Amint arra már e cikk előző részében utaltam, a vezetői felelősségek kapcsolatos per központi kérdése a fenyegető fizetésképtelenség fogalma.
A felszámolási eljárás szempontjából lényeges előírás (Gt. 30. §) az, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ezen az anyagi jogi rendelkezésen alapul a IV. Cstv. Novella új rendelkezése, amely megteremtette a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő - polgári jogi, kártérítési - felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. Az angolszász jogi terminológiát (wrongful trading, azaz "jogszerűtlen gazdálkodás") vette át ezért a Cstv. a kérdés kezeléseként.
A jelenlegi csődtörvény fogalom-meghatározásai körében a fenyegető fizetésképtelenség kifejezés nem szerepel, ezért a bírói gyakorlatra vár annak kidolgozása, hogy egy adott helyzet (bevételek elmaradása, jelentős per elvesztése stb.) mikor tekinthető olyannak, amelynek a bekövetkezte fizetésképtelenséggel fenyeget.
Az új csődtörvény koncepcióját tartalmazó 1094/2005. (IX. 19.) Korm. határozat melléklete (3. pont) már leszögezte, hogy az új csődtörvény a fizetésképtelenség, a fenyegető fizetésképtelenség és a vagyonhiány esetén teszi lehetővé a csődeljárás megindítását. A koncepció sem mond igazán többet, mint a Gt., ugyanis eszerint fenyegető fizetésképtelenség akkor áll fenn, ha az adós előreláthatólag nem lesz képes tartozásait kifizetni.
A fenyegető fizetésképtelenség a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik, ezért általános jelleggel azt mondhatjuk, hogy ez a helyzet bekövetkezik már akkor, amikor a Cstv. 27. § (2) bek. valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető az eljárás az adós ellen. Miután az adós a 27. § (2) bek. f) pontja alapján akkor kezdeményezheti az eljárást, amikor a tartozásai meghaladják a vagyonát, tartozásait esedékességkor előreláthatóan nem tudja kifizetni, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindazon esetekben, amikor az adós vezetői felmérik, hogy jelentősen eladósodtak, az adósságuk összege meghaladja a vagyon összegét, s már nem csak a csődjogi értelemben, hanem a közgazdasági értelemben vett csődhelyzet bekövetkezése reális veszély, akkor a fenyegető fizetésképtelenség fogalmi elemei megvalósultak.
A Magyarországon működő vállalkozások jelentős része naponta szembesül azzal a ténnyel, hogy a tartozásait nem fogja tudni kielégíteni az esedékességkor, ha a saját kintlévőségeit nem tudja behajtani. A cégek vezetőiben viszont tudatosulnia kell annak, hogy ebben a szituációban a fenyegető fizetésképtelenség árnyékában dolgoznak, még akkor is, ha jelentős vagyonuk van, ezért a hitelezői érdekeket figyelembe véve kell eljárniuk.
Ugyanez a helyzet, ha látható, hogy a cég a csődegyezségben kötött megállapodását várhatóan nem tudja teljesíteni, illetve tudja, hogy egy vesztes per után a jogosult igényét nem fogja tudni kielégíteni.
A fenyegető fizetésképtelenség helyzete ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a cég köteles lenne maga ellen csőd- vagy felszámolási eljárást indítani, erre csak lehetősége van. A perekben, a végrehajtási eljárásokban, az ellene indított felszámolási eljárásokban gondosan köteles eljárni, úgy, hogy alaptalan elismerésekkel ne nehezítsék a hitelezők helyzetét. Ebben a szituációban ugyanis már nem egyes hitelezők, hanem a hitelezők összességének érdekét köteles szem előtt tartani a cég vezetése.
A törvény háromféle per megindítását szabályozza:
- a megállapítási per;
- a felszámolás alatti marasztalási per és
- a felszámolás lezárása után indítható marasztalási per kérdéseit.
A Cstv. 33/A. §-a előírja, hogy a hitelező vagy a felszámoló - 2009. szeptember 1-je után indult felszámolási eljárásokban a felszámoló az adós nevében - a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (a felszámolási eljárást lefolytató bíróságtól) annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el (ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent.
A megállapítási pert a hitelező és a felszámoló indíthatja meg. A bizonyítékokkal, iratokkal és információval a felszámoló rendelkezik, így célszerű, hogy a megállapítási pert ő indítsa. A gyakorlat bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy a felszámoló ezt a pert a saját nevében vagy az adós cég képviselőjeként jogosult megindítani. A törvény 2009. évi módosítása visszamenőlegesen is azt a törvényalkotói szándékot erősíti, mely szerint a Cstv. 40. §-ban szabályozott perindításhoz hasonlóan a felszámoló az adós nevében indítja meg a pert.[1] (A korábbi szabályozás alapján a felszámoló saját nevében történő perindítása volt a törvény szövegéből levezethető, mivel nem mondta ki a törvény, hogy az adós nevében pereskedhet ilyen esetben is, mint pl. a Cstv. 40. § alapján indítható per esetében.)
Azokban az ügyekben, amelyet a korábbi szabályozás alapján indítottak, a másodfokú bíróságok nem kérdőjelezik meg a felszámoló saját nevében történő perindítását!
A hitelező akkor jogosult a per megindítására, ha a felszámoló a követelését nyilvántartásba vette. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében ugyanis a felszámolás kezdő időpontja után az minősül hitelezőnek, akinek az adóssal szemben pénz-, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a felszámoló azt nyilvántartásba vette. A függő követeléssel rendelkező hitelező is jogosult a per megindítására, ha a fenti feltételeknek megfelel.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelezőt a törvény és a bírói gyakorlat is hitelezőnek tekinti. Elvétve fordul elő, hogy a törvény az ilyen hitelező jogait a többi hitelezőhöz viszonyítva korlátozza, mint például az egyezségkötési folyamatban való részvételnél. A vitatott követeléssel rendelkező hitelező jogosult a per megindítására. Ha azonban a bíróság jogerős döntésével azt állapítja meg, hogy a követelése alaptalan, elveszti hitelezői minőségét. Ebben az esetben a perben megszűnik az aktív perbeli legitimációja, s vagy eláll a kereseti kérelmétől, vagy a bíróság érdemben elutasítja a keresetet. (A pozíciója hasonló a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő pozíciójához, amikor a megtámadási per közben szűnik meg a vagyonfelügyelői jogosítványa.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
