Jelen publikáció célja, hogy megpróbáljon választ adni arra kérdésre, hogy az örökös az örökhagyó hagyatékaként leltározott és a közjegyző által ideiglenes hatállyal az örökös részére átadott értékpapírszámlával rendelkezhet-e.
Ahhoz, hogy erre a kérdésre érdemi választ tudjunk adni, először szükséges annak tisztázása, hogy mit is értünk a hagyaték ideiglenes hatályú átadásán.
1.1. A hagyatéki eljárást eredetileg az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk, illetve az ennek módosításáról szóló 1927. évi IV. törvénycikk szabályozta. A törvénycikk azonban még nem rendelkezik a hagyaték ideiglenes hatályú átadásáról. Erről a jogintézményről először a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) rendelkezik. A He. 60. § (1) bekezdése értelmében, ha a hagyatékot az 58. és 59. §-ok értelmében teljes hatállyal átadni nem lehet, azt ideiglenes hatállyal kell átadni az örökösöknek. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az örökös a neki ideiglenesen átadott hagyatékot birtokba veheti és azt jóhiszemű birtokosként használhatja, de el nem idegenítheti és meg nem terhelheti. A birtokbavétel a készpénzre és értéktárgyakra nem terjed ki, ezeket továbbra is bírói letétben kell tartani, illetőleg bírói letétbe kell helyezni. Az örökösök a hagyatéki terheket, a hagyatéki eljárási és öröklési illetéket a hagyaték terhére is kifizethetik, ebből a célból a közjegyző engedélyével a hagyatéki vagyontárgyakat értékesíthetik, a bírói letétbe helyezett készpénzt és értéktárgyat is birtokba vehetik.
A hatályos a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) a hagyaték ideiglenes hatályú átadását a következőképpen szabályozza:
"85. § (1) Ha a hagyatékot teljes hatállyal átadni nem lehet, azt ideiglenes hatállyal kell átadni.
(2) A hagyatékot ideiglenes hatállyal megszerző a neki ideiglenesen átadott hagyaté-
- 45/46 -
kot - kivéve a biztosítási intézkedés alapján más személy birtokába kerülő, illetve abban maradó vagyontárgyat - birtokában tarthatja, a birtokában nem lévő vagyontárgyakat birtokba veheti és azokat jóhiszemű birtokosként használhatja, de el nem idegenítheti és meg nem terhelheti a hagyaték teljes hatályú átadásáig vagy a hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásának megállapításáig.
(3) Az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés hozatala esetén az örökös a hagyatéki-átadási terheket és az öröklési illetéket a hagyatékból is kifizetheti; e célból a közjegyző azt engedélyező végzése alapján a hagyatéki vagyontárgyakat értékesítheti, a bírósági letétbe helyezett vagy közjegyzői letétbe vett készpénzt és vagyontárgyat is birtokba veheti. Ha a birtokba vett készpénzből és vagyontárgyból vagy annak értékesítéséből befolyt összeget az örökös nem e célnak megfelelően használja fel, annak erejéig e terhek kielégítéséért saját vagyonával felel."
Láthatjuk, hogy a He. és a Hetv. szövegezése tartalmilag szinte megegyezik.
Ideiglenes hatályú hagyatékátadásra tehát akkor kerül sor, ha a hagyatékot teljes hatállyal átadni nem lehet. "A hagyatékot öröklési, meghatározott körben másodlagos öröklési jogi vita hiányában teljes hatállyal, míg öröklési jogi vita, bizonyos határok között másodlagos öröklési jogi vita fennállása esetén csak ideiglenes hatállyal lehet átadni."[2] A Hetv. 6. § (1) bekezdés m) pontja szerint öröklési jogi vita: az örökösként érdekeltek között abban a kérdésben felmerült vita, hogy a hagyaték kit és milyen jogcímen illet, valamint a természetben kiadni igényelt kötelesrész tárgyában felmerült vita. A Hetv. 6. § (1) bekezdés j) pontja szerint másodlagos öröklési vita: ja) az öröklésben érdekeltek között a hagyatéki hitelezői igény, a nem természetben kiadni igényelt kötelesrész iránti igény, illetve a kötelmi hagyomány iránti igény jogalapja vagy annak összegszerűsége tárgyában felmerült vita, valamint jb) a végrendeleti végrehajtó és más öröklésben érdekelt között, a végrendeleti végrehajtó feladatai, jogai, kötelezettségei, valamint a végrendeleti végrehajtói tevékenysége (intézkedése vagy mulasztása) tárgyában felmerült vita.
A Hetv. hivatkozott 85. §-a alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a hagyaték ideiglenes hatályú átadása esetén az örökös teljes mértékben nem rendelkezhet a megörökölt vagyontárggyal. Ezen megközelítést támasztja alá a Hetv. 85. §-hoz fűzött indokolás is, amely szerint: "Az öröklési jogi vitával nem terhelt esetekben történik teljes hatályú átadás, az összes többi esetben ideiglenes hatályú; a hatálytól függően az átadásnak eltérőek a jogkövetkezményeik, azaz alapvetően mások a vagyont átvevő örökös jogai és kötelezettségei. Az utóbbi esetben - az alappal várható perre (melyben a felperes számára lehetőség nyílik állításainak bizonyítására is) tekintettel - fokozottabb megőrzési kötelezettség van, s rendelkezési jog is korlátozott (elidegenítés és terhelés tilalma)." A rendelkezési jog magánjogi korlátja ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalom.[3] Az elidegenítési és terhelési tilalom alapulhat jogszabályon vagy bírósági határozaton, valamint létesíthető szerződéssel. Az ideiglenes hatállyal átadott vagyontárgyakon a Hetv. 85.§ (2) bekezdése alapján törvénynél fogva áll fenn elidegenítési és terhelési tilalom áll.
- 46/47 -
Fontos annak hangsúlyozása is, hogy a "hagyaték ideiglenes hatályú átadása az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásáig illetőleg az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéstől részben vagy egészben eltérő tartalmú teljes hatályú hagyatékátadó végzés meghozataláig tart".[4] Tehát időben korlátozott. Azonban a Hetv. 85.§ (3) bekezdése alapján az örökös a hagyatéki-átadási terheket és az öröklési illetéket a hagyatékból is kifizetheti; e célból a közjegyző azt engedélyező végzése alapján a hagyatéki vagyontárgyakat értékesítheti, a bírósági letétbe helyezett vagy közjegyzői letétbe vett készpénzt és vagyontárgyat is birtokba veheti. "A (3) bekezdés alapján az örökösnek a közjegyző engedélyére nincs szüksége ahhoz, hogy a hagyatékátadási terheket és az öröklési illetéket a hagyatékból kifizesse. A közjegyző engedélye ahhoz kell, hogy ebből a célból hagyatéki vagyontárgyakat értékesítsen vagy a bírósági letétbe helyezett vagy közjegyzői letétbe vett készpénzt és vagyontárgyat birtokba vegyen."[5]
A Hetv. 85.§ (2) bekezdése tehát kizárólag birtoklásra jogosítja fel az ideiglenes hagyatékátadó végzésben megjelölt jogosultakat. Sőt a Hetv. 85.§ (2) bekezdés alapján a "biztosítási intézkedés folytán más személy birtokában lévő vagyontárgyat is birtokba vehet az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel jogosított, ha az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésben az erre vonatkozó biztosítási intézkedést a közjegyző megszüntette"[6].
1.2. Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy mit is értünk birtoklás alatt. A kérdésre a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) találjuk meg a választ.
A Ptk. 5:1. § (1) bekezdése szerint birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. A Ptk. 5:2. §-a szerint a dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.
"A Ptk. 5:1. § (1) bekezdése azt a tipikusnak mondható esetet szabályozza, amikor valaki annak alapján minősül birtokosnak, hogy a dolgot sajátjaként, vagy olyan jogviszony alapján, amely őt a dolog időleges birtoklására jogosítja, hatalmában tartja. A saját birtoklás követelménye nem feltétlenül a tulajdonos általi birtoklásra utal, hanem mindazon eseteket jelöli, amikor a dolog birtokosa saját birtoklását a maga nevében és a maga részére véglegesnek és kizárólagosnak tekinti.
Az ideiglenes birtoklásra jogosító jogcím sokféle lehet, jellemző eseteit azonban a bérleti vagy használatra jogosító más jogviszony alapján történő tényleges birtoklás képezi. A dolog feletti tényleges hatalmat gyakorló személy ilyenkor nem tekint(het)i birtoklását véglegesnek, hiszen - általa is tudottan - a dolog birtokába csak időleges jelleggel jutott. A saját birtoklás tehát az ilyen esetekben kizárt, a dolgot tényleges hatalmában tartó személy a birtoklását megalapozó jogviszony alapján lesz a dolog birtokosa.
Birtokolni dolgot, azaz birtokba vehető testi tárgyat lehet.
- 47/48 -
Így birtokolható például a készpénz, de nem birtokolható a bankszámlapénz, amely a jogi minőségét tekintve a bankkal szembeni követelés."[7]
Kérdésként merül fel, hogy, ha a készpénz birtokolható, de nem birtokolható a bankszámlapénz, akkor vajon az értékpapír birtokolható-e.
Az értékpapír fogalmát a Ptk. 6:565. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg: "Az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet."
Míg a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 5. § (1) 42. pontja szerint értékpapír: "a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi eszköz".
"A Ptk. szóhasználatában pénznek - a pénz közgazdasági fogalmától eltérően - kizárólag a dologi formában megjelenő (Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott) bankjegy és érme minősül; a gazdaságban igen jelentős szerepet játszó ún. bankszámlapénz nem pénz, hanem a számlatulajdonosnak a számlavezetővel szembeni, rendszerint betéti viszonyból fakadó, pénzre szóló követelése (a Ptk. szóhasználatában: fizetésiszámla-követelés). Míg a bankszámlapénz nem minősül pénznek, addig a külső megjelenésében hasonló, szintén számlán nyilvántartott, elektronikus jelsorozatként megjelenő dematerializált értékpapír az okirati formában előállított értékpapírtól csak megjelenési formájában (és az ezzel összefüggő, alapvetően technikai jellegű szabályokban) különböző értékpapír (6:565. §). A dologra vonatkozó szabályokat tehát alkalmazni kell a pénzre és az okirati valamint az elektronikus jel formájában megjelenő értékpapírra, nem lehet viszont alkalmazni a bankszámlapénzre [5:14. § (2) bek.]."[8] A fentieket figyelembe véve, tehát "az értékpapírokra egységesen alkalmazandók a tulajdonjog szabályai, típustól és előállítási módtól függetlenül."[9] Mivel az értékpapír birtoklás tárgya lehet, így az birtokolható is.
Megállapíthatjuk, hogy az ideiglenes hatállyal megszerző örökös az értékpapírt birtokolhatja, de nem sajátjaként, hiszen birtoklása nem tekinthető véglegesnek.
2. Fentiek tükrében, van-e arra lehetőség, hogy annak kérelmére, aki az értékpapírszámlát jóhiszemű birtokosként használhatja, de el nem idegenítheti, és meg nem terhelheti, köteles-e a számlát vezető pénzintézet az értékpapírszámlán lévő értékpapírt a saját számlájára utalni?
Azt hogy pontosan mit értünk értékpapírszámlán a Tpt. határozza meg. Mivel a Ptk. 6:576. § (1) bekezdését hatályon kívül helyezték, így a Ptk. már nem tartalmazza az értékpapírszámla meghatározását, erre tekintettel a Tpt. 5. § (1) 46. pontja szerint: "értékpapírszámla: a dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapírtulajdonos javára vezetett nyilvántartás".
- 48/49 -
A Tpt. 140. § (1) bekezdése szerint az értékpapír-tulajdonos részére értékpapírszámlát a befektetési vállalkozás, a Magyar Államkincstár, az árutőzsdei szolgáltató, a hitelintézet, a befektetési alapkezelő, a 335. §-ban meghatározott személyek tulajdonában álló értékpapírról értékpapírszámlát a központi értéktár vezet (a továbbiakban együtt: számlavezető). Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint értékpapírszámla-szerződéssel a számlavezető kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) tulajdonában álló értékpapírt a számlavezetőnél megnyitott értékpapírszámlán nyilvántartja és kezeli, a számlatulajdonos szabályszerű rendelkezését teljesíti, valamint a számlán történt jóváírásról, terhelésről és a számla egyenlegéről a számlatulajdonost haladéktalanul értesíti.
A felmerült kérdés kapcsán az értékpapírnak az örökös értékpapírszámlájára történő átvezetésének azért van jelentősége, mert a Ptk. 6:566. § (6) bekezdése szerint a dematerializált értékpapír jogosultjának - ellenkező bizonyítás hiányában - annak az értékpapírszámlának a jogosultját kell tekinteni, amelyiken a dematerializált értékpapírt nyilvántartják. Ez összhangban van a Tpt.138. § (1) bekezdésével, amely szerint a dematerializált értékpapír (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: értékpapír) megszerzésére és átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az értékpapír tulajdonosának - az ellenkező bizonyításáig - azt kell tekinteni, akinek számláján az értékpapírt nyilvántartják. "Az értékpapír csak akkor alkalmas a gazdaságban betöltött funkciójának megfelelni, ha mindenkor megállapítható, hogy kit kell az értékpapírba foglalt jog vagy követelés jogosultjának tekinteni. Az okirati formában nem létező dematerializált értékpapírok esetében a Tpt. 138. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:566. § (6) bekezdése is az értékpapírszámla szerinti jogosultsághoz köti a dematerializált értékpapír alaki legitimációs hatását. Ennek megfelelően azt kell a dematerializált értékpapír jogosultjának tekinteni, akinek az értékpapírszámláján az adott dematerializált értékpapírt nyilvántartják."[10]
Tehát az örökös csak akkor tud az értékpapírszámlán lévő értékpapírral rendelkezni, ha a pénzintézet az értékpapírt átvezeti a saját számlájára.
Véleményem szerint csak a tulajdonos jogosult kérni a pénzintézetet az értékpapírszámlán történő értékpapír átvezetésre, ugyanis a Ptk 5:13. § (2) bekezdése alapján a tulajdonost illeti meg a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének joga mellett a rendelkezés joga. "A tulajdonjog a tulajdon tárgya feletti, elvben legteljesebb jogi hatalmat jelenti. A tulajdonos tulajdonjoga gyakorlásának törvényi és mások jogai által megszabott korlátai között a tulajdonában lévő dologgal szabadon rendelkezhet."[11] Így annak kérelmére, aki az értékpapírszámlát jóhiszemű birtokosként használhatja, de el nem idegenítheti, és meg nem terhelheti, a számlát vezető pénzintézet az értékpapírszámlán lévő értékpapírt a saját számlájára nem utalhatja át.
Ezt a megállapítást támasztják alá a pénzügyi intézmények általános szerződési feltételei is, mivel ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapján az örökhagyó számlatulajdonos ügyfélnek a banknál elhelyezett vagyonát nem adja ki az örökösök részére.
- 49/50 -
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 276. § (1) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény a részére engedélyezett és általa rendszeresen végzett tevékenységre vonatkozó általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalja.
Az UniCredit Bank Hungary Zrt. Általános Üzleti Feltételei úgy rendelkezik, hogy: "A Számlatulajdonos halála esetén a keretszerződés[12] megszűnik (i) halál esetére szóló rendelkezés esetében a megjelölt kedvezményezett(ek) azonosítását és a halotti anyakönyvi kivonat bemutatását a számlaegyenlegnek a kedvezményezett(ek) részére vagy (ii) egyéb esetekben a jogosultságokat megfelelő módon (eredeti jogerős, teljes hatályú közjegyzői hagyatékátadó végzéssel, bírósági határozattal vagy öröklési bizonyítvánnyal, illetve külföldiek esetén hazai joguk szerint ennek megfelelő, felülhitelesített okirattal) eredeti okiratban igazoló azonosítását követően a számlaegyenlegnek a részükre történő kifizetésével egyidejűleg. A Bank az örökhagyó számlatulajdonos Ügyfél Banknál elhelyezett vagyonát kizárólag a fentiekben említett dokumentumok átadása esetén adja ki az örökösök részére. Számlatulajdonos: az a természetes személy, illetve a Gazdálkodó szervezet, akinek, amelynek a Bank pénzforgalmi szolgáltatást nyújt, továbbá, aki, amely a Banknál érvényes Fizetésiszámla, összevont értékpapírszámla-szerződéssel rendelkezik, valamint a hitelkártya-szerződéssel rendelkező kártyabirtokos."
Tehát a bank az örökhagyó ügyfél banknál elhelyezett vagyonát, ideértve az értékpapírszámlán lévő értékpapírt is, csak eredeti jogerős, teljes hatályú közjegyzői hagyatékátadó végzés, bírósági határozat vagy öröklési bizonyítvánnyal, illetve külföldiek esetén hazai joguk szerint ennek megfelelő, felülhitelesített okirat átadása esetén adja ki az örökösöknek. Ebből azt is megállapíthatjuk, hogy a bank az örökösi minőség igazolására az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést nem fogadja el.
Megemlíteném a BDT 2020.4273. számú bírósági döntését is, amelyben a bíróság arra következtetésre jutott, hogy örökösi minőség igazolására az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés nem alkalmas, amely következtetést a Hetv. 91. § (2) bekezdésének rendelkezéséből vezetett le.
A Hetv. 91.§ (2) bekezdése szerint, ha a hagyatékot teljes hatállyal átadó végzés vagy a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés jogkövetkezményeinek foganatosításához közhiteles nyilvántartásba való bejegyzés szükséges, annak foganatosítása iránt a közjegyző a nyilvántartást vezető belföldi hatóságot a végzés egy példányának megküldésével megkeresi. A Hetv. hivatkozott bekezdése tehát kifejezetten csak a teljes hatályú hagyatékátadó végzéshez és a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéshez fűzi e jogkövetkezmények foganatosításának lehetőségét közhiteles nyilvántartásokba való bejegyzéssel kapcsolatban és csak ezen két végzés alapján
- 50/51 -
teszi lehetővé a közjegyző számára is a közhiteles nyilvántartásba való bejegyzés iránti eljárás kezdeményezését. Valamint megemlíteném a Hetv. 92.§ (1) bekezdését is, amely szerint a közjegyző a jogerős teljes hatályú hagyatékátadó végzést és a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést az illetékkiszabás végett megküldi az illetékes állami adóhatóságnak. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a hagyaték bejelentése céljából a közjegyző a jogerős teljes hatályú hagyatékátadó végzést, a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzést és a jogszabályban előírt egyéb iratokat a teljes hatályú hagyatékátadó végzés, az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válását megállapító végzés jogerőre emelkedésének megállapításától számított 15 napon belül az illetékes állami adóhatóságnak küldi meg. A Hetv. hivatkozott bekezdései itt is kifejezetten csak a teljes hatályú hagyatékátadó végzés és a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés esetében írja elő közjegyző számára az illetékes állami adóhatósághoz való megküldést. Tehát a Hetv. 91. § (2) bekezdése kifejezetten nem rendelkezik az ideiglenes hagyatékátadó végzés szerinti tartalomnak közhiteles nyilvántartásban való feltüntetéséről, ami egyebekben összhangban van a Hetv. 92.§ (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, mivel ugyancsak ezen két végzés esetén írja elő a közjegyző kötelezettségeként az illetékes állami adóhatósághoz való megküldést.
Ha az értékpapírszámla "birtokbavétele" és "használata" azzal járhatna, hogy az értékpapír a saját számlára utalható lenne, a "jóhiszemű birtokosként" szerző abba a helyzetbe kerülne, mintha tulajdonos lenne, hiszen az immár a saját számláján nyilvántartott értékpapírok tulajdonosának kellene őt tekinteni.
A Hetv. 85. § (2) bekezdése alapján az örökös az értékpapírszámlán lévő értékpapírt az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapján azzal a korlátozással tarthatja birtokában, illetve használhatja jóhiszemű birtokosként, hogy a hagyaték teljes hatályú átadásáig vagy a hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásának megállapításáig el nem idegenítheti és meg nem terhelheti, márpedig a saját számlájára átutalás a jóhiszemű birtokosként birtokolható értékpapírszámla "megterhelése" a saját számlájára való átutalásra vonatkozó rendelkezés pedig - igaz sajátos - a maga javára való "elidegenítés" lenne, a saját értékpapírszámlájára utalással - mintegy - a tulajdonába vonna olyan értékpapírokat, amelyek tulajdonosának őt még nem lehet tekinteni.
Mindezekre tekintettel a bevezetőben feltett kérdésre, miszerint az örökös az örökhagyó hagyatékaként leltározott és a közjegyző által ideiglenes hatállyal az örökös részére átadott értékpapírszámlával rendelkezhet-e, véleményem szerint azt kell válaszolnunk, hogy: nem. ■
JEGYZETEK
[1] Anka Tibor, Öröklési jog - Hagyatéki eljárás. Budapest, 2014, 207. o.
[2] Menyhárd Attila, In: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz (szerk. Vékás Lajos és Gárdos Péter), 1. kötet, Budapest, 2014, 5:13. §, 928. o.
[3] ld. Anka, 1. lj. alatt hivatkozott mű, 216. o.
[4] ld. Anka, 1. lj. alatt hivatkozott mű, 217. o.
[5] ld. Anka, 1. lj. alatt hivatkozott mű, 216. o.
[6] ld. Menyhárd, 2. lj. alatt hivatkozott mű, 5:1. §, 900-901. o.
[7] Vékás Lajos (szerk.), A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, 433. o.
[8] ld. Vékás, 7. lj. alatt hivatkozott mű, 378. o.
[9] Bodnár Melinda, Farkas Péter, Száz Ágnes, Tomori Erika, Török Ilona, Wieland Zsolt, Nagykommentár a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényhez, 138. §, 2. pont.
[10] ld. Menyhárd, 2. lj. alatt hivatkozott mű, 5:13.§, 927-928. o.
[11] UniCredit Bank Hungary Zrt. Általános Üzleti Feltételei 2. Meghatározások, 26. "Keretszerződés" jelenti a Bank és az Ügyfél között létrejött olyan, a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására vonatkozó (ideértve a Szolgáltatásra vonatkozó szerződéseket is) - Üzletszabályzatokat, Kondíciós Listákat, Hirdetményeket, Bank által készített formanyomtatványokat, a Kondíciós Listát, valamint az árfolyamtáblát magába foglaló -megállapodást, amely egy adott időszakra vonatkozóan meghatározza a keretszerződésen alapuló fizetési megbízások, illetve fizetési műveletek lényeges feltételeit, ideértve a fizetési számla megnyitását is.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi szakreferens, Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Jogi iroda.
Visszaugrás
