Algír, 2007. november 17-19.
Az afrikai közjegyzők 19. kongresszusát 2007. november 17-e és 19-e között tartották Algírban, az El Aurassi szállodában.
Ezt a kongresszust az algériai közjegyzői kamaraa CAAF-UIN-nal együttműködve szervezte meg. A CAAF az UIN-en belül az afrikai ügyek bizottságát jelenti, amely 15 tagországból áll, úgymint Algéria, Benin, Burkina Faso, Kamerun, Közép-Afrika, Kongó, Elefántcsontpart, Gabon, Guinea, Mali, Marokkó, Niger, Szenegál, Csád és Togó. Ez a kongreszszus egyúttal a CAAF hatodik szokásos rendes ülése is volt.
Körülbelül hatszáz afrikai közjegyző gyűlt össze, hogy részt vegyen a rendezvényen, és számos európai (természetesen és legfőképpen Franciaország, Olaszország, Belgium, Spanyolország, Oroszország, valamint pár távolabbi ország közjegyzőségének delegációja képviselte magát (pl. Argentína).
A konferencia témája a jelzálogszerződés volt, jelmondata pedig "A közjegyzői okirat, mint a társadalmi béke kiemelt eszköze". Az esemény fővédnöke az algériai köztársasági elnök, Abdelaziz Bouteflika volt. Az államfő azonban - a rendkívüli OPEC csúcstalálkozó miatt - nem tudott megjelenni, így őt az igazságügyminiszter, Tayab Belaiz képviselte.
A munka november 17-én délelőtt kezdődött meg. A 17-ei napon tartották a szorosabb értelemben vett "afrikai közjegyzők konferenciáját", vagyis ezen a napon zajlottak a tudományos előadások, míg a következő napokon a CAAF tartotta az üléseit. (Gyakorlatilag persze a kettő összeolvadt).
Az ülésnap megkezdésekor előbb az Algériai Közjegyzői Kamara elnöke, Abdelhamid Achite-Henni köszöntötte a megjelenteket kamarája nevében, majd a CAAF elnöke, Ganiou Adechy tartott rövid köszöntőt, melyben kiemelte, hogy az algériai közjegyzőség csupán a 2006-os Uruguay-i, Punta de l'Este-ben rendezett csúcson nyert felvételt az UINL-be (és máris milyen fontos feladatot kapott a konferencia megszervezésével).
A 17-ei ülésnapon nyolc előadás hangzott el, a jelzálogkölcsön témakörében. Legelőször a franciák kerültek sorra. Előbb két előadás foglalkozott a francia szabályozással, melyet nyilván sok afrikai ország tekint követendő példának és mintának: Eliane Fremeau párizsi közjegyző általánosságban a jelzáloghitelről beszélt, míg a Párizsi Közjegyzői Kamara elnöke, Gérard Canales a franciaországi lakáshitelhez jutás lehetőségeiről tartott előadást.
Ezt követően nemzetközi kitekintésként Georges Khairallah, a párizsi II. számú egyetem tanára a jelzálogjognak a nemzetközi magánjogban elfoglalt helyéről, jelentőségéről és korlátairól beszélt. A délelőttöt Alloula Bentchakar-nak, az algériai pénzügyminisztérium ingatlan-nyilvántartási felügyelete alelnökének előadása zárta, aki az ingatlan-nyilvántartásról beszélt általánosságban, mint a jelzáloghitelezés fejlődésének eszközéről.
A délutáni négy előadást a pénzintézetek (jelzálogbankok) vezetői valamint az algériai bankszövetség küldötte tartották. A legérdekesebb elemet Beltas Abdelkader, a Jelzálog-hitelezési Társaság vezérigazgatójának előadása tartalmazta: ez az ún. "titrisation" (angolul: "securitisation") intézménye, amely egyfajta pénzügyi technikát jelent és harmadik személyek befektetéseinek biztosítására szolgáló pénzeszközök összegyűjtését és részükre történő felajánlását takarja, amelyben a jelzálogjog is fontos szerepet játszik.
A második és harmadik nap a CAAF közgyűlését jelentette, ám a plenáris ülésen a meghívott vendégek is jelen lehettek. A nap a három elnök rövid köszöntőjével indult, ugyanis időközben megérkezett (szó szerint befutott) Giancarlo Laurini is, az UIN elnöke.
Kiemelten köszöntötték a tunéziai közjegyzői kamara megjelent elnökét. Már a tunéziai közjegyzők is kérték felvételüket a CAAF-ba, ezúttal azonban ők még csak mint meghívottak voltak jelen. A köszöntőket az igazságügy-miniszter megnyitó beszéde követte, majd - mivel Laurini elnök úrnak még aznap tovább kellett utaznia -, így a napirend megváltoztatásával ismét ő következett; a beszéde eredetileg az esemény végén hangzott volna el, mintegy zárszóként, így viszont - tekinthetjük úgy is -, hogy az elnök már az érdemi munka megkezdése előtt elmondta zárszavát. Egyébként hosszú (harminc perces) és igen szenvedélyes, lelkesítő beszédet tartott a közjegyzőség küldetéséről - mondanivalóját a konferencia alapgondolatához ("A közjegyzői okirat, mint a társadalmi béke kiemelt eszköze") igazította.
Ezt követően - egészen a konferencia végéig - az egyes tagországok beszámolói következtek. Ez számomra nagy meglepetést okozott, ugyanis arra számítottam, hogy a tagországok küldöttei az újdonságokról számolnak majd be, de mindenki elkezdte a saját közjegyzőségének felépítését, feladatait ismertetni, mintha ez lenne az első ilyen konferencia, melyen részt vesznek. Én persze ennek nagyon örültem, de a többieknek nem tudom, mennyire lehetett érdekes sokadjára újra végighallgatni ugyanazt a beszámolót. Mindenesetre a folyamatos csúszások miatt egy türelmetlenebb résztvevő indítványozta, hogy az erre szánt, országonkénti negyedórás időkeretet szállítsák le tíz percre, amit el is fogadtak.
Az utolsó napon végeztek a beszámolókkal, és vita következett. Érdekes volt megfigyelni, hogy a mi kollokviumainkhoz képest mennyivel több volt a hozzászóló; nagyon lelkesen és érdeklődve kérdeztek, az előadók pedig - szintén nagyon lelkesen - kisebb előadásokban válaszoltak.
A nap végén gálavacsora következett. Jómagamnak az ingatlan-nyilvántartásról előadó Alloua Benchakar és a francia Jean-Paul Decorps kolléga között sikerült helyet találnom. Decorps úr megkért, hogy adjam át szívélyes üdvözletét Tóth Ádám elnök úrnak, továbbá Bókai Judit és Várkonyi Vera közjegyző asszonyoknak.
A vacsora után a házigazda, Abdelhamid Achite-Henni mindenkinek megköszönte a részvételt és ajándékokat, emlékplaketteket adott át a megjelent delegációk képviselőinek (köztük nekem is, amely megtekinthető az országos kamaránál). Az estét gálaműsor zárta.
Az afrikai közjegyzők jövő évi, 20. konferenciáját Elefántcsontpart rendezi 2008 novemberében. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bartha Attila közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
