A jogalkotó a 2016. évi CX. törvénnyel vezette be az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás, rövidebb nevén a börtönzsúfoltsági kártalanítás jogintézményét a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) rendszerébe. A 2017. január 1-jei hatállyal megalkotott új, sui generis jogintézmény a zsúfolt büntetés-végrehajtási elhelyezési körülmények miatti jogsérelemmel arányban álló, hatékony kompenzációt biztosító büntetés-végrehajtási bírói jogorvoslati eszközként került bemutatásra.
A kártalanítás a fogvatartás során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény által előidézett sérelem miatt jár. A módosítással nem titkoltan a törvényalkotó annak elérésére törekedett, hogy a zsúfolt körülmények közötti fogvatartás miatti jogsérelmek az Emberi Jogok Európai Bírósága elvárásainak megfelelő hatékony hazai jogorvoslat keretében, hazai bírói fórum előtt legyenek orvosolhatók.
A börtönzsúfoltság és az egyéb nem megfelelő fogvatartási körülmények orvoslása érdekében tett magyar jogalkotási válaszról kijelenthető, hogy az elérte fő célját és megszüntette a strasbourgi székhelyű bíróságon Magyarországgal szemben indított pereket. A nemzetközi bíróság Domján kontra Magyarország ügyben hozott, 2017. november 23-án közzétett határozatában elfogadta a Magyarország által tett intézkedéseket, elismerte a jogorvoslati mechanizmusok hatékonyságát, s megállapította, hogy a bevezetett preventív és a kompenzációs jogorvoslatok alkalmasak az egyezménysértések hatékony orvoslására.
Mindennek ellenére a 2017-től bevezetett szabályozás heves vitákat váltott ki a társadalomban, amelyek 2020 elejétől a politikai közéletben is hangsúlyos szerepet kaptak. A diskurzusban megfogalmazott kritikák - egyebek mellett - rámutattak a törvényi szabályozás jogalkalmazási nehézségekkel terhelt és ellentmondásokat szülő jellegére is. A kártalanítás körül kialakult közéleti viták hatására megindult egy kormányzati folyamat, amely a börtönzsúfoltság felszámolását és a szabályozás felülvizsgálatát tűzte ki célul. Utóbbi keretében a Bv. tv. több kisebb módosításon ment keresztül 2020 első felében, végül a szabályozás átfogó revíziójaként az Országgyűlés elfogadta a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek kártalanítást érintő rendelkezései 2021. január 1-jén léptek hatályba.
Tanulmányomban bemutatom a kártalanítás jogintézményének alapvető szabályait, majd a bírósági jogalkalmazásban korábban jelenlévő anomáliák összegyűjtését követően megvizsgálom, hogy a 2021-től bevezetett módosítások miként orvosolták a legfőbb gyakorlati problémákat és mennyiben szüntették meg a szabályozás körüli ambivalenciát.
A törvényalkotó a börtönzsúfoltságra adott válaszok harmadik elemeként alkotta meg a kártalanítás jogintézményét. A kártalanítás iránti igény elbírálását a börtönkörülményekre széles körű rálátással rendelkező büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe utalta, aki egyszerű eljárás keretében, rövid határidővel, független és pártatlan szervként dönt a jogsérelem orvoslásáról. A börtönzsúfoltsági kártalanítás sui generis jogintézmény, amelynek a büntetőjogon belül nem volt előzménye. A bv. bíró ezen eljárásában klasszikus feladatától eltérően nem az ítélőbíróság ügydöntő határozatán alapuló jogkorlátozások mértékéről és időtartamáról, hanem a fogvatartott törvény alapján garantált alanyi jogának fennállásáról dönt, tehát alapvetően polgári jogi természetű törvénykezési tevékenységet lát el.
A kártalanítás intézményének bevezetése azt a célt szolgálta, hogy az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott a zsúfolt elhelyezési körülmények miatti jogsérelemmel arányban álló ellentételezést kaphasson. A kártalanítás funkciója ebből adódóan az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozása olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával, amely az erkölcsi hátrányért körülbelül egyenértékű másnemű előnyt nyújt. Az állam által nyújtott kompenzáció alkalmas hozzásegíteni az elítéltet, hogy szabadulását követően alternatív életutakat találhasson magának, törvénytisztelő életet élhessen és vissza tudjon illeszkedni a társadalomba.
A kártalanítás bár elsődlegesen az elítélt tekintetében bír kompenzációs funkcióval, másodlagosan a bűncselekmény áldozatait is ellentételezi, mivel a kártalanítás összegéből a sértettek közvetlen kielégülést kereshetnek.
Az Alaptörvény II. cikke egyebek mellett kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen; minden embernek joga van az emberi méltósághoz. Az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése értelmében pedig senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Az alkotmányos büntetés-végrehajtásra röviden kitérve, az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelménye a büntető igazságszolgáltatás területén külö-
- 100/101 -
nösen azt jelenti, hogy a kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések tilosak. A büntetőjog eszközei által az alapvető jogokba történő beavatkozás jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős (végleges) határozat teremti meg, azonban a tényleges korlátozás a végrehajtás menetében történik.[1] A szabadságától megfosztott személy és a delegált állami hatáskörben eljáró végrehajtásért felelős szerv között hierarchikus természetű pönális kényszer-viszony, a Bv. tv. fogalomhasználata szerint büntetés-végrehajtási jogviszony jön létre.[2] Az Alaptörvény rendelkezései alkotmányos kereteket adnak meg arra, hogy a büntetés végrehajtása címén az állam milyen mértékben avatkozhat be az egyén életébe, korlátozhatja alapjogait és szabadságát. Az alkotmányos alapjogok között vannak olyanok, amelyeket a szabadságelvonás végrehajtása egyáltalán nem érinthet. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog.[3]
A kártalanítási igény jogalapja az alapvető jogok bv. intézeti elhelyezési körülmények miatti sérelme, vagyis a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző büntetés-végrehajtási feltételek fennállása miatti emberi méltóságsérelem. A Bv. tv. az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket illetően a túlzsúfoltságot és az ahhoz kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülményeket jelöli meg.[4]
A szabályozás középpontjában tehát a túlzsúfoltság van, amely a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányát jelenti. A zárkában biztosítandó minimális élettérre vonatkozó előírásokat a 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet tartalmazza. Eszerint a zárkában vagy a lakóhelyiségben - ideértve a kórtermet is - elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér és egyéni elhelyezés esetén legalább hat, közösen elhelyezett elítéltek esetén személyenként legalább négy négyzetméter élettér jusson. Az élettér kiszámításakor a zárka vagy a lakóhelyiség alapterületéből az illemhely és a mosdó által elfoglalt területet - függetlenül attól, hogy ezek leválasztása megtörtént-e - figyelmen kívül kell hagyni.[5] A zsúfoltsághoz kapcsolódó alapjogsértő elhelyezési körülmények körében a Bv. tv. példálózó felsorolást ad és kiemeli a strasbourgi eljárásokban leggyakrabban felmerülő kifogásolt feltételeket. Eszerint az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás is a kártalanítás alapjául szolgálhat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
