A legutóbbi indiai általános törvényhozási választásokat hét fázisban tartották meg, 2019. április 11. és május 19. között. Ennek eredményeképpen Naréndra Dámodárdász Módí eddig is kormányzó hindu nacionalista kabinetje hivatalban maradhat. Módí pártja, a jobbközép Bháratíja Dzsanatá Párt 303 helyet szerzett a parlament alsóházában, tovább növelve eddig is meglévő többségét. A fő ellenzéki párt, a balközép Indiai Nemzeti Kongresszus mindössze 52 mandátumot szerzett, de megerősítheti vezető pozícióját a politikai küzdőtér bal oldalán. Ugyanakkor a kormány újabb ötéves mandátuma azt jelenti, hogy a BJP konszolidálhatja a hindu nacionalizmus ideológiai alapjaira támaszkodó gazdasági és társadalmi programjait. E tanulmány áttekintést nyújt az indiai törvényhozás és kormányzat alapvető struktúrájáról, a két nagy pártról és azok szövetségeseiről, a kampányról, valamint a választások eredményeiről. Azonban ez nem minden.
A nacionalizmus erősödése nem tipikus indiai jelenség. Világszerte megfigyelhetjük a legkülönfélébb történelmi, társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező országokban. Napjainkban a hindu nacionalista politikai eszmeiség és gyakorlat sok feszültséget idéz fel a fragmentált és multikulturális indiai társadalomban, különösen a domináns hinduk és a muszlim kisebbség között. Dzsammu és Kasmír állam jelenleg zajló átszervezése a legújabb példa erre. A politikai kommunikáció dacára ezen akció oka egyértelműen ideológiai és komolyan sérti a helyi muszlim közösség érdekeit. India mély változásoknak néz elébe eredetileg szekuláris és demokratikus politikai kultúrája tekintetében. Az első kormányok területi nacionalizmusát felváltotta egy vallási-civilizációs alapokon nyugvó nemzetépítési terv, amely a teljes hindu dominancia megvalósítására törekszik Indiában. E folyamat sok következménye kérdéses manapság, ám azt megjósolhatjuk, hogy a dél-ázsiai ország társadalma nagy árat fog fizetni ezért az újszerű nemzeti identitásért.
The last Indian general elections were held in seven phases from 11 April to 19 May 2019. As a result, the governing Hindu nationalist cabinet of Prime Minister Narendra Damodardas Modi remain in office. Modi's party, the central-right Bharatiya Janata Party won 303 seats in the lower house of the parliament, further increasing its majority. The main opposition party, the Indian National Congress won only 52 mandates, but it could stabilize its leading position in the left side of the political arena. However, the new five years term of the government means that the BJP could consolidate its economic and social programs in the base of Hindu nationalist ideology. This paper offers an overview on the basic structure of the Indian parliament and government, the two main parties and their alliances, the campaign and the results of the elections. Nevertheless, this is not all.
The rise of nationalism is not a typical Indian phenomenon. We can observe it worldwide, in countries with various historical, social and cultural backgrounds. Nowadays, the Hindu nationalist political ideology and practice causes many tensions in the fragmented and multicultural Indian society, especially between the dominant Hindus and the Muslim minority. The ongoing reorganization of Jammu and Kashmir state is the newest example of this. In the summer of 2019, Modi's government revoked the special status granted to Jammu and Kashmir and created two new union territories out of its area. Despite of the political communication, the reason of this action is clearly ideological, and it is seriously harms the interests of the local Muslim community. India face with deep changes in its originally secular and democratic political culture. The first governments' territorial nationalism replaced by a religious-civilizational based nation-building plan, which aims to achieve the total Hindu supremacy in India. Many consequences of this process are questionable today, but we can foresee that the South Asian country's society will pay a big prize for this new style of national identity.
Keywords: India, elections, Narendra Modi, hindu nationalism, parliament.
Indiát némileg közhelyszámba menően a Föld legnépesebb demokráciájának szokás nevezni. Ha tudomásul is vesszük azokat a jobbára nyugati értelmiségi gondolatmeneteket, amelyek e demokrácia gyakorlati, az indiaiak mindennapi kultúrájában is gyökeret vert megnyilvánulásaival kapcsolatban fogalmaznak meg kritikákat, az nem vitatható, hogy az ország alkotmányos struktúrája, illetve a legalább ötévente lezajló többpárti, versengő törvényhozási választások szabályai megfelelnek a demokrácia kritériumainak. Az elnevezés tehát akkor sem megalapozatlan, ha az indiai politikai kultúrát senki nem tévesztené össze a némettel, vagy az amerikaival. India mindemellett a jelenkori nemzetközi rendszer egyik legjelentősebb, gyorsan erősödő hatalmi tényezője is, minek következtében politikai rendszerének formálódása, kormányának összetétele és eszmei orientációja nem érdektelen a kívülállók számára sem.
- 109/110 -
Legutóbb 2019. április 11. és május 19. között, hét fázisra osztva tartották meg a dél-ázsiai óriásállam törvényhozási választásait. Tétjük nem pusztán a kormány összetételének meghatározása volt, hanem arról is tanúskodtak, hogy mennyire tartós jelenség a Bháratíja Dzsanatá Párt (Indiai Néppárt; BJP) köré szerveződött indiai jobbközép-hindu nacionalista erők belpolitikai dominanciája. Utóbbi kérdés különösen foglalkoztatta a stratégiai elemzőket, minthogy egyrészt egy globálisan megfigyelhető eszmei tendenciába illeszkedik[1], másrészt lényegi hatással lehet a térség stabilitására a hindu-muszlim, valamint az indiai-pakisztáni viszonyrendszerek alakulásán keresztül. Az eredmény lényegében igazolta a várakozásokat és megerősítette hivatalában a regnáló Naréndra Dámodárdász Módí kormányfőt.
Jelen tanulmány ismerteti India választási és törvényhozási rendszerének legfontosabb jellemzőit, elemzi a választások eredményeit és mindennek tükrében tanulságokat von le az ország belpolitikai fejlődésének alaptendenciáiról.
Az indiai állam törvényhozási struktúrája részben történelmi okokból, részben pedig a legnagyobb saját nyelvvel, illetve regionális identitással rendelkező csoportok érdekében vállalt hatalommegosztási elv miatt két szintet foglal magában. Ezek a szövetségi állami törvényhozó testületek, valamint a szövetségi törvényhozás szintjei. Az alábbiakban ezeknek szentelünk részletesebb figyelmet.
Az indiai szövetségi parlamentet a közvetlenül választott alsóház és a közvetetten választott felsőház alkotja. Előbbi a Lók Szabhá (Nép Háza), utóbbi a Rádzsja Szabhá (Államok Tanácsa) nevet viseli.[2] Választójoggal minden 18. életévét betöltött, önálló politikai részvételt kizáró hatás (pl. egészségügyi alkalmatlanság), vagy jogi intézkedés (pl. közügyektől eltiltás) alatt nem álló indiai állampolgár rendelkezik. A tényleges részvétel a választásokon ugyanakkor előzetes regisztrációhoz kötött.[3] Ennek, valamint a részvételi kultúra gyengeségének is köszönhetően az ország 1947. évi függetlenné válását követő 15 általános választás összességében nem túl magas, 55-64% közötti részvétel mellett zajlott le. Ehhez képest át-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
