Az új közbeszerzési törvény (a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény [2015. évi Kbt.]) alkalmazásának talaján a közelmúltban több olyan közbeszerzési ügy került a legfőbb bírói fórum elé, melyekben élénk viták zajlottak arról, hogy az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek fennáll-e, és ha igen milyen körben, a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárás kérelmezésére való jogosultsága abban az esetben, ha a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását nem, hanem csak a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvényességét vitatja.
Az itt olvasható cikk annak bemutatását tűzte ki célul, hogy miként alakul ennek a kérdésnek a megítélése a bírói gyakorlatban, majd azt vizsgálja, hogy van-e eltérés a kúriai ítélkező tanácsok álláspontja között e kérdésben, végül arra keresi a választ, hogy melyik álláspont tűnik elfogadhatónak.
Az Európai Unió közbeszerzési jogának széles körű reformja keretében 2014 februárjában három új, a közbeszerzésekre vonatkozó irányelv - 2014/24/EU Irányelve (klasszikus irányelv), 2014/25/EU Irányelve (közszolgáltatói irányelv), 2014/23/EU Irányelve (koncessziós irányelv) - került elfogadásra. A jelenleg hatályos magyar közbeszerzési törvény az ezeknek való megfelelést szolgálja. Az azonban a reformot követően sem változott, hogy a közbeszerzési jogorvoslatokra a 2007/66/EK irányelvvel (jogorvoslati irányelv) módosított 89/665/EGK és 92/13/EGK irányelvek rendelkezései alkalmazandók. A jogorvoslati irányelv 1. cikk "A jogorvoslati eljárások alkalmazási köre és rendelkezésre állása" cím alatti (3) bekezdése a következőket deklarálja: a tagállamok biztosítják, hogy az általuk megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek álljon jogorvoslati eljárás a rendelkezésére, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll. A jogorvoslati irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó jogorvoslati eljárás megindításának jogosultságát két szempontból korlátozzák: egyfelől annak előírásával, hogy a szerződés elnyerésének a kérelmező érdekében kell állnia, másfelől annak előírásával, hogy a kérelmező jogsértést szenvedett el, vagy legalábbis ennek kockázata áll fenn. A jogorvoslati irányelv az ismertetett minimális feltételeken túl további részletszabályokat nem tartalmaz a jogorvorvoslati eljárás kérelmezésére vonatkozó jogosultságról, és nem ad további támpontot sem az érdek, sem az érdeksérelem értelmezéséhez.
A jogorvoslati irányelv tekintetében folytatott jogértelmező-jogfejlesztő tevékenysége során Európai Bíróság már több ítéletében megállapította, hogy a 89/665 irányelv rendelkezéseinek az a célja, hogy védelemben részesítsék az ajánlattevőket az ajánlatkérő önkényességével szemben, és arra irányulnak, hogy a már meglévő mechanizmusokat megerősítsék annak érdekében, hogy biztosítsák a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos uniós szabályok hatékony alkalmazását, különösen abban a szakaszban, amikor a sérelmek még orvosolhatók (Fastweb-ítélet C-19/13, EU:C:2014:2194, 34. pont). A luxemburgi bíróság esetjoga szerint a tagállamok nem kötelesek az említett jogorvoslati eljárásokat minden olyan személy számára hozzáférhetővé tenni, aki közbeszerzési szerződés odaítélését kívánja elnyerni, hanem jogosultak megkövetelni, hogy az érintett személynek az általa állított jogsértés sérelmet okozzon, vagy ennek veszélye fennálljon (2003. június 19-i Hackermüller ítélet, C-249/01, EU:C:2003:359, 18. pont; 2004. február 12-i Grossmann Air Service ítélet, C-230/02, EU:C:2004:93, 26. pont). A C-249/01. számú, Hackermüller ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy a tagállamok az uniós jog alapján nem kötelesek pusztán azon az alapon a jogorvoslatieljárás-indítási jogot biztosítani egy gazdasági szereplőnek, hogy az a vitatott közbeszerzés elnyerését tűzte ki célul. A tagállamok megkövetelhetik azt is, hogy az érintett személy jogát, jogos érdekét az általa sérelmezett, állítólagos jogsértés valóban és közvetlenül sértse. A Bíróság ugyanakkor utalt arra is, hogy az érdeksérelemre, illetve annak veszélyére való hivatkozással a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére vonatkozó jogosultság nem korlátozható túlságosan. A jogorvoslati kérelem elfogadhatóságával szemben nem támaszthatók ugyanazok a követelmények, mint a megalapozottságával szemben.
A Magyarországon 2015. november 1-jén hatályba lépett közbeszerzési törvény jogorvoslati eljárást is átható céljai: a közbeszerzések átláthatóságának garantálása, az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, a társadalmilag és gazdaságilag legmegfelelőbb beszerzési eredmény elérése, a kis- és közepes vállalkozások sikeres szereplésének, és a közbeszerzésekben a szélesebb körű verseny előmozdítása.
A Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. A kérelmező fogalmát az új Kbt. a következőképpen definiálja: kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az ajánlattevő, közös ajánlattétel esetén bármelyik ajánlattevő, a részvételre jelentkező, közös részvételi jelentkezés esetén bármelyik részvételre jelentkező vagy az egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Az ajánlati, ajánlattételi vagy részvételi felhívás, a közbeszerzési dokumentumok, illetve ezek módosításának jogsértő volta miatt kérelmet nyújthat be a közbeszerzés tárgyával összefüggő tevékenységű kama-
- 1294/1295 -
ra vagy érdekképviseleti szervezet is. (E bekezdésben foglaltak a továbbiakban együtt: kérelmező.) [2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdés].
A Kbt. 148. § (2) bekezdéshez fűzött indokolás szerint a jog vagy jogos érdek sértésének vagy veszélyeztetésének a bírói gyakorlat alapján kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. Csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként (részvételre jelentkezőként) jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is: az ajánlattevő (részvételre jelentkező) is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. E szabály a rosszhiszemű eljáráskezdeményezés visszaszorítására is alkalmas lehet. A közbeszerzési eljárás során ugyanis az eljárás valamennyi résztvevőjének közös érdeke az eljárás gyors, eredményes, a verseny tisztaságát tiszteletben tartó befejezése, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás során, vagy az eljárást lezáró döntés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelem a közbeszerzési eljárást, illetve a szerződéskötést hosszú időre félbeszakíthatja. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran kerül sor nyilvánvalóan alaptalanul, rosszhiszeműen indított jogorvoslati eljárásra, amikor a kérelmező célja csupán az, hogy a szerződés megkötését minél tovább megakadályozza, bár tudatában van annak, hogy a közbeszerzési eljárás nem volt jogsértő. Az alaptalan jogorvoslati kérelmek egyrészt a Döntőbizottság munkaterhét növelik feleslegesen, másrészt az ajánlatkérőt akadályozzák közbeszerzése minél előbbi megvalósításában.
Az Alaptörvény Állam fejezetének XXVIII. cikkében a III. cikkben foglaltakra figyelemmel a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdésének szövegezése a jogalkotói célkitűzést rögzítő indokolásban foglaltak szerint értelmezhető és az ügyfélképesség megállapításához a jog- vagy jogos érdeksérelem fennállása szükséges az ajánlattevők tekintetében is.
A közbeszerzési eljárásokat illetően általánosságban elmondható, hogy az ajánlatkérők célja, hogy a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozó beszerzéseik tekintetében eredményes közbeszerzési eljárás alapján hatékonyan, költségtakarékosan, minél jobb minőségben, minél magasabb színvonalon szerezzék be a működésükhöz, tevékenységükhöz szükséges árut vagy szolgáltatást, és ennek érdekében a legkedvezőbb feltételekkel köthessenek szerződést a nyertes ajánlattevővel, és a szerződés ennek megfelelően teljesüljön. A közbeszerzési eljárást megindító felhívásra ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek - a Kbt.-ben, a felhívásban, illetve a dokumentációban - valamint ezek esetleges módosításaiban - meghatározott tartalmi és formai követelmények maradéktalan figyelembevételével és az előírt kötelező okiratok, dokumentumok, nyilatkozatok becsatolásával kell ajánlatát benyújtania. A közbeszerzés elnyerése elérése végett folyó kiélezett versenyben az ajánlattevők annak igazolására törekednek, hogy a versenytársaikhoz képest ők nyújtják a legkedvezőbb ajánlatot az ajánlatkérő számára. Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárási cselekményeket és az ajánlattételi határidőre beérkezett ajánlatok bírálatát és értékelését a jogszabályban foglaltaknak megfelelően köteles elvégezni. Amennyiben az ajánlattevő tudomására jut, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás során, beleértve az ajánlatok bírálatát, jogsértő magatartást tanúsított vagy elmulasztotta valamely jogszabályban előírt eljárási cselekmény megtételét, akkor a Kbt.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén és határidőn belül élhet a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárás kérelmezésének jogával. Az ajánlattevő különböző eljárási szituációkban lehet jogorvoslati eljárás kérelmezője. Ilyen például, amikor az egyébként érvényes ajánlatot benyújtó, de nem nyertes ajánlattevő támadja a nyertes ajánlattevő ajánlatát. Ez leggyakrabban a nyertest követő legkedvezőbb ajánlatot tevő eljárásindítását jelenti. További eset lehet, ha az ajánlattevő a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását vitatja. Mindkét esetben egységes a bírói gyakorlat abban, hogy döntően és fő szabály szerint az ajánlattevő ezen státusza akkor alapozza meg az ügyfélképességet, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy jogszerű eljárás esetén kedvezőbb helyzetbe kerülhet/kerülhetett volna. Nem gyakori, de azért nem is példa nélküli eset, amikor az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő nem támadja saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását, de azt állítja, hogy a nyertes ajánlat is érvénytelen, többnyire azzal a céllal, hogy az eljárás eredménytelenségét elérje és, hogy a majdani új kiírásban - korrigálva ajánlata érvénytelenséghez vezető hibáit - újból ajánlatot nyújthasson be és a szerződést elnyerje. A kérelemre induló jogorvoslati eljárást - ha a kérelem elbírálásának nincs eljárásjogi akadálya - a Közbeszerzési Döntőbizottság mint autonóm közigazgatási szerv folytatja le, eljárása kvázi judiciális, de nem bírósági eljárás. Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy a kérelmezőnek nem áll fenn a kérelmezői jogosultsága a kérelemben foglaltak vitatására, akkor a jogorvoslati kérelmet visszautasítja, ha az eljárás megindítását követően jut ugyanerre az álláspontra, akkor a jogorvoslati eljárást megszünteti. Ha a kérelem érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nincs, a Döntőbizottság állást foglal a kérelem megalapozottsága tárgyában. A jogorvoslati eljárásban az ajánlatkérő ügyfélként vesz részt. Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelemben állított jogsértést alaposnak találja, az ajánlatkérő terhére jogsértést állapít meg, melynek lehetséges következménye lehet a kérelemmel érintett ajánlat(ok) tekintetében az eljárást lezáró döntés megsemmisítése, melynek következtében lehetőség nyílhat az ajánlat(ok) újraértékelésére és amennyiben az eljárást lezáró döntés megsemmisítése a nyertes ajánlat tekintetében hozott ajánlatkérői döntést is érintette, a jogorvoslati eljárást kérelmező ajánlattevőnek ugyanazon közbeszerzési eljáráson belül megnyílik a lehetősége a közbeszerzés elnyerésére.
Az ügyfélképesség kifejezés a közbeszerzési gyakorlatban elterjedt, a Döntőbizottság által használt, de a bíróságok által is átvett kifejezés, és arra utal, hogy ki lehet a jogorvoslati eljárás kérelmezője, de nem arra, hogy ki lehet az ügyfele. Ezt azért érdemes leszögezni, mert a két fogalmat a megtévesztő elnevezés miatt a gyakorlat is időnként keveri. A Ket. 15. §-a szerinti általános ügyfélfogalom eltérő rendelkezés hiányában vonatkozik a közbeszerzési ügyek-
- 1295/1296 -
re is, míg az ügyfélképesség-fogalom csak arra utal, hogy bárki nem lehet kérelmező, csak az, akiket a Kbt. 148. §-a meghatároz és csak abban a kérdésben, amely tekintetében jogát vagy jogos érdeküket a törvénybe ütköző (ez alatt értve a Kbt. felhatalmazása alapján született rendeleteket is) tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Ez nyilvánvaló abból, hogy ha egy ajánlattevő a kérelmező, akkor az ajánlatkérő értelemszerűen a Ket. 15. §-a alapján lesz az eljárás ügyfele és nem azért, mert egyébként kérelmező lehetne. Valójában tehát nem ügyfélképességről, hanem kérelmezői jogról lenne helyes beszélni és ez a sajátos szabályozás a Döntőbizottság eljárását a bírósági eljárásokhoz teszi hasonlóvá, mivel a bíróságok tesznek különbséget a perindításra jogosult (jellemzően ügyfél), és a kereshetőségi joggal rendelkező felperes között. Ez utóbbi az a perindításra jogosult lesz, akinek a konkrét kérdésben is fennáll a megfelelő közvetlen joga vagy jogos érdeke. Természetesen a kereshetőségi jog és az ügyfélképesség nem azonos fogalmak, mivel nem azonos jogszabályhelyek, nem azonos szövegezése alapján történik a kérdés megítélése, azonban jellemző, hogy a bírósági eljárásokban is, ha a Kbt. szerinti ügyfélképesség megállapítható az adott kérdésben, akkor a kereshetőségi jog már általában nem vitás. A fenti különbségtétel azonban a gyakorlatban meglehetősen elsikkad, mivel a Kbt. 148. § (2) bekezdése szerinti egyéb érdekelti körön keresztül szinte minden olyan személy bevonható az ügyfélképes szervezetek, személyek közzé, akik a Ket. szerinti ügyfelek, és ezért ez az elvi tétel alig érzékelhető. Ugyanakkor jól látható az is, hogy a közbeszerzési eljárást lebonyolítók - főszabály szerint - a Ket. ügyfélfogalma folytán részt tudnak venni a jogorvoslati eljárásokban akkor is, ha ők maguk nem kérelmezők. Az eljárás hivatalbóli kezdeményezésére jogosultak szintén az ilyen hivatalbóli eljárás ügyfelei. Az ügyfélképesség mint önálló fogalom bevezetését a fentiekből is kitűnően az indokolja, hogy még az ajánlattevő is csak akkor lehet kérelmező, ha kérelmének tárgya vonatkozásában megállapítható a joga vagy jogos érdekének megsértése, veszélyeztetése. [Kommentár a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2016., szerkesztette Dezső Attila, 728. oldal.] Az Ákr. hatálya alatt az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján lesz az arra jogosult a jogorvoslati eljárás ügyfele.
Az alkotmányjogi panasz jogintézményének bevezetését követően az Alkotmánybíróság az ügyféli minőség jogszabályba ütköző megtagadásának kérdését vizsgálva a 3224/2017. (IX. 25.) AB határozata (32) pontjában megállapította, hogy az ügyféli minőség jogszabályba ütköző megtagadása sérti az érintettnek a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslati joghoz való alapvető jogát.
Az ügyfélképesség téves hatósági vagy bírósági megítélése ennélfogva nemcsak jog-, hanem szükségszerűen alaptörvény-ellenes [Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez, Aszalós Dániel - Barabás Gergely - Baranyi Bertold - Dombi Gergely - Forgács Anna - Hoffman István - Kovács András György - Rozsnyai Krisztina - Szabó Krisztián - Szegedi László - Számadó Tamás - Tóth András, Ákr. 10. §-ához fűzött kommentár].
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése szerinti kérelmezői jogosultság téves megadása jog- és alaptörvény-ellenes helyzetet eredményezhet, azon túl, hogy sérti a közbeszerzési törvény 148. § (2) bekezdését, felveti a jogorvoslati eljárás Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfelének, az ajánlatkérőnek, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében önálló jogként deklarált a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának sérelmét is. Ez konkrétan abban testesül meg, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság úgy hoz a jogorvoslati kérelem tárgyában adott esetben az ajánlatkérőt elmarasztaló érdemi határozatot, hogy a kérelmezőnek a jogorvoslati kérelemben állított jogsértés érdemi vizsgálatának eljárásjogi akadálya van. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálatába bocsátkozásnak számos - az ajánlatkérő számára hátrányos - eljárási következménye van, így különösen az, hogy az érdemi határozat meghozataláig a jogorvoslati eljárással érintett részre a szerződést nem lehet megkötni (szerződéskötési moratórium), lehetőség nyílik továbbá a jogorvoslati eljárás hivatalbóli kiterjesztésére, illetőleg a közbeszerzési törvény preambulumában deklarált célokra is ellentétesen hatnak.
Jól látható, hogy az ügyfélképesség kérdése alapjogi és jogelméleti szempontból is kimagasló jelentőségű kérdés, ezért a hatáskörrel rendelkező Közbeszerzési Döntőbizottság, majd a jogorvoslati eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránti perben eljáró bíróság feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügy összefüggéseire jellemző valamennyi releváns körülmény figyelembevételével részletesen értékelje, hogy fennáll-e a kérelmezőnek a közbeszerzési eljárással kapcsolatban közvetlenül kimutatható-e jog vagy jogos érdek sérelme.
Az ügyfélképesség kérdéskörét illetően a Kúria Kfv.III.37.928/2015/3. számú ítéletében arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügyfélképességet a Döntőbizottságnak a jogorvoslati eljárás során az ügy érdemi vizsgálata előtt kérelmi elemenként alaposan meg kell vizsgálnia, és ha megállapítja az ügyfélképességet, de az ellenérdekű fél azt vitatja a jogorvoslati eljárásban, akkor az ügyfélképesség fennállása melletti érveit is ki kell fejtenie az érdemi döntése indokolásában. Ennek elmaradása a határozat hatályon kívül helyezéséhez vezet.
A 1995. évi Kbt. hatálybalépésétől kezdődően az kérelmezői jog/ügyfélképesség kérdésének széles körű ítélkezési gyakorlata van. A téma jelentőségét mutatja, hogy a Kúria 2015.El.II.JGY.E.1.1. szám alatt a "A közbeszerzésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat" vizsgálati tárgykörre felállított Joggyakorlat-elemző Csoportjának Összefoglaló véleménye (a továbbiakban: Összefoglaló vélemény) e témakörnek külön fejezetet - VIII. fejezet, A kérelmezők ügyfélképessége - szentelt, részletesen vizsgálva az 1995. évi Kbt., a 2003. évi Kbt. és a 2011. évi Kbt. talaján kialakult ítélkezési gyakorlatot, hangsúlyozva, hogy valamennyi közigazgatási jogviszonyban komoly feladatot jelent az ügyfélképesség meghatározása, mert a rossz döntés vagy túlzott beleszólási jogot ad más ügyébe vagy az érintett jogorvoslati jogának jogellenes csorbítását eredményezi (Összefoglaló vélemény 76. oldal).
A 2015. évi Kbt. az ügyfélképességre vonatkozó szabálya értelmezése körében a Joggyakorlat-elemző Csoport véleménye azt fejti ki a, hogy az egyéb érdekelt esetében a jog, jogos érdek sérelmet vizsgálni kell a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdés előírása folytán, az egyéb kérelmezőket az ügyféli jog megilleti. Így a 2015. évi Kbt. hatálya alatt folyó eljárásokra leginkább irányadó sz utolsóként ismertetett kúriai Kfv.II.37.674/2015/6. számú eseti döntés.
- 1296/1297 -
A joggyakorlat-elemző csoport véleményében ismertette, hogy a Kúria a Kfv.II.37.674/2015/6. számú eseti döntésben a 2003. évi Kbt. és a 2011. évi Kbt. közötti szabályozási koncepció különbségére hívta fel a figyelmet. A 2011. évi Kbt. a korábbi 2003. évi Kbt.-hez képest megváltozott szabályokkal határozza meg az ügyfélképességet. A 2011. évi Kbt. 137. § (2) bekezdése ugyanis a korábbitól eltérően úgy rendelkezik, hogy kérelmet az ajánlatkérő, ajánlattevő, részvételre jelentkező, vagy az az egyéb érdekelt nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét a jogsértő magatartás sérti vagy veszélyezteti. Eszerint az ajánlattevőnek nem, csak az egyéb érdekeltnek kell igazolnia jog-, illetve érdeksérelmét, a (2) bekezdésben felsorolt további érintettet pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán, ipso iure illeti meg az ügyféli státusz.
A 2015. évi Kbt.-hez fűzött miniszteri indokolás azonban egyértelművé tette, hogy a jog vagy jogos érdek megsértésének vagy veszélyeztetésének kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. Csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is, az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban.
A három vizsgált ügyből az egyik felülvizsgálati kérelem, míg a másik kettő az elsőfokú bíróságnak a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát megváltoztató ítélete elleni fellebbezés folytán került a Kúria elé.
Az ügyfélképesség szempontjából releváns tényállást illetően mindhárom ügyben azonos tényként áll fenn, hogy az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő a saját érvénytelenné nyilvánítását nem kifogásolja, jogorvoslati eljárás megindítására irányuló kérelmében kizárólag a nyertes ajánlat érvényességét vitatja.
Az elsőként vizsgált ügyben a Közbeszerzési Döntőbizottság megállapította a kérelmező ügyfélképességét, majd amikor az ajánlatkérő keresete folytán indult közigazgatási perben az ajánlatkérő e megállapítás jogszerűségét vitatta az elsőfokú bíróság, majd a Kúria is jogszerűnek találta a Közbeszerzési Döntőbizottság e körben tett megállapítását.
A Közbeszerzési Döntőbizottság az ügyben a D.526/21/2017. számon hozott érdemi határozatot, melyben a 2015. évi Kbt. 72. § (3) bekezdés megsértését állapította meg az ajánlatkérő terhére. Indokolásában az ügyfélképesség kérdése tekintetében kifejtette, hogy valamennyi ajánlattevőnek a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdésében rögzített közvetlen, jogos érdeke áll fenn a nyertes ajánlattevő ajánlata érvényességének vitatásához olyan közbeszerzési eljárásban, ahol egyetlen érvényes ajánlat került értékelésre. Álláspontja szerint a kérelmező jogos érdeke fennáll annak vitatására, hogy az ajánlatkérő jogszerű bírálatot követően hozta meg az eljárást lezáró döntését, azaz azonos elvek alapján bírálta el az ajánlatokat abban a közbeszerzési eljárásban, amelyben ajánlattevőként vett részt és az ajánlatát a 2015. évi Kbt. 72. § (3) bekezdése alapján nyilvánította érvénytelenné az ajánlatkérő.
Az ajánlatkérő keresete folytán indult perben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az ügyfélképesség hiányára vonatkozó hivatkozást alaptalan, mivel a kérelmezőnek jogos érdeke áll fenn annak tisztázására, hogy az egyetlen érvényes ajánlat a költségelemek tekintetében ugyanolyan jogi-szakmai ellenőrzésen esett át, mint a saját ajánlata.
Az ajánlatkérő felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.IV.38.105/2018/9. számú végzéssel kijavított Kfv.IV.38.105/2018/8. számú ítéletében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy egy olyan helyzetben, ha csak egyetlen ajánlatot értékelt az ajánlatkérő érvényesnek, más - habár érvénytelen - ajánlatot tevőnek is megállapíthatóan jogos érdeke áll fenn annak tisztázására nézve, hogy az egyetlen érvényes ajánlat a költségelemek tekintetében ugyanolyan jogi-szakmai ellenőrzésen esett át, mint a saját ajánlata. Az érvényes ajánlat esetleges érvénytelenné nyilvánításának következménye az újabb közbeszerzési eljárás, felhívás ajánlattételre, amelyen az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevők az ajánlatkérő által hiányolt költségelemi levezetést és magyarázatot, esetlegesen időközben teljesített feltétellel rendelkező ajánlatot tehetnek. Ezen ok-okozati összefüggés megalapozza ügyféli érdekeltségüket az eljárás ezen fázisában.
A másodikként vizsgált ügyben a közbeszerzési eljárásban érvénytelen ajánlatot tevő kérelmező jogorvoslati kérelmére eljárva a Közbeszerzési Döntőbizottság a D.366/15/2017. számú határozatában a jogorvoslati kérelem egy részét elutasította, a másik részében megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a 2015. évi Kbt. 69. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 71. § (1) bekezdését, ezért megsemmisítette az ajánlatkérő 1. részre vonatkozó eljárást lezáró döntését. A határozata indokolásában tényként rögzítette, hogy a kérelmező ajánlatát az ajánlatkérő érvénytelenné nyilvánította és e döntést a kérelmező jogvesztő határidőn belül nem támadta, de álláspontja szerint ettől függetlenül a jogos érdeke fennáll annak vitatására, hogy az ajánlatkérő jogszerű bírálatot követően hozza meg az eljárást lezáró döntését, azaz azonos elvek mentén bírálja el az ajánlatokat. Mindezek alapján megállapította, hogy a kérelmező ügyfélképessége, a jogos érdeke a jogorvoslati kérelemben foglaltak megállapítása tekintetében fennáll, ezért érdemben elbírálta jogorvoslati kérelmet. A Közbeszerzési Döntőbizottság a per során ezt kiegészítette azzal, hogy az eljárás eredménytelenségének eléréséhez is jogos érdeke fűződik az esetleges új eljárás reményében.
Az ajánlatkérő keresete folytán indult közigazgatási perben az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az ajánlattevőt pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán megilleti az ügyféli jogállás. Az ügyféli jogállástól különböző kérdés azonban az, hogy a közbeszerzési hatósági eljárásban érvényesíteni kívánt jogsértéshez kapcsolódóan a jogos érdek fennáll-e, az adott jogsértés közvetlenül a kérelmező jogát, jogos érdekét érinti-e, ezért a jogorvoslati kérelem érdemben elbírálható-e. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint valóban jogos igény az ajánlattevő részéről, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok bírálatát a jog-
- 1297/1298 -
szabályoknak megfelelően végezze el, de ez még önmagában nem teremti meg az adott ajánlattevő jogos érdekének fennállását, ehhez az szükséges, hogy a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél alapján az ajánlattevő kedvezőbb helyzetbe kerülhessen. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a jogorvoslati kérelem szerinti cél az eljárás eredménytelenségének megállapítása, a jogorvoslatot benyújtó kérelmezőre van-e jogi kihatással, ezáltal a kérelmező kerülhet-e kedvezőbb jogi helyzetbe. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az, hogy az eljárás eredménytelensége esetén egy új, kötelezően kiírandó közbeszerzési eljárásban az alperesi beavatkozó kedvezőbb helyzetbe kerülhetne, egyértelműen nem állapítható meg, mert egy jövőbeni bizonytalan esemény jelenleg előre megállapítható végkimenetellel nem zárulhat, ezért nem vezethet annak megállapítására, hogy abban az eljárásban az alperesi beavatkozó feltétlenül kedvezőbb helyzetbe kerülne. Ennek bekövetkezése csak esetleges, ezért ez közvetlen jogi érdeknek szintén nem minősíthető.
A jogorvoslati eljárás kérelmezőjének fellebbezése folytán eljárt Kúria mint másodfokú bíróság a Kf.III.37.383/2019/5. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint azt, hogy a kérelemre induló eljárás esetén ki és milyen feltétellel nyújthat be jogorvoslati kérelmet, a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése tartalmazza. Rámutatott arra, hogy ezzel összhangban és egyben utalva bírói gyakorlatra mutat rá a 2015. évi Kbt. 148. §-ához fűzött törvényi indokolás, hogy a jog vagy jogos érdek megsértésének vagy veszélyeztetésének kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. A Kúria hangsúlyozta, hogy nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is, az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. A Kúria kiemelte, hogy közbeszerzési eljárás ajánlattevőjének ügyfélképessége külön is speciális részkérdés. Az ajánlattevő nem vitásan a közbeszerzési eljárás résztvevője és érdekeltsége fűződik az eljárás jogszerű lefolytatásához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyben feltétel nélkül jogorvoslati eljárás kezdeményezője is lehet. Kiemelte, hogy az ügyben egy ténylegesen ritkán előforduló, a gyakorlatban kivételes esetben biztosított az alperes ügyfélképességet egy érvénytelen ajánlatot benyújtó, de a saját ajánlata érvénytelenségét nem kifogásoló ajánlattevőnek lehetővé téve a nyertes ajánlat vitatását, a hiánypótlás, tájékoztatáskérés azonos feltételekkel történő biztosítását előíró Kbt.-szabály megsértésére hivatkozással. Súlypontilag mutatott rá a Kúria, hogy ugyanakkor az alperes a határozatában az esélyegyenlőség alapelve sérelmének mikénti megvalósulását a tényálláson keresztül nem mutatta be. Ténylegesen konkrétan a fellebbezésében utalt arra, hogy ez abban áll, mely szerint az alperesi beavatkozó ugyanazon ajánlati tartalomra (szakmai alkalmasság) állított jogsértést, melyre vonatkozóan az ajánlatkérő a kérelmező ajánlatának érvénytelenségét is megállapította, és ez az az alapelvi jellegű sérelem, ami a kérelmező jogos érdekét érinti, miáltal az ügyfélképességét megalapozza. Az alperes a határozatában valójában azt mondta ki, hogy a nyertes ajánlattevő pályázatában a szakápolók alkalmassági szempontjai között, a hiánypótlás után is maradt fenn ellentmondásosnak minősülő adat, amit megnyugtatóan rendezni kell, ezért az ajánlatkérői döntést megsemmisítette (de csak és kizárólag ezen okból), utalva egyben arra, hogy az ajánlatkérő e körben folytathatja tovább úgy az eljárást, hogy információkat szerez be. Az alperes a nyertes ajánlat érvénytelenségét nem mondta ki. A Kúria álláspontja szerint nem alapelvi kérdés, hanem a tényállás egy elemének értékelése az, hogy a hiánypótlásra beérkező információt az ajánlatkérő miként minősíti. Vitatása esetén ezt a Közbeszerzési Döntőbizottság akár értékelheti másként is, mint az ajánlatkérő de ez ettől még nem lesz az egyenlő elbánással, illetve az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdés, ha nincs összehasonlítva a másik pályázó anyagával. Ezen másik ajánlattevőt pedig az esélyegyenlőség sérelme okán akkor illeti meg az ügyfélképesség, ha igazolja, hogy vele szemben az eljárásban eltérő elbánást tanúsított az ajánlatkérő, illetőleg teljesen azonos tartalmú pályázati elemet (hiánypótlási felhívásra adott azonos választ, azonos tájékoztatást) értékelt különböző módon. Önmagában nem elég, hogy a kérelmező pályázata az alkalmassági követelményekkel összefüggésben érvénytelen. A Kúria megállapította, hogy a teljes azonosságot egyébként nemcsak az alperesi határozat nem mutatta be, de a periratok sem támasztották alá. A Kúria utalt arra, hogy jelen ügyben azonos kérdés eltérő megítéléséből fakadó esélyegyenlőség sérelme nem merült fel, ez nem alapozhatja meg a kérelmező ügyfélképességét. Nem állhatott fent tehát az az egészen kivételes eset, hogy annak ellenére jogorvoslati kérelemmel élhetett az ajánlattevő, hogy egyébként a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását nem támadta.
A harmadik ügy tényállását illetően kiemelendő, hogy a módosított ajánlattételi határidőig beérkezett öt ajánlatból a felperes közbenső döntésekkel négy ajánlattevő - köztük a kérelmező - ajánlatát érvénytelenné nyilvánította. Az eljárásról készült összegezés szerint az eljárás nyertese a perben nem álló, egyedüli érvényes ajánlatot tevő vállalkozás lett. Az eljárást lezáró döntéssel szemben az egyik érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be. A Közbeszerzési Döntőbizottság a D. 266/23/2018. számú határozatában a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a 2015. évi Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdését a nyertes ajánlattevő 4-6 éves korosztály mintaétlapjában szereplő burgonyalevesre és a tojások mennyiségére vonatkozó részében, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította. A Döntőbizottság megsemmisítette az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését és az ajánlatkérővel szemben bírságot szabott ki Az ügyfélképesség körében hivatkozott a jogorvoslati irányelvre, Magyarország Alaptörvénye 28. cikkére, a 2015. évi Kbt. 2. § (7) bekezdésére, a 2015. évi Kbt. 148. § (1), (2) és (3) bekezdéseire, a 2015. évi Kbt. Kommentár 148. §-ához fűzött magyarázatára, továbbá a Kúria közbeszerzésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával foglalkozó Joggyakorlat-elemző Csoport által készített összefoglaló véleményre, valamint a Kúria Kfv.II.37.111/2015/9. számú és Kfv.II.37.674/2015/6. számú eseti döntéseire utalással kifejtette, hogy a jogorvoslati eljárásban az lehet kérelmező, akinek a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés elnyerése az érdeke, és az állítólagos jogsértés jogát, jogos érdekét sérti vagy veszélyezteti. Leszögezte, hogy az érdekelt
- 1298/1299 -
jogorvoslati kérelmében a 2015. évi Kbt. 2. § (2) bekezdése szerinti egyenlő bánásmód alapelv sérelmét is megjelölte azzal, hogy a felperes nem egyformán járt el az ajánlatok szakmai ajánlati részének bírálata során. Erre figyelemmel az érdekelt közvetlenül kimutatható jogsérelme bekövetkezett, őt, mint a közbeszerzési eljárás résztvevőjét megilleti az a jog, hogy egyenlő elbánásban részesüljön az ajánlata elbírálása során.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a 2015. évi Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdései megsértésének megállapítását, az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését és a kiszabott bírságot mellőzte, egyben a jogorvoslati eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmében nemcsak az egyéb érdekelt, hanem az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, ha közvetlenül kimutatható valamely jog vagy érdek sérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. A korábbi jogszabályi környezetben kialakult gyakorlat ezért nem tartható fenn. Tény, hogy a kérelmező ajánlattevő volt a közbeszerzési eljárásban, és az is, hogy az ajánlata érvénytelenné nyilvánítását jogorvoslati kérelemmel nem támadta. Semmilyen konkrét tényelőadással, bizonyítékkal nem támasztotta alá, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat nem egyformán bírálta el, illetve hogy a nyertes ajánlattevőnél elfogadott olyan tételeket, amelyek nála érvénytelenséget okoztak. A bizonyítatlan, nem konkrét előadás alapján a 2015. évi Kbt. alapelvi sérelme nem lett volna megállapítható, ezért a kérelmező ügyfélképességét megalapozó közvetlen - alapelvet érintő - jogsérelem sem állt fenn. Ezen túlmenően a jogorvoslati kérelem benyújtásakor a kérelmező már nem volt ajánlattevői pozícióban, a jogorvoslati eljárástól nem várhatta azt, hogy az eljárás nyertes legyen. Közvetlen érintettségét nem alapozza meg az, hogy az egyedüli ajánlattevő nyertes ajánlatának érvénytelensége esetén az új közbeszerzési eljárásban az érdekelt ajánlattevőként részt vehet. Megítélése szerint az alperes - konkrét jogorvoslati kérelem hiányában - a 2015. évi Kbt. 2. § (2) bekezdése megsértésére vonatkozóan megállapítást nem tehetett volna, az egyébként is csak vélelmezett, ténybelileg nem igazolt jogsértés az ügyfélképességhez szükséges közvetlen érdekeltséget nem alapozza meg.
A Közbeszerzési Döntőbizottság fellebbezése folytán eljárt Kúria mint másodfokú bíróság a Kf.III.37.835/2019/4. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria tényként állapította meg, hogy a jogorvoslati eljárás kérelmezője ajánlattevő volt a közbeszerzési eljárásban, és az is, hogy az ajánlata érvénytelenné nyilvánítását jogorvoslati kérelemmel nem támadta. A Kúria rámutatott, hogy a kérelmező semmilyen konkrét tényelőadással, bizonyítékkal nem támasztotta alá, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat nem egyformán bírálta el, illetve hogy a nyertesnél elfogadott olyan tételeket, amelyek nála érvénytelenséget okoztak. Érvelése szerint a 2015. évi Kbt. indokolása - függetlenül a korábbi időszakban hatályos Kbt. hasonló megfogalmazásától - egyértelműen rögzíti, hogy nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is. Az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, ha közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Ezen egyértelmű jogalkotói célra figyelemmel tehát a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlattevő esetében is vizsgálni kell, hogy az általa állított jogsértés közvetlenül sérti-e vagy veszélyezteti-e jogát vagy jogos érdekét. Minden ajánlattevő érdeke, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat jogszerűen bírálja el, ez az általános elvárás azonban még nem teremti meg a közvetlenül kimutatható jog vagy érdeksérelmet a közbeszerzési eljárással kapcsolatban. A Kúria álláspontja szerint nem alapozza meg a kérelmezői státuszt, ha - figyelemmel az jogorvoslati irányelvben foglaltakra is - az ajánlattevő a jogsértés megállapítása esetén sem kerül kedvezőbb helyzetbe. Az eljárás eredménytelensége esetére feltételezett újabb közbeszerzési eljárás megindítása egy olyan jövőbeni, bizonytalan szempont, amely nem igazolja, hogy a jogsértés megállapítása az ajánlattevő jogi helyzetét pozitívan befolyásolná. Márpedig jogorvoslati kérelmet csak az terjeszthet elő, akinek a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél teljesülése esetén, azaz a jogszabályoknak megfelelő elbírálás esetén reális esélye lenne az adott közbeszerzési szerződés elnyerésére. Az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő, ha elfogadja ajánlatának érvénytelenné nyilvánításáról szóló döntést, akkor általában nem tudja a 2015. évi Kbt.-ben előírt közvetlen jog vagy érdeksérelmet valószínűsíteni, hiszen bármi is lenne a közbeszerzési eljárás kimenetele, ő előnyösebb helyzetbe nem kerülne, a nyerésre nem lenne esélye. A Kúria hangsúlyozta, hogy ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását maga a kérelmező nem vitatta, nem cáfolta, még csak nem is utalt arra, hogy ajánlata érvényes lenne. Ilyen megállapítást az alperes sem tett, a kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel nem is tehetett. Ebből pedig az következik, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítésével az ajánlatkérőnek továbbra is csak az érvényes ajánlatot kellene elbírálnia, ennek során kellene figyelemmel lennie a jogsértéssel érintett 4-6 éves korosztály mintaétlapjában szereplő burgonyaleves és a tojások mennyiségére vonatkozó alperesi megállapításokra. Nincs tehát olyan kötelezettsége az ajánlatkérőnek, hogy a jogorvoslati eljárás kérelmezőjének ajánlatát mintegy "felélessze" és újra megvizsgálja, méghozzá akként, hogy azt érvényesnek minősítse. Mindez pedig azt jelenti, hogy ha a nyertes ajánlatának ismételt elbírálásának eredményeként a nyertes ajánlat is érvénytelennek bizonyulna, az a kérelmező jogi helyzetét semmilyen módon nem érintené, abban az eljárásban, amelyben ajánlatot tett, a pozíciója továbbra sem változna, annak az eljárásnak, amelyikben elindult, biztosan nem lehetne a nyertese. A Kúria rámutatott arra, hogy a 2015. évi Kbt. 2. § (2) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelménye az uniós jog és a közbeszerzési törvény egyik legfontosabb alapelve, amelynek megsértése súlyos jogsértésnek minősül, pusztán az erre való hivatkozás azonban az érvénytelen ajánlatot tevő ajánlattevő kérelmezői minőségét nem alapozza meg. Az ilyen jogsértések feltárására és a szükséges jogkövetkezmények alkalmazására hatékony eszköz lehet az alperes hivatalbóli eljárása. A Kúria ítéletének elvi tartalma szerint az ajánlattevő a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz jogorvoslati kérelmet akkor nyújthat be, ha bizonyítja, hogy közvetlenül kimutatható jog- vagy érdeksérelme van a támadott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. A jog- vagy érdeksérelem akkor közvetlen, ha jogsértés megállapítása esetén az ajánlattevőnek az adott közbeszerzési eljárásban reális esélye lenne a szerződés elnyerésére.
- 1299/1300 -
Jól látható, hogy lényegi szempontból azonos tények és azonos jogszabályi környezet mellett eltérés áll fenn az elsőként vizsgált ügyben és az utóbbi döntésekben kifejtett kúriai álláspont között. Míg a Kúria egyik ítélkező tanácsa szerint a saját ajánlata érvénytelenségét nem vitató ajánlattevőnek a kérelmezői jogosultsága a nyertes ajánlat vitatására vonatkozóan megállapítható az azonos elvek mentén történő jogszerű bírálat igénye és egy esetleges új eljárás lehetősége okán. A másik két kúriai tanács álláspontja szerint mindez nem elegendő az ügyfélképesség megadásához, ha érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő nem támadja az ajánlatának érvénytelenné nyilvánításáról szóló döntést, akkor általában nem tudja a 2015. évi Kbt.-ben előírt közvetlen jog- vagy érdeksérelmet valószínűsíteni, hiszen bármi is lenne a közbeszerzési eljárás kimenetele, ő előnyösebb helyzetbe nem kerülne, a nyerésre nem lenne esélye. A saját ajánlata érvénytelenségét nem támadó ajánlattevőnek az ügyfélképessége csak abban az egészen ritka és kivételes esetben állapítható meg, ha ugyanazon ajánlati tartalomra állította a nyertes ajánlat jogsértését, mint amire nézve a saját ajánlatát is érvénytelenné nyilvánították. A teljes azonosságot a jogorvoslati kérelemben részletesen be kell mutatni. Önmagában az azonos elvek mentén történő jogszerű bírálat igényére való hivatkozás ügyfélképességet nem alapoz meg. Egy esetleges új kiírásra sem lehet alapítani ügyfélképességet, a jog- vagy érdeksérelem akkor közvetlen, ha jogsértés megállapítása esetén az ajánlattevőnek az adott és nem egy esetlegesen újból kiírandó közbeszerzési eljárásban lenne reális esélye a szerződés elnyerésére.
Mivel mind a jogorvoslati irányelv, mind a 2015. évi Kbt. ahhoz köti a jogorvoslati jog fennálltát, hogy a kérelmezőnek az legyen a célja, hogy az eljárás nyertese lehessen és a saját ajánlata érvénytelenségét nem támadó ajánlattevő tekintetében nem az eljárás nyerteseként történő kinyilvánítása lehet a jogorvoslati eljárás eredménye, hanem a közbeszerzési eljárás eredménytelensége, ezért a két utóbb vizsgált ügyben kifejtett álláspont tűnik elfogadhatónak, illetőleg az azokban kifejtett álláspont a tisztességes ügyintézéshez való jog sérelmét sem veti fel. Ezzel szemben az elsőként vizsgált álláspont az ügyfélképesség téves megadása okán alaptörvény-ellenes helyzetet eredményezhet. A kérdés kimagasló alapjogi és jogelméleti jelentősége miatt fontos lenne e kérdésben egységes kúriai álláspont kialakítása. Indokolt lehet továbbá az Összefoglaló véleményben - a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése kapcsán - kifejtett értelmezés felülvizsgálata is. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Fővárosi Törvényszék.
Visszaugrás
