A kft.-ben a társasági döntéshozatalt meghatározó tényezők egyike a taggyűlés határozatképességére vonatkozó szabályozás.
Bár a tagokat megillető szavazatmérték meghatározása a társasági döntés fontos tényezője, a tag számára szerződés által biztosított tagi szavazati jogok alapján döntés csak a döntéshozatali eljárás alapján születhet meg. A döntéshozatali eljárás szervezeti kérdés, amelynek minimális kereteit a társasági törvény határozza meg. A döntéshozatali eljárás ugyanakkor a tagot megillető jogosultság is, amely jog a tagok legdöntőbb jogosultsága.[1]
A döntéshozatal szervezeti kérdés abban a vonatkozásban, hogy a társasági törvény szerint a társasági döntéseket társasági szerv, nevezetesen a taggyűlés hozza meg, mégpedig a taggyűlés működési szabályainak keretén belül.[2] Az új társasági törvény[3] a taggyűlés határozatképessége szabályozásában jelentős változásokat hozott. Az 1988-as és az 1997-es törvény a határozatképességről akként rendelkezett, hogy a taggyűlés akkor határozatképes, ha a szavazatok többsége, vagy a törzstőke legalább fele a döntéshozatalban jelen van. A társasági szerződés szabályozási mozgásterét a jogalkotó a határozatképességi szabályozás szigorítása tekintetében engedte meg.
Ezt a szabályt még változatlan tartalommal vette át a 2006. évi társasági törvény. A törvények tehát a határozatképesség meghatározásában vagylagos feltételt határoznak meg, ez pedig úgy értelmezhető, hogy a taggyűlés határozatképessége megállapítható minden olyan esetben, amikor a határozatképesség legalább egy szabálynak megfelel. A jogalkotó ezzel az alternatív szabállyal azt a célt kívánta elérni, hogy a törvényi keretek között minden eszközzel elősegítse a társasági döntések meghozatalát. A gyakorlatban azonban a határozatképességnek ez a törvényi szabályozása értelmezési nehézségeket is okozott. Egyes cégbíróságok a társaságok cégbejegyzése során arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem bejegyezhető az a társaság, amelynek létesítő szerződése pusztán megismétli a társasági törvénynek a vagylagosságot is magában foglaló szabályát, és nem választ a törvény által felkínált határozatképességi alternatívák közül. A bíróság álláspontja szerint azért kell választani a szabályok között, mert pl. kéttagú, azonos törzsbetéttel és szavazati mértékkel rendelkező társaságban az egyik szabály alkalmazásával lehet taggyűlést tartani, a másik szabály alkalmazásával pedig nem.
Álláspontom szerint az ítélkezési gyakorlat alaptalanul kötelezte a társaságot szerződésmódosításra, hiszen a törvény alapján megoldható a határozatképesség megállapítása. A vagylagos normáknak abban van jelentőségük, hogy ha a tényállás a több tényállási elem egyikének megfelel, a rendelkezés alkalmazható. A törvény alapján a cégbíróság által felvázolt esetben meg kell állapítani a taggyűlés határozatképességét. Ez az értelmezés felel meg a vagylagos tényállás törvényi meghatározásának. Különösen igaz ez azért is, mert lehetséges olyan társasági szerződés elfogadása, amely egyáltalán nem rendezi a taggyűlés határozatképességére vonatkozó előírásokat, hiszen sem az új Gt. 12. § (1) bekezdése, sem pedig a 113. § (1) bekezdése nem tartalmaz erre vonatkozó kötelező előírásokat.
A döntési mechanizmusban való részvételnek a törvénytől eltérő szabályait a társasági szerződés a részvételi mérték növelésével meghatározhatja. A határozatképesség törvényi szabályozása ilyenformán minimumfeltétel. Ha a tagok érdekeinek védelme ezt indokolja, a társasági szerződés magasabb részvételi arányt, illetve akár teljes tagi részvételt is előírhat. A határozatképességi szabálytól az új törvény alapján azonban nem csak a taggyűlés határozatképtelenség miatt megismételt újabb - ugyanazzal a napirenddel megtartott - taggyűlés esetén lehet eltérni. Az új törvény lehetőséget biztosított a társasági szerződés számára, hogy a határozatképességre vonatkozó törvényi előírást csak a háromnegyedes döntések meghozatalára alkalmazza. Ez más megfogalmazásban azt jelenti, hogy az egyszerű többséget igénylő kérdésekben alacsonyabb határozatképesség is elegendő lehet az érvényes döntések meghozatalához.
Tekintettel arra, hogy a törvény alsó mértéket nem határoz meg, a legalsó mértéket a kötelező legkisebb törzsbetétmérték, a százezer forint is jelentheti.
A szerződéses gyakorlatra vár a liberalizált döntési mechanizmus miatti tagvédelem megteremtése. A határozatképességre vonatkozó szabály lazítását a társasági szerződésekben célszerű lesz majd összekötni szigorúbb kézbesítési szabályokkal. A hatályos társasági törvény 7. § (1) bekezdése alapján ugyanis, ha a meghívót postán tértivevénnyel küldték el, a meghívót a tértivevényen feltüntetett időben kell megérkezettnek tekinteni. Az új Gt. 144. § szerint a meghívók elküldése és a taggyűlés között legalább 15 napnak kell eltelnie. Ha a meghívót ajánlott levélben küldi el a társaság, a törvény 7. § (2) bekezdése alapján fennáll a kézbesítési vélelem. Ez a vélelem lényegében a taggyűlést követő 90 napos jogvesztő objektív határidőn belül dönthető meg, hiszen a Gt. 45. § (3) bekezdése ennyi időt biztosít a jogsértő határozat megtámadására.
A megismételt taggyűlés szabályozásában a társasági szerződésnek az új törvényben nagyfokú szabadsága van. A szerződésben tetszőlegesen meg lehet határozni mind a megismételt taggyűlésen jelenlévők szavazati vagy törzstőke arányát, mind az összehívás határidejét, feltételeit.■
JEGYZETEK
[1] Wolfgang Servatius: Strukturmaßnahmen als Unternehmensleitung - die Vorstandpflichten bei unternehmerischen Entscheidungen der Hauptversammlung Köln, Berlin, München, Verlag Heymann 2004.
[2] Itt most elvonatkoztatunk attól a lehetőségtől, hogy a döntéshozatal történhet írásbeli szavazás útján is.
Visszaugrás
