A szerződésszegés szabályai körében a vitatervezetnek az a legjelentősebb koncepcionális változtatása, hogy szakít a kontraktuális és deliktuális felelősség felróhatóságon alapuló egységes szemléletével, a szerződésszegésért való kárfelelősséget - a kimentés eltérő feltételei folytán - elválasztja a szerződésen kívüli felelősségtől és - az eddigi utaló normával (Ptk. 318. §) történő megoldás helyett - önálló kártérítési alakzatként szabályozza. A változtatás lényege, hogy a tervezet a nemzetközi kereskedelmi jogban kialakult és elfogadott elveknek megfelelően elszakítja a kártérítési felelősséget a szerződésszegő fél vétkességétől és a szerződésszegés kárkövetkezményeinek a teljes kockázatát a szerződésszegőre telepíti, de csak a szerződéskötéskor általa belátható mértékéig. Az új kontraktuális kárfelelősségi rendszer két sarokköve tehát:
a) a kártérítési felelősség jogalapját illetően: a vétkességtől független objektív, de nem kimenthetetlen helytállás (5:113. §) és
b) a kártérítés mértékét illetően: az előre kalkulálható mértékű kockázatra korlátozott felelősség a következménykárok és az elmaradt vagyoni előnyök tekintetében (5:114. §).
A tervezet a szerződésszegésért való kárfelelősséget az eddiginél szigorúbb alapra helyezi, mert a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A tervezet abból indul ki, hogy a szerződésszegésért való kártérítési felelősség célja elsősorban kockázatelosztás és nem valamely egyéni hiba repressziója. A károsult reparációhoz fűződő érdeke pedig nemcsak üzleti szerződési viszonyok között, hanem általánosan is azt kívánja, hogy a szerződésszegés kárkövetkezményének kockázatát - felróhatóságától függetlenül - a szerződésszegő fél viselje és az ne a vétlen károsult terhén maradjon. Az indokolás szerint a tervezet nem módosítja alapvetően az élő jogot, mert a szerződésszegés felróhatósága alóli kimentés bírói gyakorlatában az elvben szubjektív kártérítési felelősség alól ténylegesen csak külső elháríthatatlan ok bizonyítása esetén lehet mentesülni. Ez az állítás azonban csak a gazdálkodó szervezetek szerződései körében kialakult bírói gyakorlatra igaz, míg a magánszemélyek egymás közötti szerződésszegési jogvitáinál a kimentés körében ténylegesen is érvényesült a Ptk. 318. §-án keresztül alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdés szabálya, így a tervezet változtatása e körben biztosan érinti majd az "élő jogot", a bírói gyakorlatot.
A tervezet 5:113. §-a az árúk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló Bécsi Vételi Egyezmény 79. Cikkében foglalt normát (valamint az Európai Szerződési Jog Alapelvei 8:108. §-át) tekinti mintának a kimentés szabályozásánál amikor úgy fogalmaz, hogy a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okozó személy akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy "a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény okozta, amely a szerződéskötés idején nem volt előrelátható". Továbbra sincs szó tehát kimentést nem ismerő abszolút helytállási kötelezettségről (mint amilyen pl. a szavatosság) hanem csak a kimentés "objektivizálódásáról".
A kimentési okok megfogalmazásán talán még lehetne finomítani, hogy az új fogalmak pontos jelentéstartalma ne csak az indokolásból legyen megállapítható. A nehezen értelmezhető "ellenőrzési kör" kifejezés helyett helyesebb lenne az "érdekkör" kifejezés használata. Emellett szóló érv, hogy az indokolás is "a szerződésszegő fél érdekkörén, tevékenységi és ellenőrzési körén kívül eső" ok, illetve az "érdek és kockázati körén kívül eső" ok kifejezéseket használja, valamint hogy a tervezet a szerződés általános szabályai körében számos más esetben is a fél "érdekkörén kívüli" körülménynek tulajdonít jelentőséget [pl. 5:43. § (5) bek.; 5:52. § (2) bek.; 5:92. § (2) bek.]. Az "elháríthatatlanság" kritériumával kapcsolatban a törvényszövegből nem derül ki, hogy annak mikor kell fennállnia: a szerződéskötéskor vagy a szerződésszegéskor és hogy annak tartalma "objektív" vagy csak "ésszerűen elvárható" elháríthatatlanságról van szó. Az indokolásból állapítható csak meg, hogy a releváns oknak a szerződésszegéskor kell "ésszerű költségráfordítással" elháríthatatlannak lennie. Ha a fél számára a szerződéskötéskor nem volt ugyan előrelátható a szerződésszegést okozó körülmény, a szerződésszegéskor azonban már igen, akkor e körülmény ésszerű elhárítása elvárható tőle és mentesülésre csak az fog vezetni, ha az elháríthatatlan. Az elháríthatatlanságnak csak akkor van mentesülésre vezető jelentősége, ha a szerződésszegés oka már ismert. Ha a szerződés megkötésekor a szerződésszegés okát a fél nem látja előre azt akkor sem tudja elhárítani, ha az akadály - ismertsége esetén - egyébként elhárítható lenne. Ha viszont a fél annak tudatában köt szerződést, hogy szerződésszerű teljesítésének elháríthatatlan akadálya lesz, akkor ez nyilvánvalóan nem vezethet mentesülésre.
Ami pedig a szerződéskötés időpontjára vonatkozó "nem volt előrelátható" kifejezést illeti az indokolásból tudhatjuk meg, hogy a szerződésszegésre vezető ok szerződéskötéskori tényleges "előre nem látása" nem vezet mentesülésre akkor, ha a szerződésszegő féltől ésszerűen elvárható lett volna, hogy számoljon ezzel az okkal. Indokolt lenne ezt a fordulatot is magában a törvényszövegben megjeleníteni. A jogalkotó, tehát a felelősség alóli kimentéshez azt várja el a kötelezettől, hogy ésszerű költségráfordítással kerülje el azt a szerződésszegéshez és károkozáshoz vezető körülményt, amelyet a szerződéskötéskor előre látott vagy előre kellett volna, hogy lásson. Kimentésre ehhez képest az ad lehetőséget, ha a szerződésszegéssel a másik félnek kárt okozó fél három konjunktív feltétel meglétét bizonyítja, nevezetesen, hogy "a szerződésszegést érdekkörén kívül eső, a szerződésszegéskor ésszerűen el nem hárítható olyan körülmény okozta, amelyet a szerződéskötés idején nem látott, és ésszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre". A tervezet 5:113. § szövegét ennek megfelelően lenne indokolt módosítani.
A Bécsi Vételi Egyezmény 79. Cikkének megfogalmazása szerint is akkor mentesül a fél a felelősség alól, ha ésszerűen nem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején számoljon a szerződésszegést okozó körülménnyel. Az "ésszerűen elvárható előreláthatóság" körében számomra úgy tűnik, hogy tere van egy a Ptk. 339. § (1) bekezdéséhez kicsit hasonló bírói mérlegelésnek, hiszen a bírónak azt kell vizsgálnia, hogy az adott helyzetben elvárható kellő gondosság, ésszerű előrelátás mellett elvárható lett volna-e a szerződésszegő féltől, hogy a szerződéskötéskor számoljon a szerződésszegésre vezető körülménnyel. Feltételezem, hogy a bírói gyakorlat eltérő mércét fog majd alkalmazni a kimentési feltételeket illetően, vagyis a kimentés szintje eltérő mértékben fog szigorodni a kereskedelmi forgalom professzionális szereplőinél (vagyis az eddigi "gazdálkodó szervezetek" körében), illetve a magánszemélyek esetében. Előbbieknél a bíróságok szigorúan fogják alkalmazni a kimentés feltételeit és mentesülésre csak szűk körben fognak lehetőséget látni, míg a magánszemélyek egymás közötti egyedi szerződéseinél sokkal szélesebb körű lesz a kimentés lehetősége. Azt hiszem, hogy ez nem is lenne kifogásolható, hiszen ez utóbbi körben nem feltétlenül igaz, illetve mindkét félre egyaránt igaz a kockázattelepítésnek az az indokolásbeli indoka, hogy a "szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen vállalt többletkockázatot feltételez". Egy ingatlan vagy egy használt személygépkocsi adásvételénél miért vállalna fel a szerződéskötéssel nagyobb kockázatot az eladó, mint a vevő akinek mégis csak inkább az érdekkörébe tartozik a vétel tárgyának körültekintő megvizsgálása. Ha tehát pl. egyikük sem tud a dolog hibájáról nagyobb tere lehet egy olyan mérlegelésnek, amely szerint a kárveszélyviselés általános szabálya alapján a vétlen és előre nem látható szerződésszegés kárkövetkezménye a jogosult terhén marad.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
