A büntetőjog, a szociális jog, a közigazgatási jog közös metszetében helyezkedik el a magyar állami áldozatsegítést érintő jogi szabályozás. A vonatkozó törvényi szabályozás megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy az állami büntetőhatalom gyakorlásának alkotmányos kötelezettsége biztosított legyen. Az áldozatsegítő politika kifejezésre juttatja az állam azon támogató hozzájárulását, hogy a méltányosság és a társadalmi szolidaritás elve alapján segítséget nyújtson mindazok számára, akiket a bűncselekményekkel szemben nem volt képes megvédeni.
A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ást.) kihirdetésekor az abban szereplő jogok és szolgáltatások közvetetten is levezethetőek voltak a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény egyes rendelkezéseiből (2011. december 31-ig volt hatályos). Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése tartalmazta az esélyegyenlőség megteremtésének alkotmányos célját, Az Alkotmány 70/E. § (1)-(2) bekezdése a szociális biztonság alapjogából, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján az emberi méltósághoz való "anyajogból" is eredeztette az áldozatsegítő szolgáltatásokat.
Az áldozatsegítés alapvető szabályozási koncepciója az Alaptörvényből is eredeztethető. Mindenkinek joga van a szabadsághoz és személyi biztonsághoz az Alaptörvény vonatkozó Szabadság és felelősség fejezetének IV. cikke alapján. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseiből, közvetetten is levezethetőek a törvény által életre hívott jogok és szolgáltatások. Az esélyegyenlőség az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezet XV. cikk (4) bekezdésében kerül deklarálásra: "Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti."
Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezet XIX. cikk (1) bekezdésében kerül lefektetésre szociális biztonság nyújtásának alkotmányos célja, amelynek értelmében: "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult." Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezet II. cikke az emberi méltósághoz fűződő anyajogra nézve az alábbi rendelkezést tartalmazza: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg." (Szekeres D. 2017.)
Ténylegesen az áldozatok jogállásáról az 1985. évi A/RES/40/34. számú "a bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazság szolgáltatás alapelveiről" címet viselő ENSZ nyilatkozat biztosít definíciót (http://www.un.org/documents/ga/res/40/a40r034.htm). Az egyéni vagy kollektív sérelem és ezáltal, olyan fizikai, mentális sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget elszenvedők, vagy azon személyek, akiknek lényeges mértékben csorbultak az alapvető jogaik, úgy, hogy a tagállamok hatályos büntetőtörvényeit sértő tevékenység vagy mulasztás, illetőleg, akár a hatalommal való visszaélés következtében váltak sérelmet elszenvedőkké, tekinthetőek áldozatoknak. Ide tartoztak a családtagok és az eltartottak is, akik a beavatkozás miatt sérelmet szenvedtek, a segítségnyújtás biztosítása, vagy a megelőzés érdekében. Az Európai Áldozatvédő Fórum fogalommeghatározása értelmében pedig az áldozat jogsértő magatartással vagy cselekedettel, testi, lelki sérülést vagy anyagi kárt elszenvedő személy is lehet.
Az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-ei, az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/IB kerethatározat (a továbbiakban: kerethatározat) (HL L 82., 2001.3.22., 1. o.) a sértett kifejezést tényleges értelemben rögzítette. A kerethatározat összefoglalta a sértettek védelmével kapcsolatos állami feladatokat, kitért mind a büntetőeljárásbeli részvételre, mind pedig a peren kívül nyújtható segítségnyújtási formák körére a büntetőeljárás előtt és után. A határozat olyan intézkedések alkalmazását kívánta elősegíteni, amelyek sértettet támogató intézkedést is tartalmaztak a büntetőeljárás előtt és után, melyekkel a bűncselekmény társadalmat és egyént érintő következményei csökkenthetővé
- 18/19 -
váltak. A kerethatározat "sértett"-et az alábbiként jelöli meg: "olyan természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult meg." A kerethatározat 15. cikke: A sértettek eljárásbeli helyzetének gyakorlati feltételeit tartalmazza, kitérve arra, hogy a tagállamok elősegítik, hogy az eljárás keretei között általánosságban, valamint a büntetőeljárás lefolytatásának helyiségeiben különösen, a szükséges feltételeket fokozatosan megteremtsék a másodlagos sértetté válás megakadályozására[1] és a szükségtelen nyomás elkerülésére, amely a sértettekre nehezedik. Ez különösen a sértettel történő első kapcsolatfelvétel megfelelőségére, valamint a megfelelő feltételek kialakítására vonatkozik a szóban forgó helységekben.
Az Európai Tanács 2009. december 10-i és 11-i ülésén elfogadta a Stockholmi Programot, amikor is - A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa[2] (HL C 115., 2010.5.4., 1. o.) keretében a Bizottságot és a tagállamokat arra kérték fel, hogy megvizsgálják, miként válnának javíthatóvá az áldozatok védelmét szolgáló jogszabályok és gyakorlatban alkalmazott támogató intézkedések, úgy, hogy valamennyi áldozatra különös figyelmet fordítsanak és őket támogassák és elismerjék, a terrorizmus áldozatait pedig kiemelten kezeljék.
Az áldozatok jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2011. június 10-i állásfoglalásban (HL C 187., 2011.6.28., 1. o.) a Tanács (a továbbiakban: Budapest Ütemterv) kijelentette, hogy a bűncselekmények áldozatainak jogai megerősítése, valamint fokozott támogatása és védelme érdekében uniós szintű fellépés szükséges. Felül kívánta vizsgálni és ki kívánta egészíteni a kerethatározatban lefektetett elveket. Előrelépést jelentős előrelépést kívánt tenni áldozatok biztosított védelmi szint tekintetében kiemelten a büntetőeljárások keretében. A Budapest Ütemterv a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó, kibővített tartalmú; minimumszabályok megállapításáról szóló irányelv tervezetének megalkotását kezdeményezte a 2001/220/IB kerethatározat felváltására. A tervezet az áldozatok büntetőeljárásbeli jogait jelentősen bővítette, az áldozatnak nyújtott szolgáltatásokat pedig ki kívánta terjeszteni az érzelmi és pszichológiai támogatásokra is. Kiemelt szempontként kezelve az ún. speciális áldozati csoportokat, így a gyermekeket, a fogyatékkal élő személyeket, a szexuális erőszak és az emberkereskedelem áldozatait. Az áldozatok speciális szükségleteinek meghatározását, az elszenvedett bűncselekmény típusa, továbbá a személyhez kötődő jellemzők alapján rendelte minősíteni. Az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek képzési követelményeire vonatkozó feltételrendszer megteremtését is feladatként tűzte ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
