A bécsi Egyetem Jogi Karán Rudolf Welser professzor által szervezett nemzetközi tudományos tanácskozások sorozata foglalkozott a közép-európai jogrendszerek polgári jogi jogharmonizációjával. A figyelem központjába egyenrangúan került az OÁPtk. és a környező országok, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia és Románia civilisztikai és jogharmonizációs reformja, hiszen a jogharmonizáció igénye nem szűnik meg az uniós csatlakozással, azaz a csatlakozási szándékkal. Ezek a tanácskozások immáron öt évre tekintenek vissza. Tematikusak voltak, fontosabb közös tendenciákat, jogintézményeket érintettek, mint: a közép- és kelet-európai magánjogfejlődés általában, az öröklési jog tendenciái, benne a kötelesrész, a fogyasztóvédelem, majd a culpa in contrahendo került előtérbe, a részt vevő országok új vagy reformált magánjogi kódexeiben. A nemzeti referátumokat a bécsi Manz Verlag jelentette meg tematikus kötetekben.[2] E tanácskozások az egyes közös tematikák mentén, a divergenciák (eltérések) mellett, nem meglepetésszerű, nagyfokú konvergenciát (megegyező elemeket) is felmutattak, figyelemmel a közös római jogi jogintézményi hagyományokra, a közös (közép-) európai doktrínára, az OÁPtk. hatásaira, továbbá a modern (nem kötelezően oktrojált) recepciós hatásokra. A legutolsó közép-európai bécsi nemzetközi tudományos tanácskozás a culpa in contrahendo (rosszhiszemű szerződéskötési tárgyalás) jogkövetkezményeire vonatkozott és ezen is megmutatkoztak inkább a közös, mint az eltérő elemek.
Van az európai civilisztikai doktrínában, helyenként a kódexekben is, általánosan elfogadott definíció. Eszerint a szerződéskötési tárgyalás nem más, mint a tárgyaló felek közötti szerződés megkötését célzó, egymást követő ajánlatok sora. A tárgyalás tart mindaddig, amíg a tárgyaló felek között létre jön az akaratmegegyezés - a szerződés nevesítése, tartalma és tárgya, valamint a szerződés legalább fő elemeinek tekintetében. Alapvető, általánosan elfogadott jogszabály szerint, összhangban a szerződéskötési akaratautonómiával (a szerződéskötési szabadsággal) - ugyanis főszabály szerint - bárki arról és azzal köt szerződést, amit és akivel kíván, kivéve a kivételes szerződéskötési kényszert. A szerződéskötési tárgyalás során a tárgyalást folytató felek bármelyike, bármely időpontban elállhat a további tárgyalásoktól, minden további jogi következmény nélkül. A tárgyalástól való elállás tehát azt jelenti, hogy a tár-
-577/578-
gyalás során célba vett szerződés nem jött létre, ugyanakkor nincs, nem lehet szerződési felelősség az elálló fél oldaláról. Rudolf Ihering óta, aki szellemi "atyja" a közös, általánosan elfogadott európai culpa in contrahendo (tárgyalásba rosszhiszeműen bocsátkozó fél felelőssége) doktrínának, azonban a "dolog" nem ily sima és egysíkú. Ő volt az, aki a jóhiszeműség és tisztesség (Treu und Glauben, bona fides, bon foi) törvényi forrású jogszabályi elvét figyelembe véve úgy gondolta, hogy a jóhiszeműségi követelmény nemcsak a szerződési kötelem keletkezése után, egészen a teljesítésig, hanem keletkezése folyamán is fennáll. A szerződéskötési tárgyalásra alkalmazva, ennek gyakorlati érvényesülését tekintve, úgy gondolta, hogy az elv konkrét jelentése abban van, hogy a tárgyalásban részt vevő felek kötelesek ebben szerződéskötési szándékkal, jóhiszeműen részt venni. Ez őket nem kötelezi a szerződés megkötésére, csupán arra, hogy a tárgyaláson szerződéskötési szándékkal (animus contrahendi) vesznek részt. Továbbá, hogy a tárgyaló félnek nincs a másik szerződő fél iránt tanúsított fraudolózis szándéka (agere in fraudem partis). Pl. amennyiben a tárgyaló fél csupán azért bocsátkozott tárgyalásba, hogy esetleges versenytársát megakadályozza a szerződési tárgyalásban való részvételre, azaz a szerződés megkötése tekintetében. Amennyiben a tárgyaló oldalán a szerződéskötési szándék ab initio (kezdettől fogva) nem állott fenn, vagy ugyan kezdetben fennforgott, de utóbb megszűnt, és ennek ellenére sor került a tárgyalás folytatására, e szándék hiányában tárgyaló félnek helyt kell állnia az ezáltal okozott kárért. Ha tárgyaló felek bármelyikének oldalán jelen van a fraus (egyéb rosszhiszeműség), mivel az ilyetén tárgyaló fél megszegte a tárgyalásra is kiterjedő törvényi forrású jóhiszeműségi követelményt, rosszhiszeműnek minősíthető és ezzel összhangban felelős a rosszhiszeműségéből eredő, a másik, jóhiszemű tárgyaló félnek okozott kárért. (Pl. utazási költség, információs költség, a szerződés előkészítésének költsége, negatív interesse - szerződési érdek, amennyiben. a jóhiszemű tárgyaló fél akadályozva volt mással sikeres szerződést kötni, és ennélfogva utóbb jóval drágábban jutott hozzá a tervezett dologhoz stb.).
Ihering, picit pótolva, eddig jutott el. Az őt követő európai doktrína megkísérelte megoldani a rosszhiszeműen tárgyaló fél felelősségi jogcímét és ezzel egyetemlegesen, mértékét. Két alapvető álláspont alakult ki: (1) Az egyik szerint a felelősség jogcíme a törvényi (általános) jogszabály (jóhiszeműség és tisztesség - a kötelem keletkezésének, tartamának és teljesítésének folyamán általánosan érvényes elvének) megsértése. Tehát alapvetően polgári jogi deliktumról (szerződésen kívüli felelősségről) van szó. Ismeretes, hogy a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség általános, vagy különleges törvényi tilalommal szembeszegülő (jogellenes), másnak kárt okozó magatartásból (cselekményből vagy mulasztásból) fakad. Szemben a szerződési felelősséggel, mely nem általános (törvényi) jogszabály megszegéséből, hanem inkább egyedi jogi aktussal (szerződéssel) szembeszegülő magatartásból (szerződésszegés) eredeztethető. Ezt közelebbről nemteljesítésnek, késedelemnek vagy nem szerződésszerű teljesítésnek "szokta" az európai és a magyar jogirodalom minősíteni. Igaz, egyesek idesorolják az ellehetetlenülést is, bár ez szerintem más, egészében nem idetartozó "téma." Ugyanis, "ide" csupán a szubjektív ellehetetlenülés sorolható, semmiképpen sem az objektív ellehetetlenülés, mint pl. az erőhatalom (vis maior) által történő egyedi szolgáltatás megsemmisülése. Előbbinél van, utóbbinál nincs felelősség. (2) A másik álláspont szerint, a szerződéskötési tárgyalás során a rosszhiszemű fél felelőssége nem deliktuális jellegű, az ő felelősségét a szerződési felelősség szabályai szerint kell megítélni. A fő érv, mely ezt az álláspontot alátámasztja, az, hogy a tárgyalás a szerződés megkötését célozza meg.
Miért jelentős a szerződéskötési tárgyalás során rosszhiszemű magatartást tanúsító fél felelősségének jogalapja? Azért, mert ez megszabja a felelősség mértékét. Ha a felelősség jogalapja történetesen deliktuálisnak minősíthető, akkor a felelősségi mérték egy, ha azonban szerződési vagy szerződésszerű, a mérték más. Ha netán a culpa in contrahendo minősítése deliktuális lenne, akkor a törvényi jóhiszeműségi elvárás megsértéséből eredő okozott összes (teljes) kár térítésére jogosult a jóhiszemű tárgyaló fél, tehát akár a felmerült kár (damnum emergens), akár az elmaradt haszon (lucrum cessans) tekintetében. Ha azonban a rosszhiszemű tárgyalást folytató fél felelőssége szerződési vagy szerződésszerű, akkor - tekintve, hogy a szerződési felelősség szubjektív felróhatósági (vétkességi) vélelmen alapul, továbbá arra, hogy e felelősségi alakzatnál a kárfelelősség a tárgyalás szakaszában esetleg redukálható, kizárható stb. - a felelősség mértéke a valós kárhoz képest csökkentett lehet. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a felelősség akkor is fennáll, ha a kártételre nem került sor, vagyis, amennyiben az egyik fél rosszhiszeműségéből a másiknak nem keletkezett semmiféle kára.
A múlt századi német jogirodalom Ihering elméletének kiegészítését szorgalmazó egy része[5] a culpa in contrahendo iránti felelősséget deliktuális felelősségnek tartja (Wolfgang Fiktentscher[6]). Annálfogva, hogy a szerződés a rosszhiszemű fél elállása miatt nem jött létre, értelemszerűen nem is lehet szó szerződési felelősségről, hiszen nem történhetett szerződésszegés. Ehelyett, egy a tárgyalás módjára vonatkozó jóhiszeműségi törvényi jogszabályi követelmény megszegése forog fenn. Kényszerítő törvényi jogszabály megszegéséből eredő kár iránti felelősség pedig per definitionem egyértelműen deliktuális jelleggel bír.
A másik, ugyanebben a korszakban kifejtett európai - német jogirodalmi állásfoglalás szerint, a rosszhiszemű tárgyalásért való kártérítési felelősség jogi jellegénél fogva nem meríti ki a klasszikus deliktum fogalmát, tényállását, és inkább szerződésszerű felelősségnek minősíti (Karl Larenz).[7] Az alapvető deliktuális felelősségi tétel szerint tilos másnak kárt okozni, így a szerződéskötési tárgyalás folyamán is. Ennek elkerülése
-578/579-
végett a tárgyaló feleknek "együtt kell működniük". Valójában érdekükben áll, hogy a tárgyalás során létrejöjjön a szerződés, ne történjen meg, akár a jóhiszemű fél engedménye ellenére, a másik fél indokolatlan vagy fraudolózis (a másik fél érdekeinek figyelembevétele nélküli, joggal visszaélő) elállása. A szerződéskötési tárgyalás céljánál és módjánál fogva, inkább szerződési mint deliktuális jellegű jogintézmény. A tárgyalás a szerződés létrehozatala céljából, szándékából történik, szerződéskötési nyilatkozatok útján. Más szóval, a tárgyaló felek között jogügyleti, kötelezően szerződéskötési szándékkal bíró akaratnyilatkozatok hangzanak el. Ez címzett, a másik tárgyaló félnek adott ajánlat, mely tartalmazza a célzott szerződés nevesítését, tárgyát és fő elemeit (pl. adásvételnél a tárgyat és az árat). Mindez arra utal, hogy a szerződéskötés megfelelő egyéb intézményeit is figyelembe kell venni. Többek között: (1) az akarati és a nyilatkozati elv szabályait. Így pl. a színlelt nyilatkozat érvénytelen, a palástolt érvényes, a nyilatkozati elv szerint a titkos fenntartás nem érvényes, ugyanis érvényes a "kimondott vagy leírt szó" és nem a ki nem nyilatkozott fenntartás; (2) a tárgyalás kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget is jelent, eközben tilos a megtévesztés és a kényszerhatás stb. A tárgyalás során a hiteles kölcsönös tájékoztatási kötelezettség megszegéséből is eredhet kár. Ennélfogva utólagos culpa in contrahendo felelősség fennállhat akkor is, ha a szerződés létrejött. Ugyanis, konkrét esetben éppen a csalárd, megtévesztő tájékoztatás lehetett az oka annak, hogy a tárgyaló fél ráállt az (előnytelen) szerződés megkötésére. (Tréfásan: Az eladó jobban dicsérte a "lovat", mint amennyit a "ló" megérdemelt volna, s az átejtett vevő ráállt a vételre). Ily módon, a rosszhiszemű szerződéskötési tárgyalás felelősségi jogalapja nem deliktuális, hanem szerződésszerű, "kvázi" kontraktuális. Amennyiben a szerződés létrejötte a rosszhiszeműséghez fűződik, tehát a szerződés döntően annálfogva jött létre, mert a jóhiszemű fél téves tájékoztatást kapott, vagy a rosszhiszemű fél megtévesztette őt, vagy kényszerhatást gyakorolt rá, a kontraktuális felelősség szabályait kell alkalmazni. Ugyanez vonatkoztatható azonban arra a helyzetre is, amikor a szerződés nem jött létre, amennyiben a tárgyalás során a rosszhiszemű fél akarathibája miatt keletkezett a kár. A tévedés szerintünk nem von magával culpa in contrahendo felelősséget, mivel az külső akarattal nem befolyásolt téves tudat, vagy ismeret a megkötendő szerződés lényeges elemeiről. Szemben a megtévesztéssel vagy kényszerhatással, melyek esetében külső csalárd akarat hatása hozta létre a szerződést, mely a másik tárgyaló fél vagy harmadik személy közreműködése alapján lehetséges. Amennyiben ez megtörtént, akkor ez a csalárd akaratbefolyásoló hatást gyakorló fél felelősségét vonhatja magával.
Vannak olyan jogelméleti álláspontok is, melyek szerint a culpa in contrahendo felelősség vegyes jellegű, tehát benne fellelhetők mind a deliktuális, mind a kontraktuális felelősség elemei. Függően attól, hogy a kár az általános jóhiszeműségi követelmény, azaz a tárgyalás felvételétől kezdődően fennálló (oltalmi, tájékoztatási) törvényi kötelezettségek megszegéséből, vagy a tárgyalás során elhangzó ajánlati és elfogadási nyilatkozatok akarathibáiból (tévedés, megtévesztés, kényszerhatás) ered, a deliktuális, illetőleg szerződési felelősségi szabályokat kell alkalmazni.
Az újabb német jogirodalom szerint (Kötz és Wagner) a culpa in contrahendo jogi természetének minősítése alapvetően a deliktuális felelősség szabályai szerint történik. Amennyiben a tárgyaló fél megsértette a szerződést megelőző tárgyalás során az oltalmi kötelezettségeket (Vorvertragliche Schutzpflichten), az ebből eredő kárt köteles a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség szabályai szerint megtéríteni a jóhiszemű félnek.[8]
A klasszikus német civilisztikai irodalomban az a kérdés is felmerült, ami egyébként kérdésként időtálló, hogy a culpa in contrahendo alanyi (szubjektív felróhatóságon) vagy tárgyi (objektív) felelősségi szabályokon (okozatosságon) alapul (Windscheid). Windscheid álláspontja szerint itt objektív, kauzális felelősségről van szó. Érvelése szerint, aki mással felveszi a szerződéskötési tárgyalást, fel kell vállalja annak kockázatát is, hogy amennyiben a másik félnek vagy harmadik személynek kárt okoz, azt meg is térítse.[9]
A német BGB (német Polgári Törvénykönyv) 2002. évben hatályba lépő jelentős reformját követően, a culpa in contrahendo felelősséget a kommentátorok az új BGB 311. paragrafusához fűzik. E paragrafus (1) bekezdése szerint egy kötelem létrehozásához vagy módosításához szerződés megkötése szükséges, amennyiben a törvény mást nem irányoz elő. A (2) bekezdés szerint a kötelem a 241. paragrafus szerinti kötelezettségekkel (azaz szolgáltatás nyújtásával) jár, többek között a szerződéskötési tárgyalás felvétele is, nemkülönben a szerződés előkészítésével kapcsolatos intézkedések, továbbá egyéb jogügyleti kontaktusok.[10] E rendelkezések az új német Ptk. kommentátorai szerint a culpa in contrahendo felelősség közelebbi tényállását szabályozzák, túlmenően a korábbi általános, Treu und Glauben szabályon. A kritikák szerint azonban a részletezéskísérlet is túl általános, hiszen nehezen értelmezhető, többek között az "egyéb jogügyleti kontaktusok" szintagmája.[11]
Az új BGB kapcsán felmerült az általános üzletkötési feltételek és a szerződéskötési tárgyalás egymás közötti kapcsolata, mégpedig a tartalmi kontroll kapcsán (Inhaltskontrolle - BGB 307. paragrafusa vonzatában). A tartalmi kontroll természetesen nem adminisztratív, hanem bírói.[12] Nevesített paragrafus (1) bekezdése szerint ugyanis az általános üzletkötési feltételek érvénytelenek, amennyiben a vállalkozás ezeket a jóhiszeműséggel és tisztességgel ellentétben és a fogyasztó kárára hozta létre. Hasonló megítélést érdemel az az általános üzletkötési feltétel is, mely nem világos és érthetetlen.[13] Az általános üzletkötési feltétel különösképpen megtámadható, ha tartalmánál fogva ellentétes a törvényi jogszabályok alapvető szándékával, amennyiben a
-579/580-
szerződési kötelezettségeket, melyek a szerződés természetéből következnek, az üzleti feltételek lényegesen korlátozzák oly módon, hogy ezáltal a szerződés céljának megvalósítása veszélybe kerül. Az elmélet és a praxis az új BGB alapján kidolgozta a culpa in contrahendo eseteit. Ezek: 1. A kárra sor kerülhet függetlenül a szerződés megkötésétől, pl. testi sérülése a vevőnek az eladó áruházában. 2. Felelősség áll fenn olyan kár iránt, mely a szerződés létre nem jötte miatt keletkezett, mint pl. a szerződés megkötése céljából megvalósított kiadások. 3. Felelősség áll fenn olyan kár iránt is, mely egyébként elvben érvényes, de hátrányos szerződésből keletkezett, mint pl. az eladó a vétel tárgyával kapcsolatosan a vevőnek adott szándékosan félrevezető tanácsa esetében. [14]
Osztrák doktrína és jogalkalmazás. Habár a szerződés megkötését megelőző felelősségről a hatályos osztrák Általános Ptk.-ban nincs külön kifejezett rendelkezés, a kérdésnek az osztrák jogirodalom kellő figyelmet tanúsított.[15] Arra való figyelemmel, hogy várható az OÁPtk. reformja.[16] Habár közvetlen rendelkezés a szerződés előtti felelősségről nincs az OÁPtk.-ban, az irodalom, a jogalkalmazási gyakorlatot is figyelembe véve, elsősorban a 874. paragrafusra utal, mely szerint, "minden olyan esetben, amelyben a szerződés tévedés, kényszerhatás, vagy megtévesztés hatása alatt jött létre, ennek okozója köteles a káros következményeket kárpótlás útján elhárítani." Megemlíthető a 878. paragrafus is, mely a szerződés tárgya lehetségességének és engedélyezettségének követelményét szabja meg, mely a szerződéskötési tárgyalásra analóg módon alkalmazható. Az OÁPtk. előirányozza ugyanis, hogy a szerződés megkötése során, az a fél, akinek tudomása volt vagy tudomása kellett volna lennie a tárgy lehetetlen voltáról, köteles a másik, szerződés érvényességében bízó félnek, az ebből eredő kárát megtéríteni.[17] Ugyanakkor alkalmazható a 859. paragrafus is, mely szerint a kötelmi kötelezettségek közvetlenül a törvény vagy jogügylet alapján jönnek létre. - Így pl. a károkozás és a kárfelelősség is ezen a jogcímen jöhet létre. Ezenkívül, említésre méltó az 1313/a paragrafus, mely a törvényi képviseleti felelősségről szól. Ugyanis a szerződéskötési tárgyalás (törvényi vagy szerződési alapon) a képviselő által is lebonyolítható. A rendelkezés értelmében, aki másnak szolgáltatást ígér, vétkessége alapján felelős az ő törvényes képviselője. Welser nézete szerint, a culpa in contrahendo felelősség deliktuális jellegű, mivel a tárgyalási kontaktus felvételétől kezdődően a felek között a törvény (859. paragrafusa) alapján a szerződés megkötése céljából, kölcsönös kötelem jön létre, mely kötelezi őket egymás iránti figyelmességre (gondosságra), a szerződés előkészítése és megkötése tekintetében.[18] A gondossági kötelezettségek (Sorgfaltspflichten) megszegése kártérítési kötelezettséget von magával.[19] Welser szerint az osztrák doktrína a szerződéskötési tárgyalásokból eredő felelősséget a deliktuális felelősség szabályaira építi, habár a szerződési felelősség szabályainak alkalmazása gyakran kedvezőbb lehetne a károsult számára.[20] Végül a szerző megállapítja, hogy a jogügylet tárgyaló felei kapcsolatot teremtenek egymással a szerződés megkötése céljából, és ettől kezdődően, közöttük, a törvény alapján (OÁPtk. 859. paragrafus), kötelmi jogi kapcsolatot jön létre, mely kötelezi őket a kölcsönös figyelmességre, a szerződés előkészítése és megkötése érdekében. Eközben azonban, a szerződés létrejöveteléig a tárgyaló felek egymástól függetlenek.[21] Gschnitzer, elemezvén az OÁPtk. szabályainak reformtendenciák előtti bírói gyakorlatát, arra az álláspontra jutott, hogy a culpa in contrahendo felelősség csupán abban az esetben léphet fel, ha a szerződéskötési tárgyalás eredményeként a szerződés megkötésére végül is sor került, ám a szerződés érvénye hiányában, a szerződésben bízó fél kárt szenved, tehát nem valósítja meg azokat az előnyöket, amelyek őt megilletnék, amennyiben a szerződés érvényes lett volna. Ennélfogva, a károsultnak jogában áll a teljesítés elmaradásából és a szerződés érvényéhez fűzött bizalom meghiúsulásából eredő bizalmi kár megtérítésére.[22] A múlt század nyolcvanas éveinek közepéig kialakult osztrák legfelsőbb bírósági praxis értelmezése szerint, a jogügyleti kontaktus (tárgyalási kapcsolat) felvételével a tárgyaló felek között egy törvényi kötelem jön létre, amelynek alapján a felek kölcsönös oltalmi kötelezettségeknek vannak alárendelve.[23]
Az OÁPtk. reformja szükségével kapcsolatos tudományos vita során Schauer[24] szerint, a culpa in contrahendót közelebbről egy jóhiszeműségi generálklauzulán túlmenően kellene külön szabályozni, azzal, hogy fel kellene sorolni e felelősség egyes eseteit. Ezzel szemben Welser[25] véleménye szerint, ilyen klauzulára nincs szükség, hiszen a culpa in contrahendo általánosan elismert felelősségi alakzat és egyes esetei is ismeretesek a bírói gyakorlatban. Az esetleges felsorolás meggátolná a jogfejlődést. Welser szerint a szerződéskötés előtti kötelezettségek hasonlóak a szerződési kötelezettségekhez, de utóbbiaktól eltérően, nem tartalmaznak dologátadási kötelezettséget. A szerződés előtti kötelezettségek csupán tájékoztatási, oltalmi és gondossági kötelezettségeket tartalmaznak. Ezek szolgálják a tárgyalásba bocsátkozó felek jogi javai megsértésének kockázatát elhárító oltalmát.[26]
A svájci doktrína és jogalkalmazás. A svájci doktrína egy része (Rabel, von Thur, Becker és Herz) a prekontraktuális felelősséget quasi-kontraktuális (szerződésszerű) felelősségnek tartja, ami a német doktrína egy részének hatását mutatja fel. Ezzel az állásfoglalással szemben áll Piotet elmélete, mely a prekontraktuális felelősséget alapvetően deliktuálisnak tekinti, mely a francia jogelmélet hatását fejezi ki. Piotet véleménye szerint ugyanis, nem lehet a jogi logikával összeegyeztetni azt, hogy a szerződéskötés előtti felelősség szerződési felelősségnek minősüljön, mivel a szerződés létre sem jött.[27] A doktrína megosztott álláspontja tükröződik a svájci szövetségi Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaiban. Az első állásfoglalás szerint a prekont-
-580/581-
raktuális felelősség deliktuális természetű. A másik LB-határozat abból indul ki, hogy a prekontraktuális felelősség quasi-kontraktuális jelleggel bír, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kártérítés mértékét a szerződési felelősség elvei alapján kell megítélni. A harmadik LB-állásfoglalás szerint a bíróság a prekontraktuális felelősség minősítésénél esetről esetre kell megítélje, azt, hogy van-e, milyen jogcímen és milyen mértékű felelősség. Az újabb svájci jogelmélet szerint a szerződéskötési tárgyalások résztvevői arra kötelezettek, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsák a jóhiszeműség és tisztesség elvét, továbbá, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást - a forgalmi jószokásokkal összhangban - a jogügylet lényeges tényeiről. E kötelezettségek megsértése kártérítési felelősséget von magával, amennyiben a szerződés későbbi létrejötte után a jogsértés önállóan bizonyítható, különösképpen, amennyiben a teljesítés meghiúsulására vétkességi (szubjektív felróhatósági) oknál fogva került sor. Ezzel szemben a tárgyalás megszakadása egymagában nem jelent kártérítési kötelezettséget. Ennek megfelelően, a körülmények alapos mérlegelése útján kell megítélni, hogy a tárgyalás megszakadása kártérítési kötelezettséggel jár-e vagy sem. [32]
Az olasz jog egyike a ritka európai jogrendszereknek, mely a Ptk.-ban, ennek 1337. szakaszában, kifejezetten (igaz, a prekontraktuális felelősség tapasztalati konkrét eseteire nézve, nem teljességgel) rendelkezik a culpa in contrahendo felelősségről. E jogszabály értelmében a felek a szerződéskötési tárgyalás során kötelesek a jóhiszeműség és tisztesség elvével összhangban eljárni. Ellenkező esetben, a rosszhiszemű tárgyaló fél kárfelelősséggel tartozik a jóhiszemű félnek. Az olasz Ptk. 1175. szakasza értelmében, a jogosultnak és a kötelezettnek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével összhangban kell eljárni.[33] Ismeretes a Fagellae-doktrína, mely szerint a tárgyalásból való visszalépés akkor fraudolózis, azaz akkor von magával kártérítési kötelezettséget a tárgyalást folytatni kívánó fél javára, ha a tárgyalás félbeszakítása gazdasági szempontból (vagyis az ajánlat kedvező volta miatt) nem indokolt.[34]
A francia doktrína (Ghestin) utal a szerződéskötési tárgyalás során megvalósított tárgyalási tevékenység és a szerződés közötti korrelációra (viszonyra), amit közelebbről abban láttat, hogy a szerződés mindkét felet (teljesítésre) kötelezi. Ezzel szemben, a tárgyalás csupán az egyik felet kötelezi, megfelelő (jóhiszeműségi) magatartásra. A tárgyalások folyamán fennálló kötelezettségek azonban nem terjednek ki a szerződéskötési tárgyalás kötelező folytatására. A tárgyalás során a tárgyaló félnek a másik tárgyaló fél iránt kötelezettségei vannak. Annál inkább, mert egy komplex, összetett, szövevényes szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalás alapos előkészületeket és ezzel arányos költségeket igényel.
A francia doktrína a rosszhiszemű tárgyalásért való felelősséget a Code civil 1382. szakaszára alapozza, mely a deliktuális felelősség alaprendelkezése.[35] Ennélfogva a doktrína, különösképpen Saleilles, a szerződést megelőző tárgyalásokért való kártérítési felelősség forrását deliktumban látja. Ennélfogva, szerinte a culpa in contrahendóért járó kárfelelősséget az általános deliktuális felelősség szabályai szerint kell megítélni.[36]
Savatier véleménye szerint a prekontraktuális felelősség kapcsán meg kell különböztetni két helyzetet: azt, amikor a szerződéskötési tárgyalás nem eredményezte a szerződés létrejövetelét, attól a helyzettől, amikor a tárgyalás eredményesen végződött, tehát a szerződés megkötésére végül is sor került.[37] Mint más jogrendszerekben, a francia jogban is érvényesül főszabályként a szerződéskötési szabadság, mely a szerződéskötési tárgyalásra is kiterjed. Ugyanakkor, e jogrendszerben is, kivételként érvényesülnek e szabadság általános korlátozásai, valamint a tilos szerződésekre vonatkozó törvényi jogszabályok. Elvben, ha a szerződéskötési tárgyalások során a felek a szerződéskötési szabadság törvényi korlátozásával szemben járnak el (Code civil, 6. szakasz), a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni. E kötelezettségek lehetnek egyoldalúak, pl. az ajánlati kötöttség szabályai. Ugyanis az ajánlót kötelezi az általa, ajánlatában megszabott szerződés típusa és fő elemei, az ajánlati kötöttség határidején belül. Megszegése felelősséggel jár. Ebben az esetben, Saleilles véleménye szerint, szerződési felelősség áll fenn. Egyéb esetben a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni.[38] Kivételt képez a cselekvőképtelen személy szerződése, melyre a deliktuális felelősség szabályai értelemszerűen nem alkalmazhatók.[39] Amennyiben az ajánlat tárgya lehetetlen, a quasi delictumra vonatkozó szabályok a mérvadóak. Savatier hangsúlyozza, hogy a szerződéskötési tárgyalás folyamán a felek kölcsönös lojalitást (jóhiszeműséget, bon foi) kell tanúsítsanak. Ellenkező esetben a nem lojális fél a másiknak kártérítéssel tartozik.[40] Az ajánlattal kapcsolatosan a címzett hallgatása nem jelent rosszhiszeműséget, tehát ezért ő felelősséggel nem tartozik.[41]
Az angolszász jog. Az angolszász prekontraktuális felelősségi jogra az jellemző, hogy ez nem más, mint az adott ajánlatért való felelősség, vagyis e felelősség elmaradása. Pontosabban, ebben a jogrendszerben az ajánlat nem kötelezi az ajánlót. Az ajánlat címzetthez való beérkezése után is visszavonható. Az angolszász jogban a consideration elméletnek megfelelően, egyoldalú akaratnyilatkozatok, mint amilyen az ajánlat, nem kikényszeríthetők. A kikényszeríthetőség csupán a kétoldalúan kötelező (visszterhes) jogügyleteknél lehetséges. Ennélfogva, ebben a jogrendszerben elvben nincs culpa in contrahendo iránti felelősség, legalábbis olyan értelemben, amilyenben a kontinentális jogrendszerekben. Mégis, amennyiben az ajánlat visszavonása a másik félnek kárt okoz, lehetséges a kártérítés.[42] Az angol jogrendszerben nincs általános, jóhiszeműség és tisztesség elvével vezérelt tárgyalási kötelezettség, és ennélfogva a szerződéskötési tárgyalás jellemzője ennek
-581/582-
aleatorikus volta (szerencse jellege). Annálfogva, hogy amíg az ajánlat elfogadására sor nem kerül, bizonytalan, hogy a felek közötti szerződés a tárgyalás eredményeként létre fog-e jönni. A tárgyalás azért nem von elvben magával kártérítési felelősséget, mert a tárgyalásban részt vevő fél bármely időpontban kárfelelősség nélkül abbahagyhatja a tárgyalást. Ebben a jogrendszerben azonban mégis lehetséges, hogy a felek külön megállapodjanak abban, hogy adott tárgyalást a jóhiszeműség elvéhez fűzik, és ezen elv megsértése esetén a rosszhiszemű fél a jóhiszeműnek kártérítéssel tartozik. [44]
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az európai közösségi jogban a szerződéskötési tárgyalásban rosszhiszemű (untreue) fél kártérítési kötelezettségének modell-szabályozásáról jelentős előrelépések vannak. Gondolunk itt az Európai Szerződési Jog Elveire (PECL).[45] Ennek második fejezetében két szakasz szabályozza a rosszhiszemű szerződéskötési tárgyalás fogalmát és jogi következményeit. Míg az első jogszabály[46] a szerződéskötési tárgyalási tevékenység jóhiszeműség és tisztességellenes szabályát, a második[47] szabályozza a bizalmas információk megőrzésének kötelezettségét, amikhez a tárgyalások során a tárgyaló ügyfél hozzájutott. Az alapelvek szerint a tárgyalás szabad, nem vezet kötelezően a szerződés megkötéséhez és ennek megfelelően, a felek bármikor elállhatnak a tárgyalás folytatásától. Azonban az a fél, aki a tárgyalást a jóhiszeműség és a tisztesség ellenében függesztette fel, köteles a másik félnek ezáltal okozott kárát megtéríteni. A PECL külön kiemeli, hogy jóhiszeműség-ellenes az a tárgyalási magatartás, melynek során a tárgyaló fél szerződési tárgyalásba szerződéskötési szándék nélkül bocsátkozott, vagy a tárgyalásba ugyan kezdetben szerződéskötési szándékkal bocsátkozott bele, majd ettől a szándékától elállt, és ennek ellenére, ilyen szándék nélkül folytatta a tárgyalást.[48]
Az UNIDROIT Elvek a Nemzetközi Kereskedelmi Szerződésekről az írott lex mercatoriát tartalmazzák. Ennek első verziója 1994-ben, második pedig 2004-ben készült el.[49] Az UNIDROIT kereskedelmi jogi szerződésekre nézve a PECL-lel szinte szó szerint azonos rendelkezéseket tartalmaz a prekontraktuális szerződéskötési tárgyalásban történő rosszhiszemű részvételről.[50]
Mindkettőnél (PECL, UNIDROIT) fontos az, hogy "in spe" megtartják a szerződéskötési tárgyalás során a jóhiszeműségi követelményt, ugyanakkor rosszhiszeműnek tartják a szerződéskötési szándék (animus contrahendi) nélküli tárgyalásba bocsátkozást, vagy e szándékkal megkezdett, de utóbb e szándék nélküli tárgyalás folytatását. Egyedüli különbség a kettő között az, hogy az UNIDROIT rendelkezései a "jóhiszem" pozitív megfogalmazását, a PECL pedig a "rosszhiszem" negatív megfogalmazását, formulációját tartalmazza. A szövegkörnyezetben véleményem szerint, lényeges jelentéstartalmi különbség nélkül.
Idetartozik, hogy a volt Jugoszlávia Kötelmi viszonyokról szóló törvényének 30. szakasza (1978), majd nyomában az utódállami hatályos Szerb, Horvát és Szlovén Kt. szinte szó szerint, vagyis legalább alapgondolatában azonos rendelkezéseket tartalmaz a culpa in contrahendóról, mint az UNIDROIT és a PECL. Ezek a következők: 1. A szerződéskötési tárgyalás, mely megelőzi a szerződés megkötését, nem kötelező és ezt a tárgyaló felek bármelyike, bármikor, félbeszakíthatja. 2. Azonban az a tárgyaló fél, aki a tárgyalásokba szerződéskötési szándék nélkül bocsátkozott, felelősséggel tartozik az ezáltal másik félnek okozott kárért. 3. Kártérítéssel tartozik a másik félnek az a fél is, aki a szerződéskötési tárgyalásba szerződéskötési szándékkal kapcsolódott be, de a későbbiek során e szándék nélkül folytatta a tárgyalást. [51]
Konklúzió. (Következtetés). A modern európai culpa in contrahendo doktrína[52], Iheringgel "szemben", aki csupán a semmis vagy megtámadható szerződéseknél irányozta elő e felelősségi alakzatot, a rosszhiszemű tárgyalás esetén a törvény a rosszhiszeműségből eredő kár megtérítésére kötelezi a rosszhiszemű tárgyalási tevékenységet folytató felet a jóhiszemű javára, függetlenül attól, hogy a szerződés megkötésére sor került-e, s amennyiben igen, az érvényes vagy érvénytelen (semmis, vagy megtámadható).
Mindegyik elemzett jogrendszer közös nevezője, hogy a szerződéskötési tárgyalás szabad folytatásától bármely fél szabadon elállhat. Közös nevező továbbá, hogy a szerződéskötési tárgyalásokat a jóhiszeműség követelménye szerint, szerződéskötési szándékkal vették fel a felek. Ez nem mond ellent a szabad elállás szabályának. Az animus contrahendi követelménye azért szükséges, mert fennforgása azt mutatja, hogy a tárgyaló felek komoly szándékkal vették fel a tárgyalást. Tehát nem rosszhiszeműen. Az elállás annálfogva jogos, hogy a felek ugyan figyelemmel kell legyenek a másik fél érdekeire, de amennyiben adott tárgyalás során az adott ajánlat a címzettnek nem felel meg, ő indoklás nélkül abbahagyhatja a tárgyalást.
A modern európai doktrína továbbá abból indul ki, hogy a tárgyaló felek kölcsönös jóhiszeműsége esetén, mindkét félnek a további tárgyalás megszakadásából eredő költségeket, és az előidézett kárt maguk kell viseljék. Tehát kölcsönös jóhiszeműség esetén, mindegyik fél saját kockázataként viseli a saját vagy másik fél elállása következtében nála bekövetkező kárt. Egyoldalú rosszhiszeműség esetén azonban a rosszhiszemű fél köteles megtéríteni a jóhiszeműnek a rosszhiszeműségéből eredő kárát.
Úgy tűnik, amennyiben az általános jóhiszeműségi követelmény megszegéséből eredeztethető a kár, akkor az deliktuális, ha azonban a kár a tárgyalás során beálló akarathibából következett be, a felelősség jogalapját és mértékét illetően a szerződési felelősség szabályait kellene analóg módon alkalmazni, feltéve, hogy a Ptk. mást nem irányzott elő.
Habár a szerződéskötési tárgyalásban részt vevő felek a szerződéskötési szabadság értelmében, a tárgyalás
-582/583-
bármely szakaszában szabadon elállhatnak a tárgyalás folytatásától, a tárgyalásba való bocsátkozástól kezdődően a felek között sajátos tárgyalási jogi kapcsolat jön létre, mely nem mentes e kapcsolathoz fűződő kölcsönös kötelezettségek és jogosultságok tiszteletben tartásának követelményétől, mint pl. az, hogy a tárgyalásba komolyan, szerződéskötési szándékkal bocsátkozzanak, eközben figyelemmel kell legyenek saját érdekeik mellett, a másik fél érdekeire, és ennek folytán kölcsönösen tájékoztassák egymást a szerződés lényeges körülményeire, különösképpen tárgyára vonatkozóan, betartsák a gondossági kötelezettségeket (Sorgfaltspflichten) stb. A tárgyalás folyamán mindegyik fél maga viseli saját költségeit. A tájékoztatási kötelezettség különösen az általános üzletkötési feltételekkel rendelkező felet kötelezik arra, hogy a tárgyalás során e feltételek tartalmát ismertesse a másik féllel. Ám e kötelezettség a nemzetközi jog-összehasonlítási elmélet és külföldi gyakorlat szerint ennél tágabb. Így pl. sebészeti beavatkozás előtt az orvos köteles tájékoztatni a beteget a beavatkozás kockázatairól, magában foglalja továbbá a tervezett szerződés tárgyával kapcsolatos (rejtett) hibákról, vagy annak rejtett veszélyes voltáról, továbbá a célzott jogosultság átruházásának esetleges jogi akadályairól szóló tájékoztatást. [54]
Az 1990-1998 között többször módosított 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről hatályos szövege közvetlenül nevesítve nem szabályozza a culpa in contrahendo, vagyis a rosszhiszemű szerződési tárgyalásért való (prekontraktuális) felelősséget. Hasonlóképpen, mint az európai kontinentális jogrendszerek zöme. A módosítások azonban közvetetten hatást gyakoroltak e felelősség bevezetésére és jogi természetének meghatározására.[55] A módosított Ptk. bevezető rendelkezéseiben megszabja, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.[56] E rendelkezés, a jóhiszeműségi követelmény, olyan generálklauzula, mely kiterjed a polgári jogviszonyok egészére, így, szerintem a szerződéskötési tárgyalásra, tehát a szerződési kötelem keletkezési szakaszára is. Ezt bizonyítják a hatályos Ptk.-nak a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezései. Nevezetesen, a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.[57] Egyértelmű, hogy a törvény a szerződéskötést megelőző szakaszban, tehát a tárgyalás során, a tárgyalásban részt vevő feleket, kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettség betartására kötelezi. A módosított Ptk. első nagykommentárja erre utal.[58] Ugyanakkor, erre utal a reform utáni legfelsőbb bírósági gyakorlat is.[59]
A 2003. évben jelent meg és nyert kormányzati elfogadást az Új Ptk. koncepciója és tematikája[60], majd az ezt követő első normatív szöveg (2006). Az új Ptk. a culpa in contrahendo a hatályoshoz képest más megoldást javasol, nevezetesen előirányozza a rosszhiszemű, jóhiszeműség és tisztesség követelményével, valamint az együttműködési kötelezettség elvárásaival szembeni magatartást tanúsító tárgyaló fél kártérítési felelősségét. Ily módon e felelősség az új Ptk. e változata szerint egy törvényi kötelem megszegéséből ered, és önálló kötelemként számít.
Vékás Lajos akadémikus 2008. évi Szakértői Javaslata[61] tartalmazza a szerződéskötési tárgyalások során keletkezett kártérítés szabályait. Megkülönböztetvén azt az esetet, amikor a szerződés nem jött létre, attól az esettől, amikor létrejött. A szerződési felelősség általános szabályainak alkalmazását javasolja, amennyiben a szerződés a tárgyalás eredményeképpen létrejött. Amennyiben nem, a Szakértői Javaslat a deliktuális felelősség szabályai szerinti térítés mellett száll síkra. A szerződéskötési tárgyalások során fennálló lehetséges kölcsönös kötelezettségek közül az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségeket emeli ki. Elmaradt a korábbi jóhiszeműségi követelmény. Az (1) bekezdés rendelkezése szerint a felek a szerződéskötési tárgyalások során, valamint a szerződés megkötését követően jo- gaik és kötelezettségeik gyakorlását illetően kötelesek együttműködni. A kötelező együttműködés keretében a felek különösen a kölcsönös tájékoztatásra kötelezettek a szerződés lényeges körülményeit illetően. A (2) bekezdés szerint, ha a szerződés létrejött, az a fél, mely az (1) bekezdésben előirányzott kötelezettségeket megsértette, köteles a másik félnek az ez által okozott kárát megtéríteni a szerződésszegésért járó általános felelősségi szabályokkal összhangban. A (3) bekezdés megszabja, hogy amennyiben a szerződés nem jött létre, az a tárgyaló fél, aki megszegte az (1) bekezdésben rögzített tárgyaláshoz fűződő kötelezettségeket, köteles a másik félnek ebből származó kárát megtéríteni, ezúttal a deliktuális felelősség általános szabályai szerint.
A 2009. november 9-i, az Országgyűlésben kikiáltott, de máig hatályba nem lépő új Ptk. a culpa in contrahendo koncepciója tekintetében nem hoz lényegesebb módosítást a Szakértői Javaslathoz (2008) képest. A szerződési jog alapelvi fejezetében, a szerződési szabadság rendelkezéseit követően a felek együttműködési kötelezettsége cím alatt e jogintézmény három bekezdésben szabályozott: (1) A felek a szerződéskötést megelőzően, továbbá a szerződés megkötése és fennállása során, különösen a szerződéssel kapcsolatos jogaik gyakorlásakor és kötelezettségeik teljesítésekor kötelesek együttműködni. Az együttműködési kötelezettség keretében a felek kötelesek tájékoztatni egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről. Jogszabály a tájékoztatási kötelezettség lényeges tartalmát meghatározhatja. (2) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott ká-
-583/584-
rokért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. (3) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettséget megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. Ez a kötelezettsége csak olyan mértékben áll be, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a kár, mint az együttműködési kötelezettség megszegésének lehetséges következménye, a kötelezettségszegés időpontjában előre látható volt. [62]
Szerény észrevételem az lenne, hogy hiányzik a jóhiszeműség és tisztesség általános elvének speciális említése, az általános jóhiszeműségi követelményen túlmenően, ami szokásos az elemzett európai Ptk.-knál. Az együttműködési kötelezettség nem szokásos szintagma. Ugyanis a kötelemben a felek jogaikat és kötelezettségeiket kötelesek teljesíteni, s ha így van, akkor együtt is működnek, ha nem így van, akkor nem működnek együtt. A szintagma persze, ha marad, nem zavaró, bár nem szokásos. Ezenkívül a szövegben, ha már operacionalizálja az "együttműködési kötelezettségeket", kevésnek mutatkozik a tájékoztatási kötelezettség elvárása. Fentebb, az egyes jogrendszerek culpa in contrahendo esetei az Új Ptk.-nál tágabb skáláját mutatják fel. Ha az együttműködési kötelezettség felsorolása restriktív, lezárja az utat a jogfejlődés előtt. Az olasz Ptk., mely kivételesen nevesítve szabályozza a prekontraktuális felelősséget, nem mondott le a hagyományos jóhiszeműségi követelményről. A jóhiszemet nem általában, hanem in spe (különösen) a szerződéskötési tárgyalással kapcsolatos felelősség vonzatában szemléli. Úgy tűnik, ez lehetne helyes és jó megoldás, mivel nyitva tartja a culpa in contrahendo felelősséget. Habár nem vitatható az, hogy az együttműködési kötelezettség megszegése, szerintem helyesebben, jóhiszem megsértése kapcsán akkor is felelősség van, amikor a szerződés megkötésére sor került, és akkor is, amikor nem jött létre. Az is elfogadható, hogy első esetben a szerződési, második esetben a szerződésen kívüli felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Viszont kérdéses a második mondat, mely e felelősséget redukálni kívánja. A károsultnak áll bizonyítási terhéül az, hogy a kára a másik fél "együttműködési" kötelezettségének megszegéséből származik. Miközben sajnos, az együttműködési kötelezettség nincs operacionalizálva. Jó generálklauzulának az, ám igen nehéz kauzális kapcsolatot találni egy általános elvárás és a konkrét kár között. Ez a nehézség persze, a jóhiszemnél is fennáll, de utóbbinak pontos doktrinális tartalma az európai és a hagyományos magyar doktrínában jól "kidolgozott", szemben az "együttműködési" elvárással, mely a klasszikus kódexekben méltán ismeretlen fogalom. A szintagma a volt szovjet Ptk. hatására került bele az egyes volt szocialista országok Ptk.-jába. Ptk.-reformjaik során egyesek ezt a szintagmát megtartották, mások nem. Akik megtartották, talán új tartalmat kívánnak adni, ami lehetséges, ha a fogalom körvonalai közelebbi meghatározást nyernek. A kötelem teljesítésének kötelezettsége mellett (pacta sunt servanda) feleslegesnek tűnik az együttműködési kötelezettség. Feltehető a kérdés, hogy aki szerződésszerűen teljesített, nála lehetséges-e, hogy nem működött együtt. Ugyanakkor a tárgyalás során, a fraudolózis, kerülő, joggal visszaélő magatartás (agere in fraudem legis és agere in fraudem partis) is okozhat kárt, s ezek mintegy válfajai a rosszhiszemű tárgyalási magatartásnak. Mondjuk, látszólag "a fél együttműködik", de valójában törvénykerülő magatartásával - törvény szavával összhangban, de - rendeltetésével ellentétesen, vagy a másik fél joggal oltalmazott érdekeivel szemben jár el.
Az új Ptk. Kodifikációs Főbizottsága által 2012 februárjában közzé tett Javaslata[63] közvetlenül nem szabályozza a szerződéskötési tárgyalás iránti felelősséget. Alapelveiben azonban előirányozza a jóhiszeműségi elvet, mely a polgári jogi jogviszonyok egészére, így a szerződési kötelmekre, akár keletkezésükre nézve is, kiterjed.[64] Szabályozza az ajánlati kötöttséget a szokásos kontinentális jogrendszerek megoldásával összhangban.[65] ■
JEGYZETEK
1 MTA doktora, Dr. Hc (Miskolci Egyetem), az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének rendes egyetemi tanára, akadémikus - a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja
2 Welser (Hrsg): Privatsrechtentwicklung in Zentral- und Osteuropa, Veröffentlichungen der Forschungsstelle für Europäische Rechtsentwicklung und Privatsrechtsreform an der Rechtswissenschaftliche Fakultät Wien, Band I, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2008; Welser (Hrsg): Erbrechtsenrwicklung in Zentral- und Osteuropa, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2009; Welser (Hrsg): Konsumentenschutz in Zentral- und Osteuropa Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2010. Megjelenés előtt a culpa in contrahendo kötet.
3 Rudolf Ihering: Culpa in contrahendo oder Schadenersatz bei nichtigen oder nicht zur Perfection gelangten Verträgen, Jahrbücher für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechts, Bd 4., Jena 1861, 1. old. A római jogi hagyomány szerint a culpa in contrahendo gondatlanságot és enyhébb felelősséget von magával, mint a szándékosság (dolus). Ihering nézete szerint a culpa in contrahendóért való felelősség enyhébb a szándékosnál. Szerinte nemcsak a szándékosság, hanem a gondatlanság esetén is fennáll a felelősség. (Ihering, op. cit. 8, 17., 24. old.) Ihering nézete szerint azonban a szerződés megkötése előtti felelősség csak akkor forog fenn, ha a rosszhiszemű tárgyaló fél magatartása következtében a szerződés ugyan létrejött, de semmis. Ezért Bruno von Büren, svájci szerző (in:
Schweizerisches Obligationenrecht, Allgemeiner Teil, Schultess Verlag, Zürich, 1964, 209. old.) véleménye szerint Ihering a prekontraktuális felelősséget a szerződés érvénytelenségéhez fűzi. Szerinte e felelősség a szerződési felelősség mintájára, járulékos felelősség (Hilfshaftung), ami a felek szerződésszerű kapcsolatából (Vertragsähnliche Vehältnis) vezethető le.
4 Lásd Szalma József: Szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség az európai és magyar magánjogban, ELTE ÁJK - Budapest, Bíbor Kiadó - Miskolc, 2008, 42-43. old.
5 Lásd Dömpke: Die Grundlagen und Umfang der Haftung für Verhalten bei Vertragshandlungen, 1933; Huang: Umfang des Schadenersatzanspruches bei culpa in contrahendo, Diss., München, 1973; Küppersbusch: Die Haftung des Minderjährigen für culpa in contrahendo, Diss. 1973; Leonhard: Verschulden bei Vertragsabschluss, 1910; Schaumberg: Sachmängewärleistungund vorvertragliches Verschuldens - Par. 463 und culpa in contrahendo, 1974; ibid, in Monatschrift für deutsches Recht, 1975, 105. old.; Steinberg: Die Haftung für culpa in contrahendo, 1930, 64. old; Ballerstedt: Zur Haftung für culpa in contrahendo bei Geschäftsausschluss durch Stellvertreter, Arhiv für zivilistische Praxis, 151, 501; Canaris: Ansprüche wegen "positiver Vertragsverletzung" und "Schutzwirkung für Dritte" bei nichtigen Verträgen, Juristenzeitung, 65, 475; Dölle: Aussergesetzliche Schuldpflichen, Zeitschrift für gesamte Staatswissenschaft, 103, 67; Erman: Beiträge zur Haftung für das Verhalten bei Vertragsverhandlungen, Archiv für zivilistische Praxis, 139, 273; Frotz: Die rechtsdogmatische Einordnung der Haftung für culpa in contrahendo, in: Festschrift für Gschnitzer, 1969, Monatschrift für deutsches Recht, 54, 15; Larenz: Bemerkungen zur Haftung für culpa in contrahendo, Festschrift für Ballerstedt, 1973, 397. old.; Lieb: "Fahlässige Teuschung" und für culpa in contrahendo, Juristische Schulung, 65, 209; Stoll: Hans: Tatbestande und Funktionen der Haftung für culpa in contrahendo, Festschrift für Caemmerer, 1978, 433. old.; Stoll Heinrich: Die Haftung für das Verhalten während der Vertragsverhandlungen, Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1923, 532. old; Stoll Heinrich: Für Lehre von den Leistungsstörungen, 1936; Thiele: Leistuingsstörung und Schuldpflichtverletzung, Juristenzeitung, 67, 649; Frost: "Vorvertragliche" und "vertragliche" Schutzpflichten, Schriften zum bürgerlichen Recht, 63, Berlin, 1981.
6 Lásd Wolfgang Fikentscher: Schulrecht, 6. Auflage, Berlin-New York, Walter de Gruyter, 1976, 65. old. A szerző szerint a vita arról szól, hogy a culpa in contrahendo deliktuális vagy szerződési felelősség. Véleménye szerint forrása szerint törvényi kötelemről (deliktuális felelősségről) van szó, habár jelen vannak a szerződési felelősség körülményei és ismérvei is. Igaz, nemcsak egymagában a törvényi kötelemről van szó, hanem a jószokások tiszteletben tartásáról is, azaz ezek megszegéséről. "Es handelt sich, obwohl im Gesetz selbst nicht geregelt, um ein »gesetzliches« Schuldverhältnis, das das deliktsähnlichen Grundsätzen unterliegt, weil auch die Tatbestande vertragsähnlich sind. Die Begründung ergiebt sich freilich nicht aus dem Gesetz selbst, sondern aus »gesetzlich geltenden« Gewohnheitsrecht."
7 Karl Larenz: Lehrbuch des Schuldrechts, Bd. I, Allgemeiner Teil, 12. Auflage, Verlag C. H. Beck, München, 1979, 91. old. Larenz szerint a szerződést megelőző kontaktusok hasonló felelősséget vonnak magukkal mint a szerződésszegés. Ugyanis a szerződéskötési tárgyalás felvétele a fokozott gondossági kötelezettség betartását igényli. Amennyiben a tárgyaló nem tartja tiszteletben a gondossági kötelezettséget, hasonlóképpen felelős a kárért, mintha szerződést szegett volna meg.
8 Kötz-Wagner: Deliktsrecht, 10. neubearbeitete Auflage, Luchterhand, München, 2006, 311. old. 311. szélszám.
9 Windscheid elmélete a BGB 122. paragrafusához fűződik, vagyis a szerződés semmissége és megtámadhatósága esetén fennálló culpa in contrahendo esetéhez. L. közelebbről, Mladen Draskity, Zaključivanje ugovora o kupoprodaji (A szerződés megkötése), Institut za uporedno pravo, Belgrád, Monografije 56, 1972, 13. old.
10 Lásd BGB - Bürgerliches Gesetzbuch, mit Einführungsgesetz, Area, Köln, 2005, 79. old.
11 Prütting-Wegen-Weinreich: BGB Kommentar, zweite Auflage, Luchterhand, München, 2007, 311. old. Lásd továbbá a német culpa in contrahendóra vonatkozó bírói gyakorlatot, in: Christian Bahr: Gemeineuropäisches Deliktsrecht, Bd. I., München, 1996, 478-479. old.
12 Hasonlóképpen, mint azt a hatályos magyar Ptk. teszi a 209/A. paragrafus (1) bekezdésében: Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.
13 BGB - Bürgerliches Gesetzbuch, Area Verlag, Köln, 205, 307. paragrafus (1) bek., 75. old. L. továbbá, Prütting: Weinreich BGB Kommentar, zweite Auflage, Luchterhand, München, 207., 517. old.
14 Prütting: Weinreich BGB Kommentar, zweite Auflage, Luchterhand, München, 207, 527-531. old.
15 Rudolf Welser: Vertretung ohne Vollmacht, 1970; R. Welser: Das Verschulden beim Vertragsschluss im österreichischen bürgerlichen Recht, Österreichische Juristenzeitung, 1973, 281. old.; R. Welser: Die culpa in contrahendo im Österreichischen Recht, Lichtensteinische Juristen-Zeitung, 1984, 101. old; Welser: Die vorvertraglichen Pflichten in der Rechtssprechung des OGH, Wagner Festschrift,1987, 361. old; Welser, Haftung für Rat, Auskunft und Gutachten, 1983, 54.
-585/586-
old. Lásd továbbá: Ballerstedt: Zur Haftung für culpa in contrahendo bei Geschäftsabschluss, Arhiv für die Civilistische Praxis, 151, 501; Eisenhardt, Die Rechtsvolgen bei Abbruch von Vertragsverhandlungen und Abschluss nicht erwartungsgerechten Vertrages, Leser-Festschrift, 1998, 144; Frost: "Vorvertagliche" und "Vertragliche" Schutzpflichten (1981); Frotz: Die Rechtsdogmatische Einordnung der Haftung für culpa in contrahendo, Gschnitzer GedS (1969); Lieb, Culpa in contrahendo und Rechtsgeschäftliche Entschädigungsfreiheit, Medicus-FS 1999, 337.
16 R. Welser: Die Reform des österreichischen Allgemeinen Bürgerlichen Gesetzbuchs, Sonderndruck aus: Tradition mit Weitsicht, Festschrift für Eugen Bucher zum 80. Geburtstag, Herausgegeben von: Wiegandl-Koller-Walter: Stempfli Verlag, AG, Bern, 2009, 810-811. old.
17 L. Kodex des österreichischen Rechts, Bürgerliches Recht, 2009/10, 37. Auflage, Stand 1. Oktober, LexisNexis, Wien, ABGB, 98. old.
18 Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, Bd. II: Welser: Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 18. old. A szerző szerint a szerződést megelőző kötelem által előirányzott kötelezettségek megszegése esetén a kártérítés feltétele, hogy a deliktuális kártérítési felelősség feltételei adottak legyenek. (Gondolom, a szerző itt gondol a jogellenességre, a kár beálltára, az okozatosságra). Ám, a szerző szerint, a károsult számára a szerződési felelősség szabályainak alkalmazása gyakran kedvezőbb. Welser szerint csupán az anyagi kár téríthető és nem igényelhető a nemvagyoni kár. Ugyanakkor csak az okozott kár térítendő. A szerző szerint csak az ún. negatív szerződési érdek, vagy más néven a bizalmi kár téríthető. A pozitív szerződési érdek szerinte nem követelhető. A negatív szerződési érdek, szerződési felelősség általános szabálya szerint, Welser meghatározása szerint, az a kár, amely a szerződő fél vagyonát a szerződés teljesítése szerinti állapotba hozza. (Lásd Welser: Schuldrecht, op cit., 289-290. old.) Szerintünk, ha ezt analóg módon alkalmazzuk a prekontraktuális kártérítésre, akkor a térítésnek a szerződéskötési tárgyalás megkezdése előtti helyzetbe kell hoznia a károsultat. A pozitív szerződési érdek Welser szerint (és persze általában a német nyelvű jogirodalomban) a szerződési felelősség esetén a szerződés költségeit, az utazási költségeket, a szerződés előkészületeivel kapcsolatos költségeket, tájékozódási költségeket stb. tartalmazza. Szerintünk éppen az utóbbi illeti meg a prekontraktuális felelősség károsultját, és talán nem a negatív szerződési érdek, mivel a prekontraktuális kötelezettségek nem tartalmazzák a szerződés kötelező létrehozását és ily módon teljesítését. Később maga Welser is megállapítja, hogy a prekontraktuális kötelezettségek nem foglalják magukban a teljesítést, nincs tehát teljesítési kötelezettség iránti szerződésszegés, ennélfogva nem is lehet a teljesítés elmaradásáért beálló kár térítését követelni. (Welser: Schuldrecht, op.cit, 18. old. 3. bek.). Welser szerint téríthető az elmaradt haszon is. Nekem ez nem tűnik általában indokoltnak.
19 Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, Bd. II: Welser: Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 16. old.
20 Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, Bd. II: Welser: Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 20. old.
21 Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, Bd. II: Welser: Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 15. old.
22 Gschnitzer: Österreichisches Schuldrecht, Allgemeiner Teil, 2. meubearbeitete Auflage von Faistenberger-Barta-Eccher, Springer Verlag, Wien-New York, 1986, 7. old.
23 SZ 51/111, 52/135, Juristische Blätter, 1981, 425, 1982, 429, 1976, 205. Lásd Gschnitzer: Österreichisches Schuldrecht, Allgemeiner Teil, 2. meubearbeitete Auflage von Faistenberger-Barta-Eccher, Springer Verlag, Wien-New York, 1986, 8. old.
24 Schauer: in: Reformbedarf im Allgemeinen Teil und in Schuldrecht Allgemeinen Teil, ABGB, 2011, 56. old.
25 Welser: Die Reform des Österreichischen Allgemeinen VBürgerlichen Fesetzbuchs, Sonderdruck aus Tradition mit Weitsicht, Festschrift für Eugen Bucher, Stempfli Verlag AG Bern, 2009, 811. old.
26 Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, BD. II: Welser: Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 16. old.
27 Piotet: Culpa in contrahendo et responsabilité précontractuelle en droit privé Suisse, Stämpfli, Bern, 1963, 33-34. old.
28 BGE - Bundesgerichtsentscheid (Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítélete), Amtliche Sammlung der Entscheidungen des Schweizerischen Bundesgerichts (Lausanne), 80 II 38, - aufgrund Artikel 41. Absatz 2. des Obligationsgesetzes, vagyis a svájci Kötelmi törvény 41. szakaszának 1. bekezdése alapján.
29 BGE 68 II 303, 90 II 449 E. 6.
30 Teo Guhl: Das schweizerische Obligationenrecht, 9. Auflage, Bearbeitet von Koller-Schnyder-Druey, Schultess Verlag, Zürich, 2000, 104. old.
31 Teo Guhl: Das schweizerische Obligationenrecht, 9. Auflage, Bearbeitet von Koller-Schnyder-Druey, Schultess Verlag, Zürich, 2000, 104. old. 1. pont.
32 BGE 105. II. 79.
33 Vö. Draškić: Mladen, Zaključivanje ugovora o kupoprodaji, Institut za uporedno pravo, Belgrád, 10-11. old.
-586/587-
Lásd továbbá: Cendon-Baldassari: Codice civile annotato con la giurisprudenza, Wolters Kluwer, Italia, 2007.; Angelici: C. Responsablité precontrattuale e protezione dei terzi in una recente sentenza del Bundesgerichtshof, in: Rivista del Diritto commerciale del Diritto Generale delle obligazioni, 1977, I, 23. old.
34 Draškić: M., Zaključivanje ugovora o kupoprodaji, Institut za uporedno pravo, Belgrád, 16. old.
35 Lásd a francia Code civil 1382. szakaszát, mely szerint: "Tout fait quelconque de l'homme, qui cause l' autrui un dommage, oblige celui par la faut duquel il est arrivé, le réparér." A francia Ptk. általános kárfelelősségi szabályáról van szó, mely szerint, bárki, aki másnak vétkességével kárt okoz, a kár beálltát követően köteles azt megtéríteni.
36 Saleilles: La résponsabilité précontractuelle, à propos d’une étude nouvelle sur la matière, Revue trimestrielle de droit civil, 1907, 697-751; H. et L. Mazeaud: Traité de la responsabilité civil délictuelle et contractuelle, 4 e éd. Paris, 1957, 127-145. old.; Roubier, Responsabilité précontractuelle, thèse, Lyon, 1911; Carbonnier, Jean: Droit civil, Les obligations, Presses Universitaires de France, Paris, 1957, 341., 100. old. Carbonnier megerősíti, hogy a szerződéskötés előtti felelősség (prekontraktuális felelősség) doktrínáját Ihering alapozta meg, mégpedig a szerződési felelősség analóg alkalmazásának útján, mivel a szerződés létrehozatala során nem lojális magatartásra került sor (Carbonnier, op. cit. 341. old.). Mivel nincs szerződés, ő a felelősség jogcímét quasikontraktuális (szerződésszerű) felelősségben szabja meg. Ez az állásfoglalás közelít ahhoz az elmélethez, mely szerint a tárgyalás közben tanúsított nem lojális (rosszhiszemű) magatartás törvényi kötelembe ütköző, tehát a felelősség forrása végül is a polgári jogi deliktum. (Carbonnier, op. cit., 341. old. in fine).
37 Lásd Renné Savatiér: Traité de la responsabilité civil en droit Française - Civil, administrative, professionnel, procedural, Preface de Georg Ripert: Tome premier: Les sources de la responsabilité civil, deuxième édition, Paris, R. Pichon et R. Durand-Ausias, 1951, 145. old.
38 Lásd Renné Savatiér: Traité de la responsabilité civil en droit Française - Civil, administrative, professionnel, procedural, Preface de Georg Ripert: Tome premier: Les sources de la responsabilité civil, deuxième édition, Paris, R. Pichon et R. Durand-Ausias, 1951, 145. old. et suit.
39 Planiol, Ripert et Esmein, Obligations, I no 131.
40 Lásd Renné Savatiér, Traité de la responsabilité civil en droit Française - Civil, administrative, professionnel, procedural, Preface de Georg Ripert: Tome premier: Les sources de la responsabilité civil, deuxième édition, Paris, R. Pichon et R. Durand-Ausias, 1951, 147. old. 116. pont.
41 Lásd Renné Savatiér: Traité de la responsabilité civil en droit Française - Civil, administrative, professionnel, procedural, Preface de Georg Ripert: Tome premier: Les sources de la responsabilité civil, deuxième édition, Paris, R. Pichon et R. Durand-Ausias, 1951, 148. old.
42 Fainsworth: Contracts, 4th edition, Aspen publishers, New York, 2004, 152. old. L. továbbá Goode: Formation of Contract and Precontractual Liability, National Report, United Kingdom, in: Formation des Contrats et résponsabilité précontractuelles, Institut de droit et pratiques des affaires international, Paris, 13-14. November, 1989, 14. old.; Kessler-Fine: Culpa in contrahendo, Bargaining in Good Faith and Freedom of Contract, A Comparative Study, 77 Harward Law Review, no 3/1964, 412. old.; Fainsworth: Precontractual Liabiliy, 87 Columbia,Law Review, no 2/1987, 22. old.
43 Fainsworth: Contracts, 4th edition, Aspen publishers, New York, 2004, 190. old.
44 Vö.: Dudás Attila: Mogugućnost opoziva ponude za zaključenje ugovora i odgovornost ponudioca za nesavesno vođenje pregovora (Az ajánlat visszavonása és az ajánlattevő felelőssége a rosszhiszemű szerződéskötési tárgyalásban való részvételért), Zbornik radova Pravnog fakulteta u Novom Sadu, Novi Sda, 2008, 822-831. old.
45 Principles of European Contract Law, Edited by Ole Lando and Hugh Beale, Kluwer Law International, The Hague, Part I and II, 2000, Part III, 2003 (PECL).
46 PECL, III. rész 2. fejezet, Art. 2: 301.
47 PECL III. 2. Art. 2:302.
48 PECL Art 2:301 (1) bek.: A party is free to negotiate and is not liable for failure to reach an agreement. Ibid., (2) bek.: However, a party who has negotiated or broken off negotiation contrary to good faith and fair dealing is liable for the loss cuasen to the other party. Ibid, (3) bek.: It is contrary to googd faith and fair dealing, in particular, for party to enter into or continue negotiations with no real intention of reachingan agreement with the other party.
49 A konszolidált szöveget l.: http://www.unidoit.org/english/principles/contracts/main.htm
50 Lásd UNIDROIT Elvek a Kereskedelmi Jogi Szerződésekről, 2.1.15 (1., 2., 3. bek.) és 2.1.16. szakaszok.
51 Lásd pl. Szalma József: Kötelmi jog, Újvidék, Fórum Kiadó, 1985, a szerződés megkötésére vonatkozó fejezetet. L. e könyv latin betűs (szerb/horvát nyelvű 6. kiadását): Prof. Dr. Jožef Salma: Obligaciono pravo, šesto izdanje, Pravni fakultet u Novom Sadu, Novi Sad, 2009, 233. old. A 74. o. lj.-ben lásd a szerb és horvát szakirodalmat.
52 Lásd Filippo Ranieri: Europäisches Obligationenrecht, 2. erweiterte Auflage, Springer Verlag, New York, 2003, Kapitel11. Schutzpflichten und Schadenersatz: 1. Das deutsche Recht: Positive Vertragsverletzung und Culpa in contrahendo, 513-522. old.; 2. Die Österreichische und schweizerische Rechtssprechung,
-587/588-
522-530. old: 3. A francia jog - az "obligation sécurité" és a "garde du sol", 530-534. old.; 4. az olasz bírói gyakorlat, 534-537. old.; 5. európai jogösszehasonlítás, 537-538. old.
53 Lásd az Osztrák Legfelsőbb Bíróság - OGH in Juristishe Blätter, 1990, 322. A bankok tájékoztatási kötelezettségéről: OGH, Juristische Blätter 1992, 450. A jogirodalomban: J. W Steiner, Die ärztliche Aufklärungspflicht nach österreicischem Recht, Juristische Blätter, 1982, 169.
54 Lásd Koziol-Welser: Bürgerliches Recht, Bd. II: Welser, Schuldrecht Allgemeiner Teil, Schuldrecht Besonderer Teil, Erbrecht, 13. Auflage, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2007, 15-16. old. A magyar orvosi jogra nézve, l. a többször módosított Eü. tv.-t (1972. évi II. tv. az egészségügyről, továbbá: Köles Tibor, Orvosi műhiba perek, HVG-ORAC, 1999, 50. old.
55 Lásd pl. Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.), Kiegészítve a vonatkozó kollégiumi állásfoglalásokkal és jogegységi határozatokkal, Novissima Kiadó, Budapest, 2010.
56 Ptk. 4. paragrafus (1) bekezdés.
57 Lásd Ptk. 205. paragrafusának (3) bekezdését.
58 Lásd Benedek-Besenyei- Demé-Gellért- Harmathy- Kemenes-Petrik-Sárközy-Sőth-Szilágyi-Vékás- Zoltán: A Polgári Törvénykönyv magyarázata (a továbbiakban: Ptk. magyarázata), I-II. kötet, KJK, Budapest, 2002, I. kötet, 700. old.
59 A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó gyakorlata, különösképpen a biztosítótársaság potenciális biztosított iránti tájékoztatási kötelezettségét emeli ki, mégpedig a biztosítási szerződés megkötése előtt. Lásd Ptk. magyarázata, 2002, op. cit., 701. old.
60 Lásd Korm. Hat. 103/203, 2003. jan. 25, HK 8/203.
61 Lásd Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez (Szerk. Vékás Lajos), Komplex Wolters Kluwer csoport, Budapest, 208., 755. old. 5:34 paragrafus (1)-(3) bekezdés.
62 Lásd Az Új Polgári Törvénykönyv, Complex Wolters Kluwer csoport - Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Budapest, 2009, 150. old.
63 Új Polgári Törvénykönyv - a Kodifikációs Főbizottság javaslata, Budapest, 2012. február 15. A Kormány 1129/2010. (VI. 10.) határozata alapján. Az operatív Szakmai Bizottság és a Kodifikációs Szerkesztő Bizottság nevében Vékás Lajos előterjesztése.
64 Lásd Új Ptk., a kodifikációs Főbizottság Javaslata, Bp. 2012, Első Könyv, Bevezető rendelkezések, 1:3. paragrafus - a jóhiszeműség és tisztesség elve. A rendelkezés szerint "a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni." (Op. cit., 35. old.).
65 Lásd Új Ptk., a kodifikációs Főbizottság Javaslata, Bp. 2012, 6:65-6:69. paragrafusok. (Op. cit., 256-257. old.)
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Szalma József, egyetemi tanár, Újvidék
Visszaugrás
