A történelem során az ember jogainak eszméje három ízben nyújtott reménységet az emberiség számára. E remény minden esetben a kegyetlen valóság körülményeinek szülötte volt - a Függetlenségi háború hajnalán az amerikai gyarmatok szorult helyzetéből, a forradalom hajnalán a francia társadalom feszültségeiből, a második világháború végét jelentő feltétel nélküli kapituláció időszakában a totalitarizmus áldozatainak kétségbeeséséből jött napvilágra. A folyton csak szaporodó nehézségek akadályozzák e remény teljes valóra váltását és hatékony megvalósítását, amely így utópikussá vált. Az ideák és a valóság közötti szokatlanul mély szakadékban az emberi jogok a jogfejlődés katalizátoraként működnek a probléma központi elemét jelentő gyakorlati jogvédelmi eszközök jogászok által végzett kialakításában. Ennek megfelelően e téma tárgyalása során alkalmazott összehasonlító módszer alkalmazásával, a filozófiai és analitikai problémák rövid vázolása után, tanulmányunk az emberi jogok, az igazságszolgáltatás klasszikus garanciáit helyezi a középpontba: az angol-amerikai törvényes eljárás elvét és a közigazgatási bíráskodás francia modelljét, amelyet az Államtanács fejlesztett ki mint a hatáskör túllépése elleni jogorvoslat gyakorlati eszközét.
- 99/100 -
A nyilvánvalóan terminológiai jelentőségű "ember jogai" kifejezés amerikai eredetű.[1] Georg Jellinek szerint Locke és általában a természetjogi gondolkodás elvei James Otisnál figyelemre méltó változáson estek át. Ez a változás, amely előre vetítette a klasszikus deklarációkat, abban a gondolatban jelenik meg, hogy az egyén fenntart magának bizonyos, társadalmasulásának feltételeként meghatározott jogokat, miután a természeti állapotot felváltotta a polgári kormányzat; e jogok tehát nem az állammal együtt jönnek létre, így nem lehet őket sem a többség oltárán feláldozni, sem a Rousseau féle "általános akaratnak" alárendelni; de nem tehetők az államhatalom puszta korlátaivá sem, amelyek, Pufendorf szerint, áthághatók vagy legalábbis gyengíthetők, ha az állam érdeke - az államrezon doktrínájának megfelelően - úgy kívánja.
Az amerikai tapasztalat tehát új kezdet volt, a jogi és politikai gondolkodást egyaránt hatalmába kerítő természetjogi érvelés által ösztönzött modern jogfilozófiai gondolkodás igazi kalandja. A jog és jogosultság közötti viszony megújult koncepciója jellemzi ezt a tapasztalatot, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozat foglalt egységes formába. A Függetlenségi Nyilatkozat a jogok kormányzatokkal szembeni elsőbbségét hirdetve a kormányzatokat csupán a jogok biztosítására létrehozott eszközökként írta le, és kinyilvánította az emberek azon jogát, hogy bármikor megváltoztassák vagy megszüntessék ezeket az eszközöket, ha céljaik szempontjából károsakká válnak. Ezt megelőzően soha nem létezett a természetjognak ilyen felfogása Európában! Amerika volt az első, ahol a tiszta természetjogi gondolat a Bill of Rights képében pozitivista jelmezben jelent meg, amely - a modern természetjogi felfogásra jellemző módon - a pozitív jogot a jogi tapasztalat és képzelőerő nyitott horizontjára helyezte.[2]
- 100/101 -
Ez a felfogás részben már tartalmazta a később egyértelművé vált következményeket: (1) Az emberi jogokat az alkotmány pusztán deklarálja vagy felsorolja, ezzel szemben a kormányzati struktúrát létrehozza. (2) A jogok elégtelen felsorolása, s különösen helytelen meghatározása, felhatalmazást nyújt az emberi jogok megsértéseihez ahelyett, hogy a védelmüket biztosítaná. (3) A fel nem sorolt vagy elégtelenül kifejezett jogok mindazonáltal a nép sajátjai. (Kilencedik Alkotmány-kiegészítés). (4) Mások jogai elismerésének kötelezettsége saját jogaink tükörképe, hiszen elvárjuk, hogy azokat mások, beleértve a közösséget is, tiszteletben tartsák. (Universal Declaration, 29. szakasz) (5) Minden más jogi kötelezettség és jog szabadon köthető megállapodások függvénye, de mint ilyen, mégis őriz egy bizonyos emberi jogi szempontot. (6) Ez a szempont az emberi jogok biztosítékait jelentő kodifikált jogok jelentőségével van kapcsolatban. (7) A Bill of Rights és a fenntartott emberi jogok egyfajta "magasabb jogot" jelentenek, amelyek ellenőrzik az alkotmány alapján létrehozott kormányzati hatalmat és jogszabályokat (ez csírájában a törvényhozás bírói felülvizsgálatát is magában foglaló törvényes eljárás elvének az eszméje); ily módon a Bill of Rights-ba ütköző jogszabályok azért semmisek és érvénytelenek, mert alkotmányellenesek.
Amint e felsorolás is mutatja, az emberi jogok érvényesülésének szintjei aszerint különböztethetőek meg, hogy az emberi jogoknál vagy kevesebbet ismernek el (alsó szint), vagy többet (magas szint), vagy se nem kevesebbet se nem többet (középszint). Eszerint az ember jogai eszméjének katalizátor szerepe, mind az elméletet, mind a gyakorlatot illetően, egy olyan mérce kifejlesztésében mutatkozik meg, amely lehetővé teszi - a jog és igazság, a jog és kormányzat, a jog és kötelezettség, illetve az egyén és közösség összeegyeztetésének szempontjából - bármely jogi ügy érdemi értékelését.
Az emberi jogi gondolat történelmi megvalósulási folyamatában ennek a mérőeszköznek a megszerkesztése a legjobb intézményes garanciák tekintetében változatos formákat öltött. Amíg az amerikai rendszerben ezek a garanciák talán a legkifejlettebbek, addig Franciaországban és Svájcban, Rousseau hatása nyomán, sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalmát nem lehet olyan tökéletesen a bíróság ellenőrzésének alávetni. Még Angliában, az irigylésre méltóan simán működő garanciák országában is, a törvényhozói hatalmat nem korlátozza sem írott alkotmány, sem bírói felülvizsgálat. Németországban a weimari alkotmány teremtette meg az "alapvető jogok" néhány, a Staatsgerichtshof által védett garanciáját. A rendes és közigazgatási bíráskodás elválasztása történelmi okokból Franciaországban a legjellemzőbb, elterjedt azonban Németországban és néhány más országban is tovább differenciálva a védelmi eszközöket. Sőt, Németország jelenleg úgymond az "alapvető jogok" védelmére létrehozott legfejlettebb nyugati, amerikai, angol és francia módszerek kísérleti terepe, s ennek köszönhető az alkotmányossági kontrollt ellátó
- 101/102 -
Bundesverfassungsgericht mellett a rendes és közigazgatási, a föderális és állami bíróságok zavarba ejtő változatossága.[3]
Míg Nyugaton a módszerek ilyen változatossága megőrizte, néha még erősítette is az "ember jogai" eszméjének eredeti befolyását, a szovjet elmélet és gyakorlat az emberi jogoknak ezzel élesen szembenálló elméletét dolgozta ki, s egyéb filozófiai és analitikai problémák mellett az egyéni vagy társadalmi jogok elsőbbségének a kérdését is felvetve.[4] A szovjet elmélet szerint az emberi jogoknak állandóan része a folyamatos aktualitást biztosító erőfeszítés, ugyanakkor ennek az erőfeszítésnek konkrét posztulátumokra való különböző lefordításai történelmileg időhöz kötöttek. Ez a megközelítés az emberi jogok koncepcióját kritikátlanul és inadekvát módon, a történelmi materializmus logikájához igazodva, az osztályharc terminusaiban értelmezi. Így, bár elismerik, hogy a klasszikus deklarációk a feudalizmus elleni harc korszakában következetes és megfelelő kifejeződései voltak a hatalmat megragadni akaró középosztály követeléseinek, de a rákövetkező fejlődési szakasz magyarázata már félrevezető, mivel azt állítják, hogy a kapitalizmus uralomra jutásával ugyanezen középosztály emberi jogokkal kapcsolatos beállítódása meggyengül és képmutatóvá válik, következésképpen az emberi jogoknak inkább a proletáriátus érdekeit kell tartalmazniuk. Ezután az emberi jogok jellegének végső átalakulását az osztálynélküli szocialista állam munkásosztályának mítosza szerint értelmezik. Az ilyen változás hatol a legmélyebbre: a hangsúly ezentúl nem a törvényhozást és az igazgatást korlátozó jogi szabályokon van, hanem a társadalmi rendszeren, amely mindenki számára hozzáférhetővé teszi a jogokat. Következésképpen a klasszikus egyéni jogok a háttérbe szorulnak és átadják a helyüket a szociális és gazdasági jogoknak, amelyek nélkül az egyéni jogok hiábavalóak. Röviden összefoglalva: az emberi jogok a jogrendszerből átkerülnek a társadalmi rendszerbe, a jogtudományból a szociológiába, mércéjüket ezután már nem a jogszabály jelenti, hanem statisztikai adatok és ábrák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
