Előző számunkban bemutattuk, hogy a migráns munkavállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik szociális biztonságáról szóló 1408/71/EGK (továbbiakban: Rendelet) és ennek végrehajtásáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendeletek (továbbiakban: Vhr.) miként teremtenek kapcsolatot az érintett tagállamok különböző szociális biztonsági rendszerei között a családi ellátások területén annak érdekében, hogy a személyek szabad áramlásának alapszabadságával élve a migránsok ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe azáltal, hogy másik tagállamba költöznek.
Amint arra utaltunk, a Rendelet - alapelvek segítségével[1] - külön fejezetekben szabályozza a különböző kockázatok (pl. betegség, öregség, gyerekvállalás stb.) esetén járó tagállamok által nyújtott ellátások koordinációját. A gyermekek után járó ellátásokat a Rendelet 7. fejezetében szabályozza. Ez a fejezet azonban nem vonatkozik a nyugdíjasok által eltartott gyermek, illetve az elhunyt migráns munkavállaló gyermekének járó ellátásokra.
A Rendelet - annak ellenére, hogy a nyugdíjas és az árva esetében a kockázat azonos a 7. fejezetben foglalt kockázattal, nevezetesen a gyerekneveléssel - külön fejezetben (8. Fejezet) speciális szabályokat fogalmaz meg a nyugdíjasoknak és az árváknak járó ellátásokra. Ennek több oka lehet: az egyik ok abban keresendő, hogy a családi támogatást harmadik személyre tekintettel vagy olyan harmadik személynek fizetik, aki már nem aktív, nem dolgozik vagy már elhunyt. A külön szabályozás szükségességének másik fontos oka az ellátások különbözősége: a Rendelet a 7. fejezetben a gyerekek után nyújtott családi ellátásokat és támogatásokat, míg a 8. fejezetben a nyugdíjasok, és árvák esetében kizárólag csak a családi támogatásokat szabályozza. A családi támogatás fogalma azonban szűkebb a családi ellátás fogalmánál[2], mivel a családi támogatás olyan rendszeres időszakonként fizetendő pénzbeli ellátás, amely kizárólag a családtagok száma, adott esetben a családtagok életkora alapján jár[3].
A családi támogatás a nyugdíjas, illetve az elhunyt munkavállaló, önálló vállalkozó családtagja, azon belül is gyermeke után jár. A családtag fogalma - ahogy azt korábban említettük - tagállamonként más és más személyi kört ölel fel. Családtag az a személy, akit a tagállam joga családtagként határoz meg vagy ilyenként ismer el, vagy közös háztartásban élőként ismer el. Ha azonban egy tagállam joga csak azt ismeri el családtagként vagy egy háztartásban élőként, aki az érintett munkavállalóval, önálló vállalkozóval vagy diákkal egy fedél alatt él, ez a feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha az érintett személy elsődlegesen e személy eltartottja[4]. Ennél többet nem mond a Rendelet, így azt, hogy ki minősül a nyugdíjas által eltartott gyermeknek, illetve az elhunyt migráns munkavállaló, önálló vállalkozó gyermekének, azt a tagállamok határozzák meg.
Követve a Rendelet felépítését először a nyugdíjasoknak, majd az árváknak járó ellátásokra vonatkozó szabályokat mutatjuk be.
A fejezet címe és a fejezetet alkotó három cikk (77-79. cikk) ellátásokról (’benefits’) szól. A 77. cikkből kitűnik, hogy a fejezet alkalmazásánál - nem összekeverve a 7. fejezetben használt családi ellátások terminus technicusszal - az ellátások szót gyűjtőfogalomként kell használni:
"77. cikk (1) E cikk alkalmazásakor az "ellátás" fogalom az öregségi, rokkantsági, illetve munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt nyugdíjban részesülő személy számára biztosított családi ellátást jelenti, valamint a nyugdíjasok gyerekei után adott nyugdíjemelést, illetve - kiegészítést, kivéve a munkahelyi balesetekre és a foglalkozási betegségekre vonatkozó biztosítási rendszerek keretében nyújtott kiegészítéseket."
Ez tehát azt jelenti, hogy a nyugdíjasoknak járó ellátások magukban foglalják a családi támogatásokat, a nyugdíjasok által eltartott gyermekeik után járó nyugdíjemeléseket, illetve -kiegészítéseket (kivéve a munkahelyi balesetekre és a foglalkozási betegségekre vonatkozó biztosítási rendszerek keretében nyújtott kiegészítéseket.) Ezek az ellátások azonban csak akkor járhatnak, ha a nyugdíjas öregségi, rokkantsági nyugdíjban részesül, továbbá ha munkahelyi baleset (üzemi baleset) vagy foglalkozási megbetegedés miatt részesül nyugdíjban. Mindebből az következik, hogy a koordinációs Rendelet meghatározza, hogy milyen nyugdíjas (öregségi, rokkantsági vagy munkahelyi baleset (üzemi baleset) vagy foglalkozási megbetegedés miatt nyugdíjban részesülő), milyen ellátást (családi támogatást, eltartott gyermek után járó nyugdíjemelést, -kiegészítést) és ki után (eltartott gyermek) igényelhet.
A Durighello-esetben[5] a Bíróság azt vizsgálta, hogy a 8. Fejezet rendelkezéseit, konkrétan a 77-79. cikkeket lehet-e alkalmazni olyan nyugdíjas esetében, aki egy tagállam jogszabályai szerint az eltartott házastársa után jogosult családi pótlékra. Az olasz állampolgárságú Durighello úr Olaszországban élő nyugdíjas, aki Olaszországban, Németországban és Franciaországban dolgozott. Kérelmét, amelyben emelt összegű nyugdíjat igényelt eltartott felesége után az illetékes olasz intézmény elutasította arra hivatkozva, hogy a Rendelet nem tartalmaz olyan családi ellátásról szóló rendelkezést, amelyet az eltartott házastársra tekintettel fizetnek nyugdíjas személynek. A Bíróság megállapította, hogy igaz ugyan, hogy a 77-79. cikkek nem tartalmaznak utalást eltartott házastársra, mivel a fejezet címe és cikkei eltartott gyermekeket és árvákat említenek, azonban ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy azok kizárják egy tagállam olyan szabályainak alkalmazását, amelyek eltartott házastárs után járó családi pótlékról rendelkeznek, ha erre egy olyan nyugdíjas jogosult, aki a Rendelet hatálya alá tartozik. Továbbá az a tény, hogy egy migráns munkavállaló a Rendelet 45. cikkének alkalmazása folytán részesül nyugdíjban (pro rata szabály alapján több tagállamtól), nem akadályozhatja meg a nyugdíjast abban, hogy nemzeti jog szerint nyugdíjasokat megillető ellátást kapjon.
A Galinsky-esetben[6] a Bíróság megállapította, hogy az öregségi nyugdíj kifejezés nem fedi le azt az öregségi ellátást, amit olyan önálló vállalkozó személynek adnak, aki önálló vállalkozói szociális biztonsági rendszerben volt biztosított, ha az ilyen ellátás csak egy tagállam joga szerint jár anélkül, hogy a Rendeletet alkalmazni kellene[7].
Az Athanasopoulus-esetben[8] a Bíróságnak azt kellett tisztáznia, hogy az ellátás megállapításánál hány gyermeket kell figyelembe venni, számít-e, hogy a nyugdíjas által eltartott gyermek melyik évben született. A Bíróság megállapította, hogy a nyugdíjasok eltartott gyermekei után járó kiegészítő ellátást a nyugdíjas összes eltartott gyermekének figyelembevételével kell megállapítani függetlenül attól, hogy a gyermekek mikor születtek. Így figyelembe kell venni azokat a gyermekeket is, akik egyrészt azután születtek, hogy a nyugdíjas egyik tagállamból a másikba helyezte át lakóhelyét, másrészt azután születtek, hogy a nyugdíjas az ellátásra jogosultságot szerzett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
