Az írásbeli figyelmeztetésben alkalmazott vagyoni hátrány az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezménynek minősül.
A felperes 2021. november 2-től állt az alperes alkalmazásában logisztikai specialista munkakörben. Az alperes nem rendelkezik kollektív szerződéssel és a felperes munkaszerződése sem tartalmazza a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 56. §-ában rögzített hátrányos jogkövetkezményeket.
2023 elején visszaélés volt tapasztalható a rendszerben, ezért az alperes vizsgálatot rendelt el 2023. január és május közötti időszakban. Ennek során százharminckilenc alkalmazottnál tártak fel fizetési hiányokat, köztük a felperesnél is.
Az alperes 2023. szeptember 19-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Indokolásában előadta, hogy a felperes személyes meghallgatása során elismerte, miszerint az önkiszolgáló pénztárnál több alkalommal nem a valóságnak megfelelően rögzítette az általa megvásárolt ételeket. Meghallgatásakor nem tudott elfogadható magyarázatot adni a történtekre, ezáltal megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdésében és 52. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az alperes felhívta a felperest, hogy a jövőben jóhiszeműen és tisztességesen, kellő körültekintéssel és gondossággal járjon el, tanúsítson a belé vetett bizalomnak megfelelő magatartást. Tájékoztatta továbbá, hogy ezen írásbeli figyelmeztetés a személyi anyagban elhelyezésre kerül, és ismételt kötelezettségszegés esetén figyelembe vehető. Ez pedig akár a jogviszony megszüntetését is maga után vonhatja. Mindezeken túlmenően az alperes tájékoztatta a felperest, hogy "fenti kötelezettségszegése miatt a 2024. és 2025. évre vonatkozóan fizetésemelésben nem részesül".
A felperes keresetében az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, miszerint az nem tartalmazza, hogy az alperes milyen tények alapján állapította meg szándékos vagy súlyos gondatlan eljárását. Azt sem indokolta, hogy milyen kárt okozott alperesnek, hiszen ellentmondóan maga is úgy írja a figyelmeztetésben, hogy a szolgáltatót érte kár. Kitért arra is, hogy a kommunikációs kör-e-mail megküldését követően ilyen jellegű mulasztás a részéről nem történt. Sérelmezte, hogy a figyelmeztetés nem indokolja meg, továbbá jogszabályi hivatkozást sem tartalmaz arra, hogy milyen alapon zárja ki a felperest a fizetésemelésekből. Felperesnek nincs tudomása arról, hogy ilyen szankciót alkalmazhat vele szemben az alperes, valamint a kizárás két év vonatkozásában egyhavi alapbére összegét meghaladja. A felperes keresetváltoztatásában az írásbeli figyelmeztetés semmisségének megállapítását kérte figyelemmel arra, hogy az az Mt. 56. §-ába ütközik.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes meghallgatása során többször elismerte hibáját, és az okozott kárért megtérítési felelősséget vállalt. A munkáltató a szabályellenes munkavállalói magatartás esetén élhet a figyelmeztetés jogával, az nem minősül hátrányos jogkövetkezménynek. Hivatkozott a Kúria Mfv.10.354/2017/5. számú precedensképes határozatára, amely azt tartalmazza, hogy nem jogellenes, ha a munkáltató a munkafegyelmet sértő, így már figyelmeztetett munkavállaló esetében a mérlegelési jogkörébe tartozó döntések meghozatalakor ezekre is figyelemmel van. Érvelése szerint téves azon felperesi hivatkozás, amely szerint a figyelmeztetésnek indokolást kellene tartalmaznia arra nézve, hogy a felperes szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt-e el.
A törvényszék ítéletével az alperes munkáltatói intézkedése semmisségét állapította meg. Ítéletében az Mt. 56. § (1)-(5) bekezdésére, valamint az Mt. 27. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott. A nyelvtani és logikai értelmezés szabályai alapján rögzítette, hogy az alperes által közölt munkáltatói intézkedés nem kizárólag írásbeli figyelmeztetés - amely valóban nem minősül az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezménynek -, hanem egyúttal hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására is irányult. A bíróság megítélése szerint ugyanis az a fordulat, amely szerint a felperes a "fenti kötelezettségszegése miatt a 2024. és 2025. évre vonatkozóan fizetésemelésben nem részesül" egyértelműen az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmény kiszabásának minősül. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a munkáltatói intézkedés a kibocsátásakor fennálló munkafeltételeket sem a felperes előnyére, sem hátrányára nem módosította, így ez hátrányos jogkövetkezménynek nem minősül. A bíróság az alperes által felhívott precedensértékű határozatokkal összefüggésben kiemelte, hogy azok jelen per tárgyától eltérő tényállás mellett születtek figyelemmel arra, hogy azon munkáltatói intézkedések kizárólag írásbeli figyelmeztetésnek minősültek. Az alperes nem csupán arról tájékoztatta a felperest, hogy egy jövőbeni munkáltatói mérlegelés alapján meghozott döntésekor figyelemmel lesz a perbeli írásbeli figyelmeztetésre, hanem félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a kötelezettségszegő magatartása következménye az, hogy a következő két évben fizetésemelésben nem részesül. Tekintettel arra, hogy az alperes úgy nyilatkozott, miszerint nem rendelkezik kollektív szerződéssel, továbbá a felek munkaszerződésben sem szabályozták az Mt. 56. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságát, így az alperes peresített munkáltatói intézkedése annak jogszabályba ütközése folytán semmis, az Mt. 27. § (1) bekezdését sérti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
