Az ÓVÁS! 2004. júniusi megalakulását követően hamar egyértelművé vált, hogy a Belső-Erzsébetváros történelmi negyedének durva átalakítását célzó önkormányzati tervek csak a széles nyilvánosság tájékoztatásával akadályozhatok meg. Az egyesület ezért Pesti groteszk - séta a zsidó negyed romjain címmel uzsonnával egybekötött sajtótájékoztatót szervezett, amelyre kibérelte a margitszigeti mikrobuszt, és a sajtó képviselőit "városnézés" keretében tájékoztatták a kialakult helyzetről. A kerületi szabályozási tervek szerint bontásra ítélt épületek előtt megállt a mikrobusz, és az egyesület egyik tagja, Egri Orsolya egy előre elkészített sablon segítségével az ÓVÁS! jelét - a (márka)jogvédelem célkeresztbe szerkesztett R betűjét - festette a veszélyeztetett házak falára, illetve a házak előtti járdára.
A másnapi sajtóbeszámolók szinte kivétel nélkül az erről készült képeket közölték, aminek következtében a VII. kerület polgármestere, Hunvald György, tizennégy rendbeli, 42 000 forint kárösszegre elkövetett rongálás bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Az ügy jelenleg bírósági szakaszban van, a következő tárgyalásra e cikk leadását követően, 2006. szeptember 15-én kerül sor. A helyzet pikantériáját fokozza, hogy a "rongálás" óta eltelt két évben a megjelölt házak közül többet a felfestett emblémával együtt kibontottak.
Mint az alábbiakban olvasható, a történelmi zsidó negyedet egyre inkább eltüntető önkormányzatok, a további esetekben is jogi eszközökkel léptek fel a kultúraromboló tevékenységük ellen tiltakozókkal szemben, miközben nem egy esetben ők maguk járnak el törvénytelenül. Az ÓVÁSI egyesület azonban töretlenül hisz abban, hogy a Magyar Köztársaság jogállam, és az alkotmányban rögzített jogokkal élve a zsidó negyedben zajló pusztítás megállítható. Mivel az egyesület alapvető célja a zsidó negyed kulturális értékeinek megóvása, különösen figyelemre méltó az alapjogi és egyéb törvényi eszközök tudatos és módszeres alkalmazása. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, azokat a jogi eszközöltet vesszük sorra, amelyeket az egyesület alkalmazott, illetve al-
- 151/152 -
kalmaz, hogy az önkormányzatok ne tehessenek további törvénytelen lépéseket, és a történelmi városrész felújításának módját tájékozottan, a nyilvánosság színpadán vitathassa meg valamennyi szereplő.
*
A Király utca 40. számú ház bontása elleni jogi lépések voltak a leglátványosabbak és a legsikeresebbek, még ha az épület megmaradt részének felújítása e sorok írásakor is várat magára. A Király utca 40. ügyében a pro és kontra alkalmazott jogi eszközök sorát vehetjük szemügyre: az egyesület által kezdeményezett ügyészi óvást, a gyülekezési szabadság kérdéseit, az ismeretlen tettes ellen tett feljelentéseket, az elfogultnak tekinthető nyomozó hatóság kizárását, és a szólásszabadság érvényesítését a közhatalmat gyakorló személyek és testületek bírálata esetén.
A városnegyed védelmében valamiféle fordulópontot jelentett a Király utca 40. ügye. Az épület a klasszicista Pest főutcáján, a Deák tér és a Nagykörút közötti szakasz közepén áll. Terveit a kor ismert építésze, Híld József irodája készítette 1844-ben. A rendelkezésre álló adatok alapján jelentős szerepe volt a kereskedőutca életében: földszintjén és pincéjében sörfőzde működött. Bár az épületet többször átalakították, léte elválaszthatatlan a Király utca többé-kevésbé egységes arculatától.
Az ÓVÁS! 2006. február elején arról szerzett tudomást, hogy az épületre - amely ugyan nem műemlék, de a szomszédos Király utca 38. számú, egyedi műemléki védelem alatt álló ház okán a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján műemléki környezetnek minősül - a VII. kerületi önkormányzat mint eljáró építésügyi hatóság a tulajdonos VI. kerületi önkormányzatnak úgy adott ki bontási engedélyt, hogy nem kérte az eljárásba az építési törvény alapján szakhatóságként kötelezően bevonandó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hozzájárulását.
Az ÓVÁS! 2006. február 13-án tartott sajtótájékoztatóján az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 36. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontjára hivatkozva felhívta a közvélemény és az ügyben érintett polgármesteri hivatalok figyelmét, hogy építésügyi hatósági engedély csak akkor adható, ha az megfelel az egyes építményekre, területekre védettséget elrendelő szabályoknak és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt eseti előírásoknak. Az ÓVÁS! követelte a jogellenes bontási engedély visszavonását és a már megkezdett bontás leállítását, A tulajdonos VI. kerület a követelést azzal hárította el, hogy a bontási engedély 2004 novemberében jogerőre emelkedett, tehát jogszerűen végeztet bontást.
A nyilvánvalóan jogellenes helyzetből a kiutat az ügyészi óvás kezdeményezése jelentette. Az ÓVÁS! a Budapesti Törvényességi Felügyeleti Ügyészséghez fordult 2006. február 14-én, kezdeményezve a bontási engedély végrehajtásának felfüggesztését és új eljárás lefolytatását. Az ügyészség, elfogadva az ÓVÁS! érveit, február 21-én kelt VII-668/9/2006. számú határozatában óvást nyújtott be az eljáró építésügyi hatóságnál. Tekintettel az időközben kibontakozott intenzív médiakampányra, az ügyészség futárral küldte meg határozatát a VII. kerületnek.
A bontás az ügyészi óvást követő két napban akadálytalanul folytatódott tovább. A VI. kerület arra hivatkozott, hogy amíg a VII. kerület mint eljáró építésügyi hatóság hivatalosan nem értesíti a bontási engedély felfüggesztéséről, a jogerős engedély birtokában jogszerűen bont, Erre reagálva Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere éles hangú közleményben követelte Lamperth Mónika belügyminisztertől a nyílt jogsértés megállítását, A belügyminiszter a közbelépést elhárította. A VI. kerületi önkormányzat az ügyészi óvást követően bejelentette, hogy az épület életveszélyessé vált, ezért halaszthatatlan a teljes lebontása. Az ÓVÁS! a VI. kerületi rendőrségen bejelentést tett. A rendőrség az intézkedést azzal hárította el, hogy nem tudja megállapítani, mi az, amit az ügyészi óvás mellett is még jogszerűen megtehet a tulajdonos.
A VI. kerület a Fővárosi Közigazgatási Hivataltól új eljáró építésügyi hatóság kijelölését kérte. A hivatal a XIII. kerületet jelölte ki. A szakértői helyszínbejárást követően február 24-én az V-627/2006. számú hatósági kötelezésben elrendelték az épület veszélytelenítését. A határozat előírta, hogy a tulajdonosnak el kell távolíttatnia a tetőn felhalmozott törmeléket, le kell bontania a tetőszerkezet maradékát és a kéménypilléreket a zárófödém síkjáig, valamint ki kell emelnie az utca felőli párkányzatot úgy, hogy az később is felhasználható legyen. A határozat külön kitért arra, hogy a kötelezés nem jogosít fel az épület egyéb részeinek bontására.
Az ÓVÁS! a hatósági kötelezést az ügyészségen megtámadta, arra hivatkozva, hogy értelmezése szerint az Etv. alapján az életveszély elhárítása sem kivétel: ha szakhatóságot kell bevonni az építésügyi eljárásba, akkor ezt ilyen esetekben is meg kell tenni. Az ügyészség elutasította az ÓVÁS! beaé-
- 152/153 -
ványát és jogszerűnek ismerte el a XIII. kerület határozatát.
Az ÓVÁS! támogatói[1] a bontás folyamatát a szomszédos ház legfelső emeletének egyik lakásából napról napra fényképekkel dokumentálták. Az életveszély elhárítására kibocsátott hatósági kötelezés teljesítését kiemelt figyelem kísérte. Február végén nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonos túlterjeszkedik a kötelezésben foglaltakon. Az ÓVÁS! ezért február 28-án fényképekkel dokumentált sajtótájékoztatót tartott, ahol felhívta a figyelmet az újabb nyilvánvaló jogsértésre. A fényképekre és a kiadott sajtóközleményre válaszul a VI. kerületi polgármester bejelentette, hogy az önkormányzat személyiségi jogainak megsértése miatt beperli az egyesület elnökét. (Az önkormányzat keresetét benyújtotta a Fővárosi Bírósághoz, tárgyalásra még nem került sor, a kereset összefoglalását alább, A közszereplők bírálhatósága című részben olvashatják.) Az önkormányzat feltehetően nem ismeri az Alkotmánybíróság vonatkozó, 36/1994. határozatát, mert ha ismerné, akkor tisztában fenne azzal, hogy az egyesület vezetője által megfogalmazott bírálat semmiképpen nem lépte túl a véleménnyilvánítás szabadságának alkotmányos határát.[2]
A folytatódó sajtókampány hatására a Fővárosi Közigazgatási Hivatal határidőt tűzött ki az életveszély elhárításának befejezésére. Az épület jelenleg romosan áll, az egyesület és az Octogon építészeti és formatervezési magazin által az épület hasznosítására közösen kiírt ötletpályázat[3] nyertes pályaműveinek megvalósítására a VT. kerületi önkormányzat kísérletet sem kíván tenni.
Közben 2006. március 3-án három jogász feljelentést tett a VI. kerületi rendőrkapitányságon a ház ügyében ismeretlen elkövető ellen a Btk. 216. §-a alapján műemlék megrongálása miatt. Mint arról már szó volt, a Király utca 40. műemléki környezetnek minősül, mivel a vele közvetlenül szomszédos Király utca 38. szám alatti ház műemlék épület, a büntetőjogi tényállás pedig műemlék megrongálásának tekinti a műemléki környezet megrongálását is. A VI. kerületi rendőrség egy héttel később elutasította a feljelentést, arra hivatkozva, hogy "a rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy az ügyben szereplő ingatlanon végzett munkálatok szándékos rongálásnak minősülnek, illetve hogy az elvégzett munkálatok nem a veszély elhárítására irányultak volna", Mivel a rendőrségnek kétséget kizáróan semmit nem kell megállapítania, csupán annyit kell tennie, hogy gyanú esetén nyomozást indít, ezért panaszt tettünk. Az elutasító határozat ellen benyújtott panasznak a VI-VII. kerületi ügyészség helyt adott, a határozatot hatályon kívül helyezte és nyomozást rendelt el 2006. június 12-i határidővel. Mivel a VI. kerületi rendőrség nem tűnt igazán elszántnak az ügyben, és időközben arra is felfigyeltünk, hogy a terézvárosi önkormányzat az Önálló VI. kerületi rendőrkapitányság felállítását 2005-ben 800 millió forint értékben egy épület átadásával támogatta, működési költségeihez pedig százmillió forintos nagyságrendben járult és járul hozzá, ezért a kapitányság kizárását kértük a budapesti rendőr-főkapitánytól. A főkapitány június elején kizárta a VI. kerületet a nyomozásból és a VIII. kerületi kapitányságot jelölte ki helyette, mely utóbbi azóta sem adott hírt magáról. A Király utca 40. miatti nyomozás gyorsaságán és várható sikerén felbuzdulva az épülettel közvetlenül szomszédos Vasvári Pál utca 4. szám alatt egykoron álló, ma már nyomokban sem látható ingatlan miatt június közepén szintén feljelentést tettünk. A Vasvári Pál utca 4. többek között a szomszédos műemléki épület miatt minősült mindenképpen műemléki környezetnek, így a fenti érvelés ez esetben is megáll. A Vasvári Pál utca 4. ügyében eleve kértük a VI. kerület kizárását, a feljelentést a BRFK-nál tettük meg, amely június végén rögtön ki is zárta a VI. kerületi rendőrséget és a XV. kerületit jelölte ki a nyomozásra, mely meg is kezdődött, az első tanúkihallgatás július végén lezajlott.
Miután a VI. kerületi önkormányzat számára nyilvánvalóvá vált, hogy a VII. kerület által kiadott, az ügyészség óvásával felfüggesztett bontási engedélyivel már nem megy semmire, a polgármester, Verók István bejelentette; az épület életveszélyes, kezdeményezi a veszélyelhárítási munkák engedélyezését. Az engedélyt - az előző részben részletezett, erősen korlátozott lehetőségekkel - megkapta. Az életveszély elhárítását nyomon követő, a hatósági kötelezésben foglaltakat megsértő bontási tevékenységet fényképekkel dokumentáló, mindezt sajtótájékoztatón a nyilvánosság elé táró ÓVÁS! elnöke ellen Terézváros Önkormányzata 2006. március 7-én pert indított a Fővárosi Bíróságon.
A keresetben előadták, hogy az egyesület elnöke, Marinov Péter álláspontjuk szerint többszöri és kö-
- 153/154 -
vetkezetesen valótlan tényállítással megsértette az önkormányzat személyiségi jogait. A VI. kerület kifogásolta Marinov azon kijelentését, amely szerint Terézváros joggal való visszaélést valósított meg és jogszabályt sértve bontja a Király utca 40. szám alatti házat. Ennek alátámasztására a keresethez több újságcikket csatoltak: mellékelték a Magyar Hírlap február 27-i számát, amelyben sérelmesnek jelölték meg a következő részt: az egyesület elnöke "cinizmusnak tartja az életveszélyre való hivatkozást, szerinte azzal, hogy a labdát átpasszolják a XIII. kerületnek,[4] csak megkerülik a problémát."
Ugyancsak személyiségi jogokat sértőnek jelölte meg az önkormányzat a Magyar Hírlap másnapi számában megjelenteket, Marinovnak azt az állítását, hogy "ez már nem városvédelmi ügy, hanem a hatóságok teljes tehetetlenséget bizonyítja, hiszen nincs büntetőjogi következménye annak, hogy a tiltás ellenére bontják az épületet". (Értsd: túlterjeszkednek a hatósági kötelezésben foglaltakon, jóllehet abban az eljáró építésügyi hatóság külön kiemelte, hogy az életveszély elhárítása nem jogosít fel az épület egyéb részeinek bontására.)
Terézváros keresetében ezen túlmenően kifogásolta a Népszabadság március 1-jei számában megjelenteket; a cikk a következőket idézte az egyesület vezetőiétől: "Ez már nem városvédelmi ügy, ez az eset a hatóságok tehetetlenségét mutatja, azt, hogy akár a Parlamentet is elbonthatnák a hatóságok szeme előtt. [...] Életveszélyt előállítani és később erre hivatkozva bontani, ez visszaélés a joggal. [...] Attól vált életveszélyessé az épület, hogy az ügyészi óvás ellenére az elmúlt napokban tovább folytatták a bontást." Az önkormányzat álláspontja szerint az egyesület elnöke az "idézett állításaival hamisan olyan színben tüntette fel felperest, hogy joggal visszaél, tiltás ellenére bontjuk az épületet, ügyészi óvás ellenére az elmúlt napokban tovább folytattuk a bontást, életveszélyt előállítva, és később erre hivatkozva bontani, ez visszaélés a joggal, félrevezettük a közvéleményt és romboljuk az épületet. Ezzel nagy nyilvánosság előtt alperes súlyosan megsértette a jó hírnév védelmére vonatkozó személyiségi jogunkat (Ptk. 78. §)." A keresetben a VI. kerület kéri a nyilatkozatok jogsértő voltának megállapítását, az egyesület elnökének eltiltását a további jogsértéstől, nyilvános elégtételt az elszenvedett sérelemért, valamint "miután kártérítés címén esetlegesen megítélhető összeg a jogsértés súlyával nem áll arányban - közérdekű célra fordítható 2 millió forint közérdekű bírság megfizetését."
Az Alkotmánybíróság 36/1994. határozata szerint az Alkotmány közszereplők bírálata esetén még a becsület csorbítására alkalmas valótlan tényállítást is védi, kivéve, ha azt a közlő rosszhiszeműen vagy "a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint [...] elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta".[5] Mivel a korábbiakban írtak szerint az ÓVÁS! a lehető legnagyobb figyelemmel követte és dokumentálta az életveszély pontosan körülhatárolt elhárításának, illetve az életveszély-elhárítás túllépésének folyamatát, az egyesület az Alkotmánybíróság idézett határozata alapján még ténybeli tévedés megállapítása esetén sem lenne elmarasztalható.
A Király utca 40. bontása kapcsán tartott első sajtótájékoztatón szembesült az ÓVÁS! azzal, hogy a VI. kerületi rendőrség bizonyos helyzetekben rendkívül olajozottan működik. Az első sajtótájékoztatót az épület előtti, akkor még le nem zárt utcaszakaszon rendezte az egyesület. A tájékoztató végén több rendőr érkezett a helyszínre. Vezetőjük az iránt érdeklődött az egyesület elnökétől, hogy mi történik. Az ÓVÁS! vezetője közölte, hogy sajtótájékoztatót tartott, de már vége van. Egyúttal megkérdezte, mi indokolta a rendőrség hirtelen megjelenését. A rendőrtiszt azt válaszolta, bejelentést kaptak arról, hogy ott valami történik. A rendőrség távozásával egy időben megjelent a kerület alpolgármestere, Fürst György is.
A következő, szintén az épület előtt tartott tájékoztatón a VI. kerületi rendőrség jelen lévő, intézkedő tisztje felhívta az egyesület tagjainak figyelmét, hogy közterületen tartott sajtótájékoztató a gyülekezési jog szabályai alá esik, ezért azt 72 órával a megtartása előtt be kell jelenteni. Mivel nyilvánvaló volt, hogy a sajtó informálása egy ilyen, folyamatosan változó helyzetben előre nem tervezhető, az egyesület a továbbiakban előzetesen szinte minden napra bejelentést tett. Amikor erre már időhiány miatt nem volt lehetőség, az egyesület tagjai a Király utcán föl-alá sétálva adtak interjút a sajtó képviselőinek.
A védett zsidó [legyedben zajló építési, bontási munkák kereteit biztosító úgynevezett kerületi szabályozási tervet (kszt.) a negyedben leginkább érintett VII. kerületi önkormányzat a területi védelem (lásd miniszteri rendelet) nyomán előállt új helyzetre tekintettel átdolgoztatta. Az önkormányzat az új kszt.
- 154/155 -
tervezetét az Étv, alapján megindított véleményeztetési, egyeztetési eljárásban érdekelt felek elé tárta. Bár az Étv. az egyeztetési, véleményezési folyamatban kötelezd résztvevőként jelöli meg az érintett civil szervezeteket is, az önkormányzat a folyamatból az ÓVÁS! egyesületet kihagyta.[6]
Az ÓVÁS! a kerületi polgármesterhez. Hunvald Györgyhöz címzett levélben tiltakozott a jogsértő eljárás ellen, Az egyesület kiemelte, hogy részvételi joga az Étv. alapján egyértelmű, ügyfél státusza a törvény erejénél fogva ált fenn és nem kíván külön bejelentkezést vagy igazolást. Mivel a kerület vezetése érdemben a felvetésre nem reagált, az egyesület újabb ügyészi óvást kezdeményezett. Az ügyészség illetékesség hiánya miatt az ügyet a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz továbbította, amely a cikk elkészültéig nem hozott határozatot.
A demonstrációk, az ügyészi óvás, a feljelentések mind olyan eszközök, amelyeken keresztül csak az egyik fél álláspontja válik láthatóvá. Ezekben az esetekben az ÓVÁS! a nyilvánosság előtt valamit állít, és az állításához erkölcsi vagy jogkövetkezményeket próbál csatolni. A megszólított fél ilyenkor leginkább hallgat, hogy ezzel vegye elejét a nyilvános vitának. Egy néma hatóság vagy önkormányzat álláspontja nem ismerhető meg, az általa képviselt értékek és érdekek nem tehetők mérlegre. Az érdemi vita elutasításával a probléma létét vitatják.
Szerencsére a magyar jog is ismeri azt az intézményt, amellyel szóra lehet bírni bármely állami szervet, s ez az információszabadság. Közérdekű adatigénylés keretében az adott állami, önkormányzati szerv tevékenységével, gazdálkodásával, terveivel kapcsolatban korlátlan mennyiségben és terjedelemben lehet feltenni kérdéseket. A kérdésekre önkéntesen adott vagy kikényszerített válaszok nyomán pedig kicsit lassan csordogáló, de valódi vitára van esély. Az információszabadság azonban nemcsak a vita kikényszerítésére alkalmas, hanem arra is, hogy a jogvédők tervezni tudják tevékenységüket, az éppen felmerülő ügyben a befektetőkkel, az önkormányzattal vagy más hatóságokkal megközelítőleg azonos mennyiségű információval rendelkezzenek. Az információk birtoklása pedig további jogi eszközök alkalmazása vagy a nyilvánosság előtti hatékony fellépés felé nyitja meg az utat. Lássuk az ÓVÁS! jogerős ítélettel záruk, első, próbapernek is tekinthető információszabadság-perének részleteit.
2005. május 31-én jelent meg a Magyar Nemzetben egy pályázati hirdetmény a VII. kerületi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok hasznosítására vonatkozóan. Az ÓVÁS! június végén, a hirdetmény nyomán levélben fordult részletes tájékoztatásért a VII. kerület jegyzőjéhez az ingatlanokkal kapcsolatban, mivel a hirdetményből kiderült, hogy az ingatlanok az egyesület által fokozottan védeni szándékozott régi pesti zsidó negyed[7] területén, a Csányi és a Kis diófa utcában találhatók. Mivel a hatályos kerületi szabályozási tervek jelentős mértékű bontásokat engednek az érintett városrészben, és különösen ebben a két utcában, ezért az ÓVÁS-nak elemi érdeke volt, hogy időben és kellő részletességgel megismerje az önkormányzat terveit. A közérdekű adatigénylésben hat tétel szerepelt: 1. másolat a pályázati kiírásról a Kis Diófa utca 4-14. számú és a Csányi utca 4-10. számú ingatlan tekintetében; 2. információ a pályázatot benyújtókról; név, megpályázott épületek, benyújtott ajánlat: 3. információ arról, hogy a pályázatot a bíráló bizottság milyen szempontok alapján nyilvánította eredménytelennek; 4. információ az önkormányzat további szándékairól, terveiről a megnevezett ingatlanok tekintetében: például újabb pályázat vagy más értékesítési mód; 5. másolat a megnevezett ingatlanok értékbecsléséről; 6. másolat a megnevezett ingatlanok tervezett értékesítéséhez kapcsolódó szerződések tervezetéről.
Az önkormányzat azzal utasította el az adatok, illetve dokumentumok kiadását, hogy a pályázat nyomán végül nem került sor szerződéskötésre, ezért nincs olyan adat, amelyet a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján ki kellene adnia. Az önkormányzat szerint kizárólag az újságban közzétett pályázati hirdetmény és a pályázati eredményről szóló közlés minősül közérdekű adatnak, a pályázatban részt vevők rendelkezésére bocsátott információk tekintetében pedig mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői oldal titoktartásra kötelezett.
Az ÓVÁS! 2005. augusztus 10-én keresetet nyújtott be, hogy soron kívüli eljárásban a bíróság kötelezze az önkormányzatot az igényelt adatok kiadására, mivel az önkormányzat csak a 4. kérdésre adott választ. Az ÓVÁS! kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az Avtv. 19. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben, így különösen az önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására
- 155/156 -
és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosírására vonatkozóan köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását, és a jelen esetben pontosan az önkormányzati vagyon értékesítésével kapcsolatos felvilágosítást tagadta meg a jegyző.
Az önkormányzat ellenkérelmében a korábban kifejtett álláspontján túl arra is hivatkozott, hogy a felperes által kért egyik adat sem sorolható az Avtv. 19. § (1) körébe, azok nem az önkormányzat költségvetésére, vagyonának kezelésére, közpénzekre, az erre kötött szerződésekre vagy kizárólagos jogokra vonatkoznak, Az önkormányzat szerint kizárólag az államháztartási törvény rendelkezései szerint kell az önkormányzati vagyont illetően bármilyen adatot nyilvánosságra hozni, a kért adatok pedig az Avtv. szerinti döntés megalapozását szolgáló adatnak minősülnek, és azért nem tekinthető közérdekű adatnak a pályázatot benyújtók neve, illetve ajánlatuk, mivel szerződéskötésre még nem került sor. Álláspontjuk szerint az ajánlat a döntés-előkészítés része, illetve "az alperes az értékbecsléseket kizárólag döntést előkészítő dokumentumoknak tekinti". Az önkormányzat szerint az ÓVÁS!-nak jogában áll betekinteni a képviselő-testület nyilvános üléseinek jegyzőkönyveibe és megismerheti a zárt ülésről készült határozat tartalmát, itt azonban zárt ülés jegyzőkönyvéről van szó, amelyet nem ismerhet meg.
Az első tárgyalás után az ÓVÁS! kiegészítette kereseti kérelmét az Európa Tanács információszabadságra vonatkozó ajánlásával,[8] mely szerint az információszabadságra vonatkozó kivételes korlátozások (lásd üzleti titok stb.) esetén is biztosítani kell a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, ha azt túlnyomó közérdek (overriding public interest) indokolja - az ÓVÁS! szerint az igényelt adatok tekintetében ez vitathatatlan. Az egyesület a keresetkiegészítésben részletesen kitér továbbá a Polgári törvénykönyv által adott üzleti titok definíciójára is.[9] A tárgyaláson elhangzottakra reagálva a kiegészítésben az ET-ajánlásnak arra a pontjára is hivatkoznak, hogy "a közérdekű adatokhoz való hozzáférést senki nem korlátozhatja jogszerűen, így különösen nem támaszthat teljesíthetetlen anyagi korlátot az adat megszerzésével kapcsolatban".[10]
A keresetkíegészítésre válaszul az önkormányzat szintén beterjesztett egy előkészítő iratot, amelyben a következő új érveket sorakoztatta fel. Ha eredménytelen pályázat esetén a pályázati anyagok nyilvánosságra kerülnének, a pályázók üzleti érdekei sérülhetnének azáltal, hogy az általuk benyújtott fejlesztési koncepciót, finanszírozást javaslatot, kivitelezési elgondolást bárki megismerhetné és felhasználhatná. (Az önkormányzat az eredeti megtagadásnál és az ellenkérelemben pusztán a versenyeztetési szabályzat titoktartási rendelkezéseire utalt, üzleti titkok védelmére kifejezetten nem.)
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2005. december 14-én meghozott elsőfokú ítéletében[11] az ÓVÁS! keresetét nagyabb részben alaposnak találta, és kötelezte a VII. kerületi önkormányzatot, hogy a benyújtott pályázatokat, az értékbecsléseket, a képviselőtestületnek a pályázat elbírálása során felvett jegyzőkönyve tartalmát tizenöt napon belül közölje a felperessel. A bíróság megállapította, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok elidegenítésével összefüggésben keletkezett adatok közérdekű adatok. Kimondta azt is, hogy téves az az alperesi érvelés, hogy egy önkormányzatnak csupán az államháztartási törvény szerinti adatok tekintetében van közzétételi kötelezettsége, hiszen az Avtv. szerint a közérdekű adatokat bárki számára megismerhetővé kell tenni, és jelen esetben az ÓVÁS! által igényelt adatok amúgy sem tartoznak az államháztartási törvény által szabályozott körbe. A bíróság megállapította, hogy a pályázatot értékelő ad hoc bizottság állásfoglalását követően elfogadott képviselő-testületi határozat, illetve a testületi ülés jegyzőkönyve, a benyújtott pályázatok, valamint az értékbecslés nem minősül olyan közérdekű adatnak, amelynek a döntés megalapozását szolgáló adatokra vonatkozó Avtv-beli szabály szerint védelmet kellene biztosítani, így az alperes döntés-előkészítésre hivatkozó érve sem áll meg.
A bíróság érdekes módon elutasította a kereseti kérelemnek azt a pontját, amely a pályázati kiírás és a tájékoztató tartalmának közlésére vonatkozott. Arra az Avtv.-rendelkezésre hivatkozott, mely szerint "ha a közérdekű adatra vonatkozó igényét nem teljesítik, az igénylő a bírósághoz fordulhat. A pert [...] az ellen a szerv ellen, kell megindítani, amely a kért felvilágosítást megragadta." A bíróság leszögezte, hogy az adat kiadását az adatkezelő szerv nem tagadta meg, azt térítés ellenében bárki megvehette, és itt nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az egyesület a tájékoztatóhoz szűkös anyagi forrásai miatt nem tud hozzájutni.[12] Mivel a pályázat eredménytelen volt, és ezért szerződés sem keletkezett, sőt szerződéstervezetet sem készítettek, így ebben a pontban a bíróság érthetően elutasította a kereseti kérelmet.
- 156/157 -
Az ítélet ellen az önkormányzat 2006 januárjában fellebbezett. A fellebbezésben a korábbi, az üzleti titokra és a döntés-előkészítésre alapozott érvelés megismétlésén túl kifogásolta, hogy a bíróság a képviselő-testület zárt ülésén meghozott határozat és a zárt ülésen készült jegyzőkönyv kiadására kötelezte, holott az önkormányzati törvény alapján a jegyzőkönyvre nem vonatkozik a nyilvánosság, csupán a határozatra.[13] Álláspontjuk szerint "a külön törvény szerinti közérdekű adat és közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell" mondat alapján a bíróságnak külön mérlegelnie kell, hogy az érintett adatokat ki kell-e adni vagy pedig a zárt ülések jegyzőkönyveire vonatkozó szabályok alapján abba nem tekinthetnek be a választópolgárok. Szintén új elem volt, hogy az önkormányzat fellebbezésében kijelentette, hogy a pályázati tájékoztatás részét képezték az értékbecslés irányadó adatai, így azokhoz az egyesület a tájékoztatóból hozzájuthatott volna (vö. az elsőfokú ítélet vonatkozó részével).
Az ÓVÁS! fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helyben hagyását kérte, vitatva az önkormányzatnak az ülések jegyzőkönyvére vonatkozó érvelését. Az ÓVÁS! nem a jegyzőkönyv nyilvánosságára tartott igényt, hanem a benne foglak közérdekű adatok nyilvánosságára, megkülönböztetve a dokumentum nyilvánosságát a közérdekű adatok nyilvánosságától, egyúttal megmagyarázva az önkormányzati törvény idézett rendelkezését. Az egyesület vitatta továbbá azt az érvelést, mely szerint a bíróságnak a jegyzőkönyvben foglalt közérdekű adatok megismerése kapcsán bármiféle mérlegelési joga lenne. Az ellenkérelem a továbbiakban az elsőfokú eljárásban ismertetett érveket ismételte meg,
A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete[14] 2006. május 11-én született meg, A bíróság jogerősen helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, egy pont kivételével. A bíróság szerint helytálló volt az alperes fellebbezése annyiban, hogy az ÓVÁS! nem a képviselő-testületi jegyzőkönyv tartalmának közlését igényelte, hanem azt, hogy a bíráló bizottság milyen szempontok alapján minősítette a pályázatot eredménytelennek, ezért "az elsőfokú bíróság részéről a kereseti kérelemben megjelölt igény ilyen kiterjesztő értelmezése jogszabálysértő volt. Figyelemmel arra, hogy a felperes az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem támadta, az alperes fellebbezése pedig a kereset teljes elutasítására vonatkozott, ebben a körben alapos volt", ezért a bíróság nem kötelezte az alperest a jegyzőkönyv kiadására. Az önkormányzati törvény rendelkezései vonatkozásában a bíróság az ÓVÁS! álláspontját osztotta, a pályázatok nyilvánossága kapcsán pedig a közérdekű adatnak nyilvánítás tekintetében nem ítélte releváns szempontnak, hogy a pályázat sikeres volt-e vagy sem.
Megszívelendő a Fővárosi Bíróság érvelése az üzleti titok kérdése kapcsán: "Üzleti titok védelme abban az esetben korlátozható, ha annak alkalmazása az állam - tágabb megközelítésben a közhatalom - átláthatóságát, különösen pedig a közpénzek felhasználását akadályozza. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az adatkezelő bizonyítja, hogy nem közhatalmi jogosítványok alapján jár el, nem közfeladatot teljesít, és/vagy nem közpénzt használ fel, a birtokában lévő adat pedig egyébként megfelel az üzleti titok fogalmának, akkor az adat titokban tartása jogszerű," továbbá a bíróság megállapította, hogy az alperes csupán hivatkozott az üzleti titokra, de nem bizonyította, hogy a jogosult a titokban tartás érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. Az önkormányzat a mai napig nem adta ki az igényelt adatokat, ezért az ÓVÁS! hamarosan megindítja a végrehajtást.
2006. augusztus 28-án az ÓVÁS! újabb, ezúttal átfogó adatigényléssel fordult a VII. kerületi önkormányzathoz, a következők szerint:
"A Király utca - Erzsébet körút - Rákóczi út - Károly körút által határolt terület tekintetében, konkrét utcanevek és házszámok vagy helyrajzi számok megjelölésével a következőkről igénylünk tájékoztatást: 1. az említett területen mely épületekre van hatályos bontási engedély; 2. az említett területen mely épületek, illetve a hozzájuk tartozó telkek milyen mértékű átalakítását, mely épületek, illetve a hozzájuk tartozó telkek összevonását és a szintterületi mutatók milyen mértékű növekedését tennék lehetővé az Erzsébetváros Önkormányzata által elfogadott és érvényesnek tekintett rendezési tervek; 3. a) az említett területen mely házak azok, amelyeket Erzsébetváros Önkormányzata, vagy Erzsébetváros Önkormányzatának felügyelete vagy irányítása alá tartozó más önkormányzati szerv, vagy Erzsébetváros Önkormányzatának tulajdonában vagy résztulajdonában álló gazdasági társaság 2002. január 1. óta elidegenített vagy ezen jogi személyek az elidegenítésüket megkezdték; b) a már elidegenített ingatlanok esetében az egyes ingatlanokat mikor, milyen eljárásban, mekkora és milyen módon megállapított összegért, kiknek a részére idegenítették el; c) azon ingatlanok esetében, amelyek elidegenítését még csak megkezdték, az elidegenítést mikor, mi-
- 157/158 -
lyen eljárásban, mekkora és milyen módon megállapított összegért kezdték meg.
Arról is tájékoztatást igénylünk, hogy rendelkezik-e. Erzsébetváros Önkormányzata vagy Erzsébetváros Önkormányzatának felügyelete vagy irányítása alá tartozó más önkormányzati szerv, vagy Erzsébetváros Önkormányzatának tulajdonában vagy résztulajdonában álló gazdasági társaság bármilyen adatbázissal térképpel, összesítéssel, listával amelyből kiderül, hogy a Király utca - Erzsébet körút - Rákóczi út - Károly körút által határolt területen mely épületek, illetve a hozzájuk tartozó telkek bontása, illetve átalakítása folyik vagy mely épületekre, illetve a hozzájuk tartozó telkekre van hatályos bontási, illetve átalakítási engedély,
Végül a VII. kerület Önkormányzata által kibocsátott, az Önkormányzat tulajdonát képező lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének feltételeiről szóló 27/2000. sz. önkormányzati rendelet jelen adatigénylésünk átvételekor hatályos szövegéről is tájékoztatást igénylünk, a szöveg részünkre történő megküldésével, annak függelékeivel együtt.
Az Avtv. rendelkezéseinek megfelelően jelen közérdekű adatokra vonatkozó megkeresésünknek legfeljebb 15 napon belül kell eleget tenni. A dokumentumok megküldésével kapcsolatban felmerülő indokolt költségek megtérítését szervezetünk természetesen vállalja, a költségek mértékére vonatkozóan azonban előzetes tájékoztatást igénylünk."
Az ÓVÁS! jogi lépéseinek nagyobbrészt vázlatos áttekintése után felmerül a kérdés, hogy juthat-e előrébb jogállami eszközökkel a zsidó negyed kulturális örökségének védelme. Megállíthatók-e a törvénytelenségek, kikényszeríthető-e az, hogy valamennyi közérdekű információ birtokában, nyilvános vita keretében lehessen dönteni a városrész felújításának legmegfelelőbb módjáról, miközben a Manager Magazin áprilisi számában és a HVG internetes oldalain olvasható tényfeltáró cikkek alapján nemcsak a hanyag, hanem a hűtlen kezelés gyanúja is megfogalmazódhat. Így a jogállami eszközök következetes alkalmazásának részévé vált az egyesület és más civil szervezetek által a tényfeltáró cikkek alapján tett feljelentés is. Mire e cikk az olvasóközönség kezébe kerül, a fentiekben említett, függőben lévő jogi eljárások közül több is előrehaladhat, A Fundamentum olvasóin is múlhat, hogy a jogállami eszközök milyen súllyal fognak latba esni a zsidó negyed épületeiről folyó vitában. Úgy folytatódik-e a vita, mintha jogállamban élnénk, mint ahogy egy jogállamban folytatódnia kell, vagy bármi megtörténhet, a jogállam szégyenére.
Talán a Fundamentum olvasói számára különös lehet épp a Jogvédő rovatban egy olyan egyesület jogi eszközökkel elért küzdelmeiről, sikereiről olvasni Földes Ádám, Marinov Péter és Molnár Péter írásában, amelynek aktív tagjai között - legalábbis az első két évben - sem jogász, sem ügyvéd nem volt. Az ÓVÁS! egyesület jogi lépéseinél, talán laikus voltunknál fogva, fontosnak tartottuk az eleganciát. Meggyőződésünk, hogy a stílusért csak stílusosan szabad küzdeni. Eddigi működésünk csúcspontja, hogy két évvel a (Jávor István ötlete nyomán felvett) ÓVÁSI név megszületése után beadványunkra ügyészségi óvás született a Király utca 40. ügyében.
Rögtön az első akciónk, egy nemzetközileg ismert szimbólum, a copyright R betűjének célkeresztbe foglalása és a Bibliából ismert jelenet (zsidók házainak megjelölése) felidézése erős felütés volt. Fényképekkel illusztrált magyar és angol nyelvű útikalauzokat jelentettünk meg, hogy mindenki maga járhassa végiga zsidó negyed utcáit és saját szemével győződhessen meg arról, hogy valóban menthetetlen romokról vagy pedig felújításra érdemes házakról vitatkozunk-e.
Néhány kiragadott epizód az egyesület tevékenységéből: Jávor Istvánnak az egykori és a jelenlegi zsidó életet bemutató szabadtéri fotókiállítása a Dohány utcai zsinagóga árkádjai alatt mindenki számára láthatóvá tette az általunk látottakat. Réti Péter filmje a Holló utcai ház agóniájáról (Az utolsó lakó címmel) tárgyszerűen, dokumentarista hűséggel rögzíti a Magyarországon oly fájdalmasan jól ismert "törvényes, de nem etikus" összefoglaló elnevezéssel illethető jelenségei. 2004 őszén rendeztük első nemzetközi konferenciánkat a Műcsarnokban Alternatív gondolatok a zsidó negyedről címmel, ahol amszterdami és párizsi szakemberek segítségével tájékozódtunk más városok sikeres város-rehabilitációinak jogi hátteréről. Ezen megjelentek az érintett önkormányzatok képviselői is. A második konferenciára (Európa zsidó negyedei - a régi pesti zsidó negyed jövője. Műcsarnok, 2005. október 20.) a hivatalok részéről senki sem jött el. Külföldi előadóink Berlinből, Trebicből Krakkóból, Bilbaóból és Angliából érkeztek. A Király utca 40. esetében az ÓVÁS! egyesület nem tágít a ház elől. A polgármesteri hivatalokba, az ügyészségre, a rendőrségre, a közigazgatási hivatal címére postázzuk jogi kifogásainkat, s közben a ház előtt minden nap tiltakozó akciókat szervezünk. ■
JEGYZETEK
[1] A Király utca 40. bontása elleni tiltakozásban az ÓVÁS! mellett számos más civil szervezet is részt vett.
[2] Az Alkotmánybíróság határozatáról lásd például Halmai Gábor: Kommunikációs jogok, Budapest, Új Mandátum, 2002; Molnár Péter: Gondolatbátorság, Budapest, Új Mandátum, 2002; Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve, Budapest, KJK-Kerszöv. 2005.
[3] http://www.octogon.hu/index.php?pa=index&sess=&-lan-0&kat=9&cik=3878.
[4] A Fővárosi Közigazgatási Hivatal az életveszély elhárításának hatósági faladataira a XIII. kerületet jelölte ki.
[5] 36/1994. (VI. 24.) AB határozat (ABH 1994. 277 277).
[6] Az ÓVÁS! részvétele nélkül történt, de a VII. kerületi önkormányzatnak az építészen örökséget romboló tevékenységével szembeni, a házfoglalást mint állampolgári engedetlenséget alkalmazó civil fellépésre példa a TASZ honlapján olvasható következő eset: "Március 3-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletet hirdetett a Centrum Csoport ügyében. Az eljárás során a házfoglalókat a TASZ ügyvédje, Baltay Levente képviselte. A csoport ellen azért indult szabálysértési eljárás, mert 2005 októberében elfoglaltak egy évek óta nem használt, önkormányzati tulajdonban levő ingatlant, abból a célból, hogy ott szociális és kulturális központot alakítsanak ki. A helyszínre vonuló rendőrök szabálysértési eljárást kezdeményeztek a házfoglalók és a helyszínről tudósító újságírók ellen. A 41 eljárás alá vont személy ügyében pozitív ítélet született.
A helyszínen tartózkodó 4 újságíró elleni eljárást megszüntették, azzal az indoklással, hogy ők nem házfoglalás céljából tartózkodtak a helyszínen. Szintén megszüntették az eljárást azzal a 2 résztvevővel szemben, akik egy e-mailes meghívó alapján érkeztek a helyszínre. A meghívó kiállítást, majd azt követően bulit ígért a resztvevőknek. A házfoglalásban ténylegesen részt vevő mintegy 35 fő ellen megszüntették az eljárást, annak ellenére, hogy az ön kényes házfoglalás elkövetését a bíróság megállapította. Azonban a cselekmény társadalmi veszélyessége nagyjából a nullává: egyenlő, sőt akár pozitív hatása is lehet, amennyiben az ingatlant társadalmilag fontos funkció betöltésére használják fel a jövőben - állt a TASZ ügyvédjének, illetve a bíróság ítéletének indokolásában." (Forrás: www.tasz.hu.)
- 158/159 -
[7] A városnegyedet az ÓVÁS! kezdeményezésére a kulturális miniszter a Budapest és Pannonhalma világörökségi helyszíneinek műemléki jelentőségű területté nyilvánításáról szóló 7/2005. (III. 1.) NKÖM rendeletben műemléki jelentőségű területté nyilvánította.
[8] Recommendation Ree (2002) 2 adopted by the Committee of Ministers of the Council of Europe on 21 February 2002 and explanatory memorandum. IV, Possible limitations to access to official documents.
[9] Ptk. 81.§ (3) "Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezdésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét."
[10] Az Avtv. 20. § (3) bekezdése szerint "az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért - legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az igénylő kérésére előre közölni kell".
[11] 10.P.52498/2005/10.
[12] A Recommendation Rec (2002)2 of the Committee of Ministers to member states on access to official documents című Európa tanácsi ajánlás VIII. pontja szerint a hivatalos dokumentumokba való betekintésnek a hivatali helyiségben alapvetően ingyenesnek kell lennie. Amennyiben az adatigénylő példányt kíván kapni a dokumentumból, akkor az illető csak az indokolt költségek megtérítésére kötelezhető, és ezek a költségek nem lehetnek magasabbak, mint amennyibe az a hatóságnak került. Az ajánlás létjogosultságát bizonyítja, hogy többek között az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Németországban egyre inkább terjed az a hatósági magatartás, amely büntetésszámba menő költségeket számol fel közérdekű adatok kiadásáért. Úgy tűnik, Magyarország e kérdésben nem marad el a fejlett nyugati demokráciáktól.
[13] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 17. §.
[14] 47.Pf. 630 912/2006/5. sz.
Visszaugrás
