A vezető tisztségviselők felelősségét szabályozó törvényi rendelkezéseket számos bírósági határozat, sokféle szempontból értelmezte. A most ismertetett ügyben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alkalmazása során a Győri Ítélőtábla olyan problémával szembesült, amelynek megítélésére a Cstv. hatályos rendelkezései nem adnak egyértelmű megoldást. Ezért tanulságos lehet megismerni a másodfokú döntés szerinti jogértelmezést.
The statutory provisions regulating the liability of executive officers have been interpreted by numerous court decisions from various perspectives. In the case at hand, during the application of Section 33/A (1) of Act XLIX of 1991 on Bankruptcy and Liquidation Proceedings (hereinafter: Insolvency Act), the Győr Court of Appeal encountered an issue for which the current provisions of the Insolvency Act do not provide a clear solution. Therefore, it is instructive to review the legal interpretation adopted in the appellate decision.
Az adós ellen 2019. január 21-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárásban a 2020. január 21-i fordulónappal készített közbenső mérleghez fűzött jelentésben a felszámoló felszólította a cég jelenlegi - és volt vezető tisztségviselőjét, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után tagi kölcsön visszafizetése címén felvett összeget az adósnak fizesse vissza. A felszámoló a felhívás eredménytelensége esetére "megfontolás tárgyává" tette a Cstv. 33/A. §-a szerinti megállapítási per indítását. A felszámoló ezt követően csatolta a két ügyvezető 2020. június 18-án kelt, ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott nyilatkozatát, amely a következőket tartalmazta: "[...] nyilatkozunk, hogy a [...] Cstv. 33/A. §-ában foglalt felelősségünket elismerjük. Mivel az I. Kft. által B. F. ügyvezető részére 20 600 000 forint összegű, B.F.K. ügyvezető részére 2 500 000 forint tagi kölcsön visszafizetésével a társaság vagyona 23 100 000 forint összegben csökkent, vállaljuk, hogy a 23 100 000 forint jogszerűtlen kifizetéssel okozott kárt a társaságnak (lehetőségeinkhez mérten) megfizetjük, és kérjük ezen összeg hitelezők közötti felosztását. A hitelezők kielégítésére fenti felelősségünk alapján magánvagyonunkból az alábbiakat vállaljuk: B.F.K. nevében az általa felvett tagi kölcsön visszafizetés megtérítése fejében jelen nyilatkozatunkkal egyidejűleg intézkedünk a felszámolószervezet [...] számlájára a fenti 2 500 000 forint összeg átutalásáról."
A felszámoló 2021. március 25-ei fordulónappal készített zárómérleget, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot, amelyet a bíróság elé terjesztett. A zárójelentés szerint a 2020. június 18-ai nyilatkozatot követően B. F. K. ügyvezető 2 500 000 forintot, B. F. ügyvezető 100 000 forintot fizetett meg a felszámoló által korábban megjelölt letéti számlára. A felszámoló a zárómérlegben az adóst megillető követelésként mutatta ki a B. F.-el szembeni 20 500 000 forint még meg nem térült követelést. A felszámoló a zárómérleg fordulónapján az A. Egyesületet, S. Önkormányzatát (továbbiakban: hitelező), valamint a NAV Igazgatóságát tartotta nyilván hitelezőként. A vagyonfelosztási javaslat szerint az adóst B. F.-el szemben megillető 20 500 000 forint követelést a hitelezők között kell felosztani.
Az elsőfokú bíróság a 2023. február 10-én meghozott végzésével az adós ellen indult felszámolási eljárást befejezte és azt adóst megszüntette. Az adós pénzeszközeit, valamint az adóst B. F.-el szemben megillető összesen 20 500 000 forint követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) kategóriájába sorolt A. Egyesület, valamint a hitelező között osztotta fel. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a hitelezői igények kielégítésére nincs fede-
- 57/58 -
zet. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a hitelező 2021. június 10-én nyújtott be keresetlevelet az ügyvezetőkkel szemben vezetői felelősségük megállapítása iránt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján. A perbíróság erről a felszámolót 2021. június 28-án értesítette. A vezető tisztségviselők a Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősségüket a felszámoló felé tett 2020. június 18-ai nyilatkozatukban elismerték. A zárómérleg elkészítésekor a felszámoló tájékoztatta a hitelezőket, hogy a Cstv. 33/A. §-a szerinti pert nem kívánja megindítani és ebben az időpontban még a hitelezők sem terjesztettek elő keresetlevelet a vezető tisztségviselőkkel szemben. Ezért a mérlegkészítés időpontjában az adóst megillető követelés fennállt, az be nem hajtott követelésnek minősült, amelyet a Cstv. 52. § (3) bekezdés c) pontja szerint a zárómérlegnek tartalmaznia kellett. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a nemperes eljárásban a követelés felosztásról szóló záróvégzés sem a követelés jogalapját, sem annak összegét nem dönti el. Ugyanakkor a létező, de nem teljesített követelés felosztásáról a felszámolónak vagyonfelosztási javaslatot kellett előterjesztenie, arról pedig a bíróságnak döntenie kellett, figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.133/2015/3. számú határozatában írtakra. A nemperes eljárást lefolytató bíróság végzése a felszámolási eljárás befejezését követően a hitelező által megindítandó, a vezető tisztségviselővel szembeni marasztalási perben eljáró bíróságot nem köti. A marasztalási perben lesz a bíróság feladata az, hogy az adósnak okozott vagyoncsökkenés figyelembevételével a megállapítási perben meghatározott összeg erejéig döntést hozzon a vezető tisztségviselők marasztalásáról, s annak során figyelembe vegye a felszámolási eljárásban megtérült követelést is.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla kötelezze a felszámolót, hogy terjesszen elő átdolgozott zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot, amelyből mellőzze a B.F. ügyvezetővel szemben nyilvántartott 20 500 000 forintos követelést. Álláspontja szerint a vezető tisztségviselővel szemben fennálló követelés felosztása ellehetetleníti a jogosultak által a Cstv. 33/A. § (11) bekezdésére alapított marasztalási perben az igényérvényesítést. A hitelező saját alanyi jogaként érvényesítette a felelősségátvitel szabályai szerint az őt megillető megállapítási igényt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint perben, amelyet követően a Cstv. 33/A. § (11) bekezdésére alapítottan marasztalási pert indíthat. A Cstv. 33/A. § (7) bekezdéséből, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 3. § (3) bekezdés 10.f. pontjából következően a felszámoló nem indíthat marasztalási pert a vezető tisztségviselőkkel szemben. Ezért a felosztani kívánt követelés behajthatatlan, az a Számv.tv. 65. § (5) bekezdése alapján nem mutatható ki, így arra vagyonfelosztási javaslatot sem lehet előterjeszteni. A felosztott követelés behajthatatlanságát támasztja alá az a tény, hogy a vezető tisztségviselők a marasztalási perben a hitelezők követelését vitatták. A megállapítási perben tett nyilatkozatuk szerint a 2020. június 18-ai felelősségvállalásukra azzal a feltevéssel került sor, hogy egyetlen hitelező sem kíván ellenük a Cstv. 33/A. §-ára alapítottan pert indítani. A vagyonfelosztás a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése szerinti marasztalási igényérvényesítést ellehetetleníti, mivel a követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdése szerinti felosztása azt jelenti, a hitelező hitelezői igénye a követelés felosztásával részben megtérült.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
