Fogalommeghatározás. A perrel való szabad rendelkezés (diszponálási elv) a polgári peres eljárás lényegét és többi alapelvét (tárgyalási elv, a felek meghallgatásának elve, a közrend elve) meghatározó alapelv. Azt jelenti, hogy a felek, - közülük elsősorban és főszabályként a felperes, - szabadon rendelkezhetnek a perrel, pontosabban a perbe vitt anyagi és eljárási jogosultságokkal[1] a közrend (l'ordre public), azaz a magyar jogban a jóerkölcs és a kényszerítő jogszabályok tiszteletben tartásának feltételével, ami a magyar perjogban a feleketa jog rendeltetésszerű gyakorlására és a jóhiszeműség követelményének tiszteletben tartását jelenti.[2] A felperes jogosult a perindításra, keresetének módosítására, visszavonására. A polgári per tehát csupán a felperesi indítvány - hatásköri és illetékes bíróságnál benyújtott keresetlevél és kérelem alapján jöhet létre, tehát hivatalából (ex offitio) nem indítványozható. Alanyi jogosultsága megsértése esetén a rendelkezési jog értelmében ennek megállapítása vagy szankcinálása céljábóla jogosult felperesi minősítésben pert indíthat a jogsértővel, vagy kötelezettel szemben, de úgy is határozhat, hogy a pert nem indítja meg. Perindítási elhatározás esetén a felperes kereseti kérelme lehet (1) megállapító (deklaratív), jogsértés megállapítása, vagy kétely esetén a jogosultság fennállásának megállapítása érdekében[3]; (2) marasztaló (kondemnatív), egy kötelezettség
- 30/31 -
telesítése céljából (pl. kártérítésre, szerződés terjesítésére való marasztalás, stb.)[4]; (3) jogalakító (potestatív), melyenk célja egy fennálló jogviszony átalakítása, módosítása.[5]
A keresetjog. A keresetjog processzuális jellegű, a bírósághoz való fordulás jogát jelenti, annak alapján, hogy a felperes keresetében azt állítja, hogy az alperes megsértette, meghiúsította valamely joggal oltalmazott alanyi jogosultságát, vagy érdekét (Savigny, Windscheid, Vizioz, Terré).[6] Elvben tehát a kereseti jog eljárásjogi jellegű (perindításkor) független az anyagi jogtól.[7] A kereseti igénynek a lefolytatott tárgyalás és bizonyításfelvétel alapján megmutatkozó alaposságától függően, a bíróság marasztaló vagy elutasító ítéletet hoz. Az elutasításra, vagy marasztalásra azonban, az eljárásban megállapított tényállásra az anyagi jog subsumptioja, vagyis az anyagi jog alkalmazása alapján kerül sor. Tehát a kereset eredményessége a lefolytatott eljárás alapján, végül is az anyagi jogtól függ. Ha a kereset a per elején eljárásjogi, mivel ekkor még bizonytalan, hogy jogos-e a kérelem, a per végén, anyagi jogi jelleget vesz fel, hiszen a jogosság, a kereseti kérelem alapos volta, az anyagi jogtól függ. A polgári perre a diszponálási elv alkalmazása miatt, rendszerint a jogi igazságra és nem a büntető eljárásban uralkodóofficiális elv eredményezte ún. materiális (anyagi, abszolút) igazságra való törekvés a jellemző. Ennek értelmében a perjogi igazságnak megfelel az, hogy keresetlemondás esetén, a felperesnek a perrel való szabad rendelkezése elvének értelmében, a bíróság ezt (a lemondást) elfogadja, és érdemi ítélet nélkül megszüntesse a pert, még akkor is, ha a kereseti kérelem egyébként, perfolytatás esetén jogosnak, alaposnak mutatkozott volna. Persze, az anyagi jogról, vagy perjogról való lemondás további perjogi következménnyel jár: ne bis in idem (nem kétszer ugyanazon jogról).
- 31/32 -
A keresetlevél, perképesség, képviselet. A processzuális jellegűkeresetjog érvényesítésének alaki kelléke, a keresetlevél, melynek a Pp. által előírt lényeges (kötelező) elemeit kell tartalmazza.[8] Hiányossága esetén hiánypótlásra[9] szorulhat. A felperes aktív, az alperes passzív perképességgel (legitimációval)[10] kell rendelkezzen. Általában, aki a polgári jog szabályai szerint (Ptk.) cselekvőképes, az perképes.[11] Aki azonban nem perképes, őt, azaz, az ő jogi érdekeit, a perbeli cselekmények tekintetében, a törvényes képviselő fejezi ki.[12] A perképes felperes keresetét maga adhatja be, vagy általa megbízott ügyvéd által (jogi képviselet). Az ügyvédi képviselet főszabályként fakultatív (nem kötelező),[13] kívételelesen azonban, törvénnyel előírt esetekben (pl. ítélőtábla, Legfelsőbb Bíróság előtti eljárás, jogorvoslat benyújtása felülvizsgálat céljából) kötelező (kötelező jogi képviselet).[14]
A perfüggőség. A perfüggőség (lis pendens) a kereseti kérelemnek az alperesnek való kézbesítésével[15] kezdődik meg.[16] Jogi jelentősége a perfüggőségnek abban áll, hogy ugyanazzal a pertárggyal vagy kérelemmel, azonos felek között (peridentitás)[17] nem nyújtható be új, egyidejű per. Ez a következménye perindításnak mind a hazai, mind a külföldi (európai) bíróságoknál elindított perekre egyaránt érvényes.
Az európai igazságszolgáltási térségben, azaz külföldön megindított pera magyar bíróságok előtt is perfüggőséget jelent, azaz amennyiben pl. előbb Ausztriában utóbb azonban azonos felek között azonos tárgyú kereset (pl. apasági per) Magyarországon is benyújtott per számára, az időben megelőző (esetpéldánkban osztrák) per perfüggőséget jelent,
- 32/33 -
a Brüsszel I., II.a) Rendelet után.[18] Más megoldás a bis in idem problémáját jelentené, szembesülvén a klassizkius ne bis in idem elvével.
A perfeltétel. A perfeltételek azok a körülmények, amelyek hiányában a perjogi jogviszony nem jöhet létre. Ezek olyan tények amelyek a felekhez (pl. perképesség), a bírósághoz (illetékesség és hatáskör)[19] és a keresethez (keresetlevél kötelező alaki és tartalmi kellékei), azaz pertárgyhoz (pertárgy megjelölése és az ezzel kapcsolatos kereseti igény) fűződnek. Elvben a perfeltételek hiánya (hiánypótlás elmaradása esetén) a tárgyalás nélküli elutasításhoz vezet.[20]
A perelhetőség a per tárgyára vonatkozik. A polgári per tárgya a jogi oltalom nyújtása céljából bíróság elé tárt felperesi igény.[21] A per tárgyához különleges eljárásjogi feltétel (Prozessvoraussetzung)[22] kapcsolódik, vagyis az, hogy a felperesnek az oltalomhoz jogi érdeke fűződik. Ez akkor áll fenn, ha a felperes sajátjogán lép fel, vagy más jogán ugyan, de ebben saját érdekelés anyagi joggal oltalmazott érdekeltsége kapcsán (pl. környezetvédelmi actio popularis). A perelhetőség nem áll fenn a természetes kötelmeknél. A ter-
- 33/34 -
mészetes kötelem (obligatio naturalis) azonban nem minden esetben marad bírósági oltalom nélkül. Így pl., elévült kötelem elévülési határidő múltát követő perlése esetén, amennyiben a követelés egyébként alapos, állami bírói ítélettel marasztalható, feltéve, hogy az alperes nem élt elévülési kifogással. Ugyanis az elévülési határidőre a bíróság hivatalból nem ügyel, az anyagi jog, azaz a Ptk. értelmében. Az elévülést a bíróság csupán alperesi kifogás alapján veszi figyelembe.
A perelhetőség és az eljárásjogi feltételek, annak ellenére, hogy vannak átfedések, per definitionem (fogalom meghatározásuk alapján) abban különböznek, hogy a perelhetőség egy alanyi jogosultság bírói tárgyalásra való alkalmasságát, míg a processzuális, azaz eljárásjogi perfeltétel a perjogi jogviszony létrejövetelének akadályait jelenti.
A rendelkezési elv és a kérelemhez kötötség elve. A rendelkezési (diszponálási) elv szerint a perindítás a polgári peres eljárásban, - szemben a büntetőjogi officialitással (mely hivatalból indított és vezetett eljárás), - a felperesen múlik.[23] A bíróság csupán a felperesi kérelemben benyújtott anyagi jogi igényről határoz (kérelemhez kötöttség elve), a klasszikus nemo ultra et extra petitum partium jogszabály szerint, vagyis a bíróság csupán a kereseti kérelemben benyújtott igényről dönt, ezen túlmenően nem.[24] Így pl., ha a kártérítési perben a felperes keresetében csupán vagyoni kártérítést igényelt, annak ellenére, hogy a keresetben vázolt tényállás arra utal, hogy adott esetben nemvagyoni kár is keletkezett, a bíróság utóbbiról (hivatalból) eziránti kérelem hiányában, nem dönt. A bizonyításfelvétel során a polgári peres eljárásban a bíróság csupán a felperes, vagy az alperes által benyújtott, javasolt bizonyítási eszközöket alkalmazza. Pl., ha a felperes keresetlevelében csupán okiratba való betekintést és a felek meghallgatását javasolja, akkor a bíróság főszabályként kizárólag ezeket a bizonyítási eszközöket alkalmazza, még akkor is, ha ezek
- 34/35 -
nem elegendőek a kereseti kérelem alaposságának megítélésére - és ennél fogva a határozat elutasító lesz, tehát elmarad az alperes marasztalása.
Keresetmódosítás, visszavonás. A felperes a perrel való szabad rendelkezés elvének értelmében, a per folyamán teljes egészében, vagy részben lemondhat igényéről, továbbá azt módosíthatja, csökkentheti, növelheti, kiegészítheti (keresetváltoztatás)[25] és akár új bizonyítékokat is nyújthat be, a per Pp. által meghatározott szakaszáig, azaz az elsőfokú eljárás tárgyalásának lezártáig), de keresetét vissza is vonhatja.
A felperes és az alperes rendelkezési jogának korrelációja. Viszontkereset, kifogás, beszámítás. Habár a perrel való szabad rendelkezés elsősorban a felperest illeti meg, ugyanez a jog a Pp.-ben megszabott keretben, az alperesnek is jár. Így pl. az alperes a felperes ellenében ellenkeresetet (viszontkeresetet)[26] vagy kifogást[27] nyújthat be. Utóbbi rendszerint a beszámítás (compensatio)[28] esetén történik, vagyis amikor az alperes a felperes keresetét azzal hárítja (ellenkeresettel, vagy kifogással), hogy más jogcímen ugyan, de egynemű, viszonos, esedékes követelése van a felperessel szemben.
Alperesi válaszlevél. Alperesi kifogások. Keresetelismerés. A keresetlevélre válaszolván, az alperes, a kereset elutasítása céljából, a felperesi kérelemben feltüntettekhez képest, más bizonyítékok fevételét is javasolhatja, túlmenően a felperes által kijelölt bizonyítási eszközökön. A válaszlevél, mint írásbeli alperesi percselekmény, elsősorban (főszabályként) a kereseti kérelem elvitatását, elutasítását szolgálja és ennek érdekében a válaszlevél tartalmazhatja a keresetlevél által vázolt tényálláson és bizonyítékokon túlmenő egyéb tényeket és ezeknek bizonyítékait. A legtöbb jogrendszerben a felperesi keresettel
- 35/36 -
kapcsolatos alperesi válasz kötelező, pontosabban jogi teherviselési percselekmény[29], melyet az alperesnek a keresetlevél kézbesítését követő záros határidőn belül kell benyújtania a bíróságnak. Egyébként az alperesnek viselnie kell a mulasztás jogkövetkezményeit. A magyar eljárási jogban, mind a válaszlevél útján, mind a tárgyalás során, jegyzőkönyvezve, szóban, az alperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogi kifogásokat[30] emelhet. Az alperesi válaszlevél azonban nem kötelezően a kereseti kérelem elvitatását szolgálja, tartalmazhat ugyanis teljes, vagy részleges tartozáselismerést, öszhangban a Ptk. Kötelmi jogi könyvének (VI. Könyv) vonatkozó rendelkezéseivel. Ami lényegesen hozzájárulhat a peres eljárás ésszerűsítéséhez. Az egyezség[31] olyan permegszüntetéshez vezető perrel való rendelkezés, mely a felperes és az alperes megállapodásán és kölcsönös engedményén múlik. A bíróság az első tárgyalás során, pontosabban a kereset jegyzőkönyvbe mondása alkalmával (Pp. 94. paragrafus)[32], amennyiben ezen a felperes és az alperes is megjelentek, indítványozhatja az egyezséget.[33] Az egyezség jogi természetét illetően, az európai eljárásjogi elméletben lényegében két elmélet van, az első szerint ez a perben álló felek közötti, bíróság előtt megkötött, permegszüntetéssel járó szerződése; a második szerint az egyezség nem a felek, hanem a bíróság aktusa (határozata, végzése), mely méltányolja a felek kölcsönös engedményeire alapuló egyezséget. A hatályos magyar eljárási jog, úgy tűnik, az utóbbi állásponton van. Szerintem helyesebb az első álláspont, mely a felek egyetértő perbeli rendelkezésének ad hangsúlyt. Az alperesi rendelkezési joghoz tartozik a kereset részben vagy egészében történő elismerése.[34]
- 36/37 -
Alperes és felperes percselekményeinek mulasztása. Az alperes passzív magatartása (nem nyújt be válaszlevelet, vagy kifogást, nem jelenik meg az első tárgyaláson, egyszóval nem vitatja a keresetlevélben benyújtott kereseti kérelmet) egymagában nem vezet a hatályos magyar Pp. értelmében, mulasztási ítélethez (contumatio).[35] A (jóval) korábbi szabályozással ellentétben, amely ilyen esetben lehetővé tette a mulasztási ítélet meghozatalát, azaz amulasztási ítélet mellőzésével, a hatályos Pp., úgy tűnik, közvetetten az officialitás, vagy legalábbis a tárgyalási elv hangsúlyozása felé közelít. A valamikori mulasztási ítélet lényege abban állt, hogy az alperes, igazolatlan tárgyalástól való elmaradásával a felperes kérelmével vélelmezhetően egyet ért és így a bíróság jogosan hozza meg a kereseti kérelemben igényelt tartalom szerinti marasztalási ítéletet, további tárgyalás nélkül. A hatályos Pp. azonban ettől abban tér el, hogy az igazolatlan távolmaradás[36] és a kereseti kérelem bármely, alperesi, vagy beavatkozói[37] elvitatásának hiánya egymagában nem von magával contumatiót, - a tárgyalás folytatható az alperesi mulasztás ellenére, a felperes javaslata alapján. A határidőhöz vagy határnaphoz fűzött (felperesi, vagy alperesi) percselekmény igazolatlan mulasztása alapvetően csupán a mulasztott cselekmény perjogi jogvesztéséhez, továbbá a mulasztó alperes költségterheléséhez vezet. Más szóval, igazoláson alapuló, elfogadható kimentő ok nélküli mulasztása a percselekménynek nem teszi lehetővé ennek utólagos megtételét.[38] A Pp. hatályos rendelkezése szerint nem tekinthető mulasztásnak, ha a felet perbeli cselekmény teljesítésében valamely köztudomású természeti
- 37/38 -
esemény vagy más elháríthatatlan akadály gátolta.[39] A Pp. hatályos rendelkezései szerint a mulasztás igazolható.[40] A mulasztási ítélet helyett a Pp. az alperessel szemben bírósági meghagyást bocsáthat ki, feltéve, hogy (1) az alperes idézése ellenére az első tárgyaláson nem jelent meg; (2) írásbeli védekezést nem terjesztett elő; (3) a felperes kéri, hogy az alperest az idézéssel közölt kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezze a bíróság; (4) feltéve, hogy nincs helye a per megszüntetésének; továbbá (5) a kereseti követelés a keresetlevélből kitűnően nem látszik aggályosnak.[41] A hatályos Pp. a mulasztási ítélet helyett, annak okán, hogy az első tárgyaláson a az alperesírásbeli, vagy megjelenése hiányában, védekezése elmaradt, a fizetési meghagyásos eljárás szabályait érvényesíti. Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el (azáltal, hogy ezen nem jelenik meg) és megelőzően nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti. Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelmének megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeinek térítésére. Nem bocsáthatja ki a bíróság a meghagyást, ha a per megszüntetésésének helye lenne. A meghagyással kötelezett ellentmondásssal élhet.[42] Kérdés, hogy a Pp. újabb reformja (rekodifikációja) során, érdemes-e maradni a jelenlegi fizetési meghagyással analóg megoldásnál, vagy pedig el kellene-e fogadni a mulasztási ítéletet. Szerintem az utóbbira igenlő kellene legyen a válasz. Egyfelől jogösszehasonlítási, másfelől perracionalizálási okból.
Ennek alapján mondható, hogy a perrel való rendelkezési elv (keresetbenyújtási döntés, keresetmódosítás, keresetvisszavonás)-ab initio- kezdettől fogva, a felperest illeti meg, azonban tárgyalási elv hatása révén a Pp. által megszabott keretben (kereseti kérelemelismerés, egyezséghez való hozzájárulás, kereseti kérelem elvitatásának kimentő ok nélküli mulasztása, viszontkereset, beszámítási kifogás) az alperest is megilleti.
A rendelkezési jog közrenddel és jóerkölccsel való korlátozása. Kivételes officialitás. A perrel való szabad rendelkezés elve nem abszolút, - indokolt korlátozásoknak van kitéve. Mind az anyagi (Ptk.), mind az eljárási jog (Pp.) egyetértően semmisnek tartja azt az eljárásjogi, azaz az eljárásban kifejtett anyagi jogi igényt, mely ellentétben áll a kényszerítő jogszabályokkal (vagyis, amely a perjogi, vagy anyagi jogi joggal való visszaélést - agere in fraudem legis-t et fraudem partis-t, a jószokásellenes vagy konkrét kényszerítő jogszabállyal való ellentétes magatartást tanúsít). A hagyományos római jog szabály szerint, amit a hatályos magyar Ptk. is méltányol, fraus omnia corrumpit, vagyis a közrend sérelmes rosszhiszeműség, semmissé (hatálytalanná) teszi a perbeli cselekményt. A kivételes officialitás a polgári perben akkor érvényesül, amikor a felperes a rendelke-
- 38/39 -
zési elv korlátozásaival ellentétes perbeli cselekményt hajt végre, ilyenkor a bíróság érvénytelennek (hatálytalannak) tekinti azt, mivel a perben résztvevő felperes, vagy alperes olyan jogosultsággal kíván rendelkezni, amivel sem az eljárásjog, sem az anyagi jogi jogszabályokkal nem rendelkezhet (pl. mások jogával való rendelkezés, mely túlmegy a qui suo iure utitur neminem laedit elven). A hagyományos római jogi szabály szerint, aki saját jogát gyakorolja, senkinek sem árt, kivéve ha ezt oly módon történik, hogy másnak joggal oltalmazott alanyi jogosultságát vagy érdekét sérelmezi. Ebben az esetben a jogosult saját jogának korlátozásán túlmenő, tehát jogellenes magtartást tanúsít. Az alanyi jogosultságok gyakorlása ugyanis nem érintheti, sérelmezheti mások jogát, nem vezethet mások azonos jogának korlátozásához, akadályozásához, vagy meghiúsításához.
Egyszóval, a polgári peres eljárást lefolytató bíróság, a bizonyításfelvétel tekintetében a felek javaslatain túlmenően, kivételesen, hivatalból is eljárhat, feltéve, hogy a perbeli cselekmény ellentétes a kényszerítő jogszabályokkal, vagyis, amennyiben az közrendsérelmes, jóhiszeműséggel ellentétes, kényszerítő törvényijogszabály kerülését (Umgehung des Gesetzes) célozza meg, tehát az ügyfél olyan rendelkezéssel kíván élni, olyan jogosultság kapcsán, amivel nem rendelkezhet.
A származásmegállapítási per diszponálási és officialitási kételyei. A származásmegállapítási eljárás megindítása egyetértelműen a rendelkezési, diszponálási elv alapján történik, tehát csupán az érdekelt fél kezdeményezheti, hivatalból nem indítható el. Más kérdés azonban, hogy a megindított származásmegállapítási vagy számazáselvitatási eljárás során, ennek bizonyítási szakaszában, csupán a perindítványozó uralja-e a bizonyítási eszközöket, vagy ebben a bíróság hivatalból is eljárhat. Úgy tűnik, hogy a gyermek érdekeinek oltalma és ez esetben a materiális igazság felderítése céljából a bíróság akár hivatalból is elrendelhet bizonyításfelvételt.[43] Habár a származásmegállapítási eljárás eredetileg perenkívüli jellegű, felek közötti vita esetén, a további eljárás perre utaló, így peressé válhat. A klasszikus római jogi elv szerint, ami a Magyar jogban is érvényesül, mater certa est (az anya mindig ismert). Ennek értelmében az anya az, aki a gyermeket megszülte. A szülés és születés tényállásának bizonyítottsága esetén az anyaság vélelme megdönthetetlen. Ezzel szemben, az apaság vélelme (pater is est quid nuptio demnostrant) - az apa az, aki a házasságot megkötötte, feltéve, hogy a gyermek a házasság megkötését követő legkésőbb 300-adik napon születik meg, - megdönthető vélelem. E vélelem megdönthetősége az eredményes exceptio plurium concubentiam kifogáson alapul, vagyis azon, hogy bizonyítást nyert az a tény, hogy a gyermek feltételezhető nemzése idején az anya több férfival élt együtt. Az apasági vélelem megdöntésére irányuló kereseti kérelem esetében a vélelemmel ellenkező állítást tanúsító felperest illeti meg a bizonyítási teher. Az apasági perindítás esetén a bíróság hivatalból ugyan nem jár el, de felveheti azokat a bizonyítékokat, amelyek a materiális igazságot szolgálják, mivelhogy az apaság megállapítása, többek
- 39/40 -
között, a törvényes eltartási kötelezettséget is magával vonja. Nemkülönben, egyéb szülői jogosultságok és kötelezettségek gyakorlásáról is szó van. A származásmegállapítási per tárgya a vélelmezett apa és a magát valós apának tartó személy közötti jogvita, amikor a per tárgyát az apaság jogi vélelmének megdöntése képezi. Habár elvben ez a per is a rendelkezési elv alapján dől el, ezúttal kivételesen a materiális igazság felderítése és a gyermek fokozott oltalma céljából, a bizonyításfelvétel során nem zárható ki az a lehetőség, hogy a felek akaratán túlmenően, a bíróság olyan bizonyítási eszközt is elrendeljen, amit a felek nem javasoltak, figyelemmel a gyermek joggal oltalmazott érdekeire, ami nemcsak magánérdek, hanem egyúttal családi jogi értelemben közérdek is, az Alaptörvény és az új Magyar Ptk. (családi jogi könyvének) alapelvi rendelkezései szerint.
A perrel (pertárggyal) való szabad rendelkezés jogi természete. A diszponálási elv jogi természetének meghatározása szoros kapcsolatban áll a perjogi viszony jogi természetének, jellegének vizsgálatával. A perjogi jogviszony jogi természetéről a XIX. és a XX. századi európai eljárásjogi irodalmában (ami a hagyományos magyar eljárásjogi elméletben is evidentált, pl. Magyary) három, ma már klasszikusnak tekinthető elmélet alakult ki.
Az első elmélet a római jogi hagyományos meghatározásból indul ki: Processus est actum trium personarum - actoris, rei, judicis (az eljárási joviszony három személy, a felperes, az alperes és a bíróság között áll fenn). Ehhez fűződik az az álláspont, mely szerint az eljárásjogi viszony nem polgári (anyagi) jogi, hanem eljárásjogi (közjogi) jellegű, melyben a polgári (anyagi jogi) és az eljárásjogi viszony vitathatatlan funkcionális kapcsolata ellenére (a polgári eljárásjog az anyagi polgári jogi jogosultságok oltalmát szolgálja), egymástól elváltnak tekinthetők. Bizonyítja ezt pl. az elévülési kifogás határidőben való benyújtásának elmaradása, mely esetben az eredetileg államilag (bíróilag) oltalmazott kötelem természetes kötelemmé alakul át, tehát elveszti (bírói) eljárásjogi oltalmát, eljárásjogi szempontból megszűnik, annak ellenére, hogy anyagi jogi oldaláról szemlélve, úgy mint erkölcsi, természetes kötelezettség (obligatio naturalis), fennmarad. Természtes kötelem teljesítése nem von magával condictio indebiti-t. (Vagyis, a természetes kötelem esetében, a kötelmet teljesítő adósnak a tartozatlan fizetés iránti kifogása, vagy jogalap nélküli gazdagodásra való hivatkozása eredménytelen).
Az eljárási jog római jogi hagyományokra épülő, három személy közötti jogviszonynak minősített elméletet Bülow[44] (1868), továbbá Rosenberg[45] fejlesztették tovább (1931). E szerzők szerint a polgári eljárásjogi viszony "háromágú" közjogi viszony, amely a bíróság és a felek (alperes és felperes) között kölcsönösen jön létre, vagyis e jogviszony részét a bíróság és a felperes, a bíróság és az alperes, továbbá a felperes és az alperes közötti jogi kapcsolat képezi.
- 40/41 -
A második elmélet szerint (Kohler 1888)[46] az eljárásjogi jogviszony nem három alany között jön létre, hanem csupán "kétágú", azaz a felek (az alperes és a felperes) között jön létre, amiben a bíróság nem vesz részt, ő csak arbitrál. Tehát jogi jellege szerint, az eljárásjogi jogviszony nem közjogi, hanem magánjogi természetű. A bíróság nem alanya az eljárásjogi viszonynak, mivel nem részese annak az anyagi jogviszonynak mely a felek között jogvita tárgyává vált. Szerepe csak a jogvita megoldására, feloldására, azaz a megállapított tényállásra történő jogalkalmazásra szorítkozik.
A harmadik elmélet szerint (Hellwig)[47] a polgári eljárásjogi viszony csupán a bíróság és a felek között áll fenn, ugyanis e jogviszonynak, egymás között, a felek nem részesei. A felperes és az alperes a processzális jogviszonynak azért nem alanyai, mert közöttük a jogvitában főszabályként, szöges ellentét áll fenn. A bíróság azonban az eljárásjoggal szabályozott módon, jogi kapcsolatban áll, - egyfelől a felperessel, másfelől az alperessel.
Az első elmélet (mely szerint az eljárás háromágú jogviszony) hatása a rendelkezési jog jogi természetének meghatározása tekintetében abban nyilvánul meg, hogy a bíróságnak is aktív szerepe van, mivel a per, jogi természeténél fogva, nemcsak magán- hanem egyúttal közjogi viszony. A második elmélet (mely szerint az eljárási jogviszony csupán a felek között áll fenn) a bíróságot passzív alanynak tekinti, így a bíróság a felek perbeli rendelkezésébe és cselekményeibe főszabályként nem avatkozik be. A harmadik elmélet (mely szerint az eljárás a bíróság és a felek közötti jogviszony, mely jogi értelemben mellőzi a felek egymás közötti kapcsolatát), az eljárásjogi rendelkezések (közérdekű) kontrollját (ellenőrzését) végzi, a közrend (jóerkölcs) fényében.
Az újabb magyar eljárásjogi jogirodalomban, hivatkozván a régi magyar jogirodalomra, a rendelkezési jog egyrészt azt jelenti, hogy a peres eljárás csak a fél rendelkezésére indul (vagyis a bíróság csak akkor ad jogvédelmet, ha ezt a fél kéri), másrészt a bíróság az egyes perbeli cselekményeket is a felek (vagy az egyik fél) rendelkezése alapján köteles elvégezni. A rendelkezési elv ellenpárja a hivatalból való eljárás elve (az officialitás), amikor a bíróság az egyes eljárási cselekményeket a felek nélkül végzi el.[48] Tehát a reformált magyar eljárási jogban a rendelkezési jog értelmében a felek "urai" a pernek, kivéve, ha a rendelkezés ellentétben áll a kényszerítő jogszabályokkal. ■
JEGYZETEK
[1] V. ö.: Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 71-73. old., 75-78. széljegyzetszám.
[2] Ld., Pp. (Polgári perrendtartásról szóló tv. pl. in: Polgári perrendtartás, Patrocínium, Budapest, 2015, 13. old.) 8. paragrafusának (1) és (2) bekezdését (melyek a rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás elveinek követelményét szabják meg).
[3] A mai magyar eljárásjogi jogelméletben, ld. Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, nyolcadik, átdolgozott kiadás, Osiris kiadó, Budapest, 2006. (és ennek későbbi kiadásai), 212. 216. old. (a kereset fajtái). Pollak, a ma már klasszikusnak mondható osztrák eljárásjogász, az osztrák Pp. XX. századelői reformja előtti állásfoglalása szerint (ami a mai magyar joggal és elmélettel is konvergensnek mutatkozik), a megállapítási kereset egy jogviszony fennállását, vagy fenn nem állását célozza meg. Ily módon a megállapítási kereset lehet pozitív és negatív. A megállapítás azonban vonatkozhat egy okirat tartalma valódiságának, hitelességének megállapítására is. Ld. Rudolf Pollak, System des österreichischen Zivilprozessrechtes, Manz' sche Verlags- und Universitatsbuchhandlung, Wien, 1906, 5. old.
[4] Pollak szerint teljesítési keresetről van szó (Leistungsanspruch), ami az alperes által ígért, vállalt szolgáltatásnak teljesítésére irányul, vagyis arra, hogy a bíróság az alperest vállalt kötelezettségének telejsítésére marasztalja. Ld. Rudolf Pollak, System des österreichischen Zivilprozessrechtes, Manz' sche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 1906, 6. old.
[5] Pollak szerint a jogalakító kereset (Rechtsgestaltungsanspruch) célja egy akár anyagi akár eljárásjogi jogviszony módosítására irányul. Ld. Rudolf Pollak, System des österreichischen Zivilprozessrechtes, Manz' sche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 1906, 7. old.
[6] Ld. pl., Windscheid, Actio des des römischen Rechts, 1856; Vizioz, Observation sur l'etude de Ia procedure civil, Redvue genérale du droit, 1928; Terré, Théorie de l'action en justice, Jurisclasseur de procédur civile, 3.1962.
[7] V.ö.: Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 209. old. 369. széljegyzetszám.
[8] Ld., Pp. (keresetindítás) 121. paragrafusát mely előriányozza keresetlevél kötelező elemeit. Az (1) bekezdés szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot, a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbel állását, az érvényesíteni kívánt jogot és az annak alapjául szolgáló tényeket ezek bizonyítékait, azokat az adatokat, amelyeknek alapján megállapítható a bíróság hatásköre és illetékessége, a bíróság döntésére irányuló kereseti kérelmet. Kötelező jógi képviselet esetén a keresetlevélhez csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását, illetve a képviseleti jogot igazolni kell (Pp. 121. paragrafus, (3) bekezdés). Fakultatív a felek telefonszáma, faxszáma, e-mail címe (Pp. 121. paragrafus (5) bekezdés).
[9] Ld. Ptk. 95. paragrafusának (1)-(5) bekezdéseit.
[10] Ld. Pp. 48-49. paragrafusait. A klasszikusnak mondható konvergens német elmélet szerint az az ügyfél amely a jogosultság hordozója, aktív legitimációval, míg az az ügyfél, aki a jogviszonyban kötelezett, passzív legitimációval rendelkezik. Így a perelt követelés hitelezője (jogosultja) aktív, ennek adósa (kötelezettje passzív legitimációval bír. Ld., Friedrich Lent-Othmar Jauernig, Zivilprozessrecht, dreizehnte Auflage, C.H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München und Berlin, 1966, 53. old. Ld. továbbá: Henckel, Parteilehre und Streitgegenstand im Zivilprozess, 1961; Lücke, Die Prozessführungsbefugnis, Zeitschrift für Zivilprozess, Band 76, Seite 1.
[11] Ld. Pp. 49. paragrafus (1) bekezdés a) pont.
[12] Ld. Pp. 49. paragrafus (2) bekezdés.
[13] Ld. Pp. 66. paragrafus (1) bekezdését.
[14] Ld. Pp. 73/A. paragrafus (1) bekezdésének a)-b) pontjait és (2) bekezdését. Kötelező jogi képviselet mulasztása esetén a perbeli cselekmény hatálytalan. (Pp 73/B. paragrafusának (1) bekezdése alapján).
[15] Ld. Pp. 97-101 paragrafusait.
[16] Ld. Pp. 128. paragrafusát: a perindítás hatályai a keresetnek, illetőleg a viszontkeresetnek (147. paragrafus) az ellenféllel való közlésével állanak be. Ez a közlés nyilván a keresetlevél alperesnél történő kézbesítése útján történik. Kérdés, hogy más egyéb (perenkívüli) közlés releváns lehet-e. A hatályos Pp. szerint úgy tűnik igen, de nekünk úgy tűnik, a lis pendens jogi jelentése értelmében, nem kellene legyen.
[17] Peridentitás nem áll fenn, amikor ugyanabból a tényállásból más kereseti kérelem (anyagi jogi igény) származtatható.
[18] Ld. pl. Peter G. Mayr, Europäisches Zivilproyessrechz, facultas.wuv, Wien, 2011 (europäische Rechtshängigkeit), 215-225. o.; Bäumer, Die ausländische Rechtshängigkeit und ihre Auswirkungen auf das interationale Zivilverfahrensrecht, 1999; Bernheim, Rechtshängigkeit und in Zusammenhang stehende Verfahre nach dem Lugano Übereinkommen, SJZ, 1994, 133. o; Buschmann, Rechtshängigkeit im Ausland als Verfahrenshindernis unter besonderer Berücksichtigung der Klageerhebung im französischen Zivilprozess, 1996; Nieroba, Die europäische Rechtsängigkeit nach der EUGWO (Verordnung EG 44/2011) an der Schnitttstelle zum nationalen Zivilprozessrecht, 2006; Zeuner, Rechtskraft und ihr Verältnis zur Rechtshängigkeit im Rahmen des europäischen Zivilprozessrecht, in Fetsschrift Kerameus, 2009, 1587; u.ő., Beobachtungen und Gedanken zum Verhältnis zwischen internationaler Rechtshängikeit nach Art. 21 EU GVÜ und Rechtshängigkeit nach den Regeln der ZPO, in Festschrift für Lücke (1997, 103; Prßtting, Die Rechtshängigkeit im internationalen Yivilproyessrecht und Begriff des Streitgegenstandes nach Art. 21 EU GVÜ, in GedS Lüderitz, 2000, 623 stb.
[19] Ld., a Pp. 22.-23. paragrafusait. A keresetlevélben megjelölt pertárgy értékének keresetlevélben való feltüntetése elsődlegesen fakultatívnak tűnik. Mivel azonban a perérték lényegesen befolyásolja (Pp. 23. paragrafusának (1) és (2) bekezdése alapján) a törvényszéki hatáskört, igazán lényeges keresetlevéli elemnek tűnik. A pertárgy értéke meghatározásának szabályait ld, in: Pp. 24., 25. és 26. paragrafusaiban.
[20] Ld. a Pp. 130, 131. paragrafusait.
[21] Ld. Ballon, Klagbarkeit von Ansprüchen, Juristische Blätter, 1978, 10. old; Graft Klagebegehren und Rechtsschutzinteresse im Wettbewewerbsprozess, ecolex, 1990, 293. old. Georg E. Kodek/Peter G. Mayr, Zivilprozessrecht, 2. Auflage, facultas.wuw, Wien, 2013, 212. o.
[22] Ld. Az eljárásjogi feltételek lehetnek pozitív és negatív, abszolút és relatív jellegűek. A pertárgy tekintetében a felekhez fűződő perfeltétel pl. a perképesség. Van olyan perfeltétel is, amely a bíróságot illeti, mint a bírói út jogi engedélyezettsége (Rechtsweg), továbbá az illetékesség és a hatáskör. A klasszikus német elmélet szerint (Artur Nikisch), a bírói út arra kérdésre ad választ, hogy egy tárgy a közigagatási, vagy bírói hatáskörbe tartozik-e. Minden esetben, a polgári peres eljárást vezető bíróság a bírói út engedélyezettségére hivatalból ügyel. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy egy nála benyújtott jogvita (Streitigkeit) nem tartozik a bírói hatáskörbe, azaz adott jog oltalma tekintetében a jogi út kizárt, - a bíróságnak a keresetet tárgyalás nélkül el kell utasítania, mivel nála a vita tárgya nem engedélyezett. (Ld. Arthur Nikisch, Zivilprozessrecht, JCB Mohr (Paul Siebeck), Tübingen, 1952, 41. old. V/1. pont. A perfeltétel lehet olyan is, ami a jogvita tárgyát illeti, pl. a jogszabállyal összhangban benyújtott kereset; ilyen továbbá a litispendentia, vagyis a perfüggőség (Streithängigkeit); a jogerő, a keresetvisszavonás, a kérelemmulasztás. V.ö. az osztrák jogirodalomban: Georg E. Kodek-Peter Mayr, Zivilprozessrecht, 2. Auflage, facultas.wuw, Wien, 2013, 204-207. o.; Böhm, die Lehre vom Rechtsbedürfnis, Juristische Blätter, 1974; Fashing, Rechtschutzverzichtsverträge im österreichischen Prozessrecht, Österreichische Juristenzeitung, 1975, 432. o.
[23] A magyar eljárásjogi elméletben Id., Németh János, Alapvető elvek, in: Pp Kommentár (szerk. Németh János), 1999, 24-25. old.; Gáspárdy László, Alapvető elvek, in: Pp. Kommentár (szerk. Petrik Ferenc), 1999, 1 -2. o.; Kengyel Miklós, a rendelkezési és a tárgyalási elv a polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után, Magyar Jog, 1996/5. sz. 285. o.; Névai László, Alapvető elvek, in Pp. Kommentár, 1976, 187-188. o; Farkas József, A bizonyítás a polgári perben, Budapest, 1956; ibid, Bizonyítás, in: Pp Kommentár, 1976, 894-899. o.; Kengyel Miklós, A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben, Budapest, 2003; Németh János, A polgári eljárásban érvényesülő alapelvek, in: Polgári perjog, I. 1993, 53-97 o.; Wopera Zsuzsa, A polgári perjog alapelvei, in: (szerk. Wopera Zsuzsa), Polgári perjog, Általános rész, Budapest, 2005.
[24] Ld., az 1952. évi (többször módosított) III. törvényt a polgári perrendtartásról (Pp.), azaz ennek 3. paragrafusa (1), (2), (3) bekezdéseit (a bíróság feladatai a polgári perben), továbbá 215. paragrafusát (az érdemi döntés korlátai), a továbbiakban: Pp., in: Polgári perrendtartás, Patrocínium, Budapest, 2015, 11., 84. o. A magyar eljárásjog korábbi ún. szocialista elméletével véglegesen szakított az ún. szocialista tárgyalási elvvel az Alkotmánybíróság 1995. évi határozata. Ennek értelmében, a Pp. novellájára is kihatóan, a felek az ügy urai, tehát a törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában ők határozzák meg a per tárgyát és a bíróság eljárási mozgásterét. Felek rendelkezési joga tehát nem korlátlan, csak egy másik alapelv, a jóhiszemű joggyakorlás kertre. A bíróság azonban köteles megakadályozni a felek és képviselői részéről minden olyan eljárásjogi cselekményt, ami a jóhiszemű joggyakorlással ellentétes. A felek rendelkezése joga tehát nem korlátlan, csak egy másik alapelv, a jóhiszemű joggyakorlási keretei között érvényesül. A felek rendelkezési szabadsága a peranyag szolgáltatására is kiterjed - a bíróság csak a felek indítványozására és a felek által meghatározott terjedelemben folyatathat le bizonyítást, kivéve, ha a törvény a hivatalbóli bizonyítást megengedi. A bizonyítás feletti rendelkezési jogot egy külön alapelv, a tárgyalási elv testesíti meg. Ld. Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 72. o.
[25] Ld., a Pp. 146-146/A. paragrafusait Az osztrák Pp (Zivilprozessordnung-ZPO/Ö) 235. paragrafusában irányozza elő a keresetmódosítást. Az osztrák eljárásjogi elmélet szerint keresetmódosítás akkor áll fenn, ha a felperes megváltoztatja a kereseti kérelmet. Több esetben foroghat fenn, pl. ha a kérelem csökkentésére (korlátozására), ha az igényelt helyett más dolog követelésére kerül sor, változatlan jogcím alapján. A kereseti kérelem kiterjesztéséről (növeléséről, bővítéséről-Klagserweiterung) akkor van szó, amikor a kereseti kérelem minőségileg (alliud, azaz az eredetihez képest más jognak a kérésére kerül sor, nevezetesen, ha változik az oltalmi cél, pl. a megállapítási kereset marasztalási keresetté alakul), vagy mennyiségileg (pl. 10 ezerről 20 ezerre növelve) bővül. Az alperes egyetértése nélkül a bírósági jóváhagyással a keresetmódosítás a ZPO 235. paragrafusának (4) bekezdése alapján az elsőfokú tárgyalás befejezéséig lehetséges. Ld. Walter Rechberger-Daphne Ariane Simotta, Zivilprozessrecht, Erkenntnisverfahren, 6. Auflage, Manz'sche Verlagsund Universitatsbuchhandlung, Wien, 2003, 253-254. o., 453/3 széljegzetszám.
[26] Ld. Pp. 147.-147/B. paragrafusait. A felperes e rendelkezések fényében a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltozott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal össze függ. A keresetváltozás vonatkozhat a kereseti igényre (pertárgyra), de lehet perszonális (személyi) változás is, tehát a meglévők mellett kiterjeszthető más alperesekre. A keresetváltozás vonatkozhat dologváltozásra, követelt dolog helyetti kártérítésre, a perértékre, azaz ennek leszállítására, vagy növelésére, külön figyelemmel a járulékos kötelezettségekre (pl. a késedelmi kamatszolgáltatásra).A személyi alanyváltozást előidézheti a kötelmi alanyváltozás, pl. kötelmi követelés átruházása, tartozásátvállalás (cessio obligationis).
[27] Ld. a Pp. 114, 114/A., 114/B. paragrafusait.
[28] Ld. Pp. 147. paragrafusának (1), (3) és (4) bekezdését (Viszontkereset, Beszámítás).
[29] Ld. A magyar eljárásjogi elméletben, pl. Magyary Géza, A magyar polgári eljárásjog alaptanai (A perbeli cselekmények tana), Budapest, 1898, 33-34. oldal; Móra Mihály, A perbeli cselekmények, in: Polgári eljárásjog, I. 1958, 215-216. oldal; Szilbereky Jenő, Az eljárásjogi cselekmény, in: Polgári eljárásjog, 1974, 249-265. o.; ibid, A polgári eljárási cselekmény, in: Polgári perjog, I. 1993, 257-265. o.
[30] Ld. a Pp. 114-114/A., 114/B. paragrafusait. A Pp. 115. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tárgyalásról és a felek szóbeli meghallgatásáról jegyzőkönyvet készít (Jegyzőkönyv).
[31] Ld. Pp. 148. paragrafusának (1)-(4) bekezdését (Egyezség). Az egyezség a Pp. értelmében megvalósítható a per bármely szakaszában. Az egyezséget a bíróság végzésével jóváhagyja, feltéve hogy az egyezség megfelel a jogszabályoknak. Az egyezség jogi természeténél fogva a felek bíróság előtti szerződése. Módja a per bírósági ítélet nélküli permegszüntetésnek. Perjogi hatása azonban analóg a jogerős bírósági ítélettel, többek között abban, hogy végrehajtható, azaz a végrehajtás jogcíméül szolgálhat. V. ö.: bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 10. paragrafusának a) bekezdésével. (In: Bírósági végrehajtás, kiegészítve a vonatkozó kollégiumi állásfoglalásokkal, Novissima Kiadó, Budapest, 2014, 5. o.
[32] A Pp. 94. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely járásbíróságnál vagy perre illetékes törvényszéknél is jegyzőkönyvbe mondhatja. E paragrafus (4) bekezdése értelmében, a folyamatban levő perben szóbeli kérelmeket - feltéve, hogy a törvény másként nem rendelkezik - jegyzőkönyvbe mondani a perbíróság, továbbá a fél lakóhelye, vagy munkahelye szerint illetékes járásbíróság előtt lehet.
[33] Ld. Pp. 127. paragrafusának (1)-(5) bekezdéseit (Egyezségi kísérletre idézés).
[34] Ld. Bacsó Jenő, Az elismerés és a lemondás, mint tudomáskijelentés, in: Szentpéteri emlékkönyv, Debrecen, 1946.
[35] Szemben a hatályos magyar Pp.-vel, a német Pp. (Zivilprozessordnung) 330, 331. paragrafusa kifejezetten szabályozza és elfogadja a mulasztási ítéletet (Versäumnisurteil - gegen den Kläger und gegen den Beklagten), az alperes, vagy a felperes passzív magatartása szankciójaként. (Ld. PL in: Zivilprozessordnnung, 44. Auflage, Beck Texte im dtv, München, 2008., 98-99. old.). A hatályos német megoldás szerint mulasztási ítélet nemcsak a mulasztó alperes, hanem a mulasztó felperes ellenében is meghozható, amennyiben a felperes nem jelent meg az első tárgyaláson. A bíróság ez esetben a jelen levő alperes javaslatára úgy jár el, mint a kereset elutasítása esetén, vagyis a keresetet felperesi mulasztás miatt, további tárgyalás nélkül elutasítja. Amennyiben az alperes nem jelenik meg az első szóbeli tárgyaláson, a bíróság a felperes javaslatára, mulasztási ítéletet hoz, marasztal összhangban a kereseti kérelemmel, feltéve, hogy a kereseti kérelem összhangban áll a jogszabályokkal (Rechtfertige Klageantrag). Ellenkező esetben elutasítja a kérelmet. A hatályos osztrák Pp. (Zivilprozessordnung) kifejezetten szabályozza a mulasztási ítéletet (Urteil von Verzicht), 396. paragrafusában, valamint a percselekménymulasztás (egyéb) jogkövetkezményeit (Volgen der Versäumung) 144-154. paragrafusaiban (ld. Pl. Heirich Stummvoll, Bearb., Kodex des österreichischen Rechts, Zivilgerichtliches Verfahren, 23. Auflage, Lexis-Nexis, ARD Orac, Wien, 2006, 130., 90. o.). A mulasztási ítéletre vonatkozó rendelkezés szerint (Verssäumnisurteil), amennyiben az alperes az előirányzott határidőn belül nem adja meg a kereseti kérelemre válaszlevelét (válaszát - Klagebeantwortung), a felperes felterjesztésére a bíróság mulasztási ítéletet hoz. A bíróság ez esetben a felperes által előterjesztett tényállást a valóságnak megfelelőnek fogja tartani, kivéve, ha a rendelkezésére bocsátott bizonyítékoknak ellent mondanak. A percselekmény mulasztásának jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezés szerint, amennyiben egy záros határidőhöz fűzött percselekmény mulasztására kerül sor, ennek megismétlésének nincs helye, kivéve, ha a mulasztás indokolt. Indokolt mulasztás esetében a helye van a mulasztást megelőző eljárási helyzet helyreállítása.
[36] A mulasztás igazolásának feltételeit, továbbá az igazolás elmaradása, megkésettsége vagy alaptalansága miatti jogkövetezményeket ld. a Pp. 106-110 paragrafusaiban.
[37] Ld. a Pp. 54.-60. paragrafusait.
[38] V. ö: Pp. 105. paragrafus; Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008 (és későbbi kiadások), 198-200., 248-249. 424., 651. o.; Osztovits András, Pribula László, Szabó Imre, Udvary Sándor, Wopera Zsuzsa, Polgári eljárásjog I. A polgári per általános szabályai (szerk. Osztovits András), HVG ORAC, Budapest, 2013, 256-263. o.
[39] Ld. Pp. 105. paragrafusának (3) bekezdését.
[40] Ld. A Pp. 106-110. paragrafusait.4
[41] Ld. pl., Cserba Lajos, Gyekiczky Tamás, Kormos Erzsébet, Nagy Adrienn, Nagy Andrea, Wopera Zsuzsa, Polgári perjog, Általános rész, Complex-Wolter Kluwer csoport, Budapest, 2008, 342-343. o. A mulasztás jogkövetkezményeire vonatkozó bírói gyakorlatot ld. in: Udvary Sándor, Polgári perrendtarás, kiegészítve jogegységi határozatokkal és a bírói gyakorlattal, Novissima Kiadó, Budapest, 2012, 98-104, o.
[42] Ld. Pp. 136. paragrafusának (1)-(4) bekezdéseit.
[43] A Pp. 124. paragrafusa (4) bekezdése értelmében az apaság és a származás megállapítására irányuló perekben a bíróság elrendelheti az alperes, az anya illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében -az alaperes, anya, illetve gyermek felkutatását. Ezt megerősítik a származási és tartási továbbá a szülői felügyelet gyakorlása iránti perekben, az idézési jogszabályok is (Pp. 96. paragrafus, 4-6 bekezdés).
[44] Ld. Bülow, Die Lehre von den Prozesseinreden und Prozessvoraussetzungen, 1868.
[45] Ld. Rosenberg, Lehrbuch des deutschen Zivilprozessrechts, 1960.
[46] Ld. Kohler, Der Prozess als Rechtsverhältniss, 1888.
[47] Ld. Hellwig, System des Zivilprozessrechts, I., 1912, II. Oertmann (1919).
[48] Ld. Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 71. o. 75. széljegyzet; ibid. A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben, Budapest, 1989. 1-95. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Prof. Dr. Dr. He. DSc (MTA), Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék.
Visszaugrás
