A felszámoló kötelezettsége az adós követeléseinek behajtása, az adós igényeinek érvényesítése és a felszámolási vagyon értékesítése.[2] Ellentétes-e a kötelezettsége teljesítésével az, ha az adós követelését a felszámolás során - behajthatatlanságra tekintettel - a nyilvántartásokból kivezeti?
A kérdés megválaszolásához a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet és a Számviteli törvény előírásaiból kell kiindulni. A gazdálkodó szervezet a felszámolás időszaka alatt is köteles megfelelni a számviteli törvényben meghatározott könyvvezetési kötelezettségnek.[3] A vagyoni eszközök és a források változását jelentő gazdasági eseményeket a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően kell bizonylatolni, elszámolni és nyilvántartani.[4]
A felszámoló a tevékenység zárómérleg alapján nyitó felszámolási mérleget készít, a nyitó felszámolási mérleg elkészítése után a könyvviteli nyilvántartásokban rendeznie kell a kötelezettségek és a követelések állományát:
• a nyitó felszámolási mérlegben nem szereplő, elismert, jogszerű, várhatóan behajtható követeléseket felszámolási eredményt növelő tételként kell állományba vennie
• a benne szereplő, de behajthatatlannak minősülő követeléseket felszámolási eredményt csökkentő tételként ki kell vezetnie,
• a nyitó felszámolási mérlegben lévő követelések egyeztetése során megállapított és elfogadott eltéréseket felszámolási eredményt érintő tételként kell elszámolnia.[5]
A nyitó felszámolási mérleg adatait módosító korrekciókat a közbenső felszámolási mérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben kell bemutatnia és részletes tájékoztatást kell nyújtania a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól.[6] A közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről.
A felszámolási zárómérleg a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeit (a vagyontárgyakat piaci értéken) és az eszközök forrásait könyv szerinti értéken, mérlegszerű felépítésben, egyező végösszeggel a felszámolás befejezésének időpontjában, a felszámoló által meghatározott mérlegfordulónappal tartalmazza. A felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a meglévő vagyoni eszközök könyv szerinti értéke és a zárómérleg fordulónapjára vonatkozó piaci értéke közötti különbözetet felszámolási eredményt érintő tételként el kell számolni. A felszámolási zárómérleg a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben tartalmazza.[7]
A felszámolónak tehát már a nyitó mérleg elkészítése során lehetősége van arra, hogy a tevékenység zárómérleghez képest a behajthatatlannak minősített követeléseket kivezesse, ennek indokairól a közbenső mérleghez fűzött szöveges jelentésben számot kell adnia. A felszámolás során és értékelheti a követelést, leírhatja, amelyről végső soron a zárómérlegben fog beszámolni.
Nem következik más a Számviteli törvény előírásaiból sem, a felszámolónak nem csupán lehetősége, hanem kötelezettsége is a követelések értékelése, illetve a behajthatatlan követelés leírása. A felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) előírásait a hatályos Csődtörvényben és a rendeletben előírtak figyelembevételével alkalmazni kell. A számviteli törvénynek a Csődtörvénnyel és a rendelettel nem érintett előírásai a felszámolás időszaka alatt is érvényesek.[8]
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény határozza meg, hogy mi minősül behajthatatlan követelésnek. Behajthatatlan az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a kö-
- 12/13 -
vetelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.[9]
A hivatkozott törvényi előírások alapján tehát, ha a mérlegfordulónapon kimutatott követelés behajthatatlanságának ténye és mértéke dokumentáltan legkésőbb a mérlegkészítés időpontjáig bizonyított, akkor azt a mérlegfordulónappal a dokumentált összegben (részben vagy egészében) a könyvekből ki kell vezetni. A számviteli törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pontja a behajthatatlan követelések minősített eseteit sorolja fel. Nem tartalmaz fontossági sorrendet, és a felsorolásban szereplő eseteket sem kapcsolja össze. Ebből következik: ha a felsoroltak bármelyike teljesül, akkor az a követelés - a dokumentált mértékben - behajthatatlannak minősül. Az általános szabályként megfogalmazottak alapján az üzleti évben, illetve az üzleti évhez kapcsolódóan a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között dokumentáltan behajthatatlannak minősített követelések könyv szerinti értékét, a minősítésnek megfelelő mértékben az üzleti év eredménye terhére el kell számolni. Az előbbiekből az is következik, ha a behajthatatlanság ténye és mértéke a tárgyév mérlegkészítése időpontjáig dokumentáltan rendelkezésre állt, és azt a tárgyév üzleti éve eredménye terhére nem számolták el, akkor azt a következő üzleti évben, mint az előző üzleti évvel kapcsolatos tételt - önellenőrzés keretében - könyvelni kell. Eredményesen behajthatónak az a követelés tekinthető, amely követelés részben vagy egészében várhatóan teljesül. A követelés összege megtérülésének előre rögzített arányához ezt nem lehet kapcsolni.[10]
Az adós felszámolás, illetve csőd alatti helyzete még önmagában nem elégséges a követelés leírásához. A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. Ilyen bizonyító erejű dokumentum lehet ez esetben például a felszámoló által e célból kiadott igazolás, amely szerint a követelést részben vagy egyáltalán nem tudja kielégíteni. Nem elegendő dokumentum például az, hogy a felszólító levél a címzett ismeretlen szöveggel visszaérkezik. A cím szerint illetékes önkormányzatnak (a vállalkozástól függetlennek) kell igazolni, hogy a címzett például nem is lakott a megadott címen stb.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
