Mezei Kitti monográfiája 2020-ban jelent meg A kiberbűnözés aktuális kihívásai a büntetőjogban címmel a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete és a L'Harmattan Kiadó gondozásában. A kötet egyik célja, hogy interdiszciplináris keretek között tekintse át a kiberbűnözés aktuális szabályozási kihívásait.[2] Ugyan a műben kulcsszerepet kapó technológiai fejlődés következtében a kiberbűnözés jelensége folyamatosan változik, a téma aktualitása a kötet megjelenése óta nem csökkent. A COVID-19 járvány és az azzal járó lezárások hatására milliók kényszerültek az online térbe, ezáltal a pandémia már több mint két éve tartó időszakában a digitális tér előnyei és kockázatai a korábbiaknál is nagyobb szerephez jutnak.[3] Egyre inkább szükségessé válik a rugalmasság, az eseményekre való gyors reagálás mind a magán, mind a szakmai életünket tekintve, hiszen a kivételes körülmények következtében még inkább felgyorsulni látszik a kibertér jelenségeinek, így a kiberbűnözés átalakulása is. A jognak mindenkor szükséges reagálnia a technológia újításaira[4], ennek megfelelően a kiberbűnözés jelentette kihívások is megkívánják a jogi szabályozás folyamatos reagálását, kihívást állítva a jogalkotó (és a jogalkalmazó) elé.
Az informatikai bűnözéssel foglalkozó kötet felépítése jól áttekinthető, a bevezető és záró gondolatok között három különálló fejezet helyezkedik el. A kiberbűnözés globális, határokon átnyúló karakterisztikájának következménye, hogy elengedhetetlen a különböző jogrendszerek, illetve a nemzetközi szabályozás kiberbűnözésre adott válaszának vizsgálata. Ennek megfelelően a nemzetközi instrumentumok bemutatásakor a szerző mindvégig a komparatív módszert alkalmazza. Mezei bevezetésében kifejti annak okait, hogy miért jelent különös kihívást a bűnözés e típusának megjelenése és elterjedése a jogalkotó, a jogalkalmazó, és maga a felhasználó számára. Többek között kiemeli a kiberbűnözés globális jellegét: az elkövetők az internet segítségével könnyen és gyorsan képesek nagy tömegeket elérni, azaz a bűnelkövetéshez nincs szükség a fizikai közelségre. Kitér az anonimitás erejére is, a különböző titkosítási módszerek által ugyanis nemcsak az elkövetők személyazonosságának elrejtése, hanem digitális nyomaik eltüntetése is könnyedén megvalósulhat. További jellemzőként említésre kerül az automatizáció lehetősége. Egyes műveletek automatizálásával ugyanis viszonylag kis erőbefektetéssel jelentős kár okozható, amennyiben egy kibertámadást például önmagát sokszorosító számítógépes vírussal hajtanak végre.
Az első érdemi fejezet (21-138. o.) kutatási kérdése azzal foglalkozik, hogy vajon alkalmas-e a jelenlegi nemzetközi, uniós, hazai és egyesült államokbeli szabályozási környezet a kiberbűnözés elleni fellépésre. A fejezet történeti áttekintéssel és a kiberbűnözés fogalmának tisztázásával kezdődik. A szerző leszögezi, hogy a kiberbűnözésnek még nincs egységesen elfogadott jogi definíciója.[5] Ugyanakkor azzal, hogy fogalomhasználatát a kiberbűnözéssel foglalkozó első nemzetközi egyezményéhez[6] igazítja, és a kötetben következetesen az informatikai és a kiberbűnözés kifejezéseket használja, kétségkívül hozzájárul a terminológiai egységesítéséhez. A technológiai fejlődés tükrében folyamatosan változnak maguk a cselekmények is,[7] így kétségtelen tény, hogy rendkívül heterogén e terület. Ennek megfelelően maga a szerző sem vállalkozik arra a - valószínűleg lehetetlen - feladatra, hogy az összes kiberbűncselekményt felsorakoztassa kötetében. Alternatívaként a megértést segítő, precíz és a szakirodalomban is széles körben elfogadott[8] klasszifikációt olvashatunk Mezeinél: "(...) egyrészt olyan új típusú bűncselekményekről beszélhetünk, amelyek kizárólag az információs rendszerek segítségével követhetők el, és olyan speciális védett jogi tárggyal rendelkeznek, mint amilyen az információs rendszer vagy adat. Másrészt idetartoznak azok a hagyományos bűncselekmények is, amelyek sokkal könnyebben elkövethetők új eszközök segítségével."[9] Az olvasó kiberbűncselekmények történetébe és fogalmi rendszerébe való bevezetése után három releváns kibertámadás, a jogosulatlan belépés (vagy hacking), a DDoS (szolgáltatásmegtagadással járó
- 381/382 -
támadás) - és malware (rosszindulatú programok segítségével végrehajtott) támadások szabályozásának áttekintése következik. E részben a szerző - a cselekmények határokon átnyúló jellegének megfelelően - jogösszehasonlítás útján veti össze a nemzetközi és az uniós, a hazai és az Egyesült Államok vonatkozó rendelkezéseit. A fejezet alapvetően különös részi elemzéshez áll közelebb, mégis a szerző a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 423. §-ában szabályozott információs rendszer vagy adat megsértése tényállás elkövetési tárgyának vizsgálata során utal egy újonnan kidolgozott általános részi dogmatikai meghatározásra (91. o.). Az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékének általános részi tankönyve az elkövetési tárgy új fogalmát úgy határozza meg, hogy "a törvényi tényállásban meghatározott dolog, személy vagy más speciális tárgy, akire vagy amelyre az elkövetési magatartás hatása irányul."[10] Az idézett meghatározás részét képező más speciális tárgy fogalom alatt kell érteni például az elektronikus hírközlő hálózat vagy az információs rendszer útján továbbított vagy abban tárolt adatot is. Teljes mértékben egyet lehet érteni a szerzővel, amikor például a személyes adattal való visszaélés (Btk. 219. §), a hivatali visszaélés (Btk. 305. §) vagy a tiltott adatszerzés (Btk. 422. §) tényállásában elkövetési tárgyként - mint más speciális tárgy - magát a személyes adatot jelöli meg. "Közismert" személyes adataink, mint a nevünk vagy a lakcímünk mellett személyes adataink az általunk használt IP-címek vagy különböző online azonosítóink is, még akkor is, ha ezekre kevésbé védendő adatokként gondolunk egyre fokozottabb internetes jelenlétünk során. A fejezet további vizsgálati kérdései az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás és zsarolás, illetve egyéb informatikai visszaélések, például a tiltott adatszerzés. Az egyes témáknál a szerző kitér a vonatkozó joggyakorlatra is.
A harmadik fejezet (141-214. o.) a technológiai fejlődés egyes gazdasági bűncselekményekre gyakorolt hatásával, illetve a hazai büntetőjogi szabályozás erre adott válaszával foglalkozik. E fejezet a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kapcsolatos bűncselekmények elemzésével kezdődik. A következő, a szervezett bűnözés internetes működésével foglalkozó résznél szerepel a modern technológiák használatával elkövetett bűncselekmények két csoportra osztása.[11] Ennek alapján elkülöníthetők olyan cselekmények, amelyek a digitalizáció korát megelőzően is léteztek, de annak folytán számuk gyors ütemben növekedett, erre szolgál például a kábítószer-kereskedelem. A másik jól elkülöníthető csoportként a szerző a kiberbűncselekményeket jelöli meg, amelyek a technológia újításai nélkül nem léteznének. A szerző e csoportosítást a szervezett bűnözői csoportok internetes tevékenysége kapcsán fejti ki, kétségkívül elősegíti ezzel az e részben elemzett cselekmények megértését. Mindazonáltal felvetődik a kérdés, hogy a kiberbűnözés büntetőjogi szabályozásával foglalkozó második fejezetben elemzett cselekményekkel kapcsolatban nem lett volna-e ugyanilyen szerencsés felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy például a jogosulatlan belépés vagy az elosztott szolgáltatásmegtagadással járó támadás tekintetében szintén relevanciával bír e klasszifikáció. A szervezett bűnelkövető csoportok tipológiáját a szerző átfogóan mutatja be (164-168. o.). A 168. oldalon található, az egyes "kiberbűnözői iparági szereplők" tevékenységét ismertető rész kiegészíthető lenne azzal a Mezei által már korábban hangsúlyozott összefüggéssel,[12] hogy az egy-egy feladatra specializálódás és az ezáltal megvalósuló munkamegosztás éppen a profitmaximalizálás érdekében alakult ki. A fejezet foglalkozik továbbá kábítószer-kereskedelem és a gyermekpornográf tartalmak kereskedelmének teret adó darknet (online feketepiactér), illetve az ott elérhető szolgáltatások üzleti modelljének, a crime-as-a-service üzleti modellnek a bemutatásával. A fejezet további elemei a pénzmosás és a kriptovalutákkal kapcsolatos bűncselekmények anyagi és eljárási szabályainak elemzése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
