Az elemzés az alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése útján azt vizsgálja, hogy milyen teszt(ek) alapján kerülnek elbírálásra a tisztességes bírósági eljárás és annak részjogosítványai, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított indítványok. Kitér a tisztességes eljárás processzuális jellegére, e jog abszolút minőségének a mibenlétére, valamint arra is, hogy ez utóbbi miért vezetett az elsődleges alapjogi teszt (a szükségességi-arányossági teszt) korlátozott - csak egyes részjogosítványok esetében történő - érvényesülésére és egy új teszt kidolgozására ezekben az ügyekben. Különbözőségeik és alkalmazási területük bemutatása mellett példák útján, lépésről lépésre bemutatásra kerül mindkét teszt. Jelentősége és unikális jellege miatt kiemelt részletességgel foglalkozik azonban az elemzés azzal, hogy a tisztességesség és egyes, szintén abszolútnak minősülő részjogosítványai korlátozásának vizsgálatát milyen szempontok figyelembevételével kell megítélni, külön kiemelve azt a két részjogosítványt (az indokolt bírói döntéshez való jogot és az önkényes bírói döntés tilalmát), amelyek esetében saját, tesztté formált vizsgálati szempontrendszer is kialakításra került. Ezáltal a tanulmány nem csupán megkönnyítheti a szerteágazó gyakorlat áttekintését, hanem támpontot nyújthat a további jogfejlesztéshez, valamint segítséget a jogegység megőrzéséhez is. A kutatás az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépését követően meghozott, érdemi elbírálást tartalmazó határozataira koncentrál, és általános következtetése, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogra alapított indítványok elbírálása során alkalmazott tesztek kiválasztása és alkalmazása - különösen a törvényességi és az alkotmányossági szempontok elhatárolása - folyamatos kihívást jelent.
Kulcsszavak: fair trial, eljárási szabálysértés, indokolt bírói döntéshez való jog, önkényes bírói döntés tilalma, tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, szükségességi-arányossági teszt
Jelen tanulmány a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog alkotmánybírósági gyakorlatával foglalkozik, amely az egyik legkomplexebb alapvető jog. A komplexitás lényege, hogy bár ezt az - eljárás minőségét meghatározó - jogot kifejezett előírással az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése biztosítja, már ez a rendelkezés is több elemből áll, továbbá lényegében a XXVIII. cikk egésze a tisztességes eljárás garanciáit sorolja fel. A XXVIII. cikkből fakadó követelmények alapvetően négy csoportba sorolhatók: a) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében nevesített részjogosítványok; b) a tisztességes eljáráshoz való jogra visszavezethető, de a XXVIII. cikk (2)-(6) bekezdésében önálló alapjogként megfogalmazott jogosultságok [tág értelemben a (7) bekezdés (jogorvoslathoz való jog) is ide tartozik]; c) az Alaptörvényben nem nevesített, de a gyakorlat által abból levezetett részjogosítványok (például: fegyverek egyenlősége, indokolt bírói döntéshez való jog, önkényes bírói döntés tilalma) és d) a tisztességes eljárásból levezethető, de kifejezett részjogosítványként nem azonosított - terjedelmét tekintve behatárolhatatlan, az egyes ügyek kapcsán kifejtett, a tisztességesség teljesüléséhez szükséges - kívánalmak köre.
Az elemzés vállalt célja elsődlegesen annak a szempontrendszernek - tesztnek, illetve amint látni fogjuk, teszteknek - a bemutatása, amelyet az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére alapított indítványok elbírálása során alkalmaz. A tesztek alkalmazására a bírói döntés megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok, valamint a - konkrét és absztrakt - normakontroll ügyek esetében kerül sor, az elemzés is ezeket veszi górcső alá. Az (1) bekezdésre fókuszálásnak az az oka, hogy a tanulmánysorozatot megelőző kutatás eredménye szerint ez a rendelkezés az indítványokban legtöbbet hivatkozott és érdemi vizsgálatig eljutott alaptörvényi rendelkezés. A XXVIII. cikk további bekezdéseit csak érintőlegesen említi az elemzés.
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a tisztességes bírósági eljárás védelmi körének, valamint az egyes részjogosítványok tartalmának a részletes kibontása és bemutatása meghaladja az elemzés kereteit, arra csak példákon keresztül és csak annyiban térek ki, amennyiben az a teszt(ek) mibenlétének megértéséhez szükséges, és terjedelmi okokból még ebben a körben sem törekedhettem teljességre.[1]
- 43/44 -
Az Alaptörvényben biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog (fair trial) az eljárás egészének minőségét védő - az anyagi jogot érvényre juttató eljárással szemben támasztott - követelmény, alapvetően processzuális alapjog, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott alkotmányos eljárási garanciák rendszerét és érvényesülését jelenti.[2]
A processzuális jelleg abban ragadható meg, hogy az Alaptörvény csak az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges - és az esetek többségében arra alkalmas -, megfelelő eljárási garanciákat biztosító eljárásra ad jogot, de az anyagi igazság érvényesülésére nem. Nem szavatol(hat)ja, hogy az eljárás eredménye minden esetben helyes - igaz, igazságos - lesz.[3]
Ennek oka egyrészt, hogy az igazság nem abszolút, mindenáron és minden eszközzel elérendő cél. Néha - éppen a tisztességes eljárás követelményei miatt - az eljárás szereplőinek jogai, érdekei védelmében olyan garanciákra is szükség van, amelyek esetenként szűkíthetik az igazság megállapításának lehetőségét (például a nem bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett bizonyíték értékelésének tilalma).[4]
Másrészt az eljáró személy vagy szerv valamely - akár a döntés lényegére is kiható - ténybeli vagy jogi tévedése sem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.[5] A hibás döntések lehetőségével maga a jogrendszer is számol, és a jogorvoslati út biztosításával megkísérli ezek kiküszöbölését. Az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során ezért hangsúlyozottan nem hagyományos jogorvoslati fórumként jár el - nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének -, hanem csak az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Nem processzuális kérdés, hogy az eljáró bíróság mely bizonyítékokat és milyen súllyal mérlegel, valamint a tényállást miként állapítja meg. Az alkalmazott jogszabályokat is a bíróságok értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható. Az alkotmánybírósági eljárás tárgya ezért nem egy állított törvénysértés, hanem annak alapjogi vetülete, a tisztességes eljárásból levezetett alkotmányos követelmények, illetve ezek bíróság általi érvényesítése.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
