A hazai doktori képzés fejlődési ívében a 2016/2017. tanévkezdés minden bizonnyal meghatározó mérföldkőnek számít. Ennek indoka a "Fokozatváltás a felsőoktatásban - A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai" c. stratégia, amelynek egyik elemeként Magyarország Kormánya a hazai doktori képzés megreformálását tűzte ki célul. A koncepciót az Országgyűlés, 2015. december 1-jén, az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CCVI. törvény megalkotásával vezette be. Ennek következtében a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) módosításával 2016. szeptember 1-jétől átalakult a doktori képzés rendszere.
A doktori képzés struktúrájával kapcsolatban azonban megannyi tartalmi és jogi kérdés merül fel. Ezeknek egy része az új rendszer hiányosságaival áll összefüggésben, míg egyes aspektusok lassan évtizedes megoldatlan problémák köre összpontosulnak.
Tanulmányomban ez utóbbi dilemmák közül az állami támogatott doktoranduszok munkavállalásának szabályaira térek ki, a felsőoktatási jogalkalmazásban tapasztalt tévesen "berögzült" gyakorlatra reagálva.
A magyarországi doktori képzőhelyek túlnyomó többségében napjainkban is az a tiltó szabály él, hogy nem lehet államilag támogatott doktorandusz, aki teljes idejű munkaviszonyban foglalkoztatott. Ennek a téves "elvnek" az érvényesülése (vagy inkább érvényesítése) - kisebb eltérésekkel - szinte valamennyi intézmény működésében megtalálható.
Az "elv" gyakorlati különbözőségei annak megfogalmazásában, illetve kommunikálásban jelölhetőek meg. Ennek értelmében egyes doktori iskolák jogszabályi előírásra hivatkozva igazolják álláspontjukat, mások szokásjogi alapon szereznek neki érvényt, míg megint mások tudományos és "ésszerűségi" garanciák mentén követelik meg az "elv" betartását: nevezetes, hogy a doktorandusz oktatói és kutatói feladatainak minőségi ellátása mellett lehetetlen egyéb munkavégzést folytatni. Emellett a tiltó követelménynek a jogforrási alternatívái is változatosak: előfordulhat doktori iskolai tanács döntéseiben, illetve a képzőhely íratlan szokásjogaként. Érdekes módon a tilalom legkézenfekvőbb szinten, azaz a doktori szabályzatban való rögzítése a legritkábban alkalmazott megoldás.
A további elemzést megelőzően szükséges alaptételként rögzíteni, hogy a vonatkozó tilalom tévesen él a doktori iskolák gyakorlatában.
A teljesség igénye végett rögzítendő, hogy a doktoranduszok munkavállalásával és az állami ösztöndíj-jogosultsággal összefüggő tiltó szabály nem ismeretlen a hazai doktori képzés történetében.
Az intézményekben a mai napig uralkodó (téves) felfogás a doktori képzésről és a doktori fokozatszerzésről szóló 51/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 4. § (3) bekezdésében található tiltó rendelkezésre vezethető vissza. Ennek alapján "[t]eljes munkaidőben végzett munkaviszonyból származó jövedelemmel rendelkező doktorandusz állami ösztöndíjban nem részesülhet." Ezzel párhuzamosan a Rendelet 2. § 3. pontja rögzíti, hogy az "állami doktori ösztöndíj: a szervezett doktori képzésben, nappali tagozaton részt vevő magyar állampolgárságú doktorandusz hallgatók [...] részére nyújtható pénzbeli támogatás".
Ezen a ponton szükséges egy kritikai megjegyezést fűznöm a képzőhelyek gyakorlatához: bár a doktori iskoláknak a citált rendelkezés célját sajátos módon, de sikerült magukévá tenniük, azonban a valódi normatartalmat félreértelmezték. Ez a szabály ugyanis nem azt tiltotta, hogy a doktorandusz a doktori tanulmányai mellett munkát vállaljon, hanem azt, hogy aki teljes munkaidőben végzett munkából jövedelmet realizál, az egyúttal állami ösztöndíjat is kapjon.[1] Azaz egy sajátos összeférhetetlenségi alakzatot tartalmazott a Rendelet, amelynek feloldása a doktoranduszon állt: vagy az állami támogatott doktorandusz státusz, vagy pedig a teljes munkaidőben végzett munkaviszony preferálásával.
A hivatkozott jogszabályi tilalom helyes értelmezése, illetve alkalmazása kérdésének gordiuszi csomóját a jogalkotó metszette el a Rendelet 2007. március 22-i hatályon kívül helyezésével. Ezzel
- 225/226 -
párhuzamosan pedig ki kell emelni, hogy a hatályos Nftv. (a korábbi felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényhez hasonlóan) nem tartalmaz olyan szabályt, amely kizárná az állami ösztöndíjban részesülő doktorandusz munkavállalásának lehetőségét. Sajnálatos azonban, hogy az intézmények a hatályos szabályozást teljességgel figyelmen kívül hagyva továbbra is tiltani próbálják doktoranduszaik munkavállalását.
A fentiek alapján 2007. március 22-ét követően az intézménytől teljesen független kérdéssé vált az, hogy a doktorandusz hol és milyen időtartamú munkát vállal el. Ezzel azonban nem oldódott meg az állami támogatott doktoranduszok munkavállalásának kérdésköre, így szükséges a doktorandusz státusz, mint a probléma kulcsának elemzése.
Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XII. cikkének (1) bekezdése deklarálja, hogy "Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz." Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján "[a] munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát [...]".[2] A munkához való jog szabadságjogi elemének korlátozásánál differenciált mérce érvényesül aszerint, hogy az állam korlátozása a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását[3] érinti.[4] A foglalkozás gyakorlásának korlátozásai többnyire szakmai és célszerűségi szempontokkal igazolhatóak, így alapjogi problémát is kivételes esetekben okoznak.[5] A foglalkozás szabad megválasztásánál azonban szigorúbb mérce érvényesül az objektív (külső, tárgyi) korlátozások vonatkozásában.[6]
Mivel az Alaptörvény szóhasználata az alapjogi jogképesség kereteit a legtágabbra hagyta, a doktorandusz munkához való joga is a fenti jogosultságokhoz, illetve korlátozási standardokhoz igazodik: a foglalkozás megválasztásához való jog (mint alanyi jog) érvényre juttatatása a felsőoktatási intézménynek is kötelezettsége.
A törvényi szabályok alapján doktori képzésre az vehető fel, aki a mesterképzésben szerzett fokozattal és szakképzettséggel, valamint legalább egy "C" típusú középfokú államilag elismert, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával rendelkezik. A doktorandusz munkavállalással kapcsolatos problémák tárgyában azonban az Nftv. 40. § (7) bekezdése tartalmaz egy esetleges kiskaput. Ennek értelmében "[a] doktori képzésre történő felvétel további feltételeit a felsőoktatási intézmény határozhatja meg, azzal a megkötéssel, hogy azonos felvételi követelményeket köteles alkalmazni, függetlenül attól, hogy a jelentkező mely felsőoktatási intézményben szerezte az oklevelét."
Az idézett rendelkezésből kiindulva végső soron elképzelhető, hogy az intézmény megszabja, hogy a felvételikor fennálló teljes munkaidőben foglalkoztatott doktoranduszt államilag támogatott helyre nem veszi fel. Ennek egyetlen követelménye, hogy ezt az elvárást a felvételi szabályok között a doktori iskola közzéteszi.[7] Ezzel a megoldással a felsőoktatási intézmény a doktorandusz foglalkozás gyakorlásához való jogát érinti, mivel csupán az adott időpontban követeli meg mindennemű munkaviszony meg nem létét (azaz gyakorlását) a felvételiző relációjában, amely alapjog-korlátozás - célszerűségi indokok mentén, azaz az állami támogatott státuszoknak a felsőoktatási intézmény preferálásával összefüggő kiosztása alapján - alkotmányosnak minősül.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fenti, az államilag támogatott doktorandusz státusszal összeférhetetlen teljes munkaidejű foglalkoztatás szabályának kikötése kizárólag a doktori felvételi eljárás során jogszerű: a doktori képzést már megkezdő doktoranduszok esetében az effajta szabályhoz kapcsolt jogkövetkezmény jogellenes. Ez esetben ugyanis a tiltás a doktorandusz foglalkozás megválasztásához való jogát korlátozza, mivel minden további munkavégzést (azaz a munka megkezdését, mint a foglalkozás megválasztását) kizár, amely eszköz nem felel meg a legitim jogalkotói cél alaptörvényi követelményének.
A doktorandusz jogállásának körülírása a doktori képzéssel való összekötésen alapul. Az Nftv. 108. § 1. pontja, amely magának a doktorandusz terminusnak a definiálását tartalmazza - e szerint "doktorandusz: a doktori képzésben részt vevő hallgató". Ebből a meghatározásból a releváns szófordulat a "hallgató" kitétel, amelynek értelmében a doktorandusz hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. A doktorandusz státuszra tehát - eltérő rendelkezés hiányában - a hallgatóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Rendeletben anno megjelent kvázi összeférhetetlenségi szabályt ez idáig a munkavállalás szempontjából elemeztem. Ezen a ponton azonban érdemes megváltoztatni az eddigi gondolatmenet
- 226/227 -
irányát, és a doktorandusz ösztöndíj-jogosultság oldaláról vizsgálni a problémát. Az új nézőpont magja az Nftv. 85/C. § c) pontjában rögzített jogkörben áll, azaz, hogy a felsőoktatási intézmény a hallgatói juttatásokhoz rendelkezésre álló forrásokat doktorandusz ösztöndíj jogcímén is felhasználhatja. Végső soron tehát a doktorandusz ösztöndíj kedvezményezettje is (doktorandusz) hallgató lehet, így a doktorandusz - juttatási szempontból is - hallgatónak minősül.
Második tételként szükséges arra utalni, hogy a jogalkotó miként határozza meg az állami támogatás feltételrendszerét a doktori képzésben. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásairól és az általuk fizetendő egyes térítésekről szóló 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése expressis verbis rögzíti a doktorandusz ösztöndíjjogosultság feltételét: "Az Nftv. 85/C. § c) pontjában meghatározott jogcímen az államilag támogatott teljes idejű doktori képzésben részt vevő hallgató részesülhet támogatásban."
Mindemellett rögzítendő, hogy az állami doktori ösztöndíjat az állam juttatja, így ő is határozhatja meg azokat a feltételeket, amelyek mellett azt igénybe lehet venni. A fentiek alapján azonban kijelenthető, hogy jelenleg az állam nem köti az ösztöndíj folyósítását munkaviszony "nemlétéhez" vagy annak mértékéhez (ellentétben a korábbi jogszabályokkal). A fentiek miatt tehát - a felvételi kikötés esetét kivéve - az intézmény saját hatáskörben nem dönthet az ösztöndíj folyósításának ilyen okból történő megszüntetéséről.[8]
A doktoranduszok munkavállalásának témájában nemcsak az intézmény falain kívül végzett munka jelent gyakorlati jogalkalmazói problémát, hanem az intézmény oktatási tevékenységében való részvétel is.[9] A Doktoranduszok Országos Szövetsége jogsegélyszolgálatának archívumából kiderült ugyanis, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények többsége nem tesz eleget a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek, és jogszerűtlenül foglalkoztatja a doktoranduszokat.[10]
Az Nftv. 44. § (5) bekezdésének a) pontja értelmében "a doktorandusz a tanulmányi kötelezettségeinek keretében a heti teljes munkaidő húsz százalékának megfelelő időtartamban az intézmény oktatási, tudományos tevékenysége körében munkavégzésre kötelezhető". Ebből a rendelkezésből három következtetést érdemes rögzíteni: egyrészt, hogy a jogalkotó az oktatást a doktorandusz tanulmányi kötelezettségeként nevesíti; másrészt, hogy e kötelezettséget az intézmény oktatási és tudományos tevékenységének körébe utalja; és harmadrészt, hogy a doktorandusz oktatási tevékenysége munkavégzésnek minősül. Fontos azonban megjegyezni, hogy a doktorandusz oktatási kötelezettsége sem korlátlan: a doktorandusz által végzett munka ideje egy félév átlagában nem haladhatja meg a heti teljes munkaidő ötven százalékát [Nftv. 44. § (5) bek. b) pont]. Végezetül pedig a munkadíj havi összege, a teljes munkaidő ötven százalékának megfelelő idejű foglalkoztatás esetén nem lehet kevesebb, mint a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér), eltérő idejű foglalkoztatás esetén ennek időarányos része [Nftv. 44. § (5) bek. d) pont]. A munkadíjra vonatkozó rendelkezésből levonható megállapítás, hogy amennyiben a doktorandusz (munkavállaló) oktatási tevékenységet végez, azért ellentételezésre (munkadíjra) jogosult, amely kapcsán a felsőoktatási intézmény (munkáltató) a kötelezett.[11]
A hatályos szabályok alapján tehát a doktorandusz oktatási tevékenysége munkavégzésnek minősül, foglalkoztatását doktorandusz-szerződés szabályozza, amelynek tartalmát a felek - az Nftv. hivatkozott rendelkezésein túl - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényre figyelemmel határozzák meg.[12]
Ezzel összefüggésben a probléma abban áll, hogy az intézmények - megörülve az olcsó "munkaerőnek" - nem egy esetben olyan irreálisan magas mértékű órateherrel sújtják a doktoranduszokat, amely már az elmélyült kutatómunkát veszélyezteti.[13] Így sajnálatos módon ennek az intézménynek - ti. a doktorandusz-szerződésnek - a gyakorlati érvényesülése közel egy évtized után is várat magára.
A doktoranduszok foglalkoztatásának a gyakorlatban legvitatottabb pontja, hogy a doktorandusz végezhet-e egyidejűleg máshol is munkát, avagy kizárólag az őt foglalkoztató felsőoktatási intézményben. A fenti elemzés összegzéseként megállapítható, hogy az Nftv. és a vonatkozó egyéb jogszabályok tartalmából nem olvasható ki olyan megszorítás, hogy a doktorandusz ne vállalhatna más munkáltatónál munkát.
Ebből adódóan az a gyakorlat, miszerint a felsőoktatási intézmény megtiltja a doktoranduszainak a (további) munkavállalást, a szükségesnél nagyobb mértékű korlátozása a doktorandusz munkavállaláshoz fűződő jogának,[14] így az jogellenesnek minősül. ■
JEGYZETEK
* A szerző a Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzatának elnöke.
[1] Ld. Kocsis Miklós: A doktori képzés "kiskapui" - Jogi szabályozás és jogalkalmazói gyakorlat Magyarországon. Felsőoktatási Műhely 2008. 3. sz. 105. o.
[2] 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120-121
- 227/228 -
[3] A foglalkozás megválasztásához és annak gyakorlásához való jog között különbségről részletesen ld. Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 218-225. o.
[4] Juhász Gábor: A munkához való jog. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja III. Századvég Kiadó, Budapest 2009. 2604. o.
[5] Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest 2008. 278. o.
[6] Juhász: i.m. 2604. o.
[7] Kocsis: Doktori képzés a jogi szabályozás tükrében. 66. o.
[8] Vö. Kocsis Miklós: Doktori képzés a jogi szabályozás tükrében. In: Kocsis Miklós - Kucsera Tamás Gergely - Szabó Anita (szerk.): Doktori képzés Magyarországon - a doktoranduszok szemével. Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest 2009. 66. o.
[9] Kocsis: A doktori képzés "kiskapui"... 106. o.
[10] Kocsis: Doktori képzés a jogi szabályozás tükrében. 67. o.
[11] Árnyalja a képet az a tény, hogy a doktori képzés keretein belül végzett oktatási tevékenységért járó munkabér mellett egyúttal kredit is megilleti a doktoranduszokat. Ld. Kocsis: Doktori képzés a jogi szabályozás tükrében. 68. o.
[12] Ld. Ferencz Jácint: Atipikus foglalkoztatási formák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2015. 155. o.
[13] Kocsis: Doktori képzés a jogi szabályozás tükrében. 68. o.
[14] Ferencz: i.m. 155. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
