https://doi.org/10.59851/jk.81.07-08.7
Ahogy Leo Raape találóan leírta, a kollíziós kapcsolás végrehajtását követő végeredmény bizonytalan, egy "ugrás a sötétbe".[1] Völcsey Balázs "A külföldi jog alkalmazásával felmerülő egyes polgári perjogi kérdések" című monográfiája[2] segít tudatosítani, hogy ez az "ugrás a sötétbe" eljárásjogi szempontból is bizonytalanságot eredményezhet, ha a külföldi jog alkalmazásával, illetve tartalma megállapításával kapcsolatban felmerülő perjogi kérdéseket külföldi eljárásjog alkalmazása útján kell megválaszolni.
Völcsey kötete jogirodalmi jelentőségének értékeléséhez kiindulópont, hogy a nemzetközi magánjog irodalmának kiemelt és kedvelt témája a nemzetközi magánjog elméleti alapjainak, a kollíziós jogi módszernek és ezzel összefüggésben a külföldi jog alkalmazásával, valamint tartalma megállapításával kapcsolatos nehézségeknek a bírálata.[3] A külföldi jog alkalmazása és tartalmának megállapítása a jog különböző területeinek olyan sajátos találkozási pontja, amely egyszerre teszi szükségessé a kollíziós jog és a kapcsoló szabály útján felhívott (külföldi) anyagi jog mellett akár a hazai, akár külföldi polgári perjogi szabályok alkalmazását.[4]
A monográfia a témájában a jogfejlődés útját egyszerre járja be a nemzetközi kollíziós magánjog és a nemzetközi polgári eljárásjog területén, meghatározóan építve Szászy István munkásságára. A külföldi jog alkalmazására, valamint tartalma megállapítására vonatkozó kollíziós jogi szabályozás rendszerbe foglalását Szászy végezte el a modern magyar nemzetközi magánjog tudományát megalapozó 1938. évi monográfiájában;[5] és Szászy István volt az, aki elsőként dolgozta fel a nemzetközi polgári eljárásjogot[6] átfogóan és összehasonlító jogi alapon (1963), a külföldi jog alkalmazása és tartalma megállapításának perjogi vonatkozásait is vizsgálva.[7] Érdemes rámutatni: bár már Magyary Géza is foglalkozott a külföldi perjog alkalmazásának kérdéseivel,[8] Szászy dolgozott ki - elsőként - az 1948. évi nemzetközi magánjogi törvénytervezetében általános szabályt arra, hogy mikor kell a bírónak a magyar, s mikor a külföldi perjog normáit alkalmazni.[9] A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) hatálybalépésével a jogirodalomban - úgy általában és a külföldi jog alkalmazása, valamint tartalma megállapításának kérdésében is - nem a nemzetközi polgári eljárásjogi szabályok,[10] hanem a kollíziós jog[11] került jobban az érdeklődés középpontjába. A magyar jogi szakirodalomban az eljárásjogi kérdések hangsúlyos figyelmet újra az uniós csatlakozásunkkor,[12] azután a magyar nemzetközi polgári eljá-
- 352/353 -
rásjog reformját is célul tűző polgári perrendtartás kodifikációjakor,[13] végül pedig majd a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény a (a továbbiakban: Nmjtv.) kodifikációjakor[14] kaptak.
Völcsey Balázs művének érdeme, hogy rendszerezetten tárja fel és elemzi a hatályos jogi környezetben a külföldi jog alkalmazásával és tartalma megállapításával összefüggésben a nemzetközi kollíziós magánjogi és a nemzetközi polgári eljárásjogi tárgyú normákat, és ad válaszokat az alkalmazásukkal összefüggésben felmerült értelmezési kérdésekre. A monográfia hűen visszatükrözi Farkas József azon megállapítását, miszerint "a külföldi elemeket tartalmazó perekben a nemzetközi magánjogi, illetőleg nemzetközi polgári eljárásjogi kérdések egymást feltételezve, illetve egymásra épülve, szoros összefüggésben találhatók".[15] Völcsey a munkájában új kutatási témát is kijelölt azzal, hogy a a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) új meghatározó jogintézményei, az osztott perszerkezet és az állított joghoz kötöttség szabályai mellett vizsgálta, hogy a külföldi jog alkalmazása esetén milyen magyar perjogi kérdések merülnek fel.
A modern magyar nemzetközi magánjogot és nemzetközi polgári eljárásjogot megalapozó Szászy életmű lezáródása óta jelentősen megváltozott a szabályozási környezet. Az Európai Közösségnek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciához való csatlakozása,[16] illetőleg az uniós csatlakozásunk is meghatározó befolyást gyakorolt a hazai nemzetközi magánjog és nemzetköz polgári eljárásjog szabályozására. Magyarország uniós csatlakozására való felkészülés épp olyan időszakra esett, amikor a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében az akkori Európai Közösség az Amszterdami Szerződéssel eszközölt módosítás alapján, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 65. cikkében - jelenleg az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 81. cikkében - megjelölt területeken hatáskört kapott a tagállamok joghatósági, eljárásjogi és kollíziós jogi szabályainak a közelítésére, egységesítésére a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben.[17] E hatáskör révén, rendeleti szabályozás útján megindult a nemzetközi magánjog "közösségiesítésének" folyamata, amely jelentősen leszűkítette a tagállamok, így a hazai jogalkotó mozgásterét is.[18] Az uniós csatlakozásunk jelentősen megváltoztatta tehát a nemzetközi magánjog és a nemzetközi polgári eljárásjog jogforrási rendjét és struktúráját: nemcsak megjelent az uniós jog, mint új jogforrási rend, hanem meghatározó jogforrási renddé lépett elő. A gyors ütemű uniós szabályozás hatására még növekedett is a határon átnyúló ügyek száma, amely tovább növelte a külföldi jog alkalmazásával járó ügyek számát.[19] Az uniós nemzetközi magánjog és nemzetközi polgári eljárásjog azonban továbbra sem alkot teljes és koherens rendszert; e szabályrendszer a nemzetközi magánjog, illetve a nemzetközi polgári eljárásjog szinte egyik vonatkozó részterületet sem fedi le teljesen. E változás a jogalkalmazók számára jelentős kihívással járt és jár ma is.
A monográfiában végig meghatározóan van jelen az elmélet és a praktikum közötti helyes egyensúly megtartása az elemzések során. A bevezetés a módszertani és tartalmi kereteket precízen rögzíti, s a szerző világosan tagolt fejezetekben tárja az olvasó elé kutatási munkájának és eredményeinek az összefoglalását. A kutatási eredmények megalapozását az I.2-I.3. fejezetek szolgálják az I.1. fejezetben meghatározottak szerint. A mű megfelelően nagy hangsúlyt fektet a joghatóság és az alkalmazandó jog kapcsán a nemzetközi, az uniós és a nemzeti jogforrások egymáshoz való viszonyára, az irányadó jogforrási rend meghatározására. Kiemelendő annak helyessége, hogy a szerző elválasztja egymástól eljárási szempontból a joghatóságot és az immunitást (másként, mint nemzetközi közjogi értelemben vett joghatóságot vagy bíráskodási képességet).[20] Az immunitás eljárási mentességet jelent, egyaránt joghatóság alóli és végrehajtás alóli mentességet [36/2014. (XII. 18.) AB határozat [32] pont]. Az immunitást a külföldi államok (állami szervek), nemzetközi szervezetek, illetve a diplomáciai vagy egyéb nemzetközi jogi mentességgel rendelkező személyek esetén az Nmjtv. mellett az irányadó nemzetközi szerződések
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
