Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága július végén tette közzé jelentését arról, hogy az Egyesült Államok megfelelően teljesíti-e a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából adódó kötelezettségeit. A bizottság által készített jelentést 2006. július 28-án hozták nyilvánosságra.[1]
A bizottság több szempontból is elmarasztalta az Egyesük Államokat, aggályosnak tartva többek között azt a szabályozást, amely megfosztja választójoguktól azokat, akiket korábban börtönbüntetésre ítéltek, illetve feltételesen szabadlábra helyeztek, Egyes esetekben ráadásul a büntetésüket kitöltött egykori bűnözők is elesnek választójoguktól.
A bizottság szerint az USA gyakorlata, amely kizárja a választásra jogosultak köréből, azokat, akiket bíróság bűncselekmény elkövetése miatt elítélt és jogerősen megfosztott szabadságuktól (bizonyos esetben azokat is, akik büntetésüket már letöltötték), ellentétes az egyezségokmány 25. és 26. cikkével.[2] A bizottság kirúgásaira, hogy ez a gyakorlat nem szolgálja az elítéltek rehabilitációját és reszocializációját, ezáltal sérti az egyezségokmány 10. cikk (3) bekezdését.[3]
A jelentés szerint az Egyesült Államokban körülbelül ötmillió (például csak Florida államban hatszázezer) választópolgár esik el választójogától a fent említett gyakorlatnak, illetve a jogi szabályozás hiányosságainak köszönhetően. A bizottság kifejtette továbbá, hogy az ilyen és ehhez hasonló eljárás diszkriminatív hatású: bizonyos marginalizált csoportokat aránytalanul nagymértékben érint a kizárási szabály, ezáltal potenciálisan gyengíti érdekérvényesítő képességüket a választásokon. A bizottság ezért a megfelelő intézkedések megtételét sürgeti: az egyes államokban vissza kell állítani azoknak az állampolgároknak a választójogát, akiket feltételesen szabadlábra helyeztek vagy akik büntetésüket letöltötték.
Ezzel összefüggésben kéri a bizottság az Egyesült Államokat, vizsgálja felül szabályozását abból a szempontból is, hogy vajon az elítéltek szavazati jogának elvonása egyes esetekben eleget tesz-e az ésszerűség követelményének. A bizottság egy olyan szabályozást tart elfogadhatónak, amely objektív mércét állapít meg arra vonatkozóan, hogy mikortól tekinthető aránytalannak a korlátozás (ehhez hasonló kritériumot állapított meg a strasbourgi bíróság is a Hirst kontra Egyesült Királyság ügyben[4]). Erre a kritériumra azért van szükség, mert az USA egyes tagállamaiban eltérő szabályozás van hatályban. Bár 2001-ben az USA már kísérletet tett arra, hogy szövetségi szinten (a Federal Election Reform keretében) rendezzék a problémát, sajnos azonban az elfogadott ajánlást nem minden tagállam hagyta jóvá. Az ajánlás alapján mindazok, akik teljesen kitöltötték börtönbüntetésüket, visszakapták volna választójogukat.
A jelentés önmagában nem bír jogilag kötelező erővel, bár az államnak viselnie kell a nyilvánosságból eredő hátrányokat. Elszomorító, hogy egy ilyen tradicionális demokrácia sokkal kevésbé törődik a szabadságvesztés büntetésüket töltő vagy a büntetésüket letöltött elítéltekkel, mint más külföldi államok. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a már hivatkozott Hirst kontra Egyesült Királyság ügyben, kifejtette, hogy bár a büntetés mértéke, illetve a választások időpontja meghatározza az adott állam mulasztásának, egyezménysértésének mértékét, ráadásul emiatt állami szintre tartozik a szabályozás kérdése, mégis; "az Egyesült Királyság nem bizonyította be, hogy a belső jogában az elítéltekre vonatkozó előírás arányos korlátozásnak minősül. Az általános, blanketta jellegű tiltás [amilyen egyébként az Egyesük Államokban is működik] az állam mozgásterén kívül rendezi a kérdést, és miután a kérelmező ennek következtében elvesztette választójogát, az intézkedés érintettjének és sértettjének minősíthető."[5] Ezért megállapíthatjuk, hogy az USA szabályozása európai mértékkel nézve is aggályos és helyenként túl szigorú. ■
JEGYZETEK
[1] A jelentés teljes szövegét: lásd; ENSZ Emberi Jogi Bizottság, 87. ülésszak, 2006. július 10-28. CCPR/C/USA/Q/3/CRP.4.
[2] 25. cikk: "Minden állampolgárnak a 2. cikkben említett megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy
a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselők útján részt vegyen;
b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését;
c) az egyenlőség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen."
- 147/148 -
26. cikk: "A törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés."
[3] Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 10. cikk (3) bekezdés: "A büntetés-végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melynek alapvető célja az elítéltek megjavítása és a társadalomban való beillesztésük elősegítése. A fiatalkorú elkövetőket a felnőttektől el kell különíteni, s részükre a koruknak és a jogi helyzetüknek megfelelő elbánást kell biztosítani."
[4] Az államok széles mozgástérrel rendelkeznek belső jogukban a szavazati jog meghatározásában. Amennyiben azonban korlátozó rendelkezéseket fogalmaznak meg, azoknak törvényes célt kell szolgálniuk, arányosnak kell lenniük, és nem korlátozhatják a jog lényeges tartalmát (a Hirst kontra Egyesült Királyság ügy összefoglalóját lásd: Fundamentum, 2004/3, 131-132.)
[5] Ua.
Visszaugrás
