Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban: Art.) foglaltak értelmében az adóhatóság méltányossági jogköre alapvetően két fő területen, az egyes adójogi szankciók alkalmazása, valamint a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során érvényesül. Az Art. 1. § (6) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez; az Art. 134. § (1) bekezdése alapján pedig az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
A BH 2013.166. számú eseti döntés (Kúria Kfv. I.35.011/2012.) lényegi része az alábbiakban foglalható össze: "Az adó mérséklése iránti eljárásban is terheli az adóhatóságot a tényállás feltárási kötelezettség, különösen egymásnak ellentmondó adatok esetén, ezt a kötelezettségét nem háríthatja át az adózóra az Art. 120. § (3) bekezdés c) pontjára hivatkozással.". Fentiek kapcsán kérdésként merül fel a fizetési kedvezményre irányuló eljárásokban a feleket - az adóhatóságot és az adózót - terhelő tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség terjedelme és mikéntje.
Hivatkozott eseti döntés tényállása szerint felperes az adótartozása méltányosságból történő mérséklésére, illetve a tartozására felszámított késedelmi pótlék elengedésére terjesztett elő kérelmet, melyet az elsőfokú adóhatóság elutasított.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta. Kiemelte, hogy az adómérséklésre való jogosultság megítélése akkor lehetséges, ha az adóhatóság reális képet tud alkotni a kérelmező jövedelmi, vagyoni viszonyairól, szociális helyzetéről. A fizetési kedvezményre irányuló eljárás során adózónak kell bizonyítania, hogy a kérelem teljesítésének törvényi feltételei fennállnak. Alperes hangsúlyozta, hogy felperes nem nyilatkozott arról, hogy korábban folytatott ingatlan bérbeadási tevékenységét jelenleg is végzi-e, és ebből jövedelme származik-e, nem szolgáltatott adatot a 2/4 részben tulajdonában álló lakás hasznosításáról sem. Felperes a jogorvoslati kérelméhez csatolt dokumentumokkal sem igazolta, hogy ő, illetőleg vele egy házban élő családtagjai milyen anyagi forrásokkal rendelkeznek, illetve őket milyen kiadások terhelik; az általa előadottak ellentmondásosak, nem alkalmasak arra, hogy megalapozottan igazolják a méltányosság gyakorlásának törvényi feltételeit.
Felperes a másodfokú döntés ellen keresetet nyújtott be, melyben az alperesi határozat - elsőfokú döntésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság felperes keresetének az abban foglaltak szerint helyt adott. Az ítéleti indokolás szerint az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, és miután az adótartozás mérséklése alapvetően mérlegeléstől függ, ezért döntésének meghozatalához elengedhetetlen a felperest érintő valamennyi körülmény teljes körű és részletes feltárása. Amennyiben az adóhatóság ellentmondásokat fedez fel az eljárás során a különböző felperesi nyilatkozatok tartalma között, abban az esetben köteles a tényállást tisztázni a felperes ismételt felhívásával az ellentmondások feloldása érdekében. Felperes maga is felajánlotta személyes közreműködését, mellyel alperes nem élt. A méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adó mérséklése és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról szóló 7004/2010. (AEÉ10.) APEH Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) rendelkezései is rögzítik, hogy ha a kérelemből és a rendelkezésre álló adatokból a törvénybe foglalt feltételek fennállására, vagy azok hiányára megalapozott következtetések nem vonhatók le, úgy az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget téve az adózót nyilatkozattételre hívja fel. Amennyiben a felperes lakhatási körülményei tekintetében bizonytalanságok, ellentmondások merültek fel, úgy az Irányelv 16.2. pontjának f) pontja értelmében az adóhatóságnak rendelkezésére állt helyszíni szemle lefolytatásának lehetősége, hogy meggyőződjön az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók életkörülményeiről.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az Art. 134. §-a szerinti eljárás kizárólag kérelemre folytatható és a bizonyítás terhe a kérelmet előterjesztő adóalanyon van. A bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésén alapuló tényállás tisztázási kötelezettség megszegését tévesen állapította meg.
A Kúria a jogerős ítélet indokolásában osztotta a megyei bíróság álláspontját. Az Art. 120. § (3) bekezdése alapján felperest terhelte a kérelem teljesítéséhez szükséges feltételek fennállásának bizonyítása, ugyanakkor ez nem eredményezheti az alperest terhelő tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség negligálását. Ha az adóhatóság úgy látja, hogy az adatok ellentmondásosak vagy a döntéshozatalhoz nem elegendőek, úgy fennáll a tényállás tisztázására és bizonyításra vonatkozó kötelezettsége, amely azt jelenti, hogy további adatokat - akár a kérelmező személyes meghallgatása útján is - kell beszereznie. Alperes hivatkozott ugyan arra, hogy felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és adatokat szolgáltatott, melyből az Art. 134. § (1) bekezdésében
- 22/23 -
foglalt feltételek fennállására alperes következtetni nem tudott; a tényállás tisztázására és bizonyítására vonatkozó kötelezettsége folytán azonban alperes nem tekinthette volna az eljárást befejezettnek ezen megállapítással, hanem további hiánypótlási felhívással, vagy felperes személyes meghallgatásával - különös tekintettel arra, hogy a kérelmező a fellebbezésében személyes közreműködést is felajánlott - tisztáztathatta volna a tényállást. Mivel formanyomtatványon előterjesztett írásbeli kérelemről van szó, amelyet az adózók képességeikhez mérten töltenek ki, a Kúria szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a félreértések és ellentmondások kiküszöbölése végett a szóbeli nyilatkozatra, meghallgatásra.
Mindezek alapján a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Általánosságban elmondható, hogy a fizetési kedvezmények (az Art. 133. §-a szerinti a fizetési könnyítés és az Art. 134. §-ában szabályozott adómérséklés) olyan jogintézmények, melyek érvényesítésére irányuló eljárásban az adóhatóság a méltányossági jogkör gyakorlása útján él az egyediesítés eszközeivel. Az adóhatóság ezen jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt a jogszabály lehetővé teszi; ugyanakkor köteles a méltányosság jogával élni, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy körülményei a méltányosság gyakorlása törvényi feltételeinek megfelelnek [A témával kapcsolatban részletesen lásd Dr. Juhász Tamás: Az állami adóhatóság fizetési kedvezményi eljárásának főbb ismérvei (Adóvilág XV. évf. 9. szám, 2011/9.) és Fizetési kedvezmények az adóhivatal gyakorlatában (Önadózó XXII. évf. 2. szám, 2011/2.) című cikkeit.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
