A 2010-ben hivatalba lépett magyar kormány a sportot stratégiai ágazattá nyilvánította és politikájában azt ennek megfelelő módon is kezelte. A kormány a sportirányítás átalakítása mellett többek között öt látvány-csapatsportágban bevezette a társaságiadó-kedvezményből való finanszírozást ("TAO-tv."), nagyságrendekkel megemelte a kiemelt sportágaknak nyújtott állami támogatás mértékét és soha nem látott stadionfejlesztési programba kezdett. Ezek a lépések az 1990-es évek piacosító törekvéseivel szemben az állami befolyás erősítését szolgálják, és azt a veszteséget próbálják meg pótolni, ami a magyar sportot a rendszerváltás után kétségkívül érte.
Tanulmányunkban a Herbert Simon által megalapozott magatartástudományi döntéselmélet alapján, a döntéseken keresztül írjuk le a sport világát. A szervezeteket (akár állami, akár civil) emberi cselekedetek koordináló eszközének tekintjük és a szereplők racionalitását feltételezve a sport közösségi döntéseinek törvényszerűségeit vizsgáljuk. Az elemzés abból a szempontból született, hogy feltárjuk az állami szerepvállalás hatásait, összefoglaljuk a jó kormányzás sportban is szükséges elveit és felhívjuk a figyelmet a hatékony működés eszközeire. Mivel a sport világában az állami és civil szervezetek sajátos együttműködése valósul meg, a politikai döntések racionalitása mellett kitérünk a civil sportszervezetek irányításra vonatkozó alapelvekre is.
A sportolók versenye mellett az eredményekhez szükséges erőforrások megszerzéséért legalább olyan intenzív vetélkedés folyik a pályán kívül is. Mivel a legtehetségesebb sportolókért és szakemberekért, a legnagyobb szponzorokért, a szurkolók, illetve politikusok figyelméért a sportszervezetek irracionális versenyt is képesek folytatni, a sport iparági szabályozásának legalább olyan fontos szerepe van, mint a pályákon folyó verseny tiszta, egyenlő esélyeket nyújtó keretek között tartásának.
A sportgazdaságtani irodalom (egyetértésben a klasszikus közgazdaságtani alapvetésekkel) alapvető koordinációs mechanizmusnak a piacot tartja, amely tökéletes működése esetén az erőforrásokat hatékonyan osztja el a különböző tevékenységek között. A piac ismert kudarcai, illetve elégtelenségei miatt szintén egyetértés alakult ki abban, hogy az állam bizonyos területeken tevékeny részt vállalhat a sport finanszírozásából, vagyis a sportot a közjó részévé teheti. Az információk korlátozottságából, a politikai döntéshozók ösztönzéséből és ellenőrzéséből, illetve a bürokratikus szervezetek működéséből származó állami kudarcok ellenére, a szerepvállalás tényét mindenki elfogadja, a módjáról, illetve veszélyeiről azonban fontos szakmai vitákat folytatni.
Mivel a témakör politikai, európai uniós vonatkozásai jól kidolgozottak, ezért tanulmányunkban ezekre nem térünk ki részletesen. Az állam szerepének fontosságáról, a magyar történelmi és társadalmi sajátosságok miatt a sportfinanszírozásban betöltött kitüntetett szerepéről szintén alapos elemzések történtek, így ezekre szintén csak utalást teszünk.
A 2012-es londoni olimpiát követően meghirdetett koncepció alapjain elinduló sportágfejlesztési programok az ún. elit sportok sajátosságai miatt racionálisan kerültek az állami finanszírozás körébe. Az olimpiai és világesemények eredményeit szerző hagyományos magyar sikersportágak (kajak-kenu, úszás, vívás stb.) támogatása közgazdasági és politikai szempontból indokolt, hiszen versenyrendszerük miatt képtelenek hétről hétre nagy érdeklődést kiváltó eseményeket rendezni. A finanszírozás mennyiségi oldalának megoldottsága mellett viszont hatékony ösztönző rendszerek, szabályozók, és a jó irányításhoz átgondolt döntéshozatali mechanizmusok kialakítása is szükséges lenne.
1. ábra: A TAO-finanszírozási modellje (saját szerkesztés)
A magyar sport finanszírozási problémáinak megoldásra a 2010-ben hivatalba lépett kormány által kidolgozott TAO-politika a Kornai János által leírt koordinációs mechanizmusok kombinációját alakította ki. Ebben a formában a piaci elemek (vállalatoktól származó források áramlása a sportszervezetekhez) keverednek a bürokratikus koordináció sajátosságaival (hierarchikus kapcsolatban álló szereplők döntései határozzák meg a felhasználható kereteket), és együtt sajátos keveréket alakítanak ki. A finanszírozási problémák megoldása mellett az öt látványsportágban bevezetett módszer hatásait és veszélyeit korábbi írásunkban elemeztük, így ezeket csak felsorolásszerűen ismételjük meg:
• puha költségvetési korlát újbóli elterjedése,
• korrupció megjelenésének veszély,
• pótlólagos források más bevételeket kiszorító hatása (szponzoráció csökkenése),
• források átszivárgása a professzionális sportba,
• morális kockázat megjelenése.
- 21/22 -
Mivel a bürokratikus kapcsolatok az árrendszer hatékonyságát torzítják, az alapvetően piaci koordináció alapján működő sportágak esetében egy olyan finanszírozási modell terjedt el, ami elszakítja egymástól a teljesítményorientált közgazdasági logikát és a sport napi gyakorlatát. Habár a hosszú távú beruházások ösztönzése (létesítmények fejlesztése, utánpótlás nevelése) racionálisan szerepelhet a politika célkitűzései között, a relatív eredményességű, komplex és bizonytalan, "zajos" sportágak esetében (mint a labdarúgás vagy kosárlabda) ez könnyen vezethet a gyenge hatékonyságú struktúrák továbbéléséhez.
A kormányzati döntéseket meghozó politikusokról kétféle megközelítésben értekezhetünk. A hagyományos, kissé romantikus feltevés szerint a politikusok a közjóért dolgozó olyan személyek, akik tehetségüknél, szorgalmuknál és elkötelezettségüknél fogva kerültek olyan pozíciókba, ahol a közösség problémáit a piacnál jobban meg tudják oldani. A másik megközelítés a közgazdaság-tudomány módszerei szerint a többi szereplőhöz hasonlóan a politikusokat is racionális, önérdekkövető egyéneknek tartja.
Elemzésünk szemléletmódja miatt inkább a második megközelítést alkalmazzuk, elismerve a közjóért önzetlenül dolgozó politikusok létét is (valószínűleg a választók nagy része a saját táborának politikusait az első felfogást megtestesítő kongruens, a többi párt jelöltjeit pedig az önérdekkövető csoportba tartozó disszonáns egyének közé sorolná).
A racionális politikus valamilyen kiválasztási folyamatban nyertes személy, aki a közgazdaságtani feltevés szerint reagál az őt ért ösztönzőkre. Ezek az ösztönzők lehetnek anyagiak, de ölthetnek más formát is. A politikusok talán legfőbb ösztönzője az újraválasztásuk, melyre a sportversenyekhez hasonlóan időszakosan kerül sor. A racionális politikust e tekintetben a racionális sportoló mintájára (aki a négyévenkénti olimpiai siker esélyeit akarja maximalizálni) a következő szavazáson szándékai szerint maximális eséllyel induló versenyzőnek tételezhetjük fel.
A politikai verseny hatékony formájához szükséges, hogy a megválasztásukban részt vevő személyek elegendő információval rendelkezzenek a valódi elszámoltatáshoz, és a politikai teljesítmény méréséhez meglegyenek az intézményi feltételek. A politikusi teljesítmény megítélését nagymértékben nehezíti, hogy a közösségi döntések jellege miatt a választó nem képes preferenciáit közvetlenül kifejezni, hanem csak aggregált formában, a szavazási eljárás adta kollektív lehetőségek szerint nyilváníthat véleményt. Az információk hiányossága, aszimmetriája és a választások eredményét csak kis eséllyel befolyásoló szavazási eljárások miatt a politikai piacon a "fogyasztó" gyakran racionálisan tájékozatlan vagy távol is marad a döntéstől. A közösségi döntéseket jellemző problémák, a társadalmi jólét kifejezésének lehetetlensége (Arrow-tétel) miatt a tökéletesen racionális politikai döntéshozatallal szemben meg kell elégednünk a korlátozott racionalitás szerinti elég jó megoldásokkal. Besley szerint a megbízó-ügynök modell alapján feltételezett racionális politikusok és szavazók viselkedése konzisztens azzal a modellel, amely szerint a választók azt az egyszerű szabályt alkalmazzák, ami azoknak a politikusoknak az újraválasztását preferálja, akik számukra hasznos döntéseket hoznak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
