A római jog és a bizánci jog neves művelőjének, a római Pontificio Istituto Orientale rendes tanárának tankönyve több, mint egy évtizedes kutatás és külföldön, az Amerikai Egyesült Államokban is folytatott magas színvonalú oktatómunka eredménye. A 13 fejezetre (chapter) tagolódó munka (textbook) a római jog (civil law) történetéről (chapters I-IV) és institúcióiról (chapters V-XIII) ad összefoglaló jellegű, nem csupán a szekunderirodalom eredményeire támaszkodó, hanem önálló kutatáson is alapuló, a római jog hivatásos művelője számára is hasznos áttekintést.
A római jog, mint egyetemi tantárgy szerepét vizsgálva a szerző rámutat annak az európai jogtudomány fejlődését döntő módon befolyásoló jelentőségére. Danilo Ceccarelli Morolli utal arra, hogy számos modern jogi kategória, jogi konstrukció, jogintézmény (istituto giuridico, Rechtsinstitut) a római jogban, annak hagyományaiban gyökereznek. Ez vonatkozik a kánonjog számos intézményére is. A szerző nézete szerint emellett fontos a római jogtudósok (iurisperiti, iurisconsulti) jogi érvelésének, argumentációjának iránymutató szerepe is.
A történeti bevezetésben a korszakbeosztás kapcsán a szerző a római jogi, jogi romanisztikai irodalomban uralkodó álláspontot követi. Az archaikus korszak jogát röviden jellemezve a formakényszert és a kezdetlegességet említi. A XII Táblás törvény (Lex duodecim tabularum) korszakalkotó súlyát áttekintve, elsődlegesen a kodifikációt, pontosabban a kompilációt hangsúlyozza. A "fons omnis publici privatique iuris" (Livius) azonban nézete szerint is számos ún. "kezdetleges" szokásjogi (ius consuetudinarium, consuetudines) elemet foglal magában, tartalmaz.
A rómaiak tradicionalizmusa, hagyománytisztelete a döntő oka annak, hogy évszázadokon át ez a törvény a par excellence jogforrás (fons iuris). A Kr. e. II. századtól kezdődően figyelhető meg a jog konstans jellegű "modernizálása", amely egészen a klasszikus korszak végéig, tehát a Kr. u. III. század végéig tart. Ez a fejlődés és "megújulás" ("renovatio") elsősorban a magisztrátusok eredményes tevékenységének prodoktuma. Kiemeli a szerző a lex Aebutia mérföldkő-szerepét ebben a fejlődésben. A kodifikálással sok vonatkozásban egyjelentésű az Edictum Perpetuum. A jogtudósok tevékenységét elemezve a szerző utal a respondere, az agere és a cavere tevékenységi formákra. A jusztiniánuszi kodifikáció (kompiláció) előtörténete összefüggésében foglalkozik Ceccarelli Morolli a Codex Gregorianus-szal, a Codex Hermogenianus-szal és a Codex Theodosianus-szal. Az interpolatiókat említve a szerző az "emblemata Triboniani" terminus technicus-t használja. A munka első, történeti része az I. Iustinianus császár nevéhez fűződő Corpus Iuris Civilis elemzésével fejeződik be. Ilyen módon a római jog középkori és újkori továbbélésének igen szerteágazó kérdésköre - nyilván terjedelmi okokból - már nem kerül elemzésre.
Az általános részben a Ceccarelli Morolli elsőként a jogi norma fogalmát és annak osztályozását elemzi. A jog fogalmát vizsgálva először a jogszabály, norma agendi konstrukciót elemzi. A joghatások szempontjából analizálva a jogszabályt, említi a lex perfecta-t, a lex imperfecta-t, valamint a lex plusquamperfecta-t. A továbbiakban az olasz szerző az egyes fogalompárok, ius civilelius gentium, ius gentium-ius naturale, ius civilelius honorarium, ius privatum-ius publicum, ius cogens-ius dispositivum és végül a ius commune-ius singulare különbséget vizsgálja.
A római jog forrásait ("fontes iuris") elemezve Ceccarelli Morolli rámutat a szokásjog kiemelkedő szerepére. Részletesebben ír a magisztrátusok edictumairól, rámutatva azoknak a jogfejlődésben játszott kiemelkedő szerepére. A jogtudományt analizálva a jogtudósi reszponsumokkal foglalkozik mélyebben a szerző. A jogi norma alkalmazását elemezve az értelmezés egyes formáit tekinti át a könyv. A jogalanyokkal foglalkozó részben Danilo Ceccarelli Morolli a természetes személyekkel, a jogképességgel, a status libertatis-szal, a status civitatis-szal, a status familiae-val, a capitis deminutio-val, a jogi személy fogalmával, valamint a jogképesség, illetve status korlátaival foglalkozik. Önálló elemzés tárgya egyrészt a dolog (res) fogalma, másrészt az egyes dologosztályozások ("divisio rerum"). A jogügyletekkel foglalkozó részben a cselekvőképesség, a regula Catoniana, a simulatio, a reservatio mentalis, az error, a dolus, a vis ac metus, a jogügyletek tartalma, a feltétel, az időhatározás, a meghagyás és végül az ügyleti képviselet kerülnek elemzésre. Az ügyleti képviseletet tárgyalva a szerző annak különböző formáit tekinti át, azok között éles határvonalat húzva. Az indirekt (közvetett) képviseleti formát elemezve megállapítja, hogy a képviselő ebben az esetben a saját nevében jár el, de a képviselt érdekében cselekszik. A képviseleten belül röviden említést nyer
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
