A koncesszióról szóló, 1991. május 30-án hatályba lépett 1991. évi XVI. törvény a kizárólagos állami tevékenységekkel kapcsolatban nyújt a magyar jogrendszer számára átfogó és alapvető szabályozást. A jogszabály indokolása szerint, "...abban a szűk körben, ahol az állami (önkormányzati) gazdasági monopóliumok fenntartása továbbra is szükséges, ott e körülmény érdemi, valóságos rendelkezési jogot kell, hogy biztosítson az állam (önkormányzat) számára. Ha az állam (önkormányzat) a tevékenységet nem a saját vállalkozásában valósítja meg, úgy törvényi szinten szabályozott, nyilvános eljárás keretei között választhatja ki a számára - és az általa képviselt közösség számára - legkedvezőbb ajánlatot tevő személyt, illetőleg szervezetet."
Ennek az eljárásnak a kerettörvénye az említett jogszabály, amely a közös, kötelező előírásokat tartalmazza, míg a részletszabályok - az eltérő tevékenységek specialitásai miatt - az ágazati törvényekben jelennek meg.
1. A koncessziós szerződés visszterhes szerződés, azaz az állam, vagy az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő vagyontárgyak birtoklásának, használatának és hasznosításának joga, illetve a koncesszió-köteles tevékenységek gyakorlásának joga csak ellentételezés fejében engedhető át. Koncessziós díjfizetési kötelezettséget azonban kogens rendelkezésként nem ír elő a törvény. így az ellenszolgáltatás módját illetően az ágazati jogszabályok és ezek alapján a szerződő felek megállapodása a meghatározó. Ha a koncesszió ellenértékét koncessziós díjban határozzák meg, akkor ennek összegszerű kialakítását befolyásolhatja az előbb említetteken túl:
a) az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. tv;
b) az ágazati miniszter megállapítási jogköre (pl: szénhidrogének szállítása és föld alatti tárolása, illetőleg a geotermikus energia kutatása és energetikai célú kitermelése esetén);
c) az ágazati törvény évi minimum díjelőírásai (pl.: lóversenyfogadásnál ez legalább 200 millió forint; játékkaszinó működtetésénél egységenként Budapesten és Pest megyében legalább 350 millió forint, máshol 50 millió forint).
2. A visszterhesség mellett lényeges ismérv a határozott idejűség (maximum harmincöt évre köthető, és egy alkalommal, legfeljebb a szerződésben megállapított idő felével, meghosszabbítható). A törvényszöveg megfogalmazásából következően határozatlan idejű koncessziós szerződés nem létezik, mert ez csaknem a koncessziós jog végleges átruházásával lenne egyenértékű. Kiegészítőleg megjegyeznénk, hogy szerencsejáték szervezése esetén az általánosnál rövidebb koncessziós időtartam is előfordul (pl.: játékkaszinót, vagy lóversenyfogadást működtetni legfeljebb tíz évig lehet).
Ezen kívül a bányászati koncesszió esetén időben szakaszolt "ütemtervet" kell betartania a bányászati koncesszió jogosultjának: a kutatási időszak négy évnél hosszabb nem lehet, a kutatás befejezésétől számított egy éven belül kezdeményeznie kell a bányavállalkozónak a bányatelek megállapítását, ennek meghatározásától számított öt éven belül meg kell kezdeni a kitermelést.
3. A szerződés tárgyából és funkciójából következően huzamos jellegű jogviszonyról van szó. A szerződés alanyainak gazdasági és jogi érdekeit is a tartós kontraktuális kapcsolat szolgálja, és így nincs is értelme minimális szerződési idő jogszabályi rögzítésének.
4. Úgy véljük, hogy a koncessziós szerződés a lízing, a faktoring, a franchise stb. mellett szintén az atipikus szerződések körébe tartozik. Ezen szerződéscsoport kialakítása a szerződési szabadság elvében és a Ptk. 200. § (1) bekezdésében gyökerezik. Az e körre vonatkozó, általánosítható jegyek a következők:
a) a jogintézmény elnevezésének alapja idegen, latin eredetű kifejezés (ld.: engedmény, kedvezmény, engedélyezés);
b) a Ptk.-ban nem nevesített, nem szabályozott szerződésről van szó; ez ideiglenes jellemvonás is lehet;
c) a kódexbe foglalás nélkül is alkalmazhatóak a szerződések közös szabályai (Hiszen a Polgári Törvénykönyv 1. § (1) bekezdése alapján a vagyoni és egyes személyi viszonyokat szabályozó más jogszabályokat a Ptk.-val összhangban, rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.);
d) a magánjogi "szabályozottság" mellett közjogi jellegű szabályok hatálya is kiterjed rájuk. Ez abból is következik, hogy a szerződéskötés kezdeményezője, és egyben az egyik szerződő fél mindig közigazgatási szerv, vagy közjogi jogi személy. Emellett a koncessziós megállapodás közszolgáltatás nyújtására és biztosítására is irányulhat (pl: víziközmű működtetése, autópálya-építés etc). Végül megállapítható az is, hogy az államot vagy az önkormányzatot képviselő szerződő felet ellenőrzési jogosítványok, szerződésmódosító és megszüntető jogkör is megilleti [ld.: 1991. évi XVI. tv. 8. § (2) bek. e)-f) pontok, illetve 1992. évi LXXII. tv. 5. § (1) bek. e) pont].
Ezen szerződési jogviszony egyik pólusán az állam vagy az önkormányzat helyezkedik el. Az állam a Ptk. 26. § (2) bek. alapján kétségtelenül polgári jogi jogalanyként jelenik meg, de képviseletében az 1959. évi IV. tv. 27. §-ban megfogalmazott főszabállyal ellentétben az egyes ágazati miniszterek járnak el, kivéve a szerencsejáték szervezésére irányuló koncessziós szerződésnél, ugyanis itt - a Ptk. rendelkezésének megfelelően - a pénzügyminiszter képviseli az államot.
Az önkormányzat nevében a szerződéskötésig a képviselőtestület jogosult eljárni, de a szerződés aláírásakor a polgármester képviseli az önkormányzatot. A koncessziós szerződés megkötésével bezárólag az állam (önkormányzat) "partnere" akár belföldi, akár külföldi természetes személy, jogi személy, vagy "ezek jogi személyiség nélküli társaságai" [1991. évi XVI. tv. 3. § (1) bek.] lehetnek.
Sajátos jellegzetessége e téren a koncessziós szerződésnek az, hogy a törvény erejénél fogva a koncesszió jogosultjának személyében alanymódosulás következik be. A szerződéskötéstől számított kilencven napon belül létrejövő koncessziós társaság a pályázat nyertesének, az állammal, illetőleg az önkormányzattal szerződést kötőnek lesz a jogutódja, terhelik a szerződéses kötelezettségek és megilletik a szerződésből fakadó jogosultságok.
A gyakorlatban alkalmazott engedményezés a jogok, kötelezettségek átszállását "megoldja". Emellett, úgy véljük, hogy a társasági szerződésnek - a koncessziós szerződésen és az engedményezésen kívül - magában kellene foglalnia egy olyan tartalmú jogról való lemondást, amelyben a társaság alapítói (köztük a koncessziós pályázat nyertese) kötelezik magukat arra, hogy a koncessziós szerződést érintően nem fogják módosítani a társasági szerződést. A koncessziós társaságba később belépő tagokra - a társasági szerződés aláírásával - e joglemondás kiterjed, Így biztosítva látnánk a koncessziós társaság egész működése során a koncessziós tevékenység(ek) végzésének elsődlegességét. A felvetett probléma úgy is kiküszöbölhető, hogy a koncessziós társaságokkal kötik meg a koncessziós szerződést. Erre jogszabályi lehetőség is van: a távközlés esetén [1992. évi LXXII. tv. 39. § (4) bek., 25/1993. (IX. 9.) KHVM r. 15. § (3) bek.], de az engedményező nyilatkozat ekkor is elengedhetetlen, hiszen a koncessziós pályázat nyertese a koncesszió jogosultja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
