében történt változások, valamint a közjegyzőjelölteket- és helyetteseket érintő változások.3
A közjegyzői törvény módosítását egyrészről a bíróságokról és ügyvédekről szóló új szabályozás bevezetése indokolta, másrészről az elmúlt évek tapasztalatait összegezve látható volt, hogy a törvény némely rendelkezését az idő meghaladta, azok revidiálásra szorultak. Harmadrészről pedig témánk szempontjából a legjelentősebb, hogy az Európai Unióhoz való közelgő csatlakozás szellemében, már a jogharmonizációra is figyelemmel alakították ki az új törvényi szabályozást.
A továbbiakban nézzük meg azokat a módosító rendelkezéseket kicsit közelebbről, melyek az uniós csatlakozás miatt voltak szükségesek, vagy éppen a csatlakozás kapcsán vitára adhatnak okot.
Elsőként vegyük sorra, hogy miként változott meg a közjegyzői kinevezés feltételrendszere.
A közjegyzői törvény 17. § (1) bekezdése szerint jelenleg közjegyzővé az a büntetlen előéletű magyar állampolgár nevezhető ki, aki választójoggal és egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, a jogi szakvizsgát letette és legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi gyakorlatot igazol.
A törvényalkotó a korábbi szabályozáshoz képest - az eddigi állam- és jogtudományi végzettség helyett - új, szélesebb körben alkalmazható megfogalmazással "egyetemi jogi végzettséget" követelt meg, összhangban a többi uniós tagállamban meglévő szabályozással. A Novellához fűzött általános indokolás szerint ez azt is jelenti, hogy a külföldi és a külön jogszabályi rendelkezések szerint honosított diploma megszerzése is megfelelő a közjegyző kinevezése esetén.
Az említett feltételek közül továbbá új elem a választójoggal való rendelkezés követelménye is. Miért volt szükség ennek felvételére? A törvényalkotó a választójogi törvényre utalással így további kizáró eseteket tudott meghatározni, nevezetesen azt, hogy a jelölt nem állhat cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya, továbbá szabadságvesztés büntetés vagy büntetőeljárásban jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés alatt.4
A törvényalkotó szándéka - miszerint a közjegyzői kar kiválasztása során a legnagyobb gondossággal és szigorral járjunk el - egyértelmű. A közjegyzői törvény 17. § (3) bekezdése a kinevezést kizáró okokról részletes felsorolást ad, a törvényhozó a "választójoggal rendelkezés" klauzula beiktatásával pedig további kinevezési akadályokat határozott meg, melyek jellegüknél fogva alapvető alkalmatlansági kritériumok. Fent már utaltam arra, hogy a bírákra és ügyvédekre vonatkozó új szabályozás bevezetése is indokolta a Novella megalkotását. Ennek ismeretében már nem véletlen, hogy a bírák kinevezési feltételei között ugyanúgy megtaláljuk a választójog követelményét.5 Ahogy a bírák és ügyvédek esetében a törvényalkotó magasabb szakmai és erkölcsi követelményeket támasztott a pályákra kerülőkkel szemben, úgy a közjegyzői pálya vonatkozásában is indokolt volt szigorúbb követelményrendszer kialakítása.
A kinevezési feltételek sarkalatos pontja: a magyar állampolgárság megkövetelése.
Az Európai Unió tagállamaiban jelenleg is heves viták kereszttüzében áll az ún. állampolgársági fenntartás, vagy más szakkifejezéssel élve a nemzeti elbánás elve. Mit is jelent ez?
"Valamennyi latin közjegyzőségi rendszerrel működő EU tagállamban jelenleg az a közjegyzői kinevezés feltétele, hogy az illető az adott állam állampolgára legyen. Ezt az a klasszikus felfogás indokolja, miszerint az igazságszolgáltatás feladata az állami szuverenitás része, sértené az állami felségjogot, ha az annak körébe tartozó tevékenységet nem a saját állampolgárok gyakorolnák."6
Napjainkban ez a klasszikus felfogás több oldalról is támadások színtere. Mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság erőteljesen szorgalmazza az állampolgársági záradék hatályon kívül helyezését. Újabb és újabb kísérleteket tesznek arra, hogy a közjegyzőket bevonják a letelepedési szabadság körébe és ezáltal biztosítsák azt, hogy az Európai Unió polgárai hozzáférhessenek ezen foglalkozáshoz is. A legújabb fejlemények szerint a spanyolok és portugálok már feladták az állampolgársági fenntartás elvét, és többen egy esetleges próbapertől várják a jelenlegi vita lezárását. Az Amszterdami Szerződéssel módosított Római Szerződés új számozás szerinti 45. (régi 55.) cikke értelmében, habár főszabályként a tagállamokon belül a szabad munkaerő áramlás és a letelepedés szabadsága érvényesül, a szabad munkavállalás joga nem alkalmazható azon tevékenységek gyakorlóira, akik - akár csak alkalmilag is - az állami közhatalom gyakorlásában vesznek részt.
Ahogy látható, az állampolgársági fenntartás jövője az Európai Unióban még nem dőlt el, ugyanakkor a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy a tagállamok idővel kénytelenek lesznek feladni azt. Ameddig ebben a kérdésben Brüsszel nem jut döntésre, a magyar szabályozásnak még önálló tere van.
Részletesen most nem térek ki a Novellának a bevezetésben említett további módosító rendelkezéseire,7 csak a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát érintő változásokat foglalom össze röviden.
Már szóltam arról, hogy a közjegyzői törvény módosításával a területi kamarához hasonlóan a Magyar Országos Közjegyzői Kamara is köztestületi jelleget nyert. Számos új feladattal gazdagodott, így működteti a Végintézkedések Országos Nyilvántartását (VONY), a Zálogjogok Országos Nyilvántartását (ZONY) és a közjegyzői levéltárat (közjegyzői irattárat), valamint nyilvántartást vezet a jogerős fegyelmi határozatokról. Felelősségbiztosítást köthet, illetve alapot hozhat létre a bizalmi őrzésből eredő károk megtérítésének fedezésére, végül pedig a hatáskörébe utalt feladatok ellátásához közjegyzői hozzájárulás fizetésére kötelezheti a közjegyzőket. Az országos kamara a korábbi szabályozáshoz képest tágabb körben - már nemcsak a közjegyzők magatartásáról - adhat ki iránymutatást. Így többek között rendelkezhet a továbbképzésekről, a közjegyzőjelöltek- és helyettesek szakmai képzéséről, a közjegyzői nyilvántartásokról, a kötelező díjszabás alkalmazásáról, valamint a statisztikai adatszolgáltatásról is... (Ktv. 55. §)
A Novella által biztosított nagyobb hatáskör és egyéb újabb jogi lehetőségek talaján elindulva a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nem kis erőfeszítéseket tett az informatikai rendszer kiépítése területén. Létrehozta a saját hálózatú MOKK-mail levelezőrendszert, önálló honlapot alkotott meg, valamint elektronikus úton működteti a már említett ZONY-t és VONY-t. Megkezdődött továbbá a közeljövőben bevezetésre kerülő elektronikus okirattár előkészítése, amelynek működtetése szintén az országos kamara feladata lesz. A kiépült informatikai rendszerek zökkenőmentes alkalmazásának köszönhetően elmondható, hogy a magyar közjegyzőség e területen nincs lemaradásban a többi uniós tagállamhoz képest. Köszönhető mindez a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának, mely előrelátóan már időben megkezdte a magyar közjegyzőség ezirányú felkészítését a csatlakozásra.
A fent már említett CNUE által elfogadott Európai Kódex nagy hangsúlyt fektet a közjegyzők államhatárokat átlépő szakmai segítségnyújtásának elősegítésére is. A MOKK szerepét a közjegyzőségek közötti szorosabb együttműködés megvalósításának területén is ki kell emelni. A magyar közjegyzőség éppen a jövőbeli európai uniós tagságra való felkészülés érdekében erősíti kapcsolatait a közép-európai közjegyzőségekkel.
"...- a jövőben szorosabban együttműködnek a közjegyzői hivatásjog és a közjegyzői hivatáspolitika kérdéseiben;
- a jövőben rendszeresen információt cserélnek az olyan európai fejleményekről és jogalkotási tervekről, amelyek kihatással lehetnek a közjegyzői foglalkozás gyakorlására;
- az európai jogi fórumok és európai testületek előtt képviselendő közös hivatáspolitikai érdekeiket összehangolják egymással."8
Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és a már uniós tagállam Ausztria közjegyzői kamaráinak elnökei 1998. november 19-én Bécsben a fenti tartalmú nyilatkozatot tették, melynek alapján hivatalos formát öltve is elindult a hat ország együttműködése Hexagonale elnevezéssel. Ez az együttműködés az utóbbi időben egyre szorosabbá kezd válni és nemrégiben új, angol nyelvű elnevezést is kapott (Cooperation of Central European Civil Law Notaries). Az együttműködés keretében egy, a közelmúltban9 az elektronikus okiratok témakörében rendezett tanácskozáson bemutatásra került az interneten elérhető közös honlap.10 E honlap tökéletesítésén még dolgoznak a szakemberek, de végleges formájában ezen keresztül egyidejűleg hat ország közjegyzőségeiről lehet majd alapinformációkat beszerezni a résztvevők saját nyelvén és angol nyelven egyaránt.
A közjegyzői együttműködési programok közül meg kell említeni továbbá azt a többoldalú Hospitációs programot is, melyet évente szerveznek meg Németországban a közép- és kelet európai közjegyzők részére a Nemzetközi Jogi Együttműködésért Alapítvány támogatásával. E programon hazánk szintén képviselteti magát.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás az előző fejezetben tárgyalt testületi szintű felkészülés mellett a közjegyzők egyéni felkészülését is megköveteli, mégpedig alapvetően az alábbi három területen:
1. nyelvismeret
2. informatikai ismeretek
3. szakmai továbbképzések
ad 1. Korunkban mind a társadalmi, mind a gazdasági kapcsolatok fokozódó nemzetköziesedése következtében a nyelvismeret magától értetődő követelmény. A soknyelvű Európában csak úgy lehet gazdasági kapcsolatainkat bővíteni, ha beszéljük üzleti partnereink nyelvét, ha más államok polgárait meg tudjuk szólítani. Ehhez a meglévő nyelvismeret szinten tartása és gazdagítása, valamint más nyelvek tárgyalószintű ismeretének megszerzése szükséges. Ebben segít a különböző nyelvtanfolyamokon való részvétel, valamint a szaknyelv szókincsének elsajátítása. A MOKK által szervezett angol és német szaknyelvi tanfolyamok is hozzájárulhatnak az idegennyelvi jogosítvány megszerzéséhez.
ad 2. Az informatikai ismereteket illetően, véleményem szerint szükséges lenne, hogy valamennyi közjegyzői irodában az alkalmazottak közül legalább egy fő rendelkezzen az Európai Számítógép Felhasználói Jogosítvánnyal, az ún. ECDL szakképesítéssel. Az Európai Unió területén egységesen elfogadott ECDL képesítés az alapvető irodai számítógép felhasználói ismeretek (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázis kezelés, prezentáció készítés...) megszerzését tanúsítja.
ad 3. A MOKK nemcsak a fent említett nyelvtanfolyamok, hanem a különböző témakörökben megszervezett továbbképzések útján is segíti a közjegyzőket szakmai fejlődésükben. A közjegyzőknek a továbbképzések egy részén kötelező jelleggel kell résztvenniük, míg más tanfolyamokon a részvétel önkéntes. A közjegyzőhelyettesek- és jelöltek szakmai képzéséről a MOKK külön iránymutatásban is rendelkezik annak érdekében, hogy a közjegyzői kar utánpótlása a szakmailag legfelkészültebbekből kerüljön ki.
A MOKK Oktatási Bizottsága az uniós csatlakozásra célirányosan felkészítő tanfolyamot is meghirdetett az elmúlt években, kötelező jelleggel. Ez a kezdeményezés nagyon időszerű volt és szükségességéhez nem férhet kétség. A program összeállítására dr. Kecskés László egyetemi professzort és neves szaktekintélyt kérték fel. A modulrendszerű, 4 részből álló oktatási programon a közjegyzők többek között megismerkednek a közösségi jog alapintézményeivel, az Unió intézménytörténetével és szervezetével, a jogharmonizáció eszközrendszerével. A képzésnek köszönhetően a résztvevők mindazon alapismeretek birtokába jutnak, melyek segítségükre lesznek abban, hogy hazánk csatlakozását követően eligazodjanak a közösségi jog bonyolult rendszerében.
A közjegyzők sikeres egyéni felkészülése esetén kettős irányú hatással számolhatunk. Egyrészről a szakmailag felkészült közjegyző irodája a csatlakozást követően is versenyképes tud maradni, másrészről pedig a közjegyző irodájának presztízsnövekedése hozzájárul az egész magyar közjegyzői kar elismertségéhez és megbecsüléséhez.
Ma már nem ismeretlen fogalom a minőségtanúsítással rendelkező közjegyzői iroda. A közjegyzők egyéni felkészülésének alapvető területei után a következő fejezetben az egyéni felkészüléshez szorosan kapcsolható minőségbiztosítási rendszerről lesz szó.
Az utóbbi évtizedben az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása érdekében az Európai Unióban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a minőségi szabványok összehangolásának kérdése. Az ISO 9000 olyan nemzetközi szabvány, melyet az Európai Unió minden tagállama elismer. Az ISO 9000 egy világszerte érvényes, minőségbiztosításra és minőségirányításra vonatkozó normarendszer, mely tanúsítja a vállalkozás működésének megfelelő menetét, azaz megalkotja azon feltételeket, hogy miként lehet a vezetők aktivitása, a folyamat- és eljárási struktúra, valamint a munkatársak folyamatos továbbképzése és motivációja segítségével jó terméket vagy szolgáltatást létrehozni. Összességében elmondható, hogy az ISO 9000 szabvány olyan ajánlásokat fogalmaz meg, melyek - dr. Klaus Woschnak kifejezésével élve - nem mások, mint "a rendszerető vállalatvezetés eszközei", így a közjegyzőségben is messzemenően alkalmazhatóak.
A közjegyzőség, mint szolgáltató ágazat már eleve bizonyos minőségi kritériumoknak van alárendelve, gondoljunk csak a kinevezés előfeltételeire, az állandó felügyeletre, a szigorú etikai normákra, a kötelező díjszabásra. Ennek ismeretében felmerülhet a kérdés, mégis szüksége van a közjegyzőségnek minőségbiztosítási rendszerre?
A következő érvek szólnak a bevezetése mellett:
- Mind az ügyfelek, mind a konkurrens foglalkozási ágak (ügyvédek, gazdasági tanácsadók, akik már tanúsíttatták magukat) részéről gyakorolt nyomás.
- A tevékenységi körök elhatárolása és pontos megfogalmazása szabályozott munkafolyamatot eredményez, jól körülhatároltak a felelősségi viszonyok, könnyen áttekinthető az egész közjegyzői iroda szervezete, a koncentráltabb munkafolyamatoknak köszönhetően a hibákból eredő költségek csökkennek, a munkatársak motivációja pedig nő.
- A minőségi szolgáltatásért az ügyfelek szívesebben fizetik meg a megszabott munkadíjat. (Kimutatások szerint az ügyfelek szemében a minőség, a gyorsaság és a megbízhatóság sokkal inkább előnyt élvez, mint az alacsony munkadíj.)
- A minőségtudat növeli a közjegyzői iroda presztízsét, és ezen keresztül az egész közjegyzőség hírnevét.
Mind dr. Klaus Woschnak és dr. Dévényi Norbert egyetért abban és hangsúlyozza, hogy a minőségirányítási rendszer bevezetése nem azt jelenti, hogy a közjegyzői iroda minőséget állít elő, hanem e rendszer tanúsítja a rendes vállalkozás-menetet, azaz az iroda azon törekvését, hogy bizonyos szabályok szerint a követelményeknek és az ügyfelek elvárásainak meg kíván felelni, továbbá a hibákat gyorsan, következetesen ki akarja küszöbölni.
Úgy gondolom, hogy egy jövőorientált, a társadalmi és gazdasági kihívásoknak megfelelni szándékozó foglalkozási ágnak magáévá kell tennie a fentiekben vázolt új gondolkodásmódot - mely egyébként az ipari szektort követően immár a közigazgatást és egyéb jogi tanácsadói foglalkozásokat is behálózza -, vagyis a közjegyzőségnek is fel kell készülnie a modern piaci igényekre, a megfelelő minőségirányítás segítségével a közjegyzői szolgáltatás minőségének javítására kell törekednie.
Az Osztrák Közjegyzői Kamara munkacsoportja által kidolgozott közjegyzői minőségbiztosítási rendszer, mely az ISO 9000 szabványra épül, ígéretes kezdeményezés, néhány osztrák közjegyzői iroda rendelkezik is már ISO 9000 tanúsítvánnyal.
Az Európai Unió országokat átívelő, határok nélküli piacára elmondható, hogy a versenyképesség megtartásának talán legfontosabb záloga a minőség, legyen szó termelő vagy szolgáltató szektorról. Amint már említettem, napjainkban a minőségbiztosítás iránti igény mind a piaci versenytársak, mind a fogyasztók oldaláról egyaránt erőteljesen jelentkezik. Az osztrák közjegyzőség a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével is a közjegyzői szolgáltatás minőségének javítására törekszik. Úgy vélem, az osztrák kollégák kezdeményezése a fenti okok miatt megfontolásra érdemes a magyar közjegyzőség számára is, ugyanis nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az uniós csatlakozást követően ugyanazon piac részesei leszünk.
A jogi szolgáltatások piaca az egész világon átalakulóban van, és ez a jelenség közvetlenül érinti az Európai Unió területét is. A tradicionális jogászszakmák új kihívásokkal kerülnek szembe, melyek egy részét csak új feladatok felvállalásával, új szolgáltatások nyújtásával lehet megoldani. Az utóbbi évtizedekben a bíróságok munkaterhe megtöbbszöröződött, a bírósági eljárás hosszadalmassága és költségessége miatt egyre inkább előtérbe került a jogviták elhárításának alternatív lehetősége.
Az alternatív megoldások közé tartoznak egyrészről a választottbíráskodás, másrészről a peren kívüli alternatív eszközök, úgymint egyeztetés, tanácsadás, mediáció.
Európában jelenleg új, az angolszász jogrendszerből átvett intézmény a mediáció - mely Dévényi kolléga cikkében megadott definíció szerint13 - a konfliktus megoldásának útja, azaz olyan eljárás, melyben a semleges, kompetens, és a konfliktussal nem érintett személy (mediátor) módszeres kommunikációs stratégia felhasználásával a szembenálló feleket olyan helyzetbe hozza, hogy a saját felelősségükre az általuk meghatározott célt, továbbá az ennek elérését lehetővé tévő utat megtalálják, s így létrejöjjön a minden érintett számára elfogadható megegyezés.
A közjegyzőség számára a mediáció elsősorban a tárgyalás, a közvetítés területén való professzionális képzettséget jelent, továbbá a hatáskör növelését, és még valamit: új szolgáltatást.
A mediátor, mint pártatlan tárgyalásvezető a megegyezésre törekszik.
A közjegyző hivatali tevékenysége és az egyeztetés feladata között közvetlen összefüggés fedezhető fel. A közjegyző hivatali tevékenységének döntő részét kitevő hagyatéki eljárás és okiratszerkesztés tulajdonképpen a felek érdekeinek közelítésén, azok egyeztetésén alapul. A közjegyző képzettségénél és a hatáskörébe tartozó ügyekben szerzett gyakorlati- és élettapasztalata révén valójában hivatásos egyeztető.14
Dévényi az említett cikkben kiemeli, hogy az ügyfelek vonatkozásában a mediáció a konfliktusban azt a biztonságot jelenti, hogy a döntést nem egy bíróhoz delegálják, hanem az ügyfelek saját érdekeik szerint tárgyalnak és a tárgyalások folytán létrejött megegyezést joghatályos formába öntik. A felek saját maguk találják meg a megoldást, azt nem erőlteti rájuk egy kívülálló harmadik személy. A közvetítőként működő közjegyző teljes szakmai tudását is érvényesíteni tudja, mikor a mediáció eredményeképpen megszületett megállapodást írásos formában rögzíti, vagy éppen közjegyzői okiratba foglalja. A közjegyzői okirat végrehajtó hatályának köszönhetően az ügy végleges lezárásra kerülhet.
A Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusán elfogadott záróhatározat szerint a közjegyző rendelkezik azzal a kivételes illetékességgel, hogy "egy személyben" kínálja a jogi mediációval és annak végleges rendezésével kapcsolatos összes szolgáltatást. A közjegyzői mediáció előmozdítása érdekében ajánlatos, hogy a közjegyzői kamarák szorgalmazzák a közjegyzői közreműködést a mediáció területén, elkészítve az ehhez a szükséges szakmai etikai szabályokat, megszervezve a közjegyzők mediációs képzését, szükség esetén külön mediációs központok létrehozásával, ösztönözve a közjegyzőket, hogy dolgozzák ki és alkalmazzák a mediációs és választottbírósági kikötéseket.
Az említett záróhatározat nemcsak a mediáció, hanem a tanácsadás és a közjegyzői választottbíráskodás alapelveit, különleges jellemzőit is összefoglalja, és a nemzeti közjegyzőségek figyelmébe ajánlja. Az állami igazságszolgáltatás tehermentesítése, a konfliktus- és permegelőzés előmozdítása, a jogi és társadalmi béke megőrzése érdekében kívánatosnak tartja, hogy a latin közjegyzőségű országok nemzeti jogrendjébe épüljön be és erősődjön meg a közjegyzők ezirányú közreműködése.15
"Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának elengedhetetlen előfeltétele az úgynevezett info-kommunikációs eszközök elterjesztésének elősegítése mind a gazdasági, mind a társadalmi életben. Hazánknak a fejlett gazdaságokhoz való felzárkózása és a magyar gazdaság versenyképességének növelése hosszú távon megvalósíthatatlan lenne az elektronikus úton lebonyolódó üzleti kapcsolatok elismerése és elterjedése nélkül. Az elektronikus iratok meghatározó szerephez jutnak a jövő évezred mindennapjaiban, felváltva a papír alapú iratokat, számlákat, dokumentumokat."17
Az elektronikus médiumok az utóbbi évtizedben ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül, mely a magyar közjegyzőséget sem hagyta érintetlenül. Az informatika révén új, könnyebben kezelhető, a korábbinál olcsóbb és gyorsabb, egyben takarékosabb adatforgalmazás vált lehetővé. Gondoljunk csak arra, hogy ma már elektronikus jogi adatbázisok segítségével dolgozunk nap, mint nap, MOKK-mail rendszer segítségével kommunikálunk, elektronikus úton végrendeleti nyilvántartást (VONY) és zálogjogi nyilvántartást (ZONY) vezetünk, interneten elérhető saját és közös honlapunk van.
Az elektronikus médiumokban az okiratoknak sokáig nem volt helyük, de a technikai-műszaki fejlődésnek (úgymint az elektronikus aláírás létrejötte, a számítógépek rendelkezésre állása, internet elterjedése) köszönhetően ma már az elektronikus okiratok lehetősége valósággá vált.18
Az elektronikus okiratok szempontjából két - mérföldkőnek számító - EU-irányelv született:
1. Az elektronikus aláírásokra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló irányelv19
2. Az elektronikus ügyforgalomról szóló irányelv20
ad 1. Az első irányelv rendelkezései közül azt emelném ki, hogy azon elektronikus aláírások, melyek sajátos biztonsági kritériumok szerint készültek, és így "fokozott biztonságúnak" vagy "minősítettnek" neveznek, megfelelnek a saját kezű aláírásoknak és a bírósági eljárásokban elismerik őket bizonyítékként.
ad 2. A második irányelv rendelkezései közül azt emelném ki, hogy a tagállamok biztosítják, hogy jogrendszerük lehetővé tegye szerződések kötését elektronikus úton. Mindannak, ami ma írásos formát kíván meg, fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott dokumentum formájában is lehetségesnek kell lennie. Végeredményben, ami írásban joghatályos, azt elektronikus aláírással is joghatályosként kell elismerni.
A közjegyzői tevékenység magvát maga a közjegyzői okirat-készítési eljárás alkotja, így az elektronikus aláírás és okirat intézményének elterjedése a közjegyzői munkát is jelentősen érinti. Mind dr. Parti Tamás kolléga, mind dr. Günter Fuchs osztrák közjegyző szerint leginkább technikai értelemben történik változás, hisz az új elektronikus okiratok nem ingatják meg az okirat fogalmát, nem jelentenek új okirati minőséget. Fuchs kolléga szavaival élve, minden közjegyzőségnek módosítania kell hivatásgyakorlási szabályzatát akként, hogy mindkét médiumban (papír alapú és elektronikus) lehetővé váljon a közjegyzői okiratba foglalás, mindkét médiumot egyenértékűnek fogadják el, mert mindkét médium kielégítő mértékű biztonságot nyújt.21
Ahogy a papír alapú közokiratok tekintetében alapkövetelmény a tartósság, úgy fokozottan igaz ez az elektronikus okiratok tekintetében is. Biztonságos helyen kell őrizni az elektronikus okiratokat is, ki kell védeni az illetéktelen hozzáférést, biztosítani kell a fájlok folyamatos olvashatóságát, a visszaélések elleni nagyfokú védelmet, hogy technikai fejlődés esetén se legyenek az aláírások hamisíthatók, a fájlok módosíthatók. E feladatok megoldására az osztrák közjegyzőség kiépített egy saját számítógépes központi okirattárat, ahol 2000. január 1. napjától kezdve minden elkészült közjegyzői okiratot és közjegyzői jegyzőkönyvet archiválnak.22 Az osztrák közjegyzőség okirattára két megfontolásból született:
1. a papíráradat megfékezése, ugyanis a bíróságokon vezetett közjegyzőségi irattárak helyhiánnyal küszködtek, valamint
2. az elektronikus közigazgatás korszerű követelményének eleget téve, ahogy azt hangsúlyozzák az Európai Unió vonatkozó tamperei határozatai és az osztrák szövetségi kormány ajánlásai is.
Dr. Michael Lunzer osztrák közjegyző hivatkozott cikkében az okirattár kialakítása mögötti motiváló gondolatokat az alábbiak szerint fogalmazza meg:
1. Legyen egy elektronikusan vezetett központi archívum az összes közjegyzői okirat őrzésére.
2. Legyen egy központi okiratszerver a tartós adatmegőrzés, valamint a gyors és egyszerű hozzáférhetőség megteremtése céljából.
3. Az osztrák közjegyzőség nem tudta a fejlesztést egyedül véghezvinni. Az információtechnológiai biztonság megteremtésére az ausztriai Siemens Rt. partnerként vállalkozott.
4. Az okirattárban a közjegyzők archiválnak. Konkrét esetekben a közjegyzőknek és jogosult harmadik személyeknek (például ügyvédeknek, bíróságoknak és hatóságoknak) lehetőségük van az okiratok lehívására.
Az egyes közjegyzői irodák és a számítóközpont között zárt átviteli rendszer működik, e rendszer ismertetését Lunzer kolléga az említett cikkben részletesen kifejtette. Ebből csak annyit emelnék ki, hogy milyen technikai felszereltséggel kell rendelkeznie egy adott közjegyzői irodának, ahhoz hogy a közjegyző archiválni tudjon. Tehát szükség van egy felvételi helyre, azaz legalább egy személyi számítógépre, egy szkenerre, amellyel az okiratok képi formában beolvashatók, egy nyomtatóra, egy ISDN-vonalra az adatátvitelhez és a készüléken egy chipkártya-olvasóra chipkártyával együtt. Ez utóbbi segítségével rejtjelezik a felvételi helyen az okiratot.
Könnyű belátni, hogy az elektronikus aláírás és okirat elterjedésének előnyei elsősorban a gyorsabb és olcsóbb okirat-forgalmazásban, valamint a hely és időtakarékosabb irattározásban fognak megmutatkozni.23
Gondoljunk csak arra, hogy okirataink másolatát nem kell postai úton megküldenünk, hanem azokat a megfelelő hatóságok egyedi engedély birtokában elektronikus úton maguk tekintik meg az elektronikus okirattárban. Ezzel a közjegyzői irodák postai költségei és a hatóságok kezelési és tárolási költségei fognak jelentős mértékben csökkeni. Következő lépésként, a továbbfejlesztett verzió szerint, a különböző köznyilvántartások összekapcsolása révén a jogosultak közvetlenül hozzáférhetnének a járulékos és kiegészítő dokumentumokhoz, a bejegyzések alapjául szolgáló iratokhoz is.
Budapesten, 2002. szeptember 13-14-én a korábbiakban már említett Hexagonale együttműködés keretében az elektronikus okiratok témakörében tanácskozást rendeztek. Az ott megjelent osztrák kollégák beszámoltak a náluk működő okirattáról is. Az előbbiekben azért hívtam fel a figyelmet külön is az osztrák megoldásra, mert a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Választmánya ez évben úgy döntött, hogy osztrák mintára Magyarországon is kiépítésre kerül az elektronikus közjegyzői okirattár. Az okirattár 2004. január 1-jétől lép működésbe, addig kell a rendszert teljes egészében kiépíteni, ami persze nem kis anyagi áldozatokkal jár. A MOKK meghívásos közbeszerzési eljárás során a Siemenst választotta partneréül, a vállalkozási szerződés megkötésére épp napjainkban került sor.
A magyar közjegyzőség az elektronikus okirattár kiépítéséhez jó alapokkal rendelkezik, hisz a Zálogjogok Országos Nyilvántartása is egy elektronikus aláírásokkal és elektronikus űrlapokkal karbantartott tisztán elektronikus nyilvántartás, amely ma zökkenőmentesen működik.24
Továbbá a közelmúltban megszületett elektronikus aláírásról szóló törvény (2001. évi XXXV. tv.) megteremtette az elvi lehetőségét az elektronikus aláírás (vagy ahogy a köznyelvben elterjedt digitális aláírás) használatának. A közjegyzői tevékenységet is érintő nagyon fontos törvényi kivétel az, hogy a Polgári Törvénykönyv 598-684. §-aiban szereplő (öröklési kérdések), illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. szerinti jogviszonyokban nem lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikus aláírást felhasználni, illetve elektronikus iratot vagy dokumentumot készíteni. Tehát csak elektronikus aláírással ellátott végrendelet vagy öröklési szerződés nem készülhet, azonban ez a kivétel nem vonatkozik, pl. az adásvételi, vagy zálogszerződésekre, azok készítésénél a digitális aláírás használatának nem lesz akadálya.25
Ahogy az elektronikus magánokirat ma már valóság, úgy fog a közeljövőben az elektronikus közokirat fogalma és gyakorlata is megvalósulni. Véleményem szerint mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy a bevált szolgáltatásokat immár a technikailag legkorszerűbb formában tudjuk nyújtani, és ehhez elengedhetetlen az informatikának a közjegyzői irodában való magas szintű alkalmazása.
Jelen fejezetben utalni szeretnék korábban megfogalmazott gondolataimra, melyeket egy hosszabb lélegzetvételű cikkben fejtettem ki a Közjegyzők Közlönye hasábjain. Nevezetesen az Európai Unióban a bírósági határozatok és a közokiratok szabad forgalmának kérdéskörével foglalkoztam.26
Juan Bolás Alfonso szavaival élve a közjegyzői okiratok szabad forgalmának lehetővé tétele az Európai Közösség országaiban olyan cél, amelyet rövid időn belül el kell érni, mint a latin közjegyzőség hozzájárulását az (európai) közösségi állampolgárok közötti jogforgalom megkönnyítéséhez.27
A magyar közjegyzőség az európai uniós csatlakozással egy - az 1968-ban aláírt Brüsszeli Egyezmény által már megteremtett - európai joghatósági és végrehajtási rendszer részese lesz, mely immár közösségi jogi rendezést is nyert.
Az Európai Unió Tanácsának 44/2001. számú rendelete (továbbiakban: Rendelet) a joghatóság és a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában, 2002. március 1-jei hatállyal, tulajdonképpen a közösségi jog részévé tette a Brüsszeli Egyezmény által már kialakított egységes joghatósági és végrehajtási rendszert. Ennek következtében a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására jelenleg kötelező erővel a tanácsi rendelet ad szabályozást az Európai Unió egész területén. A Rendelet, ugyanúgy ahogy a Brüsszeli Egyezmény is tette, külön fejezetben szól a közokiratok és perbeli egyezségek végrehajtásának kérdéséről. Az 57. cikk szerint valamely szerződő államban elfogadott és végrehajtható közokiratokat egy másik szerződő államban a 38. és a következő cikkelyek szerinti eljárás során, kérelemre, végrehajthatónak nyilvánítják. A kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha a határozatilag elrendelt végrehajtás a végrehajtó állam közrendjébe ütközne. A benyújtott okiratnak meg kell felelnie a bizonyító erejére vonatkozó azon feltételeknek, amelyek az okiratot kiállító államban szükségesek.
A 33. cikk szerint külföldi határozat másik tagállamban való elismeréséhez általában külön eljárás lefolytatása nem szükséges, ha azonban a határozat alapján másik tagállamban végrehajtást kívánnak indítani, erre csak az ún. záradékolási eljárást követően kerülhet sor (38. cikk). A záradékolás legfontosabb jogkövetkezménye, hogy a végrehajthatóvá nyilvánított külföldi határozatot a belföldi határozatokkal azonos módon kell végrehajtani.
Ez a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás (a szakirodalomban exequatur eljárásként ismert) az egységesítés és egyszerűsítés terén tett minden törekvés ellenére sok esetben nehézkesnek és hosszadalmasnak bizonyult. Ennek felismerése oda vezetett, hogy különböző reformtörekvések láttak napvilágot. Ilyen reformgondolat az Egységes Európai Végrehajtási Jogcím bevezetésének gondolata is.
A CNUE által nemrég kiadott közleményben28 olvashattunk arról, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett a polgári és kereskedelmi ügyletekben fennálló nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtási jogcím létrehozására. Ezáltal lehetővé válik a bármely tagállamban hozott ítélet automatikus és gyors végrehajtása az Európai Unió egész területén, figyelemmel az adósok méltányos jogvédelmének követelményére is.
A Bizottság hangsúlyozza, hogy az európai végrehajtási jogcím nem felváltja, hanem csupán kiegészíti majd a Tanács 44/2001. Rendeletét. A javaslat ismerteti a nem vitatott követelések végrehajtási eljárását és visszaállítja az alkalmazandó szabvány űrlapot. A végrehajtási jogcím nem terjed ki sem a végrendeletekkel és az örökösödési jogokkal összefüggő jogvitákra, sem az adó-, vám-, és közigazgatási jogi vitákra, a csőddel, illetve fizetésképtelenséggel kapcsolatos eljárásokra, a társadalombiztosításra, valamint a választottbíráskodásra. (Egyébként ugyanazon tárgyi hatállyal rendelkezik, mint a Rendelet, lásd annak 1. cikkét.)
A végrehajtási jogcím kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az adós az eljárás keretében elismerte a tartozást, ideértve a közokiratba foglalt tartozáselismerést is!
A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtási jogcím irányelv-tervezete, a Tanács egyhangú elfogadását követően 2004. január 1-jével léphet hatályba. Ezáltal is további lépés tehető annak érdekében, hogy minél teljesebb körben valósuljon meg a közjegyzői okiratok szabad forgalma az Európai Unió egész területén.
Nemcsak a Rendelet, hanem az említett irányelvtervezet sem vonatkozik a tagállamok közül Dániára, mert az Uniós Szerződéshez csatolt záradéknak megfelelően nem csatlakozott a Rendelet elfogadásához, ezért nincs kötelezve annak alkalmazására. Az említett Brüsszeli Egyezmény marad továbbra is hatályban Dánia, valamint a többi tagállam között.29 Nagy-Britannia és Írország viszont, az Uniós szerződéshez csatolt záradéknak megfelelően, az opt-out, illetve az opt-in záradékával élve, maga dönti el, hogy részt vesz-e vagy sem az együttműködésben.30
A külföldi felhasználásra szolgáló közjegyzői tanúsítványok
A közokiratok forgalmának témaköréhez kapcsolható az egyre gyakoribbá váló igény a külföldi felhasználásra szolgáló tanúsítványokra. "Ezek azt célozzák, hogy a külföldi fél a számára releváns, a saját joga által értékelhető adatokhoz jusson. A cégnyilvántartásra vonatkozó tanúsítvány szövege, egyeztetett tartalommal, már kidolgozásra került. Ma már elfogadott gyakorlat a külföldi jog közjegyző általi tanúsítása, főleg a családjog, öröklési jog területén, mely tanúsítványok az államigazgatás és a bíróságok munkaterhét csökkentik."31
A csatlakozást követően a magyar közjegyzők is fokozottabban számíthatnak ilyen irányú megkeresésekre.
Végrendeletek központi nyilvántartása
Az Európai Unió szinte minden tagállama rendelkezik végintézkedések nyilvántartására szolgáló rendszerekkel, melyek működésében számos közös vonás fedezhető fel, így pl. a bejelentési kötelezettség és bejelentési határidő előírása, a nyilvántartás tárgya a végintézkedést tartalmazó okirat, nem pedig annak tartalma stb...
Az 1972-ben aláírt Bázeli Egyezmény óta - mely a végrendeletek központi nyilvántartásának felállításáról rendelkezett - számos törekvés volt arra nézve, hogy a meglévő rendszereket egységesítsék, az esetleges későbbi összekapcsolás, vagy közös, európai nyilvántartó rendszer létrehozása céljából.32 (A CNUE 2000 októberében Bécsben külön foglalkozott e témakörrel.) Dr. Luc Weyts belga közjegyző cikkét szívesen ajánlom az olvasó figyelmébe, aki közelebbről is tanulmányozta a végintézkedések központi nyilvántartását egész Európában.33
A magyar közjegyzőség vonatkozásában ehelyütt most csak annyit emelnék ki, hogy a MOKK által 1993 óta vezetett Végintézkedések Országos Nyilvántartása - véleményem szerint - jó alapként szolgálhat az uniós csatlakozást követően. ■
IRODALOMJEGYZÉK
A Tizenötök Európái Közösségi politikák - Nemzeti politikák Szerk.: Kiss J. László, Osiris Kiadó Budapest, 2000. 279-307.
CNUE Közlemény Közjegyzők Közlönye 7-8/2002. 25.
Dr. Bókai Judit: A közjegyzői okirat elkészítésének folyamata, Tanfolyami jegyzet 30-32.
Dr. Bókai Judit: A névaláírás valódiságának tanúsítása és a huszonegyedik század, Közjegyzők Közlönye 7-8/1999. 13-19.
Dr. Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában, Közjegyzők Közlönye 9/1999. 21-23.
Dr. Dévényi Norbert: Beszámoló a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusáról (Athén, Görögország, 2001. szeptember 30-október 5.) különös tekintettel annak I. témájára: "A közjegyzőség funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze", Közjegyzők Közlönye 9/2002. 10-13.
Dr. Dévényi Norbert: Modern vállalkozásvezetés - ISO 9000 (Minőség a közjegyzőségben), Közjegyzők Közlönye 6/1999. 4-6.
Dr. Günter Fuchs: Közjegyzőség és elektronikus dokumentumok, Közjegyzők Közlönye 2/2002. 3-6.
Dr. Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. 3-11.
Dr. Klaus Woschnak: Minőségbiztosítás a közjegyzőségben, Közjegyzők Közlönye 6/1998. 6-8.
Dr. Kopár Bernadett: A bírósági határozatok és a közokiratok szabad áramlása az Európai Unióban, Közjegyzők Közlönye 3/2002. 3-17.
Dr. Michael Lunzer: Az osztrák közjegyzőség okirattára, Közjegyzők Közlönye 2/2002. 6-9.
Dr. Parti Tamás: Az elektronikus kereskedelem, és a közjegyzői tevékenység, Közjegyzők Közlönye 9/1998. 9-12.
Dr. Parti Tamás: Just a Little Bite Mozaik - a közjegyzői tevékenység, közjegyzői okirat, közokirati bizonyítás a digitális korban, Közjegyzők Közlönye 2/2002. 10-12.
Dr. Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban, Európai Jog 2002/2. 36-38.
Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és Ausztria közjegyzői kamarái elnökeinek nyilatkozata, Közjegyzők Közlönye 1/1999. 14.
Juan Bolás Alfonso: A közokiratok szabad áramlása az Európai Unió országaiban, Közjegyzők Közlönye 11/2001. 9-10.
Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. 12-15.
Prof. Dr. Kecskés László: Agenda Tabellariae - EK-jog és jogharmonizáció - Oktatási program közjegyzők számára, Közjegyzők Közlönye 12/1999. 3.
Prof. Dr. Luc Weyts: Végrendeletek központi nyilvántartása: Egy sikeres európai kísérlet, Közjegyzők Közlönye 7-8/2001. 18-21.
Telek Anikó: A számítástechnika térhódítása a közjegyzők munkájában, avagy az elektronikus aláírás és irat, Közjegyzők Közlönye 12/2000. 12-19.
Telek Anikó: Közjogi kamarák a közjegyzői kamara tükrében, különös tekintettel a közjegyzői törvény módosítására, Közjegyzők Közlönye 5/2000. 3-8.
Telek Anikó: Megszületett az elektronikus aláírásról szóló törvény!, Közjegyzők Közlönye 10/2001. 9-11.
JEGYZETEK
1 Prof. Dr. Kecskés László: Agenda Tabellariae - EK-jog és jogharmonizáció - Oktatási program közjegyzők számára Közjegyzők Közlönye 12/1999. (3. o.)
2 Az Európai Unió tagállamai közül az alábbiakban latin típusú közjegyzőség létezik: Belgium, Németország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Spanyolország.
3 Telek Anikó: Közjogi kamarák a közjegyzői kamara tükrében, különös tekintettel a közjegyzői törvény módosítására Közjegyzők Közlönye 5/2000. (3-8. o.)
4 1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról A 2. § (2) bek. a)-d) pont felsorolja, hogy ki nem rendelkezik választójoggal.
5 1997. évi LXVII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról A 3. § (1) bek. a)-g) pont ad felsorolást a bírák kinevezési feltételeiről. A c) pont szerint bíróvá csak az nevezhető ki, aki választójoggal rendelkezik.
6 Dr. Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. (4. o.)
7 Telek Anikó fent említett cikke sorra veszi a közjegyzői törvény módosításait.
88 Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és Ausztria közjegyzői kamarái elnökeinek nyilatkozata Közjegyzők Közlönye 1/1999. (14. o.)
89 Budapesten, 2002. szeptember 13-14-én került megrendezésre.
10 A honlap elérhetősége: www. central-europe-notaries.com.
11 E pontban összefoglalt gondolatok alapjául dr. Klaus Woschnak: Minőségbiztosítás a közjegyzőségben című, valamint dr. Dévényi Norbert: Modern vállalkozásvezetés - ISO 9000 (Minőség a közjegyzőségben) című cikkei szolgáltak. Fellelhetőségük: Közjegyzők Közlönye 6/1998. (6-8. o.) és Közjegyzők Közlönye 6/1999. (4-6. o.)
12 E fejezet megírásában nagyban támaszkodtam a Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. (12-15. o.) számban megjelent cikkre, valamint dr. Dévényi Norbert e tárgykörben megjelent két cikkére: Dr. Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában Közjegyzők Közlönye 9/1999. (21-23. o.) és Beszámoló a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusáról (Athén, Görögország, 2001. szeptember 30-október 5.) különös tekintettel annak I. témájára: "A közjegyzőség funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze" Közjegyzők Közlönye 9/2002. (10-13. o.)
13 Dr. Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül..." i. m. 21. o.
14 Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás ... i. m. 15. o.
15 Ami a magyar szabályozást illeti, az Igazságügyi Minisztérium a 102/1999. (XII. 18.) OGY határozatban foglaltaknak megfelelően vizsgálja a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének lehetőségeit, ahol az ügyvédi vagy közjegyzői kamara szervei mellett új egyeztető fórum kapna szerepet. A javaslat főbb irányait és kritikáját a Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás című idézett cikk tárgyalja.
16 E fejezetben az alapfogalmak ismertetését mellőzöm, azok terjedelmüknél és bonyolultságuknál fogva külön tárgyalást igényelnek. Lelkes kollégák foglalkoztak azok meghatározásával, így az általuk megírt cikkeket ajánlom az olvasó figyelmébe: Dr. Parti Tamás két cikkét: Az elektronikus kereskedelem, és a közjegyzői tevékenység Közjegyzők Közlönye 9/1998. (9-12. o.) és a Just a Little Bite Mozaik - a közjegyzői tevékenység, közjegyzői okirat, közokirati bizonyítás a digitális korban Közjegyzők Közlönye 2/2002. (10-12. o.), Dr. Bókai Judit cikkét: A névaláírás valódiságának tanúsítása és a huszonegyedik század Közjegyzők Közlönye 7-8/1999. (13-19. o.), továbbá Telek Anikó két cikkét: A számítástechnika térhódítása a közjegyzők munkájában, avagy az elektronikus aláírás és irat Közjegyzők Közlönye 12/2000. (12-19. o.) és a Megszületett az elektronikus aláírásról szóló törvény! Közjegyzők Közlönye 10/2001. (9-11. o.)
17 Telek Anikó: A számítástechnika térhódítása a közjegyzők munkájában... i. m.12. o.
18 Dr. Günter Fuchs: Közjegyzőség és elektronikus dokumentumok Közjegyzők Közlönye 2/2002. (3-4. o.)
19 Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-án kelt 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírások közösségi programjáról
20 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 08-án kelt 2000/31/EK irányelve az elektronikus ügyforgalomról.
21 Dr. Günter Fuchs: Közjegyzőség... i. m. 5. o.
22 Dr. Michael Lunzer: Az osztrák közjegyzőség okirattára Közjegyzők Közlönye 2/2002. (6-9. o.).
23 Dr. Parti Tamás: Just a Little Bite... i. m. 12. o.
24 Dr. Parti Tamás: Just a Little Bite... i. m. 12. o.
25 Telek Anikó: Megszületett az elektronikus aláírásról szóló törvény! i. m. 11. o.
26 Dr. Kopár Bernadett: A bírósági határozatok és a közokiratok szabad áramlása az Európai Unióban Közjegyzők Közlönye 3/2002. (3-17. o.)
27 Juan Bolás Alfonso: A közokiratok szabad áramlása az Európai Unió országaiban Közjegyzők Közlönye 11/2001. (10. o.)
28 CNUE Közlemény Közjegyzők Közlönye 7-8/2002. (25. o.)
29 Az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződés ratifikációjának elősegítésére a 11 tagállam elfogadta a szerződéshez csatolt egyoldalú dán deklarációkat. A Tizenötök Európái Közösségi politikák - Nemzeti politikák Szerk.: Kiss J. László, Osiris Kiadó Budapest, 2000. (279-307. o.)
30 Mindkét országnak sikerült 1992-ben Maastrichtban elfogadtatnia az opt-out és opt-in záradékot, vagyis annak a lehetőségét, hogy úgy vesz részt egy megállapodás egészében, hogy jogosult annak bizonyos részéből kivonni magát, illetve ha általában nem vesz részt egy megállapodásban, annak egy részébe mégis bekapcsolódhat.
31 Dr. Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban Európai Jog 2002/2. (38. o.)
32 Dr. Bókai Judit: A közjegyzői okirat elkészítésének folyamata Tanfolyami jegyzet 30-32. o.
33 Prof. Dr. Luc Weyts: Végrendeletek központi nyilvántartása: Egy sikeres európai kísérlet Közjegyzők Közlönye 7-8/2001. (18-21. o.)
Visszaugrás
