2005-ben megszületett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (továbbiakban: UCP irányelv), melynek sajátossága, hogy maximum harmonizációs jelleggel bír. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem térhettek el a jogforrás szövegétől, illetve csak annyi szabad mozgásterük volt, amennyit számukra az irányelv alkotói engedélyeztek (pl. a jogorvoslati eszközök alkalmazásánál, vagy egyes hatáskörök átruházásánál).
Ezen túl további érdekesség, hogy az irányelv tartalmazza a fogyasztókat megtévesztő reklámokkal kapcsolatos előírásokat is. A reklám e jogforrás szerves részévé vált, legalábbis a B2C (vállalkozás-fogyasztó közötti) viszonybeli reklám.
A cél annak bemutatása, hogy a UCP irányelv és az azt implementáló 2008. évi XLVII. törvény rendelkezései (továbbiakban: Fttv.) milyen módon határozzák meg az alapvető rendelkezéseket és hogy azok milyen kritikával illethetők.
A UCP irányelv módosította a 84/450/EGK irányelvet (a megtévesztő reklámokról). A legfontosabb változás a hatályban következett be: míg korábban a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek - megtévesztő reklámokkal, valamint azok tisztességtelen következményeivel szembeni - védelme volt a cél,[1] később már az, hogy a 84/450/EGK irányelv megvédje a kereskedőket a megtévesztő reklámmal és annak tisztességtelen következményeivel szemben, valamint hogy megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.
2006-ban a 84/450/EGK irányelv módosításait - így főleg az Európai Parlament és a Tanács 97/55/EK irányelvét[2] - egyetlen jogi aktusba foglalták (a 84/450/EGK irányelv hatályon kívül helyezése mellett): a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelvbe (továbbiakban: MCA irányelv).[3] Ez a kereskedőket védi a megtévesztő reklámmal (és a tisztességtelen következményekkel) szemben, továbbá megállapítja azokat a feltételeket, melyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.
Ez azonban - az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos rendelkezések kivételével - minimum harmonizációs irányelv.[4] Vagyis - a harmonizáció fokát tekintve - az MCA irányelv kettős jelleggel bír:
- a (kereskedőket) megtévesztő reklámok (B2B, vállalkozás-vállalkozás közötti viszony) kapcsán minimum harmonizációs,
- az összehasonlító reklámok kapcsán viszont maximum harmonizációs.[5]
Az alkotók az MCA irányelv Preambulumában - akárcsak a UCP irányelv esetében - a megtévesztő reklámokra vonatkozó tagállami rendelkezések eltérő jellegét jelölték meg, mint felszámolandó problémát. A 84/450/EGK irányelv hatályon kívül helyezését pedig annak számos módosításával indokolták, jelezve, hogy módosításainak kodifikálása az áttekinthetőséget és az érthetőséget szolgálja.[6]
Az MCA irányelv a UCP irányelvhez két pontban kapcsolódik:
a) a fogalmak terén: a fogalmak a kereskedőre és a magatartási kódex felelősére nézve itt is szerepelnek, ezek azonosak a UCP irányelvbeliekkel,[7]
b) az összehasonlító reklám megengedése kapcsán: az MCA irányelv alapján az összehasonlító reklám megengedett, ha bizonyos feltételek teljesülnek.[8]
A feltételek közül az egyik, hogy az adott reklám nem minősül megtévesztőnek a következők alapján:
- az MCA irányelv megtévesztő reklámra vonatkozó fogalma alapján,[9]
- azon cikk alapján, mely felsorolja, hogy - a reklám megtévesztő jellegének megállapítása során - mikre vonatkozó információkat kell figyelembe venni,[10]
- a megtévesztő reklámokra vonatkozó minimum harmonizációs klauzula alapján[11] vagy
- a UCP irányelv megtévesztő gyakorlatokra vonatkozó rendelkezései alapján.
Összességében - ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alapján közelítjük meg - a reklámokat a UCP irányelv és az MCA irányelv szabályozza. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy az összehasonlító reklámokra nem vonatkozik a UCP irányelv, azonban azokra nézve is alkalmazandóak a rendelkezései, ha azok egyúttal a fogyasztók számára megtévesztőek is.[12]
Egy - a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előtt - 2010. november 23-án előadott jelentés a reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásairól szólt, de csak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozott a reklámok területén.
A jelentés a UCP irányelv kritikus pontjának - akárcsak e sorok írója - a végrehajtást tartotta. A nehézségek közül kiemelte az új reklámozási formák kapcsán felmerülő problémákat és az értelmezéssel kapcsolatosakat is. Az Európai Bíróság egy megállapítását idézve hangsúlyozta, hogy "egyes nemzeti intézkedések túllépik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, (…)", ezzel gyengítve a UCP irányelv hatékonyságát:
- a jelentés ezek miatt sürgette a Bizottságot, hogy pontosítsa és frissítse a végrehajtással kapcsolatos iránymutatásait,
- felhívta a figyelmet arra, hogy az Internet a legfontosabb reklámcsatornává vált, így szükséges tanulmányt készíteni az Internetes és mobiltelefonos reklámokról,
- szükséges továbbá egy hatástanulmány elkészítése is, ami a hamis és az agresszív gyakorlatok sebezhető/kiszolgáltatott (gyermek, serdülő, idős) fogyasztókat érintő hatásairól szólna,
- hangsúlyozta, hogy a reklámokkal kapcsolatos fogyasztói jogok területén komoly információhiány állapítható meg, ezért javasolta az információkhoz való hozzáférés megkönnyítését és az átláthatóság fokozását,
- akadálynak nevezte, hogy a UCP irányelv rendelkezései nem vonatkoznak a fogyasztók közötti (C2C) kapcsolatokra. E szemlélet indokára példaként az Internetes árverések/online aukciók[13] oldalainak fejlődését hozta fel, melynek eredményeként új, fogyasztók közötti hirdetési mód jött létre, mely nem tartozik a UCP irányelv hatálya alá.[14]
Véleményem szerint a UCP irányelv hatályát nem kellene módosítani, kiterjeszteni. A reklámokkal kapcsolatos rendelkezések még mindig kellően "színes" képet nyújtanak - két irányelv, ráadásul az egyik kettős jelleggel bír. Ugyanakkor persze érthető, hogy a jelentés előadója miért foglalkozott a hatály kérdésével, hiszen a reklámok tipikusan mindenkit egyszerre érintenek (az előadó a bújtatott hirdetési formákat hozza fel példaként, melyek ugyan csak a fogyasztókhoz szólnak, mivel azonban az adott termékről vagy szolgáltatásról szóló fórumbejegyzéseket terjesztenek, így bármikor lerombolhatják egy vállalkozás/kereskedő hírnevét is).[15]
Azonban a UCP irányelv kifejezetten azzal a céllal született meg, hogy a fogyasztókat védje egy - feltételezhetően - erősebb féllel szemben, nem pedig egy egyenrangúval (C2C) szemben. Ezért szerintem csak rendelkezéseinek jelentős módosítása, és/vagy szelektív alkalmazása révén lehetne eredményes a hatály kiterjesztése a C2C (vagy akár a B2B) viszonyokra. Mindkét lehetőség megvalósulása feleslegessé tenné a UCP irányelv megalkotását.
A reklámokkal kapcsolatos fogyasztói jogok terén tapasztalható információhiány esetében véleményem szerint majd a fogyasztói jogokról szóló irányelv hoz - feltehetően pozitív - változást. A végrehajtás terén pedig szükségesnek tartom, hogy a Bizottság (minél pontosabb) irányt mutasson a tagállami szerveknek, különben nem valósul meg a UCP irányelv alkotóinak szándéka: egy átlátható, a belső piac egységét támogató rendszer.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
