A Cstv. 58. § (1) bekezdésének első fordulata értelmében a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kielégíteni. Ez a megfogalmazás annyira egyértelmű, hogy a felszámoló bírák hajlamosak az aggályoskodó felszámolókat azonnal "elhessegetni". Egyedül a legalapvetőbb és megkerülhetetlen kérdést volt hajlandó a Legfelsőbb Bíróság eldönteni, amikor kimondta, hogy az azonos időpontban esedékessé váló felszámolási költségeket az esedékességkor a követelések arányában, nem pedig egyenlő mértékben kell kiegyenlíteni, kielégítésük szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a törvény a költségek egyes fajtáit milyen sorrendben sorolja fel (BH 1996/10/553. számú jogeset). A lehetséges problémákat azonban ez az eseti döntés nem tudta teljes mértékben orvosolni. A felszámolók ugyanis egyéb, a jogalkotó által figyelembe nem vett indokokra hivatkozással, gyakran megsértik a felszámolási költségek törvényben előírt kielégítésének sorrendjét, azokat nem esedékességükkor, hanem egyéb szempontok szerint osztályozva fizetik ki. Ameddig az adós vagyona erre fedezetet nyújt, általában nem is szokott probléma keletkezni ebből, a baj csak akkor van, ha valamely felszámolási költségnek minősülő követeléssel bíró hitelező az eljárás végén kielégítetlen marad. Mielőtt a problémát negligálnánk, nem árt tudatosítani azt, hogy a Büntető Törvénykönyv 290. § (5) bekezdése vétségnek minősíti és két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőt a Cstv.-ben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesít.
Kétségtelen, hogy nem érdemel különösebb figyelmet az a felszámolói magatartás, amely indokolatlanul vagy anyagi haszon érdekében részesít előnyben valamely hitelezőt, a felszámolási költség nek minősülő követelésének a Cstv.-ben előírt kötelező kielégítési sorrend megsértésével történő kifizetésével, másfelől azonban a Cstv. és más jogszabályok olyan kötelezettségeket rónak a felszámolóra, amelyeknek csak úgy tud eleget tenni, ha figyelmen kívül hagyja a Cstv. 58. § (1) bekezdésében előírtakat. A leggyakoribb és legáltalánosabb probléma az, hogy a felszámolónak az eljárás befejezését követően hosszabb időn keresztül biztosítania kell az adós iratainak megőrzését. Amennyiben az adós vagyon erre fedezetet nyújt, a felszámoló nem teheti meg, hogy erre a felszámolási költségre ne képezzen tartalékot, fedezetet pusztán azért, mert az csak az eljárás végén fog jelentkezni. Ellenkező esetben úgy kötne szerződést az iratok őrzésére valamely társasággal, hogy már eleve tudja: a vállalkozási díj kiegyenlítésére nem lesz lehetősége. Ezzel ugyanis egy másik Büntető Törvénykönyvbeli tényállást (csalást) valósítana meg.
A működésképtelen cégek felszámolása, a gazdasági életből történő kivezetése - nem vitatottan - állami feladat. A jogalkotó igyekezett ezt a gazdasági élet szereplőire, az adós hitelezőire telepíteni és az eljárás tényleges lefolytatásával, az adós vagyonának értékesítésével egy gazdálkodó szervezetet, a felszámolót megbízni. Mindaddig azonban, amíg az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet nem tudja biztosítani, nem várható el, hogy a felszámoló a saját kárfelelősségének kockázatára vagy a saját felszámolói díjának terhére teljesítsen kifizetéseket. A felszámolók a bíróságok hallgatólagos jóváhagyása mellett nap, mint nap megsértik a Cstv. 58. § (1) bekezdésében előírt kötelező kielégítési sorrendet, amellyel azonban azt kockáztatják, hogy a Btk. 290. § (5) bekezdésére figyelemmel büntetőeljárást kezdeményeznek felszámoló biztosaikkal szemben.
A Szegedi Ítélőtábla kifejtette, hogy "a Cstv. 58. § (1) bekezdésére figyelemmel a felszámolási költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni a felszámolónak, amely azonban nem jelenti azt, hogy ha a felszámoló valamelyik felszámolási költséget annak esedékességekor nem egyenlít ki azonnal, úgy kifogás útján a felszámoló ezen mulasztása mindig eredményesen támadható. A jelen ügyben is alaptalan a hitelező arra irányuló kérelme, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót hitelezői igénye soron kívüli kiegyenlítésére. A bíróság előtt nem ismert az adós adott pillanatban fennálló pénzügyi helyzete, lejárt vagy a jövőben esedékessé váló tartozásai, követelései, ezért nincs abban a helyzetben, hogy az esetlegesen esedékessé váló több felszámolási költség megfizetésére irányuló követelés között rangsort állíthasson fel, ez ugyanis a felszámoló kötelessége és felelőssége. A felszámoló a Cstv. 54. §-ában szabályozott kártérítési felelőssége figyelembevételével maga jogosult eldönteni, hogy az egyes esedékessé vált felszámolási költségek közül melyiket milyen mértékben képes kielégíteni az adós vagyonából" (Fpkf.I.30.481/2005/3. sz. jogeset).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
