Az emberi jogok tanítása az ENSZ által kiadott definíció szerint nemcsak a jogokról való oktatást jelenti, hanem a jogokért való oktatást is.[1] Ez annyit tesz röviden, hogy az emberi jogok oktatása több, mint jogok oktatása. Annak módszertana, hogy a jogokban megfogalmazott értékek, elvek hogyan taníthatók úgy, hogy a diákok érvényesíteni, gyakorolni is tudják azokat, miközben a tanulás folyamata is e jogok érvényesülése jegyében történik.
Az emberi jogok ismerete és oktatása Európában egyre hangsúlyosabbá válik. Magyarországon a Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek is lehetővé teszik az emberi jogok oktatását. A gyakorlatban azonban még csak elvétve, főleg a történelem és az állampolgári ismeretek keretében foglalkoznak vele, illetve néhány civil szervezet tevékenységéhez kapcsolódó műfaj. Ezért tartom fontosnak, hogy az emberi jogok területeivel, kérdéseível foglalkozó lapban szóljak - nem annyira a jogok nyelvén - az emberi jogok oktatásáról.
Jelen cikk alapja két kérdéskör. 1. Mit jelent az emberi jogok oktatása, milyen gyökerek, értelmezések kapcsolódnak hozzá Európában? 2. Milyen nehézségekbe ütközik, milyen kérdéseket vet fel az emberi jogok oktatása során is megfogalmazott értékek gyakorlattá tétele Magyarországon?
A legtöbb emberi jogi tananyag három fő elemre épül: ismeretek, készségek és attitűdök, átadására.
Az ismeretek témakörben a diákok tanulnak az alapvető emberi jogi dokumentumokról, információt kapnak a jogok érvényesítésével és megsértésével járó intézményi mechanizmusokról, jogok és kötelességek rendszeréről. Tartalmaz történelmi ismereteket, eseményeket, emberi jogi mozgalmakról és a jogokért fellépő személyiségekről tanít. Mindezeket egyéni, közösségi és nemzetközi szinteken mutatja be.
A készségek a kritikus gondolkodás, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldás, konfliktuskezelés fejlesztésére irányulnak annak érdekében, hogy a diákok élni tudjanak jogaikkal, képviselni tudják azokat saját érdekükben és másokért. Lépjenek fel és képviseljék a maguk és mások érdekeit, képesek legyenek kampányt, projekteket, akciókat szervezni. Tehát ne csak elméleti ismereteik bővüljenek, hanem a gyakorlati életben aktívan közreműködjenek a jogok érvényesítése érdekében, felelős közösségi emberként.
- 128/129 -
Az attitűdök alakítása során az a cél, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában megfogalmazott értékek minél jobban megerősödjenek, belsővé váljanak; tudatosítani kell, hogy az emberi méltóság mindenkit megillet születésétől fogva, hogy a jogok tiszteletben tartása minden egyes ember számára fontos, hogy az együttműködés, a konfliktusok nem erőszakos megoldása hosszú távon hozzásegít a békésebb együttéléshez, önmagunk és mások elfogadásához. Még hosszasan lehetne sorolni azokat a beállítódásokat, amelyek ez emberi jogokban megfogalmazott értékek érvényesülését segítik.
Éppen ezért a fenti három dimenzió mellett, vagy azokba beleértve említeni szokták még az érték-közvetítő funkciót Olyan értékek közvetítését, mint a biztonság, szolidaritás, felelősség, egyenlőség, szabadság, igazságosság, béke.
Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 26. (2) cikke alapján az oktatásnak, nevelésnek "az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenységének kibontakozását."[2]
A második világháború utáni hidegháborús légkörben a direkt erőszak elkerülése volt e jogok oktatásának a célja a negatív béke-stratégia[3] jegyében. Az erő, a kontroll felmutatása, a háború elkerülése volt hangsúlyosabb.
Az 1978-as Bécsi egyezményben szerepel, hogy az emberi jogok oktatásának tartalmaznia kell a humanitárius jog ismeretét,[4] hogy az emberi jogok megfigyelése lehetővé váljon fegyveres konfliktusok idején is. Csak olyan emberek tudják figyelemmel követni a kormányok tevékenységét, akik ismerik az emberi jogokat. Az emberi jogok oktatása elengedhetetlen eszköze a közvélemény formálásnak és a nyomásgyakorlásnak.[5] A jogok széles körű ismerete morális és mentális gátat és szégyenérzetet jelent a diplomaták és kormányok számára.[6] Ebben az értelemben az emberi jogi oktatás egyfajta civil kontroll megerősítését is szolgálja.
Az emberi jogok oktatásának fontosságát erősítette a bevándorlók, menekültek számának ugrásszerű megnövekedése a nyugat-európai országokban. Erre sem az iskolák, sem a társadalom nem volt felkészülve. Illetve egyre hangsúlyosabbá váltak olyan emberi jogi kérdések, amelyek az oktatás szintjén is válaszokat igényeltek. Az Európa Tanács megalakulása óta vizsgálta a nemzeti kisebbségek helyzetét. Az 1993-as bécsi csúcstalálkozó nyilatkozata[7] az egyik fő irányadó dokumentum. Az egyezményt aláíró országok elkötelezték magukat, hogy jogilag lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek számára identitásuk megőrzését a vallás, a nyelv, a hagyományok, a kulturális örökség tekintetében. A képzési javaslatokban azóta egyre hangsúlyosabban szerepel a multikulturalizmus, interkulturalizmus, az emberi méltóság, egyenlőség témaköre mint a diszkrimináció, xenophobia elleni fellépés eszköze. Itt már a pozitív béke-stratégiákra kerül a hangsúly, amelyben a társadalmi szereplők, köztük az iskola is aktívan részt vesz a béke teremtésében, s amely nem annyira egy állapotot, mint inkább dinamizmust, interakciót, részvételt jelent.
A globalizációról szóló diskurzus szintén lendületet adott az emberi jogok oktatásának is. Az UNESCO Jacques Delors által vezetett Nemzetközi Bizottságának jelentése felhívja a figyelmet, hogy "hogyan tudnánk megtanulni együtt élni a »világfaluban«, ha ugyanerre nem vagyunk képesek a természetes közegünkben: országunkban, városunkban, falvainkban, vagy akár a szomszédaink mellett? Akarjuk-e, tudjuk-e életünket közösségben élni? Ez a demokrácia alapkérdése..."[8] Az emberi jogok oktatása és e jogok védelme tehát olyan eszköz, érték, érdek, amely áthidal fő ideológiai, politikai és kulturális akadályokat. Egyfajta közös nevező, amely segíthet eligazodni a diákoknak szűkebb és tágabb környezetükben.
Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának elfogadása óta számos deklaráció és ajánlás fogalmazódott meg az emberi jogok oktatásának fontosságáról, illetve hangsúlyozta az emberi jogok érvényesülésében az oktatás szerepét A teljesség igénye nélkül néhány a fontosabbak közül.
Az 1968-as teheráni nemzetközi konferencia témája volt az emberi jogok fejlődésének értékelése a nyilatkozat elfogadása óta. Itt szólították fel az államokat arra, hogy az oktatást minden eszközzel segítsék, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen az egyenlő jogok és az emberi méltóság szellemében felnőni. Egy ilyen oktatás alapját jelenti a felhívás szerint az objektív információ és a szabad párbeszéd, a változó világ problémáira való fogékonyság jegyében felkészíteni a társadalmi részvételre a diákokat
Mérföldkőnek tekinthető az 1978-ban az UNESCO által szervezett Emberi jogok tanítása című nemzetközi kongresszus. A Bécsben tartott találkozó volt az első, amelyen kormányzati és nem kormányzati oktatási szakértők találkoztak. A kongresszus záródokumentuma[9] állást foglalt az emberi jogok széles körű oktatása mellett.
- 129/130 -
Az alapelveken, célokon túl konkrét célkitűzésekkel és stratégiai útmutatásokkal tette közzé az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Emberi jogok iskolai oktatásáról és tanulásáról című ajánlását 1985-ben. Eszerint az emberi jogi képzésnek tartalmaznia kell ismereteket, készségeket, egy olyan környezetben, amelyben érvényesülnek az emberi jogok: "Meggyőződve arról, hogy az iskolák olyan közösségek, amelyek az egyéni méltóság, a különbözőség, a tolerancia és az esélyegyenlőség tiszteletének példái lehetnek, illetve kellene lenniük..."[10]
1994-ben az ENSZ közgyűlése az 1995-2001-ig tartó periódust az emberi jogok oktatása évtizedének deklarálta.[11] Az UNESCO Manifesto 2000 címmel felhívást tett közzé, hogy többek között az iskolák is mindent tegyenek meg azért, hogy az erőszak kultúrája helyett a béke kultúrája érvényesüljön.
Az oktatás önmagában nem oldja meg a társadalmi-gazdasági-politikai problémákat, bár ezek megjelennek az iskolák falain belül is. Az iskolai nevelés egyénekre tud hatni, értékeket, készségeket átadni a tudás mellett, és ezek az egyének majd felnőttként tudják alakítani a társadalmat; ily módon az oktatás mégis fontos eszköze lehet a változásnak.
Az emberi jogok oktatása részint politikai oktatás. Hasonlóságot mutat abban, hogy megtanít játékszabályokra, intézmények működésmódjára, az alapvető dokumentumok ismeretére, kritikus gondolkodásra, döntéshozatalra, különböző vélemények közötti eligazodásra, és értékeket közvetít.[12]
Az emberi jogok oktatásánál ez a demokráciára nevelést jelenti, ily módon hasonlóságot mutat az állampolgári oktatással (bár annál tágabb). Ami megkülönbözteti a kettőt, hogy a politikai nevelés célpontja az állampolgár, az emberi jogok oktatásának pedig az egyén mint az emberiség egy tagja. Nem egy állam vagy párt legitimitását támogatja, hanem az emberi méltóságot, minden egyes személyt mint testi-érzelmi-szellemi-spirituális lényt.[13] Tehát egyszerre közvetíti az egyéni élet fontosságát és ezen keresztül közösségi és egyetemes értékeket
Az emberi jogok oktatása az én megközelítésemben - kevésbé a szakma nyelvén fogalmazva - egy lehetséges válasz és eszköz arra a kérdésre, hogyan lehet megtanítani a gyerekeket szeretni önmagukat, társaikat, és aktívan alakítani az őket körülvevő világot olyanná, amelyben jól érzik magukat Ebben az értelemben az emberi jogok oktatása a maga eszköztárával és nyelvezetével az emberi élet alapkérdéseihez kapcsolódik - kinek mit jelent az emberhez méltó élet, mit lehet ezért tenni. A béke kultúrája nem üres harmóniát jelent, mivel konfliktusok vannak, de azt kevésbé tanuljuk, hogyan lehet hozzájuk viszonyulni, bánni velük. Nincsenek univerzális megoldások, amelyek mindenkire hatnak. A válaszokat az egyes embereknek kell megtalálniuk. Ehhez ad segítséget, ha sokféle módszerrel dolgozva, az oktatásban a gyerek kerül a középpontba, ily módon, hosszú távon az emberi jogok oktatása is hozzájárulhat egy gyerekcentrikusabb iskola kiépüléséhez, bár ez még kissé utópisztikusan hangzik.
Ehhez fontos kapcsolatot teremtem a tananyag és a valós élet tapasztalata között.
Jogokról jogok nélkül tanítani olyasféle működésmódot jelent, mint amilyen a viccbéli tanárnőé: "Ma a szólásszabadságról fogunk tanulni. Hé, te, fogod be a szád?!" Ila a diákok azt érzik, hogy nincs lehetőségük véleményük képviseletére, ha azt látják, hogy a tanár állását féltve nem áll ki mellettük, akkor az emberi jogi oktatás pusztán ideológiai nevelés marad, hasonlóan a kommunista ideológia iskolai közvetítéséhez. Éppen ezért nem elég a hazai és nemzetközi dokumentumok, deklarációk, egyezmények, jogok megtanítása, mert nem a passzív tudás a cél, hanem az ezek gyakorlásához szükséges készségek elsajátítása, fejlesztése is. Fontos megértetni ezek jelentőségét a mindennapi élethelyzetekben, és tevékenységgé alakítani. Tehát az oktatást itt sokkal tágabban értelmezzük: akciókat, programokat jelenthet amelyek akár túl is lépnek az iskolán, és hatással lehetnek a közösségek életére is.
Hadd hozzak egy példát, amely Luxemburgból származik. A gyerekek oktatásának része, már az általános iskolában is, hogy emberi jogi projekteket dolgozzanak ki, amelyeket saját életük vagy a település szempontjából fontosnak tartanak. Ezeket közösen tervezik, értékelik és kivitelezik is. Dolguk a pénzügyi és döntéshozói támogatás megszerzése és a projekt megszervezése. Ez viszont hatással van a települési önkormányzat képviselőire, a szülőkre, helyi vállalkozókra. Es közben a gyerekek rengeteget tanulnak magukról, egymásról és a társadalom működéséről.
Az emberi jogok oktatásának módszertani anyagai az interaktív módszerekre épülnek. Mindazon pedagógiai eszközök alkalmazhatók, amelyek a tanulók aktív részvételére, különböző készségeikre, tapasztalataikra építenek, épp ezért a tananyagot sokféle megközelítésből, különböző módszereken keresztül mutatják be.
Ilyen a párbeszédkör, amelynek demokratikus szabályai mentén vélemények, tapasztalatok cseréje történik, a diákok feldolgozhatnak egyes emberi jogi kérdéseket, miközben gyakorolják az érvelést, a társukra való odafigyelést. A szerepjáték, a strukturált
- 130/131 -
páros és kiscsoportos feladatok az együttműködést segítik. A nyitott végű kérdések a gondolkodást fejlesztik, a projektek szervezése és a művészetek eszközei bővítik az önkifejezés eszköztárát, a saját és eltérő kultúrák megismerését, a gyereket bevonják a tanulás folyamatába.
Tehát az emberi jogok oktatása során az egyik alapelv egyensúlyt teremteni az oktatás különböző céljai között (ismeretszerzés, kulturális, szociális és személyiségfejlesztés), továbbá együttműködés kialakítása heterogén összetételű gyerekcsoportok között olyan feltételekkel, hogy minden gyerek részt tudjon venni az oktatásban. Épp ezért alapul veszi a gyerekek tapasztalatait, készségeit, és nem csak az intellektuális képességekre épít. Itt hadd tegyek egy rövid kitérőt.
Howard Gardner[14] hétféle intelligenciát különböztet meg: nyelvi, logikai, matematikai ("tudományos gondolkodás"), mozgási (a testmozgás kontrollja, összehangolása), zenei, tájékozódási (mentálisan vizualizálni képes az utat, teret, struktúrákat), személyek közötti (jól tájékozódik az emberek közötti viszonyokban, interakciókban) és személyen belüli intelligenciát (önmagunk ismerete, viselkedésünk megértése, irányítása, a különbségtétel képessége).
Az iskola leginkább az első két intelligenciát preferálja. A készségtárgyak inkább mellékesen szerepelnek a tantárgyak hierarchiájában. Az emberi jogok oktatása során a módszereken keresztül ezen sokféle intelligenciák fejlesztésére és hasznosítására törekszik. Ez is egy útja az értékek közvetítésének. Tehát teljesen más szemléletet és gyakorlatot vár el a pedagógustól, mint az iskolákban legelterjedtebb oktatási módszer, amely az egyirányú kommunikációra, a fegyelemre, a bebiflázott ismeretek visszaadására alapoz.
Az emberi jogokat lehet tantárgyként oktatni. Ennek hátránya, hogy egy tantárgy lesz a sok közül, és szemléletformáló funkciója, életközelisége elmarad. A téma sokfelől közelíthető meg. Ezért a nemzetközi ajánlások szerint része lehet minden tantárgynak. Irodalomórán szempont lehet egy-egy alkalmas szemelvény, mű emberi jogok szempontjából való elemzése, nyelvórákon fordítási feladat lehet egy-egy dokumentum, a reál tárgyaknál is ki lehet térni a találmányoknak az egyénekre és a társadalomra gyakorolt hatására, statisztikák értelmezésére. A bevezetés módja lehet még a tanításon kívüli foglalkozások lehetősége, nem formális oktatás keretében, klubok, szakkörök formájában, vagy civil szervezetek, közösségi házak munkájához kötődve. Ennek hátránya lehet az, hogy ezek az iskola mindennapjaitól elszigetelten dolgoznak.
Az emberi jogok oktatása korosztályokra bontható. Különböző elemei már az alsó tagozatban bevezethetők. És még valami: az emberi jogok oktatása mindenkire kiterjed. Nem csak a sérülékeny csoportoknak szól. Bár tény. hogy a társadalom perifériáján élők számára a jogok ismerete és érvényesítése hangsúlyosabb lehet, mint azoknak, akiknek a jogokkal való élni tudás nem ütközik nehézségekbe. De ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, nem többség-kisebbség dimenzióban zajlik az oktatás, hanem az együttéléshez fontos értékek átadásával, minden gyerek számára. Tudatosítva, hogy a különbségek adottak, de ettől senki sem jobb vagy rosszabb, nem a másik megváltoztatására törekszik, hanem az együttélés kialakítására, eszközöket adva az együttélés nehézségeiből adódó konfliktusok nem erőszakos kezeléséhez.
Peter Fritzshe[15] hat dolgot nevez meg, amelyek az emberi jogok oktatásának útjába állnak. Véleménye szerint ezek a következők: a butaság (vagyis a történelem emberi jogi vonatkozása ismeretének hiánya), az inkompetencia érzése (ha a diákok és a tanárok úgy érzik, hogy nincs cselekvési lehetőségük a jogok védelme vagy érvényesítése szempontjából), a közöny (amely összekapcsolódhat a tehetetlenséggel, de a szerző kibővíti a hatalomnélküliség érzésével), az aránytalanság (ha az emberi jogok megsértése érzékelhetőbb, mint azok érvényesítésének lehetősége), ha az emberi jogok a hatalmi érdekek legitimizálásának eszközévé válnak, az intolerancia (félelemből, az önbecsülés hiányából, helytelen morális késztetésből adódóan).
A fentiek kiküszöböléséhez a tanárnak figyelnie kell, hogy a diákok elkerüljék az emberi jogok önkényes interpretációját az ismeretek és a gyakorlat szintjén egyaránt. De ami a legfontosabb, meg kell mutatni, mit jelentenek ezek az értékek a gyakorlatban. Ha mondjuk a diákok egyik társukat bántják, csúfolják, kiközösítik, és a tanár erre nem reagál, az azt üzeni, hogy az intolerancia, az erőszak elfogadható. De az is fontos, hogy hogyan reagál. Az intő a legtöbb esetben nem oldja meg a konfliktusokat, sőt, el is mérgesítheti azokat.
A felsorolt módszerek, a demokratikus eljárások alkalmasak a mindennapi élethelyzetek feldolgozására is. Ezen módszerek bevezetése hatással van a tanulás-tanítás hagyományos gyakorlatára is. A tanár segíti a tanulási folyamatot (nem ő beszél negyven percig), a gyerekek pedig aktív szereplői ennek. A tanár feladatokat ad ki, kezeli a csoportmunka során kialakult helyzeteket, felismeri és kezelni tudja az osztályon belüli státuszkülönbségeket, épít a gyerekek kreativitására, kritikai gondolkodására, felkészíti őket az együttműködésre, nem a fegyelem betartására fordítja energiáit.
Ennek kialakítása hosszú időt vesz igénybe, és tapasztalatunk szerint csak apró lépésekben tud bekerülni az iskola falai közé.
- 131/132 -
Az Emberi Jogok és a Béke Oktatásáért nevű Alapítványunk ötödik éve dolgozik az emberi jogok oktatása terén, elsősorban általános iskolák a partnereink. Az együttműködések többnyire 1-2 évre szólnak, mert a tanultak beillesztéséhez az iskola programjába idő és rendszeres konzultáció kell. De tartunk rövidebb, néhány napos képzéseket, szakmai rendezvényeket is. Hosszú távon olyan iskolákban dolgozunk, ahol az igazgató teret enged a változásnak. Úgy tapasztaltuk, hogy a pedagógusok nagy része nyitott az új módszerekre, a nemzetközi kapcsolatok, tapasztalatcserék, saját ötleteik, kreativitásuk megélése megerősítést adnak. Három iskolában az emberi jogi oktatás már bekerült a helyi tantervbe.
Az emberi jogi oktatás módszertanának tanítása során is igyekszünk érvényesíteni azokat az elveket, amelyeket fent bemutattam. Fontos, hogy a tanár "diákként" megtapasztalja ezeket a módszereket. Az emberi jogok tanulása során bővül a tanárok pedagógiai eszköztára, amely rugalmasabban igazodik a tanulói csoporthoz, a helyi igényekhez. Lehetőség nyílik konfliktushelyzetek feldolgozására, megértésére egymástól is tanulva, hasonlóan a szociális szakmában már működő esetmegbeszélő vagy szupervíziós csoportokhoz. A változás lassú folyamat, nem lehet erőltetni, de egymást segítve, türelemmel, közösen el lehet érni, hogy iskoláinkban meginduljon az a folyamat, amelynek során a gyerekek aktív, kompetens résztvevői lesznek az iskolában zajló tanulási folyamatnak.
Az emberi jogok oktatása széles körű bevezetésének legfőbb nehézsége a még mindig jellemző tekintélyelvű, hierarchikus felépítésű, egyirányú kommunikációra épülő oktatási gyakorlat. Még azok a tanárok is, aki nyitottak az új, tanulócentrikus instrukciók bevezetésére, azok is beleütköznek az iskola tananyagcentrikus, kimenetet szabályozó működésmódjába. A fő prioritás a gyerek továbbtanulása, és így a részvétel-tevékenység központú tanításhoz nincs elegendő tapasztalat, háttéranyag, idő. Gyakran a szülők értetlenségébe is ütközik ez a tanulási forma. Ha a diákok maguk dolgoznak a tananyagon, gyűjtik össze az információkat, akkor mit csinál a tanár? A "tudásért meg kell szenvedni" alapállással időigényes dolog megbirkózni, érvelni, és eredményeket felmutatni a játszva tanulás mellett.
Felisa Tibbitts,[16] a térségben is kutató emberi jogi szakértő cikkében kitér arra, hogy Kelet-Európában az egyén- és gyerekközpontúság összekapcsolódik az individualizmus helytelen értelmezésével. Amely szerint az egyént - a kommunizmus hagyatékaként - nem tanították meg rá, hogy ő individuum. Annyiban számított, amennyiben egy kollektíva része, nem mint személy, jogokkal, önmagáért és másokért való felelőséggel. Itt jegyezném meg, hogy többek között a partnerség gyakorlatát és gondolatát is ezért olyan nehéz meghonosítani az alapvetően hierarchikusan felépülő iskolarendszerben, ahol a hierarchia alján nálunk a gyerek áll.
A szerző megállapítja, hogy nehézséget jelent az emberi jogok oktatása elfogadtatásában az is. hogy a rendszerváltás következtében az egyéni szabadságjogok élvezetének bővülése fordítottan arányos a többség egyéni életszínvonalának alakulásával.
Ez utóbbi állítást úgy fogalmaznám át, hogy minél nagyobb az egzisztenciális félelem a pedagógusok és a gyerekek családjai körében, annál kevésbé tudnak élni a szabadságjogok adta lehetőségekkel. Ez az emberi jogok oktatásához úgy kapcsolódik, hogy minél több energiát jelent a pedagógusnak saját életszínvonala megőrzése, annál kevésbé képes innovatív lenni, új módszereket meghonosítani. Bár kétségtelen, hogy gyakran a kilátástalanság hozott változásokat, de ez nem általánosan jellemző az oktatás terén.
Egy iskolaigazgató azért keresett meg minket, mert a demokratikus változások óta a tehetősebb szülők, akik élni tudtak a szabad iskolaválasztás lehetőségével, elvitték a gyerekeiket a szomszéd település iskolájába (Amerikában ezt a jelenséget hívják white fightnak, vagyis a fehér, középosztálybeli szülők elviszik a gyerekeiket). Az iskolában maradt gyerekek összetétele így néhány éven belül megváltozott. Mára 90%-uk roma, a családok 80%-a a létminimum alatt él. Az iskola ehhez a megváltozott helyzethez keresett többek között tanításmódszertani lehetőséget. Az emberi jogok oktatásának bevezetése hatott az iskola belső életére, az óra szervezésre, a tanár-diák-szülő kommunikációra, egy szeletére ennek a társadalompolitikai kérdésnek.
Az olyan iskolákban, ahol roma gyerekek tanulnak, a pedagógusok gyakran panaszkodnak, hogy pedagógiai eszköztáruk nem elégséges vagy nem működik. Az etnikai programok bevezetése óta ezeket kulturális különbségként szokták emlegetni, amely létezik, ha a kereteket így határozzuk meg. Azonban meggyőződésem, hogy a roma tanulókkal kapcsolatos pedagógiai, oktatási problémák kisebbik része kapcsolódik a romákra jellemző eltérő kulturális és értékkülönbségekre, nagyobbrészt inkább az oktatási rendszer, a korszerűtlen módszerek, s az autoriter pedagógusi attitűd problémái manifesztálódnak ezekben a jelenségekben. Ha az iskolai munka a gyereket venné alapul és nem a régi sémákat igyekezne a gyerekekre erőltetni, talán az iskolai élet minden szereplője számára sikeresebb együttműködés alakulhatna ki.
- 132/133 -
Az emberi jogok oktatása nálunk nélkülözi a nyugat-európai tradíciókat. Nem a hidegháború, a bevándorlók, vagy a globalizáció keltette kérdőjelek miatt vált fontossá, hanem az uniós csatlakozási szándék miatt. Éppen ezért ezzel együtt próbáljuk saját magunk számára is értelmezni, mit jelentenek az emberi jogokban megfogalmazott elvek. Mindezt úgy, hogy mind az oktatáspolitika, mind az iskola belső életét tekintve még rengeteg tennivaló van a demokrácia meghonosítása terén.
Az oktatáspolitika szintjén vannak törekvések az iskola demokratikusabbá tételére. Az emberi jogok oktatására lehetőséget adott a Nemzeti Alaptanterv,[17] amely az ember és társadalom tantárgycsoportban jelölte ki a helyét, amelyben az emberi jogok oktatásának fogalma nem jelenik meg, az elvek viszont igen: az állampolgárisághoz szükséges készségek és szemlélet átadása, az európaiság eszméjéhez kapcsolt nemzeti és globális tudatosság fejlesztése, az interaktív, részvételre alapozott módszerek bevezetése, a megértés és tolerancia erősítése. A 2001-ben bevezetésre kerülő kerettanterv már részletesebben tér ki az emberi jogok oktatására. Mint emberi alapjogok oktatása szerepel a társadalomismeret tantárgyon belül, évi 18 órában. Így a pedagógusok számára fontossá válik a téma alapos ismerete és mindazon gyakorlati technikák elsajátítása, amelyek a mindennapi munkájuk során felmerülő oktatói-nevelői feladatok ellátásában segítik őket és a diákokat.
Ennek ellenére továbbra is nehezíti a helyzetet, hogy nincsenek, vagy csak kis számban vannak kiadott módszertani anyagok, olyanok, amelyek a különböző tantárgyaknak az emberi jogok szempontjából történő feldolgozásához adhatnak útmutatást, módszertani lehetőségeket ajánlanának a pedagógus eszköztárának bővítéséhez, illetve olyanok, amelyek az iskolán kívüli foglalkozásokon hasznosíthatók.
A magyarra is lefordított Kezdő lépések, tananyag az emberi jogok oktatásához című tanári kézikönyv[18], amelyet alapítványunk adott ki kétezer példányban, nagyon hamar elfogyott. A kézikönyv első gyakorlata az iskola emberi jogi környezetét térképezi fel, alapul véve az iskolai élet szereplőit (diákok egymás közötti kapcsolatát, a tanárok és a diákok, a szülők, az igazgató közötti viszonyokat) és körülményeit a problémák és a válaszok szintjén, amely részint tükröt tart az iskola belső életének, és segítséget nyújthat egy helyi tanterv előkészítéséhez. A diagnózist a változtatási irányok meghatározása miatt készítjük.
Fontos lenne az emberi jogok oktatásának bevezetése, mind a tanárképző intézményekben, mind a továbbképzések szintjén. Bár e téren nehézséget okoz nálunk, hogy a továbbképzések is tantárgyakra épülnek, így csak bizonyos szakok pedagógusai tanulnak róla.
De ezek az első lépések. Az emberi jogok oktatása megjelenik a közoktatásban, és az emberi jogok érvényesítéséért az oktatásban még van tennivaló.
Az iskolát körülvevő tágabb társadalmi, gazdasági környezet, a globalizációs folyamatok, az információs forradalom az iskolát is változtatásra kényszeríti. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság[19] arra a következtetésre jutott, hogy az elkövetkező évszázad oktatását négy alappillérre kell építeni: megtanulni megismerni, megtanulni dolgozni, megtanulni együtt élni másokkal, megtanulni élni. Ez az iskolai élet, a közösség minden szereplőjét érinti. Az emberi jogok oktatásának tartalma, módszere, szellemisége olyan lehetőség, amely alapja lehet a változásoknak.
Az Alapítvány az emberi jogok és a béke oktatásáért 1996-ban alakult. Feladatának tartja, hogy az emberi jogok, a béke és a demokrácia értékének oktatása területén rendelkezésre álló tudást és szakértelmet hozzáférhetővé tegye annak érdekében, hogy az emberi jogokat minél szélesebb körben megismertesse és a mindennapi - elsősorban pedagógiai - gyakorlat részévé tegye. Az alapítvány a következő témakörökben folytat képzéseket: Az emberi jogok, interkulturális oktatás, gyermek- és diákjogok, együttműködés egyének, csoportok, szervezetek között, konfliktuskezelés, faci facitálás, mediáció.
A képzések kifejezetten gyakorlat-orientáltak, amelynek keretében egyrészt ismereteket adnak át, vagyis a résztvevők megismerhetik az alapdokumentumokat, az emberi jogok történetét, a hazai és nemzetközi emberi jogi szervezetek funkcióját, működését, elérhetőségét. Másrészt készségeket erősítenek, azaz saját és külföldi oktatásmódszertani anyagot adnak ál Ezekhez szerepjátékokat, modell-helyzeteket és strukturált gyakorlatokat alkalmaznak. A képzés során külön hangsúlyt helyeznek az attitűdök formálására, a fenti módszereken kívül a zene, a mozgás, a színház és képzőművészet területeinek alkalmazásával, amelyek erősítik a pozitív beállítódást, fegyelmeznek, erősítik az együttműködési készséget, segítik az önismeretet. Tudatosítják a különböző kultúrák egyenrangúságát, a sajáttól eltérő kultúrák befogadását. Gazdagítják a pedagógiai eszköztárat az élményt, örömöt adó interaktív tevékenységekkel, amelyek az iskolai élet demokratikusabbá tételét és a békésebb együttélést is szolgálják.
Képzéseiket elsősorban iskoláknak, tanár- és tanítóképző intézményeknek, pedagógusoknak, diákoknak, gyermek- és ifjúsági szervezetek tagjainak, és azok vezetőinek, valamint a téma iránt érdeklődő civil szervezeteknek, kisebbségi közösségeknek ajánlják. ■
JEGYZETEK
[1] Teaching Human Rights practical activities for primary and secondary schools (1989) United Nations, New York 6. o.
[2] Egyetemes emberi jogok nyilatkozata, G. A. Res. 217A U. N. Doc. A/180, 71 (1948)
[3] Galtung, J. (1996) Peace by peacful means, peace and conflict. Development and Civilization, London, Sage.
[4] The teaching of Human Rights Proceedings of the International Congress on the teaching Human Rights 40 (UNESCO 1980) Preamble in fine at 39.
[5] Mcron, T. ed. (1981) A Report on the N:Y:U conference on Teaching International Protection of Human Rights. 13 N. Y. U. J Int'I L.&Pol., 888. o.
[6] Wolf, J. (1981) Mobilization of Shame by the ILO on the tripartite basis. In Meron, T. ed. (1981) A Report on the N:Y:U conference on Teaching International Protection of Human Rights, 13 N. Y. U. J In»'l L.& Pol. 932. o.
[7] Nyilatkozat a rasszizmus, idegengyűlölet, az intolerancia elleni harcra vonatkozó akciótervről, amely részét képezi a Bécsi nyilatkozatnak, ezt 1993. október 9-én írták alá az Európa Tanács állam- és kormányfői,
[8] Delors, J. (1997) Oktatás rejtett kincs, A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről. Osiris Kiadó-Magyar UNESCO Bizottság, Budapest, 15. o.
[9] The teaching of Human Rights Proceedings of the International Congress on the teaching Human Rights 40 (UNESCO 1980). Később Bécsi dokumentumként vált ismertté.
[10] Council of Europe, Committie of Ministers Recommendation, No. R (85).
[11] Resolution 49/184 of 23 December 1994.
- 133/134 -
[12] Gillespie, J. A. (1981) Introduction. In Heater & Gillespie (Eds.) Politicai Education in Flux. London. Beverly Hills, Sage Publications.
[13] Tibbits, F, (1994) Human Rights Education in Schools in the Post Communist Schools. In European Journal of Education, Vol. 29. No. 4.
[14] Howard, G.: Les Intelligences Multiples. Pour changer l'école: la prise en compte des différentes formes d'intelligence. In Borbélyné Nagy Éva: Az oktatás nevelés fő irányai Európában, Hogyan tovább 2000/1, Győr-Moson-Sopron megyei pedagógusok lapja.
[15] Weinbrenncr, P. & Fritzsche, P. (1993) Teaching Human Rights - Suggestions for 'leaching Guidelines. Braunschweig: Georg-Eckcrt-Instiuite German Comission for Unesco, 8. o.
[16] Tibitts, F. (1994) Human Rights Education in Schools in the Post Communist Schools. In European Journal of Education. Vol. 29. No. 4.
[17] 1993/LXXIX. hatályba lépett 1998., változások 1998 után elérhetők az Oktatási Minisztérium weblapján: http://www.om.hu/j42211.html.
[18] Kezdő lépések, tananyag az emberi jogok oktatásához című tanári kézikönyv (eredeti cím: First steps. Manual for starting Human Rights education. Amnesty International publication) 1999, Budapest, EJBO könyvek 2.
[19] Delors, J. (1997) Oktatás rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről. Osiris Kiadó Magyar UNESCO Bizottság. Budapest, 1997.
Visszaugrás
