Dr. Herczog Mária "Gyermekbántalmazás" című műve 2007. évben jelent meg.[1] A szerző - ahogy az a bevezető részből is kitűnik - célul tűzte ki, hogy a gyermekbántalmazás kérdéskörét a rendelkezésre álló többnyire angol nyelvű források és a tapasztalatok felhasználásával komplex módon mutassa be. Sajnos a téma még ma - 20 évvel a New York-i Gyermekjogi Egyezmény[2] elfogadása után - is aktuális annak ellenére, hogy az Egyezmény deklarálja: a gyermeknek veleszületett joga van az életre[3], joga van a gazdasági és nemi kizsákmányolás, az elhanyagolás, a durva bánásmód elleni védelemhez[4]. A könyvet olvasva szomorúan vehetjük tudomásul, hogy a mindennapokban számos gyermek számára csak szép szólamok a Gyermekjogi Egyezményben megfogalmazott jogosultságok.
A szerző elsőként a gyermekbántalmazás fogalmának áttekintését adja, vizsgálva annak társadalmi, szociális, politikai, szakmai kontextusát és családon belüli erőszakhoz való viszonyát. Szól a fogalmi meghatározás nehézségéről, ami egyrészt abból adódik, hogy sokszor nincs egyetértés a szakemberek közt abban a kérdésben, hogy mely cselekmények, magatartások, jelenségek tekinthetők bántalmazásnak. A fogalom-meghatározás nehézsége visszavezethető másrészt arra is, hogy az ún. "hagyományos" bántalmazási kategóriák mellett új fogalmak is megjelennek, valamint a kulturális különbözőségek is vezethetnek fogalmi eltérésekhez.
A második fejezet a gyermekbántalmazás elméleti és gyakorlati megközelítése kapcsán röviden szól a történeti vonatkozásokról, azaz hogyan, miképp változott a gyermekek helyzete az idők folyamán, történetileg milyen gyermeknevelési elvek uralkodtak, s milyen kíséreltek történtek a gyermekbántalmazás hátterének feltárására. A szerző ismerteti azokat az elméleteket, modelleket, melyek megkísérelnek magyarázatot találni a bántalmazás hátterében álló okokra, mert csak az okok, indokok ismeretében lehet eséllyel kísérletet tenni a megelőzésre.
A gyermekbántalmazás kockázati tényezőit vizsgálva a gyakorlati tapasztalatokra alapozva kimutathatók, összegezhetők az érintett gyermekek, és a bántalmazóvá váló szülők jellemzői, a családi és szociális rizikófaktorok.
A könyv további 10 fejezete (2-12) a bántalmazás különböző formáival foglalkozik részletesen: érzelmi, fizikai, szexuális, bántalmazás problémájával, elhanyagolással, intézményekben és iskolában történő bántalmazás eseteivel, a gyermekek közötti erőszak megjelenésével, a rendszerbántalmazás, valamint gyermekek kereskedelmi célú kizsákmányolásának kérdésével, végül a média szerepével.
Az érzelmi abúzus megítélése a szerző szerint nagyon ambivalens. Egyrészt legkevésbé ismert és elfogadott, másrészt minden más bántalmazásnál könnyebben felismerhető, mégis gyakran a gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozók is nehezen fogadják el a lelki erőszak létét, jelentőségét. A szerző által ismertetett valós esetek is rávilágítanak arra, hogy a gyermekkorban elszenvedett lelki sérülések sokszor az időközben felnőtté váló gyermek egész életre kihatással vannak. Külföldi forrásokat is felhasználva Herczog Mária kísérletet tesz azon szülői magatartások összefoglalására, melyek érzelmi bántalmazást valósítanak meg.
A kockázati tényezők feltárásánál két fontos megállapítást tesz az író. Egyrészt azt, hogy valamilyen szintű érzelmi abúzust minden gyermek elszenved - még a leggondosabb családban is. Másrészt megállapítható, hogy vannak ún. védő tényezők, körülmények, melyek eredményeként előfordul, hogy rettenetes élményeket, traumákat elszenvedő gyermekek képesek kiegyensúlyozott felnőttekké válni.
A mű segítséget nyújt a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára azzal, hogy tanácsokat ad a bántalmazás áldozatává vált gyermekekkel való interjúkészítéshez.
A fizikai erőszakkal kapcsolatban problémát jelent, hogy a gyermekek testi fenyítése többé - kevésbé elfogadott hazánkban csakúgy, mint a világ legtöbb országában. A gondot az okozza, hogy nehéz egyértelműen meghatározni mi tartozik az elfogadott fenyítési formák közé és mi az, ami már elfogadhatatlan fizikai bántalmazást jelent. A mű ezen részben is tanácsokkal szolgál a fizikai abúzus vizsgálatához, hogy megismerhetővé váljék a gyermek sérüléseinek eredete, egyáltalán felismerhető legyen a szakember számára, hogy bántalmazott gyermekkel áll szemben. De nem csak a szakemberek számára szolgálhat tanulságul a mű, hanem gyakorló szülők számára is, hisz a szerző megpróbál útmutatást adni arra, hogy a szülő miként kerülheti el a fizikai bántalmazás lehetőségét magában hordozó helyzeteket. A fizikai bántalmazást - a bekövetkezett sérüléseket figyelembe véve - tipizálja a mű, megrázó esetekkel szemléltetve az egyes típusokat.
A szexuális bántalmazással foglalkozó fejezet - a korábbi fejezetekhez hasonlóan - szintén számos valós esetet mutat be, csoportosítva a szexuális bántalmazás lehetséges formáit. Megkísérli továbbá feltárni a kockázati tényezőket és bemutatni az abúzus káros hatásait. Nehézséget jelent, hogy a szexuális bántalmazás esetében igen magas lehet a látencia, és sokszor a gyermek környezete sem hajlandó szembesülni a gyermek szexuális kizsákmányolásával, inkább a fejüket a homokba dugva nem vesznek tudomást a történtekről.
Az elhanyagolásról, mint a bántalmazás egyik formájáról megtudhatjuk, hogy a többi bántalmazási formához képest kevésbé kutatott területről van szó, hiszen kevésbé feltűnő módon jeleni meg, és ritkább esetben alapul szándékos magatartáson. A túlterhelt gyermekvédelmi szakemberek is inkább az azonnali beavatkozást igénylő esetekre koncentrálnak, kevésbé jut idejük, erejük az elhanyagolt gyermekek és a feladataikat megfelelő módon ellátni képtelen szülők segítésére. Herczog Mária megkísérli az elhanyagoló magatartások rizikófaktorainak feltárást, az elhanyagolás hátterében álló okok felderítését, megpróbál magyarázatot találni e szülői hozzáállásra.
Az intézményekben történő bántalmazás - ha abból az elvárható követelményből indulunk ki, hogy a különböző intézmények a jogszabályok betartásával járnak el - fogalmi önellentmondás kellene, hogy legyen. Márpedig a címben említett művet elolvasva megtudhatjuk, hogy sok esetben azon intézmények, illetve annak munkatársai bántalmazzák a gyermeket, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy megvédjék a gondjukra bízott csemetéket. Így bántalmazó lehet a bölcsőde, óvoda, iskola, az igazságszolgáltatás szervei, a gyermekvédelem alap-, ill. szakellátást nyújtó intézményei annak ellenére, hogy az Egyezmény 3. cikke értelmében a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell, hogy figyelembe vegyék.
Számos esetben az intézmények nem tevőleges cselekményükkel követik el a bántalmazást, hanem éppen azáltal, hogy a gyermek érdekében nem teszik meg kellő időben a szükséges lépéseket. Ezen abúzus esetében is magas a látencia, hiszen a diszfunkcionális működés feltárása nem érdeke a bántalmazó intézménynek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
