A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (PTE ÁJK) Doktori Tanácsa már korábban megfogalmazta azt a törekvését, hogy maga is mindent elkövet annak érdekében, hogy a fiatal kutatók, a doktoranduszok minél több publikációs lehetőséghez jussanak. Ennek a szándéknak a nyomán, a PTE ÁJK fennállásának 80. évi jubileumi ünnepségére jelenhetett meg a PhD Tanulmányok sorozat első kötete[1] 2004 végén. Azóta egyébként megjelentek már a sorozat további kötetei is, a PhD tanulmányok ötödik kötete pedig 2006-ban lát napvilágot.
Az első tanulmánykötet megjelenését pályázati kiírás előzte meg. "A kiírás nyomán számos, elméleti igényességgel megírt pályamű érkezett, amelyek méltónak bizonyultak arra, hogy a bennük megfogalmazott gondolatok szélesebb körben is ismertekké váljanak. A most kiadásra kerülő tanulmánykötet ezeket az írásokat teszi közzé, s egyben jelzi, hogy a Kar szellemi potenciáljában markánsan megjelentek a fiatal kutatók jelent értékelő, jövőt formáló gondolatai is" - írja a Beköszöntőben dr. Kiss László professzor, a Doktori Tanács elnöke.
A kötetben tíz írás kapott helyet, felölelve - némi túlzással - szinte valamennyi jogág aktuális kérdéseit. Ehelyütt arra teszek kísérletet, hogy bemutassam e fiatal szerzők munkáit, a bennük rejlő tudományos igényű gondolatokat, tapasztalatokat.
1. Csapó Zsuzsanna: "Gyermekek a háborúban -nemzetközi jogi összefüggések" c. írása talán a XXI. század egyik legborzalmasabb jelenségének jogi aspektusait vizsgálja, milyen nemzetközi jogi vonatkozásai vannak annak, ha gyermekek fognak fegyvert. Szerző felvezetőjében tényekkel, adatokkal támasztja alá, hogy a világ minden táján, több millió gyermeket érintenek a mai is zajló fegyveres konfliktusok. Átalakult a fegyveres konfliktusok jellege is száz év alatt: manapság már az áldozatok 90%-a civil, köztük jelentős számú gyermek.
A nemzetközi jog eleinte nem sokat "törődött" a gyermekekkel, a humanitárius nemzetközi jog csak közvetve érintette a gyermekek jogait, idővel azonban a jogokat keletkeztette kifejezetten gyermekekre is. Szerző teljes körűen sorba veszi a nemzetközi humanitárius és emberi jogi rezsimeket, nemzetközi egyezményeket, az ENSZ keretében született nemzetközi forrásokat, különös tekintettel a gyermekekre vonatkozó rendelkezésekre. Ugyancsak vizsgálat tárgyává teszi azokat a nemzetközi szervezeteket (ENSZ különböző szervezeti, Nemzetközi Vöröskereszt), amelyek felléphetnek a nemzetközi előírások érvényesülése, a "háború gyermek áldozatai védelme érdekében", külön megemlítve a magyar vonatkozásokat.
A témához kapcsolódó nemzetközi joganyag ismertetése több mint kimerítő: a fentieken túl szerepelnek a dolgozatban az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai, regionális egyezmények, valamint az Európai Unió és tagállamai előírásainak ismertetése. A tanulmányban szereplő adatok, tények szinte sokkolják az olvasót (pl. a világ mintegy 40 országában 300 ezer gyermek vesz részt fegyveres harcban jelenleg is), a szerző meggyőzi az olvasót, hogy olyan élő problémáról van szó, amely még Európában, sőt bizonyos értelemben annak nyugati felében sem ismeretlen. Csapó Zsuzsanna színvonalas és érdekfeszítő munkát jelentetett meg a kötetben, amely nem csak a "szakmabeliek", hanem a laikusok számára is érdekes lehet.
2. "A magyar igazságszolgáltatás szervezeti reformja" címet viseli Deák Péter írása, melynek kimondott célja "a magyar igazságszolgáltatási szervezet legújabb kori fejlődésének bemutatása". Szerző az ítélőtáblák, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felállításával foglalkozik, illetve a büntető-eljárásjog szabályainak változására helyezi a hangsúlyt. Részletesen számba veszi azokat a körülményeket (mindenekelőtt az ügyforgalom növekedését), amelyek elvezettek a magyar igazságszolgáltatás reformjához, kellő mélységgel feltárva azokat a szakmai és politikai vitákat, amelyek végigkísérték az igazságszolgáltatás szervezetének átalakulását.
Részletesen bemutatásra kerülnek azok az érvek és ellenérvek, mind szakmai, mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról, amelyek kihatással voltak vagy lehettek a reform irányára. A tanulmányban terjedelmes az ítélőtáblák felállításáig elvezető folyamat egyes lépcsőfokainak a bemutatása (1996-tól egészen 2002-ig), a szerző sorrendben tárgyalja az igazságszolgáltatási szervezeti törvényeket, végül a parlamenti döntéshozatal eredményét, utalva a reform néhány kézzelfogható következményére. A mű értékét növeli, következtetéseit alátámasztja szemléltető ábrák sokasága.
Deák Péter dolgozata sok tanulságot hordoz magában, ezek közül legalább egyet minden, nem csak adott jogággal foglalkozó olvasó levonhat: milyen nehézkes, olykor körülményes Magyarországon átfogó változtatásokat keresztülvinni. Az igazságszolgáltatási reformhoz hasonló horderejű szervezeti átalakítások kimenetele - mint a példa is kiválóan
- 178/179 -
mutatja - még abban az esetben is kétséges és eshetőleges, ha a kormányzó erők kétharmados parlamenti többséggel irányítják az országot.
3. Egri Gábor és Pinczésné Kiss Klára által jegyzett a " Társadalmi jelenségek és folyamatok mérhetősége a rendőrségi munka minőségének fejlesztése szemszögéből" című tanulmánynak komoly szociológiai, pontosabban kriminológiai karaktere van, mint ahogy erre már címéből is következtethetünk. A szerzőpáros témáját egy alapprobléma adja: hogyan lehet mérni a mérhetetlent, jelen esetben a rendőrségi munka minőségét. Természetesen - mint ahogy erre a szerzők is utalnak - a helyes mérési módszer kiválasztása korántsem öncélú vagy akadémikus törekvés. A cél az, hogy a rendőrség tevékenysége hatékonyabb, eredményesebb legyen, illetve a polgárok is elégedettebbek legyenek munkájával.
A tanulmányban kitérnek a kutatók a méréselmélet alapjaira, részletezik az egyes igazságügyi szervezetek által mért jelenségeket, az ezekből a mérésekből származó statisztikákat, külön is megemlítik, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a kriminológiai jelenségek vizsgálatát különösen megnehezítik (pl. látencia). Behatóan foglalkoznak a kriminológiai jelenségek egyik módszerével, a kérdőíves felméréssel (a dolgozat melléklete komplex kérdőív-mintát is tartalmaz). A szerzők feltárják a mintavételezés, az értékelés és az ábrázolás különféle technikáit is. A munka önálló részében foglalkoznak a rendőrségi mérésekkel. Ez a rész tartalmaz egy rövid külföldi kitekintést, holland és német példákkal. Külön érdekessége a dolgozatnak, hogy folyamatosan "jelzi" az olvasó felé, ha az elmélet, illetve a külföldi technikák a magyar gyakorlatba is bekerültek már (ilyenre szerencsére akad példa).
Zárásként katalógusszerűen megtalálhatóak a rendőrségi minőségfejlesztésben eddig bekövetkezett hazai sikerek. A szerzők kutatásai feltehetőleg még nem zárultak le, hiszen több olyan irányvonalat is felvetnek (pl. a látencia terén), amelyek további vizsgálódások szükségességét is felvetik.
4. Fábián Adrián "A hatékony közigazgatás - a New Public Management és a magyar reformfolyamatok" című írása - teljesen véletlenszerűen - témájában rokon az előzőekben ismertetett dolgozattal: a hatékonyság kérdése, elérése a közigazgatásban. Szerző igyekszik azonban nagyobb témakört átfogni az eredményesség aspektusából: a hatékonyság kérdésének történeti előzményeit, az egyik manapság elterjedt módszertant (New Public Management), a hatékonyság állapotát a mai magyar közigazgatásban és azt, hogy van-e összhang, esetleg átfedés a nemzetközi tendenciák és a magyar folyamatok között.
A európai uniós kitekintést követően a menedzsmentelmélettel, annak kialakulásával, egyes célkitűzéseivel, irányzataival és eredményeivel foglalkozik. Megpróbálja megadni magának a hatékonyságnak is - a korántsem vitathatatlan - definícióját.
A továbbiakban a New Public Management-et (továbbiakban: NPM) vizsgálja szerző, leírja ennek a hatékonyságközpontú közigazgatás-szervezési irányzatnak a fogalmát, alkalmazásának feltételeit és kiindulópontjait, önálló fejezetben tárgyalja a NPM célkitűzéseit és eszközeit, módszereit, utóbbiak között olyanokat is (pl. privatizáció), amelyek gyakran megfogalmazódnak hazánkban, de olyanokat is, amelyek a magyar közigazgatás rendszerében - egyelőre - ismeretlenek (pl. piaci verseny modellezése a közigazgatásban).
Tárgyalja a továbbiakban a magyar közigazgatás szinte minden olyan területét, amelyek kapcsán a hatékonyság, illetőleg a gazdaságosság szempontjai egyáltalán szóba jöhetnek: az államháztartás rendszerét, az önkormányzati igazgatást, a személyzeti politikát és a jogalkotást. Igyekszik a jelenlegi állapotok mellett a kitörési, fejlesztési lehetőségeket is vázolni. Megemlíti azokat a jogintézményeket is, amelyek jogpolitikai célja kifejezetten a hatékonyság elérése bizonyos területeken. Ilyenek a közbeszerzés és a koncesszió. A dolgozat zárásaként a magyar reformelképzeléseket mutatja be (feladattervek, kormányprogram, koncepciók), különös tekintettel arra, hogyan illeszkednek bele a hazai folyamatok a nemzetközi fejlesztések rendszerébe.
5. Jóri András "Az új adatvédelmi törvény élé" című írásában "a hatályos adatvédelmi törvény, a 2001. évi tervezet, az EU irányelv és egy tagállam törvényének elemzésével a "hatályos törvénnyel kapcsolatos egyes jogalkalmazási problémákra, illetve egyes új, az európai adatvédelmi jogban megjelent intézményekre" kívánta a jogalkotó figyelmét felhívni.
A dolgozat első részében három olyan területre hívja fel a figyelmet, amelyek tekintetében az adatvédelem kérdése - a felmerülő üzleti érdekek miatt - különösen problémás. Ezek a területek a direktmarketing, a hitelreferencia-szolgáltatás és a követeléskezelő üzletág. Az említett szférákban relativizálódott az adatvédelem, így kiemelkedően fontos a jogi szabályozás frissítése. Részletesen foglalkozik szerző a hatályos magyar adatvédelmi törvény főbb rendelkezéseivel (személyes adat, adatkezelés, adatkezelő, adatfeldolgozó, adatfeldolgozás, hozzájárulás, az adatkezelés feltételei), melyeket a vonatkozó EU irányelv és a brit adatvédelmi törvény szempontjából is értékel. Utóbbi miatt a dolgozat egyfajta jog-összehasonlítás is.
Szerző számos kritikai észrevételt is megfogalmaz, ezek egy része a hatályos törvényhez kapcsolódik, míg másik része a tervezett módosításhoz. Ilyen észrevételek például: a magyar adatvédelmi
- 179/180 -
ombudsman szűk hatásköre (külföldi példák illusztrálják az esetleges továbbfejlesztés lehetséges irányait), a szankciórendszer hiányosságai (a jelenlegi büntetőjogi szankciót ki kellene egészíteni egy hatásos kártérítési felelősséggel) stb. A tervezettel kapcsolatban is hangot ad az elégedetlenségének: fogalmi pontatlanságokat, félmegoldásokat, hiányosságokat. Mindemellett kitér az előrelépésekre is, és megállapítja, hogy összességében a vizsgált módosítások és az új jogintézmények alkalmasak lehetnek arra, hogy "az adatvédelmi jogot élő, általánosan követett joganyaggá változtassák".
6. "Az ideális társasági szerződés" című tanulmány írója, Metzinger Péter arra tett kísérletet, hogy a társasági szerződés és a társasági jogviszonyokat megvizsgálja. Ehhez képest dolgozata is két részre oszlik: az első részben a társasági szerződés jogi természetét tárgyalja, míg a másodikban a társasági jogviszonyban bekövetkezett változásokat. A bevezetőben mindenekelőtt fogalmi, dogmatikai jellegű elhatárolásokat, definiálást hajt végre szerző (társaság, társasági jogviszony), és röviden feltárja a téma európai jogi aspektusait is. A már említett első rész tartalmazza a társasági szerződés mind hazai, mind néhány nyugat-európai tételes jogi meghatározását, valamint a rá vonatkozó jogelméleti kategóriákat. A tanulmány írója saját fogalmi megközelítésének is hangot ad, és azt különböző "bizonyítékokkal" igyekszik is alátámasztani. A következőkben kiemeli a társasági szerződés, mint jogügylet - a jogirodalomban fellelhető - egyes ismertető jegyeit (többalanyúság, együttműködés, visszterhesség hiánya), majd egyenként vázolja saját nézeteit, melyek gyakran szembemennek az uralkodó véleménnyel. Természetesen a szerző a személyes álláspontját szemléletesen alátámasztja.
A dolgozat menete a társasági szerződés jogi analitikájával, a belső jogviszonyok beható vizsgálatával folytatódik. Szerző álláspontja szerint ugyanis "a társasági szerződés dogmatikai lényege azokban a jogviszonyokban ragadható meg, amelyek a szerződés alapján a jogalanyok között létrejönnek".
Ellentétben az írás első részével, mely tulajdonképpen a társasági jog statikus oldalát taglalja, a második rész sokkal inkább a jogviszonyok dinamikájával foglalkozik: címe Alanyváltozás a társasági jogviszonyokban. Ebben a részben a következő témák kerülnek "terítékre": új tag csatlakozása, tag távozása, szétválás és a társaság megszűnése. Szerző itt sem elégszik meg a hatályos joganyag elemzésével, sőt ez nem is jellemző magára a dolgozatra sem, sokkal inkább az általános elméleti és gyakorlati problémák feltárása és azok esetleges megoldása. Végezetül a Konklúzióban összegzésre kerülnek a szerző fogalmi megközelítései, a dolgozat - egyébként remekül követhető - gondolatmenete és a téma vizsgálatának eredményei, valamint ez utóbbiak rövid indoklása.
7. Polyák Gábor: "Az európai médiapolitika és médiaszabályozás a digitális korban". A tanulmány szintén interdiszciplináris bizonyos értelemben: a XXI. század elektronikus "állapotát", a médiát igyekszik a rá vonatkozó joganyag tükrében vizsgálni, széles nemzetközi kitekintéssel. Szerző célja annak felderítése, hogy a digitális médiarendszernek mely elemei vonhatóak egyáltalán jogi szabályozás alá, illetve ennek a jogi szabályozásnak milynek lehetnek a jövőbeli keretei.
A munka első részében az Európai Unió médiára vonatkozó irányelvének felülvizsgálja, kiemeli a felülvizsgálat okait (technikai és gazdasági fejlődés) és kitér a közösségi médiaszabályozás alapelveire. Sorra veszi a fent említett, "Televíziózás határok nélkül" irányelvben szabályozott főbb kérdéseket. Ezek pedig a jelentős társadalmi eseményekhez való hozzáférés joga, a kulturális sokszínűség megőrzése mellett az európai identitás kialakulásának elősegítése, a gyermekek és az emberi méltóság védelme, a helyreigazítási jog.
A második részben tárgyalja azt a kérdést, vajon a médiumok közül melyek azok, amelyek nem képezhetik jogi szabályozás tárgyát. Szerző több nyugat-európai médiatörvényből hoz fel példákat, részletesen elemzi az angol és - különösen - a német vonatkozó jogszabályokat. A dolgozat harmadik részében a média-felügyelettel foglalkozik. Elsősorban angol és uniós előírások szempontjából vizsgálja a média-felügyelet főbb feladatait és jellemzőit, a szolgáltatások engedélyezésének folyamatát, a médiafelügyelet és a távközlési felügyelet közötti együttműködést és a nemzetközi kooperációt. Zárásként szintén nemzetközi példákat hoz fel a szerző a média-felügyelet külföldi szabályozására: Ausztriát és az Egyesült Királyságot. A tanulmány vitathatatlan aktualitásán túl az is feltétlen érdeme, hogy a jogi informatika e szegmensét érthető módon, világosan és logikusan tárja az olvasó felé.
8. Sléder Judit klasszikusabb téma felé nyúl, mint az előzőekben bemutatott stúdiumok többsége: "A büntetőeljárás megindításának egyes elméleti problémái" c. pályamunkája a büntetőeljárás megindításának pozitív feltételeit veszi górcső alá. Ennek a szakasznak a vizsgálatát azért tartja lényegesnek, mert "ez az alapja a gyors bírósági eljárás lefolytatásának". Elsősorban a gyanú, az alapos gyanú, megalapozott gyanú fogalmakat elemzi, valamint az ún. halaszthatatlan nyomozati cselekményeket.
Szerző a gyanú fogalmának rövid történeti áttekintésével indít, méghozzá a kapcsolódó joganyag bemutatásával, a XIX. század végétől egészen 1998-
- 180/181 -
ig. A továbbiakban sorra veszi a büntetőeljárás (nyomozás) megindításának pozitív feltételeit: a gyanút, az alapos gyanút, a gyanú irányait, a bűncselekmény elkövetésére irányuló gyanút, az elkövető kilétére irányuló gyanút, valamint az ártatlanság vélelmét. Nem elégszik meg pusztán a vonatkozó joganyag (a Be.) rendelkezéseinek a bemutatásával, hanem az egyes jogintézmények kapcsán utal a szakirodalmi álláspontokra, és a saját véleményére is kitér.
A harmadik rész a nyomozás megindítását közvetlenül megelőző eljárási cselekményekkel ("puhatolás"), a nyomozás megindításával, a halaszthatatlan nyomozási cselekményekkel, illetve az egyszerű gyanú kérdésével foglalkozik. Szerző részletesen tárgyalja a fenti jogintézmények alkalmazása kapcsán felmerülő elméleti és gyakorlati problémákat egyaránt. A saját maga által feltett kérdésekre igyekszik korrekt válaszokkal szolgálni, melyek tükrözik személyes meggyőződését, illetve a jogalkalmazás számára is megfogalmaz hasznosítható ajánlásokat.
A feltett kérdések egyébként nem feltétlenül kötődnek szorosan a vonatkozó joganyaghoz, de annál inkább kötődnek magához a büntetőeljárás megindításához. Ilyen például - csúnya magyarsággal -a hitelt érdemlőség mint tulajdonság a feljelentés kapcsán. Ebben a kérdésben a szerző ugyancsak a szakirodalomban fellelhető álláspont bemutatása után foglal állást. A tanulmány - mint ahogy az látható - lényegében a gyanú fogalma köré épül. Bizonyítékok hosszú sorának felvonultatása után arra a következtetésre jut írója, hogy szükséges a törvény módosítása a megalapozott gyanú kapcsán, ugyanis súlyos törvénysértésekhez vezethet a jelenlegi szabályozása.
9. Ismerve Tilk Péter eddigi írói tevékenységét, talán nem túlzás azt állítani, hogy ő a magyar Alkotmánybíróság tevékenységét a legszélesebb körben vizsgálja. E széles látókör egyik újabb bizonyítéka "Az egyenlőséghez való jog és a diszkrimináció megjelenése a Magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában" című munkája. A pályamű megírását több tényező is indokolta: a napjainkban is előforduló visszásságok mellett egy új jogszabály, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény hatályba lépése.
A dolgozat első részében szerző az egyenlőséghez való jog elméleti problematikáját tárgyalja, számba veszi az egyenlőséghez való jog egyes fogalmi megközelítéseit, megállapítja, hogy "napjainkban az egyenlőség a demokrácia alapkövetelményének minősíthető". Ugyanebben a részben értelmezi az egyenlőség fogalmát a jogállami demokráciában. Számos értelmezési lehetőség felvonultatása után arra a következetésre jut, hogy a "demokratikus állam legfontosabb feladata az egyenlőség megteremtése".
A tanulmány "B)" része "Az egyenlőséghez való alapvető jog a magyar alkotmányban és jogrendszerben" címet kapta. Ebben a részben foglalkozik a díszkrimináció tilalmára vonatkozó jogi szabályozás egyes szintjeivel (különösen az alkotmánnyal). Az alkotmány valamennyi vonatkozó szabályát vizsgálja, és nem csak a 70/A. §-t, amely a hátrányos megkülönböztetés "általános" tilalmát tartalmazza. Emellett ugyanis az alkotmány számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek szintén az egyenlőség követelményére vonatkoznak (pl. egyenlő munkáért egyenlő bért).
A munka kimerítően ismerteti a témához kapcsolódó nemzetközi egyezményeket, amelyek a hatályos magyar jog részét képezik. Ezek áttekintése nem csak a teljesség igénye miatt szükséges, hanem azért is, mert ezek a szabályok beszámítási pontként jelennek meg az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A következőkben a diszkrirmnációtilalom fogalmi elemeiről és értelmezési lehetőségeiről olvashatunk - az Alkotmánybíróság gyakorlata tükrében. Ezen belül is a jogegyenlőség fogalmáról, a diszkrimináció típusairól, a megkülönböztetés tilalma alapjául szolgáló releváns szempontokról (pl. önkényesség), és azokról a területekről, amelyekben a diszkrimináció tilalma érvényesülhet.
A szerző nem csak a hatályos jogot elemzi az Alkotmánybíróság gyakorlatában, hanem értelmezi az alkotmánybírósági gyakorlat egyes nehezebben megragadható "produktumait" is, ebbe a körbe tartozik az "azonos körbe tartozás" fogalma. Végezetül két témát tárgyal részleteiben: a pozitív diszkrimináció fogalmát, alkalmazásának korlátait, példákkal illusztrálva, illetve a diszkrimináció tilalmának az alkotmányban szereplő - fent említett - "különös részét".
10. Veress Emőd a magyar és a román közjog egyes ágazatainak összehasonlítása terén több munkával is büszkélkedhet, "A kormányzat ellenőrzése és a kormányzati hatalom korlátozása Magyarországon és Romániában" című írása a "kormányzat ellenőrzésének és korlátozásának néhány fontos elemét" tekinti át. A bevezető után vizsgálja az állam szerkezeti, ideológiai és funkcionális változásait. Ezek a változások ugyanis szinte szükségszerűvé teszik az ellenőrzés és a hatalomgyakorlás meglévő eszközeinek, céljainak az átértékelését. Külön is kiemeli az alkotmánybíráskodás megjelenésének jelentőségét ebben a folyamatban.
A tulajdonképpeni jog-összehasonlítás első része a kormány és a parlament közötti bizalmi viszony egyes területeit tekinti át. Ebben a tág témakörben szerző megvizsgálja a kormányalakítási eljárást, a kormány struktúráját, az ellenzék szerepét a kormány és a kormányzat ellenőrzésében. Felhívja a fi-
- 181/182 -
gyelmet a parlamenti ellenőrzés legismertebb eszközeinek, a beszámolók, kérdések, interpellációk és bizottságok alkalmazásának problematikus pontjaira. Természetesen mind Magyarország, mind Románia vonatkozásában. Szerepelnek még az összehasonlításban olyan intézmények is, mint a bizalmatlansági indítvány (ennek Romániában a jogalkotásban is lehet szerepe), a költségvetés mint ellenőrzési eszköz, a nemzeti kisebbségek parlamenti szerepe (más-más szempontból, de ez utóbbi kérdésnek különös jelentősége van Magyarországon és Romániában egyaránt.
Szerző külön részt szentel a kormány jogalkotásának parlamenti ellenőrzésére. Először is elhelyezi a kormány jogalkotási hatáskörét a törvényhozás szemszögéből, felsorolja a román és a magyar kormány által kibocsátható jogszabályokat (a román kormány esetében több forma is szóba jöhet, pl. az ún. sürgősségi kormányrendelet) és a rendeleti jogalkotás hatásvizsgálatát. Külön fejezetben értékeli a kétkamarás román törvényhozás második kamarájának, a Szenátusnak az ellenőrző szerepét, illetve szintén önálló fejezet szól az államfő hatalomkorlátozó jogköreiről. Zárásként röviden értekezik arról,
hogyan jelentkezik a hatalomgyakorlás korlátozása az Európai Unió szintjén, melyek azok az eszközök, amelyek ezen a szinten alkalmazhatóak.
Ebben a rövid recenzióban igyekeztem lényegre törően, de mégis szemléletesen bemutatni a pécsi doktoranduszoknak a "PhD Tanulmányok" c, 2004-ben indult kiadványsorozat 1. kötetében olvasható tudományos eredményeit. Biztos vagyok benne: az ismertetett írások bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a fiatal kutatók képesek igényesen vizsgálni tanulmányaik tárgyköreit és gondolataikat színvonalasan megfogalmazni. Remélem, hogy sokan veszik kézbe a PhD Tanulmányok első, vagy valamely későbbi kötetét és egyúttal meggyőződhetnek az írásművek körvonalazott értékeiről. ■
JEGYZETEK
[1] PhD Tanulmányok 1. (Szerk. Dr. Ádám Antal, Felelős kiadó: Dr. Kiss László) Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskolája, Pécs 2004
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
