Korábbi törvényünk, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: 1994-es Vbt.) annak idején az első ilyen tárgyú törvény volt, amely egy modelltörvénynek, az UNCITRAL 1985-ös modelltörvényének volt a forradalmi jelentőségű következménye, belső jogalkotási leképezése. Azt jelen esetben sem hallgathatjuk el, hogy az UNCITRAL, azaz az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának munkájában Magyarország kiemelt szerepet játszott. Az 1994-es Vbt.-nek a rendszerváltozás jogi környezetéhez kellett illeszkednie, s akkor Magyarország az egyik mintaállam, és a befektetők egyik kedvelt célpontja volt, így azt láttuk, hogy a korábbi szerződéses kikötések alapján, de a rendszerváltáshoz kapcsolódó viták folytán is, a választottbírósági ügyek száma rendkívülien, ugrásszerűen megnőtt. Ez tehát a választottbíráskodásunk szempontjából egy virágzó korszak volt, amelyhez az UNCITRAL Model Law-val mindenben konform 1994-es Vbt., és ehhez társulva a Model Rule-t követő eljárási szabályzatunk (a továbbiakban: Eljárási Szabályzat), valamint a befektetők bizalma együttesen ideális gazdasági és jogi környezetet biztosított.
A Választottbíróság ekkor annyiban még újnak számított, hogy kilépett a KGST választottbírósági eljárások keretéből. A választottbíráskodásunk kultúrájának fejlődése azonban sokkal régebbi múltra tekintett vissza. Idén egy nagyon szép évfordulóhoz érkezünk, ez az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: MKIK) mellett működő Választottbíróság idén lesz hetven éves, amiből önmagában is látható, hogy már egy komoly intézményi hagyománnyal, kultúrával rendelkező szervezetté vált. E hetven évnek egy része természetszerűen olyan korszakra esett, ami egy sajátos fajtájú választottbíráskodást indukált. Ezt formálta, fejlesztette tovább a 1994-es Vbt. a megváltozott gazdasági környezetnek megfelelően. Tudjuk azonban azt is, hogy néhány további év elteltével, a világválság és az európai gazdasági megtorpanás következtében nemcsak Magyarországon, hanem tágabb környezetünkben is komoly nehézségekkel terhelt időszak következett, a befektetési kedv lanyhult, s ennek megfelelően, emiatt is megindult egy drasztikus választottbírósági ügyszámcsökkenés. Emellett a jogszabályi környezet is alapvetően megváltozott. Reagált az UNCITRAL is, és egy 2006-os modelltörvénnyel megváltoztatta az 1985-ös szabályozást. A 2006-os modelltörvény modernizált, az újonnan feltárt megoldási lehetőségeket igyekezett a gyakorlatban meghonosítani és ajánlani az érintett tagországoknak.
Magyarország ugyanekkor a változásokra nemigen reagált, sőt, meg kell állapítanunk, hogy eleinte inkább negatív lépések történtek. Nem hallgathatom el a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény kapcsán történteket, amelyekre vonatkozóan ma már nemcsak én és a választottbíráskodás iránt elkötelezettek, ha-
- 1/2 -
nem az állam képviselői is állítják, hogy elhibázott lépés volt. E törvény ugyanis megtiltotta a választottbíráskodást a nemzeti vagyont érintő ügyek körében. Ez érintette az állami tulajdonú társaságokat, és a számunkra ugyancsak különösen fájó módon az önkormányzati társaságokat, társulásokat, az önkormányzatok által kötött szerződéseket is. Mindez azt jelentette, hogy 2011-től öt éven keresztül tiltólistára került a választottbíráskodás a fenti ügyekben; az állami és önkormányzati cégeknek tilos volt a szerződéseikben a választottbíróság eljárását kikötni. Ezen változtatott a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvény, amely ezt a tiltást 2015 márciusától feloldotta.
A megváltozott gazdasági környezeti feltételek, a megváltozott jogszabályi háttér, a megbélyegzettségként is ható tiltás együttesen a gazdaság szereplőinek részéről egy alapvető bizalomvesztés kialakulásához is vezetett. Mindezek folytán az ügyszám drasztikusan lecsökkent, s ez nemcsak az MKIK mellett működő Választottbíróságra volt igaz, hanem az egyéb Magyarországon működő intézményes választottbíróságokra is, amelyek egy-két folyamatban lévő eljárásból álló ügyteher mellett működtek. Ez önmagában is mutatta a kialakult helyzet súlyos anomáliáját, s ennek oka nem feltétlenül a választottbíróságokban volt keresendő. Ékes példája volt ennek a Hírközlési Választottbíróság, amelyre az első ügyet követően - amelyről azért tudok, mert én voltam az eljáró tanács elnöke -, több ügy nem érkezett, ezért befejezte a működését.
Mindez elgondolkodtatta az állami szereplőket, a törvényhozókat, nevezetesen hogy mit lehet, és mit kell tenni, hol van a választottbíráskodás helye a magyar igazságszolgáltatási rendszerben, a magyar gazdasággal, pénzügyekkel, kereskedelemmel összefüggő jogviták elbírálásában.
Az állami akarat az új, a választottbíróságról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) meghozatalával alapvetően új irányt vett. A következőkben megpróbálom ezt megfelelő bizonyítékokkal is alátámasztani.
Ami elsőként feltűnhet nekünk, hogy a Vbt. az ún. "versenyképességet javító törvények" csomagjában jelent meg. Nem hozott önálló törvényt az Országgyűlés, az új választottbírósági reformtörvény a versenyképességet növelő törvénycsomag része volt. Az állami törvényhozó tehát a magyar gazdaság versenyképessége növelésének, lehetőségeinek vizsgálata során határozta el az új törvény megalkotását, ebben a gondolatkörben haladva jutott el oda, hogy a magyar választottbíráskodás jogi környezetét meg kell változtatni.
Törvényt persze lehet alkotni, de hogyan lehet a többéves eltiltással okozott legitimációs sebeket meggyógyítani?
2017 decemberében megszületett a Vbt., és 2018 januárjában megkezdte működését az új intézményes, integrált Választottbíróság. Az igazságügyi kormányzat továbbá folyamatos szakmai párbeszéd lehetőségét biztosította a Választottbíróság, illetve annak új elnöksége részére. Az igazságügyi miniszter korábban, és az Igazságügyi Minisztérium államtitkára 2018 áprilisában levelet intézett az MKIK elnökéhez és a Választottbíróság elnökéhez, amelyben kifejezetten megerősítette, hogy a korábbi választottbírósági kikötésre vonatkozó tilalom mind az állami, mind az önkormányzati szerveknél megszűnt, ezek mindegyike szabadon köthet választottbírósági szerződést, s mivel a választottbírósági szerződés a felek autonómiája területére tartozó megállapodás, a feleknek jogukban áll visszamenőlegesen is a "korábban tiltott gyümölcsöt" fogyasztani, tehát arra is joguk van, hogy a korábban a választottbírósági kikötést mellőzve megkötött szerződéseiket megfelelően módosítva a választottbírósági eljárás lehetőségébe utólag beszerződjenek. Ez a lehetőség az állami és az önkormányzati szervezetekre egyaránt kiterjed. Úgy gondolom, hogy ezzel az állam komoly lépést tett a bizalom helyreállítása és a magánautonómia erősítése érdekében.
Mondanom sem kell, hogy ezek után megindult a Választottbíróság elnökének gyakori látogatása a kiemelt, nagy állami szerveknél, társaságoknál a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél, az MVM-nél, a MOL-nál, tehát az ország vezető cégeinél, és örömmel újságolhatom, hogy időközben már magam is találkoztam jelentős szerződésekben az új törvény és az új Eljárási Szabályzat alapján álló választottbírósági kikötésekkel, sőt, ma már utólagos beszerződésből eredő ügyünk is van. Mindennek nagy jelenősége van a bizalom helyreállítása szempontjából is, bár a bizalom visszaszerzésének többfajta módozata is lehetséges, és erre is igyekszem a későbbiekben kitérni.
Lényeges kérdés az is, amelyről az 1994-es Vbt. nem rendelkezett kellően: az állam bírósága és a választottbíróság közötti kapcsolatot a Vbt. külön fejezetben rendezi, kifejtve, hogy melyek az állami bíróság feladatai a választottbírósági eljárás lefolytatása és a döntések állami felülvizsgálata során. Tisztázza például, hogy a választottbíráskodást nem zárja ki az, ha valamelyik fél fizetési meghagyással él, a választottbírósági eljárás a klauzula alapján ilyenkor az ellentmondás benyújtásával indul meg. Részletes szabályozásra kerültek a választottbíráskodással összefüggésben a bíróság és a közjegyző intézkedései, az előzetes bizonyítás, az ideiglenes intézkedés biztosítása, a biztosítékadás és az ezekhez kapcsolódó közvetlen végrehajtási jogok nyújtása az állam bírósága részéről. Magyarán, a Vbt. hangsúlyt ad annak, hogy a választottbíróság az állam bíróságával együttműködő szervezetként, az igazságszolgáltatásunk szerves részét képezi. Ez abból is fakad, hogy Magyarország, és a magyar jogi környezet egy magas fokú jogi kultúrát biztosít a magánjogi vitákhoz, és ehhez megfelelő infrastruktúrát is nyújt, s ha ezt megfelelő marketinggel párosítjuk, s megfelelő jogi környezetet is biztosítunk hozzá, akkor a Választottbíróság a jogkeresők számára ismét vonzóvá tehető.
Tartalmi szempontból nagyon fontos, hogy a korábbi választottbírósági szabályozással szemben ma már
- 2/3 -
nincs "nemzetközi választottbíráskodás". Korábban ez abból fakadt, hogy létezett a KGST választottbíráskodása, emellett működött az országos kereskedelmi kamarai választottbíróság, amely utóbbi belföldön a nemzetközi vonatkozású ügyek elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkezett. Ezt a különbségtételt és hatásköri kizárólagosságot a törvényhozó megszüntette. A jellemzően kereskedelmi jogvitákat rendező korábbi intézményes választottbíróságok lezajlott egyesítését követő jelenlegi helyzetben ezt helyénvalónak gondolom, megfelelő visszajelzése ez azoknak a nemzetközi trendeknek és tendenciáknak, amelyek a legfejlettebb és legkulturáltabb választottbíráskodást biztosítják.
A Vbt. által a szervezeti változtatások területén véghezvitt intézkedések is széles körű konszenzusra találtak. Magyarországon korábban számos intézményes választottbíróság működött, amelyek tekintetében a törvényhozó egyrészt azt látta, hogy nincs megfelelő számú ügy, másrészt, ha szakmailag ugyan jelentős, egyébként azonban kis ország ennyi ügyéhez ennyi intézményes választottbíróságra nincs szükség, erre nincs igény. Létrehozott ezért egy integrált választottbírósági szervezetet, ami azt jelentette, hogy a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróságot és az Energetikai Választottbíróságot 2017. december 31-i hatállyal megszüntette, a folyamatban lévő ügyeiket a MKIK mellett működő, a törvény által "kereskedelmi választottbíróságnak" nevezett Választottbírósághoz áttette, ezzel egy sui generis jogutódlást teremtett, ami jogelméletileg és jogdogmatikailag egy hallatlanul érdekes és némi vitára is okot adó lépés. A lényeg azonban az, hogy az ügyeket érintően sui generis jogutódlás következett be akként, hogy az MKIK mellett működő Választottbíróság, amely nem jogi személy, természetesen nem lehetett jogutódja a többi "beolvadó", jogi személyként működött intézményes választottbíróságnak. A megoldás az lett egyébként, hogy a Választottbíróság önálló jogi személyiség nélküli, a kamarai hordozószervezet mellett önállóan és függetlenül működő szervezet, nem speciális magyar megoldás, hanem megfelel a fejlett nemzetközi választottbírósági kultúrával rendelkező államok megoldásának. Hasonló a helyzet Bécsben, Párizsban az ICC-nél, ott is a kamara működteti a választottbíróságot, bár ott a működtetéssel járó feladatok és financiális kötelezettségek erőteljesebb hagyományok és értőbb együttműködés bázisán, szélesebb spektrumban és jobb mechanizmusokban valósulnak meg, mint a nálunk jelenleg átélt úttörő fejlődési szakaszban ez megmutatkozik.
Létrejött tehát egy új, integrált-kereskedelmi-választottbíróság, amely tartalmában felölelte mindazokat az ügyeket - az intézményes agrár- és a sport-választottbíróság működésének és hatáskörének érintetlenül hagyásával -, amelyek korábban a három intézményes választottbíróság elkülönült ügykörét képezték.
A Vbt. egy független, hét tagból álló elnökséget hozott létre - amiben szintén a nemzetközi trendekhez való érdekes közelítés nyilvánul meg -, független elnökkel, független elnökséggel. Az elnökségbe az MKIK három tagot jelöl, köztük az elnököt is. Nagyon jelentős, hogy az elnökségbe a Magyar Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: MÜK) is jelöl egy tagot, hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy kik azok, akik a választottbírósági szerződéseket megkötik, a választottbíróság hatáskörét, eljárását kikötik, és elmagyarázzák a feleknek, megbízóiknak, hogy az adott esetben miért lehet hasznos a választottbírósági szerződés megkötése - ők természetesen az ügyvéd kollégák. Az ügyvédek érdekeltté tétele, behozatala, részvételük biztosítása a választottbíráskodásban kifejezetten fontos lépés volt.
Az elnökség tagjai - függetlenségi, összeférhetetlenségi okok miatt - nem járhatnak el a Választottbíróság elé hozott konkrét ügyekben, eljárásokban. A Vbt. ezt minőségbiztosítási feltételként, az elnökség függetlenségének és pártatlanságának érdekében írja elő. Az elnökségi tagoknak a felkérő, delegáló szervezettől is függetlenül kell működniük, hiszen az MKIK és a MÜK delegáltja mellett az elnökség törvényi összetételében szerepel a Bankszövetség, a Budapesti Értéktőzsde és az Energetikai Hivatal egy-egy képviselője is. Ez a jelölés azonban - amint ezt a törvény módosítása során tisztáztuk - nem jelent egyben utasítási jogot is. Semmiképpen sem jelenti az állam valamiféle beavatkozását, inkább kontrollt jelent, amit a jelölhető személyek köre is alátámaszt: jelölési feltétel a legalább tízéves joggyakorlat, a legalább ötéves múltbeli választottbírói vagy választottbíróság előtt eljáró jogi képviselői gyakorlat. Valójában tehát csak azokat a személyeket lehet jelölni, akik a választottbíráskodás ismert szakértői, szakemberei.
A Vbt. tehát bevezette a tárgyalt szervezeti reformokat, független elnököt és független elnökséget hozott létre. Emellett a Vbt. hozott néhány nemzetközileg is versenyképes újdonságot a választottbíráskodás érdemi fejlődésének elősegítése területén.
A legizgalmasabb, amire külföldön is felfigyeltek a fejüket, annak előírása, hogy az ítéletek és érdemi tartalmú végzések meghozatala után az elnök, feladatkörében eljárva, gondoskodik arról, hogy e döntések anonimizált változata a Választottbíróság honlapján közzétételre kerüljön. Mi ezt azzal a pontosítással igyekszünk értelmezni, hogy ez a kötelezettség azokra a döntésekre terjed ki, amelyek a joggyakorlat alakításához is elvi jelentőségűek. Az egész választottbíráskodás, kiemelt, nemzetközileg is új prioritása a transzparenciára való törekvés. Ezzel mi egy kissé zavarban vagyunk, mert mintha fából vaskarikáról beszélnénk, hiszen a választottbíróság egyik döntő előnye a gyorsaság mellett a bizalmas jelleg. Érdekes módon azonban, a felek a bizalmas jelleg mellett is, számon kérik rajtunk a transzparenciát is. Mégpedig a transzparenciának nemcsak a bírák képzettségére vonatkozó részét, hanem a Választottbíróságon kialakuló ítélkezési joggyakorlatot illető tartalmát is. Az elnöknek tehát anonimizálnia kell. E kötelezettségnek komplex, sokoldalú módon igyekszünk eleget tenni.
Mindezek mellett, a választottbíráskodás időszerű elméleti és gyakorlati, ítélkezési kérdéseivel foglalkozó idei (első) Évkönyvünket a HVG-ORAC Kiadó feltette az internetes kereső oldalára, amelyet kiegészítve a Vbt. kommentárjának elérhetővé tételével, egy önálló, a további fejlesztésre, szakmai cikkek sorának elhelyezésé-
- 3/4 -
re nyitott választottbírósági platformot alakított ki. Emellett folyamatban van a megállapodás megkötése a Wolters Kluwer-rel, amely az állam bíróságainak döntései mellett, kereshető formában hivatott biztosítani a választottbírósági döntések anonimizált megjelenítését. Ezzel az igénnyel egyébként a világ legfejlettebb választottbíróságai is küzdenek. Az ICC (International Chamber of Commerce - Nemzetközi Kereskedelemi Kamara) Választottbírósága, az egyik piacvezető intézmény, ez évtől kezdve a legdrasztikusabb megoldást választotta: az ítéleteket minden olyan esetben teljes egészében publikálják, ahol az e tekintetben mindig kifejezetten nyilatkoztatott felek ezt nem tiltották meg.
Mindez nem változtat a kérdés rendkívül kényes jellegén, hiszen a joggyakorlat egységes alakítása érdekében fellépő közzétételi igény élesen ütközik a választottbíráskodás bizalmas, zárt jellegével. A Választottbíróság dolgozik a kérdés megoldásán, keresi az optimális megoldást, az első anonimizált ítéletei már szerepelnek kereshető formában a honlapon, és hamarosan a Wolters Kluwer is folyamatosan megjelenteti őket.
A Vbt. értelmében a Választottbíróság elnöksége ajánlásokat adhat az eljáró tanácsoknak. Ez egyrészt jogegységesítési tartalmat jelenthet, de jelenthet valami mást is. Az új intézményi integrált Választottbíróság felállítása nyomán szerzett negatív tapasztalatok azt is megmutatták, hogy elemi érdek a magas színvonalú ítélkezés biztosítása, hiszen versenyképesek szeretnénk lenni, és csak akkor leszünk versenyképesek, ha az, amit a gazdaság és a pénzügyi piac szereplői számára nyújtunk, magas színvonalú, versenyképes, vonzó, kifejezi azt, hogy érdemes idejönni, mert a választottbíráskodás talán még az állam bírósága által kínáltnál is inkább "taylor made". Ez azt jelenti, hogy a kialakult helyzetben mi úgy gondoljuk, hogy az ajánlások kialakítása érdekében adott esetben az elnökség kapja meg az ítéletek tervezeteit. Ilyenkor, ahogy az ICC-nél, sőt a VIAC-nál, a bécsi választottbíróságnál (Vienna International Arbitral Centre) is, korlátozott módon a németeknél, a DIS-nél (Deutsche Institution für Schiedsgerichtsbarkeit) is, létezik egyfajta scrutiny. Ha nem is akarunk elmenni a minőségellenőrzésben addig, ameddig az ICC teszi, mégis egy bizonyos mértékű, az ajánlások kialakításához szükséges terjedelmű scrutiny-ra igényt kell formálnunk a jövőben. Az nem fordulhat elő ugyanis, hogy a kibocsátásra kerülő döntés valamilyen alapvető hiányosságban, hibában szenvedjen. Ennek lehetőségét sajnos nem zárhatjuk ki teljesen. A Választottbíróság Titkársága ezt a scrutiny-t szinte állandó jelleggel, nagy gondossággal és kiváló felkészültséggel, szakértelemmel végzi, igyekszik az eljáró tanácsoknak segítséget nyújtani abban, hogy a határozatoknak mit és hogyan kellene tartalmazniuk. Az esetleges ezirányú ajánlások természetesen nem lesznek kötelezőek az eljáró tanácsoknak, a javaslat szintjén maradnak, de ez a törvény által is biztosított scrutiny a minőségbiztosítás érdekében a jövőben elengedhetetlen.
A Vbt. 37. §-a biztosítja a beavatkozás lehetőségét. Ezt korábban esetenként a felek igényelték, itt dogmatikailag kissé másról van szó. Itt a harmadik fél kérelméről maga a választottbírósági tanács dönthet jogorvoslatot nem engedő határozattal, azaz a beavatkozás engedélyezéséről. Az eljárásba félként történő belépéshez szükséges, hogy az, aki aláveti magát a Választottbíróság hatáskörének, a választottbírósági szerződést magára nézve elfogadja - beszerződjön az eljárásba).
A Vbt. 18-27. §-ai által tartalmazott, előzetes és ideiglenes intézkedési rendelkezések az UNCITRAL Model Law-ból átvéve jelennek meg a mi törvényünkben is, közvetlen végrehajtást biztosítva. Ez a lehetőség egyébként is adott volt, a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 70. §-alapján, amely megengedi, hogy olyan eljárás során, amelyre a magyar bíróság nem rendelkezik joghatósággal, a magyar bíróság a belföldön lévő személyre vagy vagyonra vonatkozóan a magyar jog szerinti ideiglenes intézkedést - ideértve a biztosítási intézkedést is - meghozhatja. A magyar kereskedelmi választottbíróság jelenlegi problémája ezzel kapcsolatban az, hogy nálunk nincs emergency arbitrator, ezért addig nem tudjuk kezelni az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amíg a tanács meg nem alakult, vagy az egyesbíró megbízatása hatályossá nem vált. Ha ilyenkor az alperesnek nem érdeke a gyors bíróválasztás, akkor kezében van bizonyos időhúzási lehetőség, amelyre keressük az intézményi eljárási szabályzati szintű megoldást, mert ennek hiányában csak az állam bíróságának jogsegélyét kérhetjük.
A transzparencia már említett igénye legelsősorban a választottbíró-ajánlási lista (Vbt. 63. §) tekintetében jelentkezik. A "színrelépésünk" kezdeti mozzanata az, hogy megmutatjuk a feleknek, kik azok az ajánlott szakemberek, akik közül válogathatnak. A nyilvános ajánlási lista még bővítésre vár - mivel jelenleg nem tartalmaz minden fontos információt -, annak érdekében, hogy a választási támpontok számát és minőségét növelhessük, és a megfelelő szakmai, nyelvi ismeretekre kellően fel tudjuk hívni a figyelmet. A fél jelölési jogának kiteljesítését ez eminens módon szolgálja.
A Vbt. a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) perújítási fogalmához kapcsolódó intézményt is tartalmaz. Számos kiváló kolléga jelezte, hogy ez nem szerencsés, mert a Vbt. 48-52. §-aiban foglalt eljárásújítás intézménye a választottbíráskodásban súlyos gondokat vet fel. A választottbírósági eljárások gyors, hatékony, végleges befejezéséhez, két párhuzamosan folyó eljárás lehetőségének kiküszöböléséhez a választottbírósági eljárásrendben alapvető érdek fűződik, ezért az eljárásújítás általános lehetőségét nem szabad felvállalnunk, csak akkor, ha a konkrét esetben a felek ehhez kifejezetten ragaszkodnak. A Választottbíróság Eljárási Szabályzatának Mintaklauzulájában éppen ezért a feleknek az javasolja, hogy ezt a lehetőséget az eljárásukból zárják ki.
A Vbt.-ből egyértelműen következik, hogy milyen szerződéseket lehet arbitrálni. Ebből is kitűnik az, hogy a választottbíráskodás a polgári per valódi alternatíváját kínálja, hiszen a választottbíráskodás lehetősége nemcsak a gazdasági, kereskedelmi jogi vitákra terjed ki, hanem - a törvény szövegét pontosan értelmezve - a magánjogi viták teljes körére, kivéve a kifejezetten kivett eljárásokat (ilyenek a Pp. különleges perei, a közigazgatási perek, vagy - sajnálatosan, és feltehetően a
- 4/5 -
jövőben finomítandó módon - a fogyasztói szerződésekből eredő perek).
Ez utóbbi esetben a jogalkotó mind a nemzetközi gyakorlatot, mind a Kúria irányadó döntését (3/2013. Polgári jogegységi határozat) félreérthette, hiszen a Kúria is csak azt mondta ki, hogy "fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen". Ha azonban maga a fogyasztó kifejezetten kéri a választottbíróság kikötését, ő ennek igenis aláveti magát, úgy ennek semmilyen akadálya nincs. Van is olyan választottbírósági anonimizálásra váró döntés, éppen Boóc Ádámtól, mint egyesbírótól olvastam, amikor a fogyasztó kifejezetten kijelenti, hogy a választottbíráskodás sajátos szabályait megismerte, megértette, és ezek alkalmazását jogvitája elbírálására alkalmazni kéri. Ebben az esetben, miért kellene őt ettől a lehetőségtől elzárni? E vonatkozásban tehát van még teendő.
Van egy nagyon szerencsésen kialakult párbeszéd a Választottbíróság és az igazságügyi kormányzat között, aminek köszönhetően a gyakorlatban felmerülő, a magyar és a nemzetközi gyakorlat által visszajelzett problémákat a Választottbíróság az illetékeseknek továbbíthatja. Nem sikerült még minden anomáliát kiküszöbölni, mégis elmondható, hogy két olyan törvénymódosítás után vagyunk, amik nagyon lényeges problémákat korrigáltak.
Az egyik módosítás az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvényben szerepel. A nemzetközi állandó választottbíróságok és az ezzel kapcsolatos nemzetközi irodalom egyes kérdésekben élesen támadták a Vbt.-t. Úgy szólt az eredeti jogszabály, hogy a Vbt. hatálya az eljárásra akkor terjed ki, ha az állandó választottbíróság székhelye Magyarországon van. Ez azt jelentette volna, hogy gyakorlatilag az olyan választottbíróságokat, mint az ICC vagy a DIS, eleve mind kizártuk volna a magyar választottbírósági eljárásból, ami nyilvánvalóan teljesen értelmetlen és a piac érdekeivel ellentétes megoldás. E helyett a Vbt. 1. § (1) bekezdése arra módosult, hogy a törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon van.
Ma még a gyakorlatban működő kollégák számára sem mindig világos, mit is jelent voltaképpen a "választottbíráskodás helye" meghatározás. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a választottbírósági szerződésben megjelöljük például, hogy egy ICC választottbíráskodás helye Budapest legyen. Az eljárásra az ICC eljárási szabályzatait fogjuk alkalmazni, de a magyar törvényi háttérrel. Tehát, ha például érvénytelenítési keresetet nyújtanak be, azt már a magyar törvény alapján és a magyar jogi környezetben kell elbírálni, illetve alkalmazni kell a Vbt. kógens rendelkezéseit, és az egyéb rendelkezéseit is, ha azoktól a felek az eljárásban nem tértek el. A törvényalkotó itt korrigálta a korábbi hibáját, és fölkínálta a lehetőséget a külföldi választottbírósági eljárások magyarországi lefolytatására, azzal azonban, hogy a magyar törvény és jogi környezet ebben az esetben kógens módon, illetve - eltérő megállapodás hiányában - a diszpozitíven szabályozott kérdésekben is alkalmazásba jön. A választottbíráskodás helye nem azt jelenti - és itt fordul elő a leggyakoribb félreértés -, hogy a szóbeli tárgyalásnak is ott kell lezajlania, hanem azt, hogy az alapvetően diszpozitív szabályozású választottbírósági eljárásra mely ország jogszabályait fogják mögöttes jogként alkalmazni. Egy konkrét esetben a választottbíráskodás helyeként Róma került meghatározásra, de a tanácsot rajtam kívül két osztrák kolléga data, ezért tárgyalni értelemszerűen, költségkímélési okokból Bécsbe mentünk; a háttérjogot azonban a választottbíráskodás helyének joga (az olasz jog) képezte.
Ugyanez a törvény szigorította az állami bíróságnak a választottbíráskodással kapcsolatos eljárási rendjét. Eddig ugyanis - ilyen irányú előírás hiányában - semmiféle értesítést nem kaptunk a velünk kapcsolatos állami bírósági beadványokról, az esetleges érvénytelenítési perek megindulásáról, azok sorsáról. A módosítás a Vbt. 7. § (6) bekezdése helyébe lépő rendelkezésében előírta, hogy az állam bírósága a hozzá választottbírósági ügyben érkezett, eljárást megindító iratot a feleken kívül az eljáró, illetve eljárt választottbíróságnak, eseti választottbíráskodás esetén az eljáró, illetve eljárt választottbírónak vagy választottbíráknak is, a beérkezéstől számított harminc napon belül megküldi.
A módosítás a Vbt. 12. § (5) bekezdése helyébe léptetett rendelkezéssel további értékes lehetőséget kínált fel a választottbíróságnak a szakszerű eljárás biztosítására azáltal, hogy ha az adott ügyben szükséges szakértelemmel rendelkező személy az ajánlási listán nem szerepel, úgy a listán kívüli, de a felek megállapodásában szereplő szakképzettséggel vagy más jellemzővel rendelkező személy is kijelölhető egyesbírónak, illetve elnöklő bírónak.
Ebben a jogszabály-módosításban továbbá megtörténtek a reagálások az első gyakorlati visszajelzésekre. A fő kérdés az volt, hogy az állami bíróság, és maga az állam milyen módon kívánja kontrollálni a választottbíróságot, annak független működését? Az elnökség a törvénymódosítással további garanciákat kapott működése törvényes kifejtésére. Egyrészt azzal, hogy az elnökségbe delegált tagot elnökségi feladatai ellátásával összefüggésben a delegáló szervezet nem utasíthatja [a módosított Vbt. 61. § (2) bek.]. A másik kérdés a visszahívás lehetőségével kapcsolatos. Az elnökségi tagot a delegáló szervezet csak akkor hívhatja vissza, ha a héttagú elnökségből legalább négy tag kezdeményezi a visszahívást, a delegáló szervezetet csak az e kezdeményezésről való döntés joga illeti meg [a módosított Vbt. 61. § (7) bek.]. Ugyanakkor - az esetleges félreértések elkerülése érdekében is - kimondásra került, hogy az elnökség tagja az e törvényben meghatározott feladatait személyesen köteles ellátni, e tevékenység nem delegálható tovább [a módosított Vbt. 61. § (10) bek.].
A Vbt. következő módosítása a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény keretében született. Rengeteg támadás ért bennünket azzal kapcsolatban, hogy mi
- 5/6 -
történik a befizetett és a választottbírák által jövedelemként realizált választottbírósági díjakkal utólag, az esetleges érvénytelenítés bekövetkezte után. Hungarikumnak jelezte a nemzetközi irodalom, és minden konferencián keményen bírálták azt a törvényi megoldást, amely lehetővé tette olyan helyzetek kialakulását, melyekben esetleg az ítélet meghozatalát és a választottbírói díj kifizetését évekkel követően, bármilyen okból bekövetkező érvénytelenítés esetén a már leadózott honoráriumokat vissza kell fizetni a feleknek, mert ezek az érvénytelenítéssel érintett ügyben eljárt választottbírák által illetéktelenül felvett pénzeknek minősülnek, ugyanis az utólagos érvénytelenítés folytán - a Vbt. generális rendelkezésénél fogva, az érvénytelenítés okától, esetleges vétkességüktől és minden más körülménytől függetlenül - őket a felvett honorárium "nem illette meg".
A Vbt. ezt a "hungarikumot", nagy erőfeszítéseink árán kiiktatta a szabályozásból. Szerencsénkre, mert olyan nyilatkozatok terjedtek rólunk, hogy Magyarországon a választottbíráskodás civilizálatlan körülmények között történik. A törvénymódosítást tehát sikerült elérni, ilyen visszafizetési kötelezettség a Vbt. alapján a továbbiakban nincs. A törvényhozó azonban ezzel kapcsolatban továbbra is fenntartotta a korábbi "ügyfélbarát" álláspontját, és kimondta, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az érvénytelenítést követően folytatódó eljárásban a felek a választottbírósági tanácsot megillető díj, valamint adminisztrációs költség fizetésére nem kötelezhetők [a módosított Vbt. 57. § (2) bek.].
Törvényt olvasni tudni kell: a "nem kötelezhetők" megfogalmazás mégis csak nagyobb mozgásteret nyújt, mint "az eljárt tanács tagjait nem illeti meg" kifejezés.
Ez azonban a kérdést továbbra sem oldotta meg, mindössze annyi történt, hogy a probléma kezelésének terhe a jogalkotótól átkerült a Választottbírósághoz, közelebbről annak elnökségéhez. A Vbt. 62. § (1) bekezdés e) pontja ugyanis az elnökség kötelezettségévé teszi, hogy az eljárási szabályzatában állapítsa meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az adott ügyben eljáró választottbírósági tanács vagy tanácsok díjazásával összefüggő részletszabályokat. Ezen túlmenően a módosítás a Vbt. 62. § (1) bekezdés g) pontját ki is egészítette azzal, hogy az elnökség az eljárási szabályzatban írja elő elkülönített tartalékalap képzését a felek által meg nem térítendő díjak és költségek fedezése céljából, valamint az elnökség hatáskörébe utalta a döntést az elkülönített tartalékalap terhére történő kifizetések teljesítéséről az eljárási szabályzatban meghatározott rend szerint. Az elkülönített tartalékalap képzésének megoldása nemzetközi gyakorlatban ugyan nemigen ismert, de természetesen nem is tilalmazott. Ezt a rendszert a jogalkotó azzal zárta le, hogy - a Vbt. 62. §-át egy új (5) bekezdéssel kiegészítve - kimondta, hogy ha az elkülönített tartalékalap nem nyújt fedezetet a szükséges kifizetések teljesítéséhez, úgy a fedezet rendelkezésre állásáról a Választottbíróságot működtető MKIK - mögöttes felelősként - gondoskodik. Ez a megoldás abból következik, hogy a Választottbíróság nem önálló jogi személy, saját vagyonnal nem rendelkezik, helyette anyagi helytállásra csak a működtető, "hordozó" szervezet kötelezhető. Ez a lehetőség a valóságban csekély valószínűséggel fordulhat elő, mégis elvi jelentőségű, hogy törvényi rögzítésére sor került. Mindezek az előírások kizárólag a kereskedelmi választottbíróság (vagyis az MKIK Választottbírósága) működésére vonatkoznak, a többi intézményes és eseti választottbíróságot nem érintik, amely számos gyakorlati kérdést fog felvetni.
Nemcsak magyar probléma, hanem világszerte a választottbíráskodás alapvető nehézségét képezi, hogy a választottbírósági testületek nem követték azokat a változásokat, amelyek a világban a gazdaság területén bekövetkeztek. Ma a vezető politikusok, vezető gazdasági döntéshozók nagyrészt negyven-ötven, sőt, harmincöt éves emberek. Kétségtelen, hogy választottbíró az legyen, akinek megfelelő szakmai, gyakorlati tapasztalata van, de feltétlenül látni kell, hogy elemi hiba azt gondolni, hogy ilyen tapasztalatok csak hatvanöt éves kor felett keletkezhetnek. Súlyos hibája a Vbt.-nek, amikor azt mondja, hogy a hetven év felettiek nem szerepelhetnek a választottbíró-ajánlási listán. Habár a Vbt. a hetven éven felüliek ajánlási listán történő szerepeltetését tiltja, én ezt a gyakorlatot a Választottbíróság elnökeként nem követem, és úgy gondolom, hogy nem is követhetem, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen a Választottbíróság.
Azt sem lehet eltitkolni, hogy problematikus - nemzetközileg is hiba - volna egyfajta senior-klubot létesíteni a Választottbíróságon. Ez olyan a múltban már létezett helyzet kialakulásához vezetne, hogy lenne egy százötven fős választottbírói névjegyzék, miközben az ügyeket ténylegesen tíz-tizenöt fő vinné. A múltban ez önmagában is kritikát jelentett. Éppen ezért elnökként az első feladatom, amit sikerült is erőteljesen végrehajtani, a lista teljes megújítása volt. A lista mára teljesen megújult, a seniorok mellett megjelentek a tenorok, harmincöttől negyvenöt évig, a szakma legremekebb művelői, sőt, már a juniorok közül is többen jelen vannak: ők azok a választottbíráskodás területén elméletben, gyakorlatban egyaránt a legkiválóbb képviselőink, akikre feltétlenül szükségünk van, akikkel együtt kell és együtt is tudunk működni.
Korrigáltuk a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának azon hibáját, hogy a választottbírói listán szereplő ügyvédek a múltban a Választottbíróság eljárásában jogi képviselőként nem járhattak el. Ez is egy hungarikum volt. A választottbíráskodás a gyakorlati szakemberek területe. Akik bíróként is eljárnak, fontos hogy az összeférhetetlenség szigorú szabályainak aggályos betartása mellett ügyvédként is kifejthessék választottbírósági tevékenységüket, és ily módon is gazdagíthassák a választottbírósági gyakorlatot, ugyanúgy, ahogyan ez a kiemelten nagy, nemzetközi választottbíróságok esetében is történik. Kétségtelen előnye a Vbt.-nek,
- 6/7 -
hogy a Választottbíróság listáinak csak az egyike az általános lista, amely egy magyar és egy nemzetközi ajánlási jegyzékből áll. Megújult a nemzetközi lista is, olyan kiváló szakemberek fogadták el a magyar eljárásokban való közreműködésre szóló felkérést, mint például Herbert Kronke, aki a Hágai Nemzetközi Bíróság alelnöke, ami a rendszerünk iránti kiemelkedő érdeklődést és bizalmat igazolja. Az általános lista mellett két szekciós lista is összeállt, a pénz és tőkepiaci, valamint az energetikai szekciónk listája. Ezek a szekciós listák kifejezetten azt célozzák, hogy a szakterületek legkiválóbb szakemberei kerüljenek rá. A Vbt. a Bankszövetség, az Értéktőzsde és az Energetikai Hivatal egyetértését is előírja a lista kialakításához.
Az Eljárási Szabályzat - mint már említettem - az eljárásújítást a választottbíráskodásunk alapintézményei közül kizárta annak érdekében, hogy végleges, gyors, bizalmasan kezelt ítéletek keletkezhessenek. Az eljárásújítás súlyos bizonytalanságait egy alakuló, új rendszerbe beépíteni nem állt a Választottbíróság érdekében. Ha egy speciális eljárásban a felek találnak ilyeneket, akkor a kezükben a választottbírósági szerződésükben e lehetőség biztosítása.
A Választottbíróság eljárásrendjében egyáltalán nincs formakényszer, a beadványokat papír alapon és elektronikusan egyaránt be lehet nyújtani, ahogy a felek akarják. A hagyományos pervitel szabályai érvényesülnek modern keretek között, a jogvitát - szemben az állami bíróságnak a hatályos Pp. által leszűkített kereteivel - a Választottbíróság minden elemében készen áll elbírálni, nincs tehát olyan, hogy a case management (előkészítő konferencia) megtartása után ne lehessen új tényt, új bizonyítékot előhozni. A félnek az igazságszolgáltatáshoz való joga itt azt is jelenti, hogy az ügyét előadhassa, és úgy adhassa elő, hogy új tényeket, új érveket, új bizonyítékokat egészen az eljárás berekesztéséig előterjeszthessen.
A fél a jelölési jogának gyakorlása során megvizsgálja, hogy az ajánlási listán melyik az a bíró, aki leginkább alkalmas az ő ügyének elbírálására, leginkább képes a gyors, mégis megalapozott ítélkezésre, illetve tanácsban közreműködve ezt menedzselni. A szakismeret itt hallatlanul fontos tényező. Ha ilyet a listán - amely nem kizárólagos érvényű - nem talál, bárki mást is jelölhet.
Az Eljárási Szabályzat alapvetőn diszpozitív jellegű. Ami azt jelenti, hogy az Eljárási Szabályzat nem kötelezően alkalmazandó; itt is adódik félreértés, még kiváló kollégák esetében is. Az Eljárási Szabályzat alkalmazását ugyanis a felek szerződése köti ki. Ez pedig azzal jár, hogy a diszpozitivitás keretei között a felek eltérhetnek az Eljárási Szabályzat bizonyos rendelkezéseitől. Itt jelenik meg az egyik legmodernebb intézmény, amelyet a nagy nemzetközi választottbíróságokhoz hasonlóan a magyar is alkalmaz: az Eljárási Szabályzat 36. §-a szerinti előkészítő egyeztetés. Ennek alkalmazása sem kötelező, az eljáró tanács, illetve az egyesbíró döntésétől függ.
Az előkészítő egyeztetés mindenesetre alapvetően fontos intézmény: ilyenkor a tanács összeül a felekkel, képviselőikkel, és megbeszélik a jogvita kereteit, a bizonyítást, az iratváltás rendjét, a határidőket, a tárgyalások időpontját, tehát felállítanak egy időrendet, s mindezt végzésbe foglalják, ami azt jelenti, hogy hangsúlyosan előáll egy olyan eljárási transzparencia, amelynek révén a felek pontosan láthatják, hogy mikor, mit kell majd megtenniük, mi az eljárás rendje. Itt behozhatják nemzetközi szokványok alkalmazását, ezeket hozzáilleszthetik az ügyük eljárásrendjéhez, az ügy természetéhez.
Az UNCITRAL felkérésére az Igazságügyi Minisztériummal együttműködve a Választottbíróság most készített el egy anyagot a gyorsított eljárásokkal kapcsolatos teendők rögzítésére. A gyorsított eljárás a Választottbíróság eljárásrendjének mellékleteként szerepel, de az Eljárási Szabályzat kimondja, hogy ennek alkalmazása a felek szerződéses megállapodásának függvénye. Mi történik azonban akkor, amikor a felek a szerződésükben erre nem gondoltak, ám az előkészítő egyeztetésen felmerül ennek indokoltsága A felek és a tanács ilyenkor közösen dönthetnek úgy, hogy áttérnek a gyorsított eljárás rendjére, tehát megváltoztathatják az eljárási rendet. Az előkészítő egyeztetés tehát egy hallatlanul fontos, flexibilis megoldás, amely egyrészt az állam bíróságához viszonyított, másrészt a nemzetközi választottbíráskodással szembeni versenyképességi alapot is megteremti.
E követelményeknek megfelelni nem egyszerű feladat, a választottbírák számára komoly kihívást jelent. Ezért a Választottbíróság összeállította választottbírói képzési tematikáját, amellyel segítséget igyekszik nyújtani a bírók számára annak érdekében, hogy ezen a kihívásoknak minél jobban meg tudjanak felelni. Tudástól, tapasztalattól függően kinek több, kinek kevesebb segítségre van szüksége. Látni kell, hogy a magyar Választottbíróság versenyképességét az fogja eldönteni, milyen ítéleteket, milyen gyorsan, és milyen színvonalon hoz meg. Az elvárások nemcsak az ügyfelek részéről szigorodtak, hanem a bíróságok is jobban odafigyelnek az új versenytársra. Ez nem azt jelenti, hogy az érvénytelenítési veszély feltétlenül nőni fog, mert az érvénytelenítési ügyek száma éppenséggel csökkent, ami igen komoly eredmény. Ahhoz azonban, hogy érvénytelenítési ügyek lehetőleg ne forduljanak elő, a Választottbíróságnak a törvényeket, az Eljárási Szabályzatot, a saját eljárási rendjét, és a New York-i Egyezmény mindezekkel párhuzamos rendelkezéseit be kell tartani.
Ellenkező esetben a választottbírók érvényesen ki nem zárható polgári jogi felelőssége a törvény szigorával fog felszínre kerülni. A Vbt. és az új Eljárási Szabályzat is - szemben a múlttal - rendezi ezt az eddig tisztázatlan helyzetet, és a polgári jogi felelősség szabályainak megfelelőn alakítja a választottbírók felelősségét is. A képzés szolgálja a fegyelmezett, magas színvonalú munkát, mert vannak perek. Eddig minden ilyen pert sikerült megnyerni, mikor kártérítési pert indítottak
- 7/8 -
választottbírák ellen, törvényszék mondta ki elsőfokú ítéletében, hogy az eljáró választottbírósági tanács tagjainak felelőssége egyetemleges. A Választottbíróság munkájának segítése mellett tehát egy szigorú állami kontroll is jelen van, amely az érvénytelenítési kérdéseken túlmenően azt is vizsgálja, hogy az eljáró választottbírák személyükben felelősek-e egy adott ügyben keletkezett károkért. A képzés tehát fontos, és a szakszerű eljárás pedig kiemelt érdek, nemcsak a versenyképesség szempontjából, hanem saját jól felfogott érdekünkben is.
A 2018-ban a Kereskedelmi Választottbírósághoz érkezett kilencvennégy ügyből 87%-ban az MKIK mellett működő Választottbíróság kikötése szerepelt, ami a törvényhozó helyes döntését igazolta, amikor az integrált intézményes választottbíróságot az MKIK választottbírósága keretében hozta létre. A piac, a jogkeresők bizalma ezt tehát mindenképp alátámasztotta. A beérkezett ügyek közül tizennégy ügy volt nemzetközi. Az ügyek több mint fele tízmillió forintnál kisebb perértékű volt, ami azt igazolja, hogy a kis- és középvállalkozások számára sem idegen a választottbíróság jogintézménye.
A Választottbíróság statisztikái azt mutatják, hogy hosszú távú szerződések esetén akár tíz-tizenöt év múlva is keletkezhet a felek között jogvita, de a statisztika azt is bizonyítja, hogy általában három-öt évvel a szerződéskötést követően nyújtják be a választottbíróságnál a kereseteket. Ez is bizonyítja, hogy a nemzeti vagyontörvény tiltása maga is milyen visszaesést hozott az ügyforgalomban, de ennél sokkal súlyosabb az, hogy a szakmai, állami, önkormányzati szereplő tudatában milyen máig is érezhető negatív hatást eredményezett. A Vbt. megszületését követő aktív tevékenység, beleértve az állami akarat kifejezett megváltozását is azt eredményezte, hogy a kiemelt állami szereplők felismerték a választottbírósági eljárás versenyképességét, és az újonnan megkötött szerződéseikben mind több választottbírósági kikötés szerepel. Megnőtt azon ügyek száma is, ahol a szerződések eredetileg nem tartalmaztak választottbírósági kikötést, de a speciális kereskedelmi, gazdasági jellegű jogvita gyors rendezése érdekében a felek mégis külön választottbírósági szerződést kötöttek a Vbt. és a Kereskedelmi Választottbíróság új Eljárási Szabályzata által biztosított rugalmas keretek szerint.
A Vbt. ugyan a gyakorlati visszajelzések kapcsán már két alkalommal módosult, de továbbra is szükséges a magyar és nemzetközi tapasztalatok megérlelt figyelemmel kísérése a jövőbeli módosítások kapcsán. Ilyen többek között már most is láthatóan az a rendelkezés, amely helyesen rendezi a Kereskedelmi Választottbíróság kezdeményezésére azt, hogy érvénytelenítést követően a felek, ha kezdeményezik az eljárás folytatását, akkor tőlük nem követelhető újból regisztrációs és eljárási díj fizetése, hiszen ezt már megtették az érvénytelenített eljárásban és ezért nem kaptak cserébe jogerős határozatot a választottbíróságtól. A tartalékalap-képzés és az MKIK mögöttes helytállási felelőssége a Kereskedelmi Választottbíróságnál ezt a kérdést rendezte, de mi van akkor, ha külföldi vagy egyéb magyar intézményes vagy ad hoc választottbíróságok járnak el? A Vbt. ugyanis nem kizárólag a Kereskedelmi Választottbíróság tekintetében írta elő a lefolytatott eljárás ingyenességét, hanem generálisan, minden választottbírósági eljárásra.
A piac és a jogkeresők igényét nézve az is leszűrhető, hogy helyes irány az eljárások rugalmasságának (pl. előkészítő egyeztetés), gyorsaságának (pl. gyorsított eljárás) biztosítása, szigorodó összeférhetetlenségi szabályok alkotása és betartása, valamint a transzparencia szélesítése. Ez többek között a bírák szakképesítésének nyilvánossá tételét, a határozatok mind szélesebb körű publikációját az ügyfelek és a joggyakorlat által történő hozzáférhetőséget jelenti.
A választottbírák függetlenek a felektől, mely követelmény a választottbíráskodás alapelve. A bírák polgári jogi felelősségén túl kiemelten fontos, hogy a választottbíróság ügyeljen az eljárás tisztaságára, mert ennek megsértése alapjaiban ássa alá az intézmény iránti bizalmat. Ki kell dolgozni a megfelelő, hatékony fellépés lehetőségét - a nemzetközi tendenciákat is figyelembe véve - a gerilla taktikát alkalmazó jogi képviselőkkel szemben. (Egyes nemzetközi választottbírósági eljárási szabályzatok lehetőséget adnak bíróság kiszabására is ilyen indokolt esetben.)
A nemzetközi felmérések is alátámasztják, hogy szükség van és lesz az új technikák így video-konferenciák, virtuális tárgyalási, illetve elektronikus eljárás lehetőségének biztosítására. Ezeket elsősorban a megfelelő jogi kultúrájú és infrastruktúrájú országokban működő intézményes választottbíróságok tudják biztosítani.
A választottbíróságok előtt tárgyalt ügyekben is olyan átrendeződés tapasztalható, hogy mind több építőipari, vállalkozási, energetikai, banki és pénzügyi kérdés kerül ezen fórumok elé. A speciális szakismeret, a gyorsaság, az eljárások szakmai színvonala, a határozatok igényessége és színvonala az a zsinórmérték, ami a választottbíróságok versenyképességét, általános elismertségét és jövőjét meghatározza. ■
JEGYZETEK
[1] Dr. Burai-Kovács Jánosnak, az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökének a Magyar Jogász Egylet Vándorgyűlésén tartott előadása, 2019. október 11.
Visszaugrás
