A használati mintáknak nincs olyan nemzetközi léptékkel elfogadott fogalma, mint a szabadalmaknak vagy a védjegyeknek. Az Ipari Tulajdon Oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény[1] (PUE) vagy a GATT-TRIPS Egyezmény[2] a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozású Aspektusáról nem adnak használati minta fogalmat.
A PUE első cikkében a használati mintákat az ipari tulajdon tárgyai közé sorolja.[3]
A hivatalosság és teljesség igénye nélkül a használati minták fogalmi ismérveinek a megközelítésére az alábbiakban lehet vállalkozni.
A használati minták az iparjogvédelem körébe tartozó általában meghatározott térbeli kiterjedéssel rendelkező kisebb jelentőségű műszaki alkotások védelmét szolgáló, a szabadalmi oltalom alternatívájaként felmerülő oltalmi formát képeznek.
A használati mintaoltalom fokozatos térhódításának lehetünk tanúi az elmúlt másfél évtizedben.
A használati minták jelentőségnövekedését sok mindennel lehet magyarázni. Kétségkívüli tény, hogy az iparjogvédelem szakemberei mindennapos tevékenységükben nap mint nap találkoznak a használati mintákkal. A használati mintaoltalom igénylése találmánnyal azonos műszaki-technikai alkotásra mind belföldön, mind külföldön a szabadalmi ügyvivők és más iparjogvédelmi szakemberek számára általános tendenciának tekinthető. Másrészt pedig a szabadalmi hivatalok szabadalmi bejelentések oltalomképességét vizsgáló munkatársai nemcsak a megadott szabadalmakat és szabadalmi bejelentéseket, hanem a használati mintákat és mintabejelentéseket is kötelesek vizsgálni[4] egy adott műszaki területen az oltalomképességi vizsgálat során.
A használati mintaoltalom fontosságát napjainkban egyre több országban ismerik fel, azok oltalmát egyre több országban vezetik be.
Érdemes ebben a vonatkozásban a Szellemi Tulajdon Világszervezet, az ENSZ szakosított szervezete (WIPO, OMPI)[5] által évente kiadott korábbi statisztikákra hivatkozni:
1980-ban 7, 1984-ben 9, 1988-ban 13, 1996-ban 32 ország közölt adatokat használati mintabejelentésekről és megadott használati mintákról[6] a Szellemi Tulajdon Világszervezete számára.
Érdemes a statisztikák számszerűségét figyelembe venni. 1996-ban a legnagyobb használati minta érdekeltséggel rendelkező országok körében az alábbiak szerint alakult a benyújtott bejelentések és megadott minták száma:
1996. évi használati mintabejelentések és megadott oltalom[7]
A statisztikai adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a használati mintaoltalmi forma fokozatosan tért hódít, azonban nagyobb mennyiségű, azaz többezer mintabejelentésre csak 7 államban (Brazília, Dél-Korea, Japán, Kína, Orosz Föderáció, Spanyolország és Németország) lehet rendszeresen számítani.
Szintén a használati mintaoltalom gyakorlati térhódítását mutatja a jogi szabályozás bevezetésének felgyorsult üteme. Mexikóban 1991-ben, a még létező Csehszlovákiában,[8] Szlovéniában, Bulgáriában és 1993-ban Ukrajnában vezették be a használati mintaoltalmat. Japánban pedig 1994-ben újraszabályozták a használati minták jogi oltalmát.[9]
Ami Magyarországot illeti, szinte teljesen ismeretlen volt a használati mintaoltalom, bár bevezetését már a II. világháború előtt tervezték.[10] A használati mintákról az első lényeges szakmai tanulmány 1988-ban jelent meg.[11] Az oltalom bevezetésére az 1991. évi XXXVIII. törvény[12] alapján 1992. január 1-jétől került sor.
Az Európai Közösségben, anélkül, hogy ennek elrendelése központilag megtörtént volna, jelentős jogalkotói tevékenység valósult meg a használati minták vonatkozásában. A jogi szabályoz ása az elmúlt másfél évtizedben jelentős fejlődésnek indult, ha figyelembe vesszük, hogy öt közösségi országban, így Belgiumban 1987-ben (rövid időtartamú szabadalom formájában), Görögországban 1987-ben, Finnországban 1991-ben,[13] Írországban (rövid időtartamú szabadalom formájában) 1992-ben, Ausztriában pedig 1994-ben[14] vezették be a kérdéses oltalmi formát.
A jogi szabályozás aktualizálását azok az államok is fontosnak érezték, amelyek már rendelkeztek a kérdé-
- 681/682 -
ses oltalmi formával, így Spanyolország 1986-ban, Németország pedig 1986-ban és 1990-ben módosították a használati minta törvényüket.[15]
A Közösség nagy iparjogvédelmi műhelyei is "rámozdultak" a használati minta közösségi feltételrendszerének létrehozására. Ebben a vonatkozásban meg kell említeni az AIPPI[16] tevékenységét is és annak Koppenhágai Végrehajtó Bizottsági ülését 1994-ben.[17]
Gyakorlati jelentősége van továbbá annak, hogy a Münchenben székelő, iparjogvédelmi, szerzői jogi és versenyjogi kérdésekre szakosodott Max-Planck Intézet[18] már 1991-ben létrehozta a közösségi használati minta vitaalapul szolgáló rendelet tervezetét[19], és annak is, hogy a Grenobleban (Franciaország) funkcionáló C. U..E. R. P. I.[20] 1995-ben nemzetközi kollokviumot rendezett a közösségi ipari minta jövőjéről.[21]
A használati mintákra vonatkozó szabályozás szembetűnő eltéréseket mutat a Közösség országaiban. A használati mintákról azt tartják, hogy szignifíktív gyakorlati jelentőségük van[22] a gyors és kevésbé költséges engedélyezésre tekintettel.
A használati mintaoltalom azonban - mihelyt a közösségi országok szabályozását egyenként vizsgáljuk -nagyon sok gyakorlati kérdést vet fel és a jogi szabályozás a jogközelítés lehetősége szempontjából teljes heterogenitást mutat.
Önmagában már az is problémát jelent, hogy az Európai Közösség három országában, így Nagy-Britanniában, Svédországban és Luxemburgban használati minták egyáltalán nem léteznek. Ezt a jelenséget is a közösségi használati mintajogi szabályozás jelentős akadályának tartják.[23]
A közösség tagállamaiban a használati mintákra vonatkozó jogi szabályozás heterogenitását az is mutatja, hogy az oltalmi forma teljesen eltérő elnevezéssel bír. Tehát ugyanaz a tárgya az ipari tulajdonnak többféle elnevezéssel bír:
- használati minta[24]
- hasznossági tanúsítvány[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
