"A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást - a vitássá tett vagy megsértett jogról törvényben szabályozott eljárás során hozott végleges döntéseikben - a bíróságok gyakorolják."(1) A törvény nem, de annak miniszteri indokolása kiegészítőleg hozzáfűzi: "és intézik a hatáskörükbe utalt nemperes ügyeket." A törvény nem rendelkezik arról, hogy a bírósági útra tartozó ügyekben más szerv is eljárhat. Nem határozza meg a bíróságok és az ún. quasi igazságszolgáltatási szervek egymáshoz való viszonyát. Ennek indoka abban is megfogalmazható, hogy az ilyen eljárásokat külön törvények szabályozzák és rendelkeznek a bírói út igénybevehetőségéről. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló tv. 8. §-a szerint a bírósági útra tartozó ügyeket törvény állapítja meg.
Nem minden polgári ügy elbírálása tartozik bíróságra, de minden olyan ügyben, amely állampolgárok alapvető jogait érinti, a nem bírósági határozatok ellen - törvényes kivételektől eltekintve - a bírósághoz lehet fordulni azok felülvizsgálata iránt.
Az igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma azt jelenti, hogy a bíráskodást, mint állami funkciót sem a végrehajtó hatalom, sem a törvényhozó hatalom nem láthatja el, arra kizárólag a politikailag semleges bírói hatalom jogosult. A bíróságok feladata a jogalkalmazás, az egyedi döntés meghozatala az eseti jogvitában, tehát a jog konkretizálása, értelmezése; egyben továbbfejlesztése is, valamint jogsértések esetén a jog épségének megőrzése. A bírósági döntés a többi hatalmi ágtól függetlenül születik meg, törvényben szabályozott eljárásban. A bírósági döntés egyedi és végleges döntés.
A bíróságok jogalkalmazási tevékenységük során egyedi jogvitákban döntenek, helyreállítják a jog épségét. A közigazgatási szerv és a bíróság közötti hatásköri vita, illetve hatásköri összeütközés esetén tehát a bíróság döntése a kötelező.
A bírói hatalmi ág egyetlen alkotmányos korlátja az, hogy a bírák a törvényeknek és más jogszabályoknak alárendelten végzik igazságszolgáltatási tevékenységüket.
A bírósághoz fordulás jogát, mint igazságszolgáltatással kapcsolatos, az államhatalommal szembeni emberi jogot az ENSZ 1948. évi közgyűlésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikkében. Az Egyezségokmányt kihirdette az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelet, mégis intézményi garanciák hiányában egészen 1989-ig nem érvényesült töretlenül. Az 1989. évi XXXI. törvénnyel az alkotmánymódosítás során az Egyezségokmány szerinti megfogalmazás került be az alaptörvénybe az a szöveg, amelynek alapján sokan a telekkönyvi ügyekben a hatáskört ezen Egyezségokmány alapján kizárólagos bírósági hatáskörnek tekintenek, illetőleg ennek hiányát az Egyezségokmány megsértéseként minősítik. Hivatkozásuk az Egyezségokmány 6. cikkelyére utal vissza, amely az alábbiak szerint rendelkezik: "Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában..."(2)
Az Egyezségokmány szövege az alábbiak szerint került be az Alkotmány XII. fejezete 57. § (1) bekezdésébe."... mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése is tartalmazza a bírósághoz fordulás jogát. A törvény a hatályos Bsz. hiányosságát pótolva, megfogalmazza a bírósághoz fordulás jogát, sőt az Alkotmányhoz képest azt is kimondja, hogy az ügyeket ésszerű határidőn belül kell befejezni.
Az ügyek ésszerű határidőn belüli befejezésének követelményét, ennek közelebbi tartalmát az eljárási törvények, a polgári perrendtartási, a büntető eljárási, a közigazgatási eljárási törvények határozzák meg. A telekkönyvi eljárás háttérjogszabályát képező Polgári perrendtartás 3. §-ának (2) bekezdése a bíróság kötelességévé teszi, hogy hivatalból gondoskodjék a perek ésszerű határidőn belüli befejezéséről.
A magyar nyilvánkönyvi jog körül legújabban kibontakozó vitában úgy tűnik megkerülhetetlenné vált egy nem túl lényeges kérdésben való állásfoglalás, nevezetesen az intézményi hatásköri kérdésben. Több szerző számára a nyilvánkönyvek minősége, a nyilvánkönyvi joghatályok kérdésköre erre az intézményi problémára szűkült le, bíróságok vezessék-e az elkülönült egységes telekkönyvet vagy maradjon a közigazgatási hatáskörben.
A szerző nem rejti el véleményét a tekintetben, hogy ez a nem túl lényeges kérdése a nyilvánkönyvi jogalkotásnak. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának tárgyalása kapcsán jogalkotói szintre generált újabb, sokadik vitában még nincs döntés. Nincs döntés az ettől dogmatikailag is súlyában is fontosabb, az ún. dologi jogok kapcsán a nyilvánkönyvi bejegyzés hatályát érintő ügyleti koncepció kérdésében, így nyitott a nyilvánkönyvi bejegyzés anyagi jogi tényállási eleme: reálaktus vagy önálló jogkeletkeztető hatályú ügylet problémájában sem, továbbá a nyilvánkönyvi bizalomvédelmi hatály eljárásjogi és anyagi jogi kérdésében sem.
Ha mégis e kérdésre már most, minden előfeltétel nélkül is választ keresünk, akkor az alábbiakat javaslom körbe járnunk. A kérdésre adandó válasz lényegében egy másik kérdés megválaszolásától függ, nevezetesen attól, vajon a telekkönyvi ügyek igazságszolgáltatás tárgyát képező, ahhoz kapcsolódó vagy attól eltérő ügyek, ennélfogva az bíróságokhoz vagy a közigazgatáshoz sorolandók-e.
A nemzetközi irodalomban legutóbb éppen a volt szocialista országok nyilvánkönyvi rendszerének reformját képező osztrák kezdeményezésekben merült lényeges, de következmény jellegű kérdésként a nyilvánkönyvvezetés intézményi oldala.
Előre kell bocsátanunk, hogy a telekkönyvi közbizalmi elvnek a tartalma közvetlen összefüggésben van a telekkönyvi tartalommal, nevezetesen azzal, hogy az osztrák, német, svájci telekkönyvi rendszer a magánjogi forgalomban megjelenő ingatlanokra vonatkozó dologi jogok nyilvántartására szolgál. Az említett jogrendszerekben a közjogi korlátozások nem - kötelező - tárgyai a telekkönyvezésnek.
A nyilvánkönyvi bejegyzések jogkeletkeztető hatálya a jogváltozásban való megegyezésen felüli jelképi tradition, az intabulatio-n. Ennélfogva az ingatlanra fennálló dologi jogok körére nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül jogok keletkezése, módosulása, megszűnése nem következik be. Ehhez a jogkeletkeztető hatályhoz, illetőleg annak alárendelt rendelt a telekkönyvi bizalomvédelem annak pozitív és negatív oldala tekintetében, amely egyben a telekkönyvi jogi látszat védelmének (a közhitelesség) koncentrátuma egyben. Az 1959. évi IV. tv. a telekkönyvi bejegyzések korlátozott - nem dologi jogokként nevesített - jogcsoportjára való jogkeletkeztető hatályát fenntartotta, de nem tartotta fenn a jogok módosulása, megszűnése tekintetében. Igen lényegesek tehát a nyilvánkönyvi hatályok anyagi jogi feltételeit illetően a különbségek a telekkönyvi rendszerű jogrendszerek és magyar hatályos jog között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
