A közigazgatási tevékenységet megvalósító szervezetek, intézmények fejlődéstörténetének bemutatása, a napjaink közigazgatási intézményrendszerének alakulását meghatározó társadalmi, gazdasági és egyéb tényezők részletes elemzése magyar és európai viszonylatban - tömören ekként lehetne összegezni Berényi Sándor: Az európai közigazgatási rendszerek intézményei (Autonómiák és önkormányzatok) című, 2003-ban a Rejtjel Kiadó gondozásában megjelent művének a tárgyát.
Egy vagy több ország közigazgatási intézményrendszerének fejlődéstörténetét bemutatni hálás témának ígérkezik, de nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy ahogyan az eddigi közigazgatási modellek, ugyanúgy a jelenlegi intézményrendszer is az idő előre haladásával ki van téve a különböző determináló tényezőkkel szükségszerűen együtt járó folyamatos alakulásnak, változásnak.
Gondoljunk példának okáért a weberi modellre, amely az ipari társadalmak közigazgatásának jellemvonásait vázolja, és amely mai közigazgatásunk karakterisztikus jegyeinek ismeretében bizonyos tekintetben utópisztikusnak tűnik (például a politikai neutralizmus vonatkozásában). A könyv egyik nagy erénye éppen abban rejlik, hogy ismeretanyaga bármikor bővíthető az e téma kapcsán bekövetkező változásoknak megfelelően.
A monográfia tárgyát képező kérdéskör sokoldalú körbejárása, logikai szerkesztettsége, a mondanivaló statisztikai adatokkal való alátámasztottsága, bizonyos rejtett összefüggések feltárása vagy új aspektusból való megközelítése az, ami a munka tudományos értékét megadja.
A jelen mű nem tankönyv, hanem inkább kézikönyv, ami természetesen nem zárja ki bizonyos részeinek a felsőoktatásban történő hasznosítását.
A könyv három nagy fejezetre tagolódik, amelyeken belül további alfejezetek találhatók, ami elősegíti az átláthatóságot és a téma megértését. A fejezetek közül az első kettő elméleti, míg a harmadik intézménytörténeti egységként aposztrofálható, amelyek jelentős összehasonlító jogi elemet tartalmaznak.
A szerző a témakifejtést egy rövid bevezető résszel indítja, amelyben megosztja az olvasóval azt a műhelytitkot, hogy a mű több éves kutatás szintéziseként jött létre, de rögtön hozzáteszi ehhez azt is, hogy a jelen keretek között mellőzi a magyar intézményrendszer feldolgozását s inkább az európai tendenciákra koncentrál. Ennek a kijelentésnek az elolvasását követően fennáll annak a veszélye, hogy az olvasó kritikusabb szemlélettel kezdi el a mű olvasását, mint egyébként tenné. A könyv elolvasását követően azonban a téma kidolgozottsága az olvasó számára minden kétséget kizáróan igazolja a fent leírt kijelentés kicsit sem eltúlzott voltát.
Elég messziről közelít a címben megjelölt témához Berényi professzor, amikor a mű első szerkezeti egységében meglehetősen hosszan két olyan előkérdést tárgyal, amely a szerző saját megnyilatkozása alapján sem tartozik szoros értelemben a közigazgatási intézményrendszer témakörébe, de az olvasóban felvetődő, az intézményrendszer kialakulásának "miértjeire" irányuló kérdések megválaszolásához elengedhetetlen fontossággal bír s a valódi téma igényes elméleti megalapozását adja. Ez a két előkérdés nem más, mint a XX. században az állami, közigazgatási feladatok bővülésének folyamata, illetve az államiságot befolyásoló tendenciák, melyek az egész közigazgatási intézményrendszerre jelentős hatást gyakoroltak.
Jelentős figyelmet szentel továbbá a XX. században végbement társadalmi, gazdasági, politikai változások elemzésének, ami egyértelműen a jelenlegi rendszer kialakulásának megértéséhez adja meg a kellő segítséget.
Ezt követően részletes vizsgálat tárgyává teszi az állam alapfunkcióit abban a megközelítésben, hogy mind az állam saját, klasszikus funkcióit, mind pedig a társadalomhoz való viszonyából eredő rendeltetését elemzi.
A fent vázolt előkérdéseket követően a szerző a második fejezetben a közigazgatást, mint bonyolult társadalmi jelenséget vizsgálja a különböző tudományok tükrében. Az általános rendszerelméletet alapul véve arra a következtetésre jut, hogy a közigazgatást és az igazgatást rendszernek kell tekinteni, s mint ilyen a nyílt rendszerek közé sorolható, mivel meghatározott makro- és mikrokörnyezetben működik. Ezeknek a soroknak az olvasása közben felvetődhet az olvasóban a kérdés, hogy valóban elegendő-e a nyílt rendszerbe történő besorolás kritériumaként kizárólag csak a környezettel való kölcsönhatást figyelembe venni, vagy ennél valamivel többre van szükség. Ez a kérdés természetesen csak akkor lenne megválaszolható, ha egzakt módon meghatároznánk, mit értünk a makro-, illetve mikrokörnyezet, valamint a környezettel való kölcsönhatás fogalmán.
Összetett okfejtés eredménye az a tézis, amely szerint a közigazgatás egy bonyolult társadalmi rendszer, amely része a politikai rendszer alrendszerének, és ezen belül az államrendszernek.
Ez a megállapítás nem új keletű, hiszen tulajdonképpen nem más, mint Merton gondolatának magyar nyelvre történő átültetése. Mindezen elméleti kategóriák felállítását követően jut el a szerző arra a pontra, hogy a közigazgatási intézményeket is elhelyezze a rendszerben. Ezek pedig rendszertani helyüket tekintve a közigazgatási rendszer alrendszerei, amelyeket hierarchikus viszony fűz magához a közigazgatási rendszerhez.
A szerző tulajdonképpen ezt követően kezd hozzá a címben jelzett téma szoros értelemben vett taglalásához. Megállapítja, hogy a modern társadalmakban, a közigazgatás mellett működik az ún. magánigazgatási rendszer, valamint a közösségi igazgatási rendszer (nonprofit szektor, társadalmi tevékenységet végző szervezetek, intézmények). E rendszerek közül a közigazgatás - Berényi professzor szavaival élve - "egy adott ország szervezeti centruma, amely szervezetek egész sokaságát igazgatja", és amelynek intézményei közé soroljuk az államigazgatási szervek összességét, az önkormányzatokat, az elkülönült közigazgatási intézményeket vagyis a közintézményeket, a köztestületi önkormányzatokat, valamint az ún. vegyes szerveket, s végül a közigazgatási feladatok átruházását.
A könyv harmadik szerkezeti egysége kifejezetten a közigazgatás intézményrendszerével foglalkozik. Mielőtt azonban a szerző rátér a közigazgatási rendszer részét képező egyes intézménytípusok részletekbe menő, teljes körű analizálására, elemzi azoknak a tényezőknek és motívumoknak az összességét, amelyek hatottak az egyes intézménytípusok kialakulására, illetve differenciálódására. A tényezők fogalma alatt a szerző olyan globális folyamatokat ért, amelyek közvetve vagy közvetlenül determinálják a társadalom, a gazdaság, a politikai rendszer, illetve az állam egészét, míg motívumok alatt minden esetben csak azokat, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak az intézményrendszerre.
Ebből pedig az következik, hogy a tényezők és a motívumok részben lefedik egymást, de nem teljes egészében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
