https://doi.org/10.59851/mj.72.05.1
A bíró számára egy rászignált ügyben az első és legfontosabb kérdés az, hogy eljárhat-e az adott ügyben, azaz van-e akadálya az eljárásának? A gyakorlatban sokszor nem is olyan egyszerű kérdés ez, hiszen nem pusztán a bíró szubjektív döntésén alapul. A pártatlanságba vetett közbizalom megőrzése is lényeges szempont. Tanulmányomban azt vizsgálom a hatályos szabályozás tükrében, hogy mennyiben egységes ezen a területen a joggyakorlat, vajon szükséges-e egy olyan jogszabályváltozás, mely az esetlegesen eltérő gyakorlatot kezeli.
Kulcsszavak: bíró; kizárás; joggyakorlat; jogszabálymódosítás
In my study, I would like to review the judicial practice of the relative reason for exclusion from the material of the rule on the exclusion of judges. Are there really many uncertainties in this area? Would uniform jurisprudence still not have developed? Is a legislative amendment necessary? Can the differing jurisprudence be handled by amending the legislation?
Keywords: judge; disqualification; jurisprudence; legislative amendment
Tanulmányomban a bírók kizárásának szabályanyagából a szubjektív, azaz a relatív jellegű kizárási ok bírói gyakorlatát kívánom áttekinteni. Sokszor merül fel kritikaként a jogalkalmazók részéről, hogy nem egységes a gyakorlat ezen elfogultsági ok bejelentésével összefüggésben, különösen, ha a bírók részéről történik ez a bejelentés. Vajon valóban sok bizonytalanság tárható fel ezen a területen? Még mindig nem alakult volna ki egységes joggyakorlat? Ezek az anomáliák pusztán egy szervezeti egységen belül figyelhetők meg vagy akár vármegyénként is? Mindez pedig milyen hatással van a bíróságokra, és hogyan érinti az azok pártatlanságába vetett közbizalmat? A jogkereső állampolgár oldaláról nézve, hogyan történhet meg az, hogy egy nagyobb városban a bíró elbírálja egy gyermekkori barátja ügyét, míg egy kisebb településen már elfogultságot jelent be ezen személyi kapcsolat okán? Fentieken túl a bírósági szervezeten belüli hozzátartozói viszonyokkal összefüggésben bejelentett elfogultsági kifogás - kiváltképp az eljáró bíró, az eljáró bíróság és a bírósági vezetők közötti (feltételezett) alá- és fölé rendeltségi viszony - lehet-e alapos, lehet-e eredményes? A Kúria kimondta, hogy sem egy kollégiumvezető, sem a bíróság elnöke nem felettese az ítélkező bírónak az ítélkezési tevékenysége során.[1] A bírói függetlenség elvéből következően a bírósági vezetők az ügy érdemét érintően, illetve szakmai kérdésekben nem adhatnak utasítást az eljáró bírónak, így nem válik automatikusan a bíró elfogulttá attól, hogy a bíróság elnökének hozzátartozója védőként járt el az adott ügyben.[2]
Adódik a kérdés, hogy szükséges-e vajon jogszabály-módosítás? Lehet-e az eltérő gyakorlatot részben vagy egészben jogalkotói eszközökkel kezelni?
Fenti kérdések álláspontom szerint annál is inkább aktuálisak, mert a sajtó és a közvélemény is egy-egy nyilvánosságot kapott ügy esetében gyakran megkérdőjelezi az eljáró tanács elfogulatlanságát, pártatlanságát.
"A bíró kizárására vonatkozó szabályozás az elfogulatlanság biztosítéka. A 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (a továbbiakban: Be.) - amint már elődje is - nem a pártatlanság, hanem az elfogulatlanság kifejezést használja, ami tágabb jelentéstartalmú, nem csupán az ügyfelekhez való viszonyra utaló, hanem az el nem köteleződés elvárását általános jelleggel kifejező. Azaz a bírónak egyedül a hatályos törvény adja meg a perben, az általa intézett ügyben a kiinduló és a végpontot egyaránt. Ennek lényege, hogy az ügyben, a perben a bíró a döntéshozó, így mindent megelőzően abban is döntenie kell, hogy az adott ügyben való eljárásának látja-e akadályát. A bíró kizárására vonatkozó szabályozással a Be. a bírói függetlenség, a bíró törvénynek alárendeltsége és a törvényes (törvény által rendelt) bíró általi döntés igénye, illetve a törvényes bírótól elvonás tilalma között teremt összhangot. Ennek rendeltetése, hogy a három alapvető elvárás ne legyen egymással szembeállítható, másképpen szólva az esetleges kollízió feloldásának törvényes módja legyen. Továbbmenve mindez azt is jelenti, hogy a kizárási szabályozás körébe tartozó (vonható) indokon túlmenő kollíziós szempontra hivatkozásnak nincs alapja és törvényes módja. Az Alaptörvény R) cikke szerint az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja; az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése szerint a bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Következésképpen a füg-
- 273/274 -
getlenség és a törvénynek alárendeltség egyidejű és nem választható, illetve megosztható. Ez az igazságszolgáltatás axiómája."[3]
A Be. szerinti taxatíve felsorolt abszolút és relatív kizárási okokat szorosan kell értelmezni. Az objektív kizárási okok esetében [Be. 14. § (1) bekezdés a)-d) pont, (3) bekezdés a)-e) pont], és ha a bíró önmagával szemben elfogultságot jelentett be [17/2001. (VI. 1.) AB határozat 1., pontja] - megdönthetetlen törvényi vélelem szól az elfogultság mellett. Mérlegelést nem igényel, önmagában az annak alapjául szolgáló tény fennállása vizsgálandó.[4] Az eljárásból való abszolút és relatív kizárásra vonatkozó okokat minden ügyben a konkrét tények és körülmények alapján kell értékelni (BH 2008.103.).
Kizárási okokat csak az adott ügyben eljáró bíróval szemben lehet bejelenteni.[5] Intézményes kizárás nincs. Ez jelentős újítás a korábbi szabályozáshoz képest. A legkevésbé sem volt ugyanis példa nélküli, hogy az eljárás elhúzása céljából az egész bírósággal vagy egy megye, régió valamennyi bíróságával szemben került sor elfogultság bejelentésére. A bíróság egészére tett bejelentés nem érvényes. Az ilyen nem indokolt bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható [Be. 15. § (5) bekezdés], a Kúria 3/2021. (V. 13.) BK véleményében foglaltakra is tekintettel. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárások kikerültek a rendkívüli jogorvoslati eljárásokra irányadó speciális kizárási okok hatálya alól.[6]
A bejelentő személyének distinkciója alapvető jelentőségű, minthogy a bírói mérlegelés egyik fundamentuma a bíró azon joga, hogy nyilatkozhasson elfogulatlanságáról, illetve az is, hogy azt bejelenthesse. Utóbbi esetben a bíróság elnöke köteles gondoskodni más bíró kijelöléséről.[7] A Be. 16. § (2) bekezdése értelmében erre akkor is sor kerül, ha a bíró a más által bejelentett kizárási ok fennálltát elismeri. Egyszerűsödött a kizárás iránti bejelentés megtételére jogosultak szabályozása: a sértett mellett a magánfél, a magánvádló felsorolása elmaradt, ugyanakkor kibővült a jogosulti kör a vagyoni érdekelttel. A relatív kizárási ok tárgyalás megkezdése utáni bejelentésére a korábbi szabályozáshoz képest már objektív, 3 napos határidő áll rendelkezésre.
Korábban számos esetben csak akkor jelentették be az eljárás szereplői az elfogultsági kifogást, amikor a per állása szerint nekik ahhoz érdekük fűződött. A 2003. évi 230-as eseti döntés is ennek eklatáns példája. A vádlottak itt ugyanis másfél évvel a felmerülése és az arról való tudomásszerzés után jelentették be az egyébként nyilvánvalóan alaptalan elfogultsági okot a bíróval szemben, melynek kapcsán - minthogy az az eljárás indokolatlan elhúzására irányult - rendbírság kiszabására is sor került.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
